Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-22 / 25. szám
s 22. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 25. fz. be.n is ép úgy felemelhetők volnának, ^ miből azután a községi pótadó mérvének leszállítása következhetnék. Habár tehát az átalakulás következtében a teherviselő lakosság és birtokosság által• vi-. seiende tehertöbblet tulajdonképen nem 3 4 /<,, hanem 9°/,, többlettel jelentkezik, mindazonáltal, minthogy ezen átalakulást a községi lakó so és birtokosok ama része kívánja, mely a községhez fizetett összes egyenes államadonak telénél jóval nagyobb részét fizeti és egyebken is az 1886 22. t.-c, 151. §-ában előirt teltételek fenforgása igazoltatott; minthogy továbbá ezenkívül az átalakulás iránti kérelem a községi képviselőtestület és törvényhatósági bizottság határozataival támogattalak és ezek hozatala alkalmából sem felebbviteli beadvány, sem ellenkérvény előterjesztve nem lett, az átalakulás tehát az összlakosság és birtokosság egyhangú óhajául jelentkezik: mindezeknél fova az átalakulás megengedését indokoltnak találtam. A felterjesztett ügyiratokat, továbbá Szek- szárd község elöljáróságának közvetlen hozzám juttatott két beadványát oly felhívással küldöm meg a vármegye közönségének, hogy a község rendezett tanácsú várossá való átalakulásának tényleges keresztülvitele céljából szükséges intézkedéseket mielőbb tegye meg és az eredményről ide jelentést tegyen. Budapest, 1905 június 17. Tisza. Olvasóinkhoz. 1905. évi junius 1-én uj előfizetést nyitunk a „Tolnamegyei Közlöny“-ve, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, bogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „ Tolname- gyei Közlöny“ a „ Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület“-nek hivatalos közlönye. A „Tolnamegyei Közlöny“-t, . mely XXXIII. évfolyamának Il-ik negyedébe lép, vármegyénk hazafias közönségének jóakaratú figyelmébe ajánljuk. Hazafias tisztelettel: A „Tolnauieg-yei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. TÖVISEK. A ________________________--------------------------Ti»1------; 7\ ' agy napok. A most folyó napok : igazán nagy napok a magyar nemzet életében. Most temettük el országos gyászszal a Habsburg-ház és a magyar nemzet közös nagy halottját, az egyedüli »szín- magyar« József-főhercégét. S íme, még ott ragyog a nép millióinak bánatos szemében — nyári harmat-gyanánt — az őszinte és igaz fájdalom szent könyíije, azon sötét töprengés jogosult kérdésével az ajkakon ; »Lesz-e neki méltó utódja egyhamar ? . . .« és már ott terem az országházban a fényes-ruhás generális, mondván: »itt van máris!« S kardjára ütve igy beszél: »szűnjék a gyász — óh tisztelt ház ! — az én nevem Fehérváry, minden beszéd lári-fári! Megmentem a Hazát, — azt az árgyi- lusát! . . .« Sa fény árnyában jött apró »gyász- magyarkák« vihar kitörését pár percig feltartják, s aztán belátják, hogy nem szűnik a válság, — az ő uralkodásuk: »pünkösdi királyság!« Bizony, nagy napokat élünk ! Naptár sze- . rint ezek a leghosszabb napok. Most van Űrnapja is. Vájjon nem ringatja-e magát a Fejér- váry-kabinet ama szép remény puha bölcsőjében, hogy az ő kormányzásának élete is leghosszabb leszen, — tán hosszabb, mint Tisza Kálmáné volt ? De a nemzet azt hiszi, hogy ime e héten (23.) bejött a nyár, kezdődik az aratás, tehát hihetőleg kezdődik az ország jogainak az érvényesülése is, vagy pedig :-a kavargó sötét vihar, melynek végzetes kimenetelét ki tudhatná jóelőre ? . . . Hát csak hadd jöjjön, aminek jönni kell. Nekem jó ómenem, hogy naptár szerint a Nap jun. 21-én (szerdán, a Fejérváry et comp. bemutatkozásakor !) a Rák-jegybe lép. Pedig hát tudjuk, hogy ezen állatocska a visszafelé- menés, a hátrálás, a „rückwerts concentrirung« szimbóluma; egyszersmind pedig — hős osztrák generálisok dicső jelszava. — Talán most is beválik igaznak ? . . . Nagy napokat élünk ! .A kis norvég nemzet finom svéd-kesztyűt dob II. Oszkár királynak s Oszkár norvég trónja eluszkál az északi tengerben, északi fény mellett. Tógó letaglózza a hatalmas muszka mumust s a japán katona igy énekli a szép magyar dalt »olyan a te dalod, mint a szerelem« — : „Oyama ! Te dalod : minta szerelem !...“ Mit szülnek nálunk is e leghosszabb napok : ki tudná megmondani ? . . . Annyi bizonyos, hogy e forró nyári napokban, mikor Petőfiként »Tüzesen süt le a déli nap sugára Az ég-tetejéről a juhász bojtárra« nemcsak a bojtárnak vag\ Jege, ha~ nem a svéd -királynak, a r . vizsgázó diák-seregnek , is ; de legr ;het Fejérváry generálisnak és r yerekeinek, mikor papi diploma nél! lő-áldozatot akarnak benyújtani a Ma ének a hazaszeretet oltárán és az ' lángoló felbuzdulásának zúgó • óldre veri a Kaini áldozat sürii ff Már én nem kérnék e dicsőségből na valamikor, most lehettem volna Kultusz-minisztér, mert — mint ör iZ ilyeneket kötéllel fogdosott F. 1 zönyös vagyok benne szívesen láto ad hoc trupban.« No de, hagyj— Komoly, nagy napokat élűnk. — feltűnt csudaszép égi jelenség form : betűt sokan igy magyarázták ; » 7 yar /« Helyes, — én is azt mondo. ik költővel — el ne aludjál e na/ u napok izzó forróságában óh jó , sőt, ha aludnál is : »Eh ólmaidból Ebi fia ! Fö hazádnak Fc Inia!« Palást. zV Ifi városában. 3 hó 18-án és 19-én valóelence volt Szekszárdnak állomás és zsidótemplom isze. A pusztító felhő óriási károkat okozott. ^.t a házakban derékig ■. Mindenfelé valóságos 'at uralkodott. Hatalmas vizfi ’-e a szem ellát, mindenfelé sárgás, h ullámok. A viz tetején úszó gerendák : bútordarabok. Tehénbőgés, fiatal és i sertések unisonója, kacsák hápogi ágogása és a szárnyasállatok erősebi jedt kukorékolása. A muzeum előtt as uszótempóban haladó ur találko Lábas úr (a habzó l fejét félütve) : Alászolgája. Jó n ik ! Hová méltóztatik Karos úr ? Én ta igyekszem. Igazán az embernek em érdemes. Tegnap még valódi g volt az. élet, 2 és félöles viz ! Ez v élvezet. De ma már nem hiszem, meglegyen. Karos úr (nagyokat fujv. Eábas úr, én is azt hiszem, hogy 1 'smét szárazföldi patkán}mk leszünk z a poézisnek. (Merengve.) Ha végig ődő városunkon és ha lelki szemeim om a jövendőt, sirhatnék. De igaz! C ) te Ella ide vezette be vendégét, hol az asztalon hideg sültek, cukros és másféle sütemények, finom asztali és csemegeborok állottak, mig az asztal alsó végén egy székre téve két pezsgős üveg hütőzött. — Tessék Guszti, foglaljon helyet. — Ugyan Ella nénikém,, mire való ez a lukullusi lakoma ? — No, csak ne szerénykedjék. Hiszen a névnapom van ! Ezután a lakoma vig duettban folyt, kedélyes csevegéssel párosulva. A fiúnak mindjobban megoldódott a nyelve. Végre is ott settenkedett már szivében a nők iránti vonzalom. És ezt tán még jobban segítette elő a poharak gyakori egybekoccanása. — Talán nem is gondolja kedves Ella nénikém, hogy mennyire szeretem én magát. Ezt el is várom, Gusztikám, mint jő rokontól. No, ez a rokonság cseppet sem igazolja, hogy a rokoni szereteten felül még más érzelmekkel is ne párosuljon az én szeretetem.- Más ét zelmekkel ? Kérdé a szép özvegy s fiúra vetve tekintét. Ezt igazán nem értem. Az ifjú arcán valami biborszerü pirosság ömlött el, és hangja bizonyos rezgésbe ment át, amint újra megszólalt. — -Hát úgy, hogy én — szerelmes vagyok magába . . . már régóta. Ella csengő kacajba tört ki. — Jaj, de bohó maga, Guszti! De ugy-e ezúttal ékelődni akart ? — Hát kinevet ? Kérdé látható zavarral az ifjú, melybe némi resignáció is vegyült. Hanem ez a kijelentés a nőt sem hagyta teljesen zavartalan kedély állapotban. Egy szerelmi vallomás sohasem maradhat hatástalanul, bárha nem is mindig ama bizonyos hőfokon állapodik meg. — Érzelmeit sem akarom kicsinyleni, törte meg a pár percnyi csendet a szép özvegy, nem is nevetem ki ezért, — sőt az én tapintatosságom oda konkludál, hogy a rfiaga felhevülését lokalizálni igyekezzem. ■ — Más szóval : nem hajlandó nekem reményt nyújtani. — No de nézze Guszti, maga egy tizennyolcéves ifjú, telve reményekkel a jövőre nézve, mig én majdnem tiz évvel idősebb özvegy asszony. Ez a korkülömbség ma még nem olyan feltűnő, az igaz, azonban rövid tiz év alatt — mert a boldogság közepette tiz év hamar lejár — mintegy elrettentő például tárulna elénk. És aztán mit szólna a világ ? Egyszóval: én tisztességes asszony akarok maradni, kit csak a férje — szerethet. Guszti szótlanul hajtja le fejét. — Neheztel reám, őszinte nyíltságomért ? — kérdé a nő lágyan. — Nem. Sőt mindjobban bámulom okosságáért, mely a messze jövőbe is ilyen tisztán képes ellátni. — No hát akkor legyünk to\ barátok. Aztán mivel maga immár bér, ne nénizzen engem, mert ami a séget illeti, közöttünk, egyáltalán ne sőt egyenesen megkívánja — különc konság révén — hogy tegezzük e Akarod ? Az ifjúnak ismét felvillant az e geteg kedélye. Vigan csengett a pc megfogta a nő kezét, föléje hajolt. — Még ezt is ? — kérdé nevetv ajkaik összeérték. — Hát mit is érhet a pertu p< nélkül ? — nevetett Guszti is. Múlt az idő . . . fogyott a bor pezsgős palackok is ürülő félben vol A szép asszony szemei szokatla ragyogtak és folyvást kacagott, cseve — Igyál, Guszti! Te férfi vagy, jc bírnod az italt! — Hiszen már valóságos hazardirc»zást tizünk az ivással, édes Ellám! — Csak igyunk ... ma jó kedven l —1 . . . mulatni vágyom ! Es ittak. Ella mind sűrűbben emelgette poharát{J# cintásra. Ezután mintegy fél óra elteltével, Elld|H héz fővel kelt föl helyéről és imbolygó léj kel ment az egyik ^szögletben elterülő ny ágyhoz és lepihent.
