Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-15 / 24. szám
2. érdemei elismeréséül József királyi herceget a magy. tudományos akadémia (1888) továbbá a Philologiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Mint kitűnő botanikus kiadta az alcsuthi kert flóráját. Ilyen széleskörű tevékenységet fejtett ki József kir. herceg, akiről jellemzően hja Jókai «Birtokain kitűnő gazda, a házában boldog családapa, dolgozó szobájában alapos tudós, elemi csapásoknál buzgó segélyhozo, a közéletben nyájasságával példaadó polgár, egész nagyságában nézve a magyar hősi harci erények 1 e§e_ nerátora, harmadszázezernjd csatakész honvedne főparancsnoka és önfeláldozó, vezére». Jozse kir. hercegnek Klotild szász-koburgi és gothai főhercegnővel 1864. május 12-én kötött házasságából származott gyermekei : Erzsébet, szül. 1865. márc. 18-án, meghalt 1866. januar 7-en. Mária Dorottya Amália főhercegnő született Alcsuthon 1867. jun. 14-én, férjhez ment 1896. nov, hó 5-én Fülöp orleansi herceghez. Margit Klementina Mária szül. ugyanott 1870. juh 6-án, 1890. juh 15-én Thurn Taxis Albert herceghez ment nőül, József Ágost Viktor Kelemen Mária szül. Alcsuthon 1872. aug. 9-én, József kii. hercegnek legidősebb fia, aki tősgyökeres magyar nevelésben részesült s aztán a katonai pályára lépett és 1893. okt. 30. főhadnagy lett. Most m. kir. honvédezredes, Budán lakik a kir. várban. 1893. nov. 15-én nőül vette Auguszta bajor hercegnőt,Jakitői 1895. márc. 28-án az első fiúgyermeke született. László Fülöp Mária Vince sz. Alcsuthon 1875. jul. 16. Ugyancsak magyar nevelésben részesült s gimnáziumi tanulmányai végeztével hadnagy lett a 37. sz. József főherceg- gyalogezredben. Meghalt 1895. szeptember 6-án. Erzsébet Klotild Mária Henriette Viktória szül. Alcsuton 1883. március 9. Klotild Mária Amália Filomene Rainera szül. Fiúméban 1884. máj. 9. Meghalt 1903. dec. 14-én Alcsuthon. Önkényuralom. Az uralkodó s másrészről a nemzet Ítéletére hivatkozással létrejött magyar országgyűlési többség közt, a válságból való békés kibontakozásra nézve gondosan és sok tapintattal szövött kötelék utolsó szála is végkép elszakadt s arra a gyakran hangoztatott kérdésre, hogy mi következik ezután? — minden nagyobb jóslási tehetség nélkül elmondhatjuk, hogy következik egyrészről a császári akaratból folyó önkényuralom, másrészről pedig a szívós, kitartó, lankadatlan, semmi által meg nem ingatható, le nem törhető, elszánt, nemzeti ellentállás. Az történt ugyanis, hogy a magyar nemzet azon törvényben biztosított jogának, hogy ha az ausztriai örökös tartományokkal a gazdasági közös együttélésre nézve, meghatározott időben, békés kiegyezés létre nem jön, az önálló berendezkedés útjára térhet, körmönfont kitérő felelettel végkép megSzivesen időzött g. Margitszigeten, amelyet valósággal tündérbirodalommá varázsolt áldozatkészsége. Messze idegenben hire van ennek a tündérszigetnek, csodás szépségű rózsáinak, amelyekre különösen büszke is volt. Minden zeg-zugát ismerte ennek a kis szigetbirodalomnak, de lelke szeretetével mégis a sziget növényzete vonzotta leginkább. Egy ízben Arany Jánossal találkozott a szigeten. A költőkirály, aki iránt igaz rokonszenvvel viseltetett, egy pádon ült és irt. Nesztelenül osont háta mögé, s letekintett az Arany kezében levő papirosra. Arany a «Tölgyek alatt« cimü verset irta éppen. Megszólította Arany Jánost: — Úgy látom, kedves Arany, hogy ön nem jó botanikus. Ezek itt hársfák, amelyek alatt ül. Üljön kérem, tiz lépésnyire arrább : ott vannak a tölgyek — szólt az ámuló költőhöz a botanikus kir. herceg.. Utolsó otthona fiumei rezidenciája volt. A Villa Giuseppe elragadó panorámája messze idegenben ismeretés. Lelket vidító, szemet gyönyörködtető kilátás nyílik a magasan fekvő parkból. A tenger sima tükre, távolabb a hóval borított hegyek, szemben Abbázia gyönyörűséggel vonzza maga felé a tekintetet, amely a park kilátási tornyáról elszáll. Csak a természetrajongás képes arra a vállalkozásra, amely tündéri édent varázsolt a kemény sziklák fölé. A gyönyörű park egészen a fenséges ur utasítása szerint készült s még az utóbbi időkben is folyton fáradozott szépítésén. Kutat furatott a sziklás talajba, hogy üdítő vizet csaljon ki növényei számára, a kopár szikhiúsították, mondván, hogy nincs fent semmi akadálya ennek, de a két állam kormányának közös egyetértésével kell m e g á 11 a p o d á s r a j u t n i, a mi teljes lehetetlenség, mert az osztrák kormány sohasem íog beleegyezni abba, hogy Magyar- ország tartományi helyzetéből kiszabadulva, megszűnjék Ausztriának adófizető alárendeltje lenni; arra a jogos és törvényen alapuló kívánságra nézve pedig, hogy a hadsereg magyar részében az államnyelv jogosultsága elismertessék, azt felelték Bécsben, elég érthetően : hogy soha! Andrássy Gyula gróf, ki az országgyűlési többség megbizásából királyi meghívásra Bécsben járt, midőn a helyzet reménytelen alakulásáról meggyőződött, még egy lépéssel tovább ment s úgyszólván saját szakállára, felhatalmazás nélkül, kijelentette az uralkodónak, hogy ha oly nagy veszedelmet lát a hadseregre nézve abban, hogy a magyar vezényszó behozassák, kész egész súlyával odahatni, hogy a szövetkezett ellenzék ezen kívánságát egyelőre elejtse s érvényesítését jobb időkre halassza. Azonban ezen újabb áldozat sem használt semmit, mert immár kétségtelenül kiderült azon, eddig nagy gonddal takargatott helyzet, hogy Bécsben egy pillanatra sem ejtették el az összbirodalom eszméjét, még akkor sem, midőn a hatvanhetedig kiegyezésre vonatkozó törvények, melyek Magyar- ország külön államiságát kétségen kívül megállapítják, hűséges megtartására s mások általi megtartatására a királyi ajkakról szent eskü hangzott el; hanem finom ravaszsággal készítették elő mindazon intézkedéseket, melyek a magyar államiság elhomályositására s Magyarország beolvasztására szükségesnek mutatkoztak. Nem törődtek vele, ha nálunk az uralkodó többség játsza is az intéző szerepét; Bécsben csak arra törekedtek, hogy legyen egy parlamenti nagy párt, mely az ő működésüket saját felelősségével fedezni hajlandó. Most, hogy a véletlen fellebbentette a • fátyolt, mely az uralkodó céljait, törekvéseit borította, kitűnt, hogy a nemzetet uralkodójától egy áthidalhatlan szakadék választja el, mely a megegyezést úgyszólván teljesen TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 24. sz. lát termő földdel fedette be, hogy gyökeret ereszthessen belé a délszaki növény. Ismerte minden fáját, cserjéjét ; tudta valamennyinek a nevét: magyarul, latinul. Ez pálma, az datolyafa, odébb kámforfa és a kamélia. Könyvet irt kertjéről, mert a vérbeli botanikus írásban is szereti látni, amit keze munkája alkotott. Ebben az édenkertben töltött pár napot' 1886 február havában boldogult emlékű Erzsébet királyasszonyunk. A természetbúvár kir. herceg- vendégül látta itt a legköltőibb lelkű király- . asszonyt s a látogatás emlékére a park egyik kőlapjába vésve olvasható magyar, horvát és olasz nyelven : 1886. 14. II. Erzsébet császárné és királyné ő felsége . . . Az Achilleon illatos virágai után immár a villa Guiseppe virágai is árvaságra jutottak . . . Aki a természetnek igaz barátja és lelkét humánus emberszeretet hatja át, nem ellensége az az állatoknak sem. József kir. herceg nemcsak az embereket, de az állatokat is elhalmozta szeretetével Később annyira gyöngéd érzéssé fokozódott benne az állatok iránti sze- retete, hogy a vadászatokon sem vett részt, mert sajnálta a puska végére kerülő vadakat. A lovat, tehenet, bárányt, ökröt, malacot nagy kedvteléssel dédelgette s kezével simogatta egy- egy kedvelt állatját. Volt egy kedves sakálja, melyet maga dresszirozott. Fiumei lakásában tartotta jó ideig s néha biz. a fenséges ur ágyát sem ' ' s belefeküdt. Folyton vele volt s mi dsérte a fenséges urat Yamina lehetetlenné teszi. A fejedelem remélte békés utón, az országgyűlési többség közreműködésével létrehozni azon szorosabb kötelékeket, melyek a birodalmi egység feltételei s melyeket önkényuralommal létesíteni nem sikerült; a magyar nemzet pedig egy pillanatra sem mondott le külön államiságáról s azt a hatvanhetedik kiegyezés keretében megvalósítani törekedett. Abban a nagy harcban, mely immár elkerülhetlen, a mostani nemzedékre nagy kötelesség hárul, mely elől kitérnie nem lehet ; minden áron meg kell védelmeznie Magyarország alkotmányát és állami különállását, de nem puskával vagy karddal, hanem békés nemzeti ellentállással. A magyar alkotmány, hála őseink bölcsességének, erre nézve elegendő eszközökkel rendelkezik, mert a költségvetés megszavazása s az ujoncjutalék megajánlása a magyar országgyűlés fentartott joga s azzal élni nemcsak törvényes joga van, hanem alkalom adtán kötelessége is és pedig oly irányban, hogy a pénz és véradót ne csak megszavazza, hanem meg is tagadja. S ez az időpont bekövetkezik akkor, ha vakmerő kezekkel a magyar alkotmányhoz nyúlni merészkednek. A nemzetgyűlés, a mint biztosan tudjuk, ebben a tekintetben megteszi kötelességét, hisszük és reméljük, hogy a magyar nemzet is habozás nélkül teljesíteni fogja és egy szívvel, egy lélekkel fog az ősi alkotmány megvédéséhez. b. ________TÖVISEK. I nnep után. A pünkösd is elmúlt, a kalács is fogytán, (Maholnap türelmünk is végképp elfogy tán ?..) Még sincs vég-megoldás a politikába’ S bécsi német röhög a schwarz-gelb markába ! Féléve vajúdik már a magyar válság S eltart még félévig, Uraim, meglássák! . . . Pünkösdi kettős láng, lobogó tűz-nyelvek Kialudtatok úgy, hogy a hős schwarz-gelbek Egy parányi szikrát kaptak volna égbül ? . . . Óh, ez már hallatlan, fejünk szinte szédül, Gondolva e nyakszirt megmerevedésre, E makacsság fájó szivünkbe lesz vésve ! . . . Pünkösdi kettős-láng és a kétfejii-sas Bizony nem mondható közeli rokonnak. — __ 1905. junius 15. — igy hívták a sakált. — A kin. herceg később Alcsuthra is magával vitte Yaminát s kellemes otthont építtetett számára. Mikor József kir. herceg Alcsuthról elutazott, hogy a katonai szemleutját elvégezze, otthon hagyta Afrika szülöttét. Yamina bizony kétségbeesetten kereste gazdáját s szörnyen jajveszékelt s nem is vidult fel mindaddig, mig a kir. herceg vissza nem tért Alcsuthra! . . . Az, akit egy egész ország szeretete vett körül, rajongásig szeretett családapa volt otthon a családi körben is. Az alcsuthi otthon magyaros levegőjében a magyar szív kedélye árasztotta szét a megelégedést. Sok, sok polgári család megirigyelhette volna azt a családi boldogságot, amely a fenséges ur és felesége Klotild kir. hercegasszony nemes szivéből sugárzott ki gyermekeik körében. Két ízben borult mélyebb gyász az alcsuthi kastély fölé s akkor az egész magyar nemzet szívből fakadó részvéte sietett enyhíteni a család mély gyászát. A daliás László kir. herceg tragikus végű halála, majd Klotild kir. főhercegnő lassú virághervadása vont árnyat a családi boldogságuk fölé, amely a fenséges szülők lelkén mindvégig ott borongott s amelyet csak a nemzet érző részvéte tudott enyhíteni . . . Most gyászlobogó leng ismét az alcsuthi kastély ormán s gyászba borult az egész nemzet szive . . . Örökre elveszítettük a legmagyarabb kir. herceget . . . Iván Ede.
