Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-18 / 20. szám

XXXIII. évfolyam. 20. szám. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj Istvrín-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal! : Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére minden­nemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: 'f>. Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. , Laptulajdonosf GRÜNWALD LA JÓS. A bécsi politika. Most már teljes bizonyossággal meg­állapítható, hogy miként fognak eljárni Bécs- ben, azon törvényen alapuló magyar nemzeti irányzattal szemben, mely a legutóbb lezaj­lott képviselőválasztások alkalmával oly min­den kétséget kizáró módon megnvilatkozott. Az erőszakos házszabály módosítás a nem­zeti törekvések letörését nem eredményez­vén, a törvényeink rendelkezése ellenére megejtett általános képviselőválasztás pedig ugyanezen a nemzeti jogok mellett küzdő ellenzéket juttatván többségre, Bécsben most tehát egyéb eszköz nem állván rendelkezé­sükre, a már 1843-ban sikerrel alkalmazott kamarilla politikával tesznek újabb kísérletet. Egyrészről a kisebbségben maradt párt kormányát meghagyják a hatalom birtoká­ban, vagy hivatalnok minisztériumot alaki tanak s a válság alkotmányos megoldására nézve semmifele újabb komoly kísérletet nem tesznek-, vagy ha tesznek, csak a látszat ked­véért teszik, hogy ily módon a nemzet elked­vetlenedve, hátat fordítson azon pártnak, mely az általa kívánt, törvényeinkben biztosított nemzeti jogok érvényre emelését keresztül vinni nem képes; más részről pedig szerve­zik az ellentábort a legkülönbözőbb elemekből. Az ellenség magvát most is, mint ez­előtt ötvenhat évvel, a fehérlapos horvátok képezik. Ezeknek az uraknak tudvalevőleg, Deák Ferenc, az 1867 68-iki kiegyezés megalkotója, egy fehér lapot adott át, hogy írják reá magok, hogy minő közjogi hely­zetet kívánnak Szent István birodalmában elfoglalni. Rá is írtak olyan feltételeket, hogy. Magyarország íájó szívvel gondolhat csak azokra az időkre. Megkapták először a magyarok lakta szlavóniai három vár­megyét, melyeket a magyar birodalom szü- kebb testéből hasítottak ki; azután olynemii pénzügyi egyezményt írták reá, hogy ha a befolyó adók egy bizonyos százaléka köz- igazgatási költségeik fedezésére elégtelen lesz, a hiányt Magyarorslág sajátjából pó­tolni tartozik. Ezen a réven a horvát pénz­tárba 1868. óta'évenként 8 10 millió ko­rona folyt be magyar pénz-, mely a legutóbbi egyezkedés alkalmával még 3—4 millióval meg lett toldva. Kaptak belügyeik tárgya­lására külön országgyűlést, hol kényük-ked- vük szerint szidhatták a magvart. S Magyar- országnak az együttélés békessége érdeké­ben hozott ezen súlyos áldozataiért a hor­vátok mindenha a legrútabb hálátlansággal fizettek. Üldözték nyelvünket, zászlónkat el­égették, címerünket letépték s elég volt egy horvátországi lakosnak magyar születésűnek lenni, hogy a legkíméletlenebbül pellengérre állíttassák. Most is, midőn állami nyelvünk érvényesüléséért folytatunk Küzdelmet, a né­met nyelv mellett foglaltak állást, de ki­kötötték, hogy ha nekünk sikerül a harcot győzelmesen megvívni, akkor ők is követelik a horvát ezredekre nézve a horvát vezény­szót. Tehát ellenünk harcolni, de a győze­lem eredményében készségesen osztozni, ez a horvát erkölcs. Melléjük sorakoznak szivünk vérén táp­lált régi ellenségeink: az oláhok és szászok, kik Magyarország azon nagylelkű eljárásáért, hogy ellenükben, alkotmányos szabadságot s állampolgári egyenjogúságot vívott ki szá­mukra, most is legelkeseredettebb ellensé­geink. Az egész világot telekürtölik erő­TARCA. ______ Ta vaszi hangulat. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Irta: Virág. Szokásom ellenére korán reggel felkeltem. A nap óriási tűzgolyója lassan-lassan fölemel­kedett az azúrkék égboltra s pazarul szórta szerteszét éltető sugarait. A fák, bokrok, virágok büszkén emelték fel koronájukat, mert hiszen felüditette őket az égnek éjjelenkint kihulló könnye, a harmatcsepp. A harmat csillogott még mindenütt, mint a legtisztább igazgyöngy; a természet csendjét nem zavarta az élet zaja. Olyan szép, olyan megragadó, olyan bájos volt a tavaszi reggel. Sétálgattam ... A zöldelő lombok, a nyíló virágok mintha beszéltek volna hozzám s kitűnő illatuk’ gondolkodóba ejtett . . . Leültem a vi­rágok között . . . Mily szép a tavasz virágzó pompájával s milyen hasonló az ifjú korhoz. Tavasszal kél minden uj életre ; ifjú ■ korá­ban nyilnak meg az ember lelkében a nemesebb érzelmek, komoly gondolatok s elhatározás első virágai, melyek azután tovább fejlődnek s érett gyümölcsöt hoznak; vagy pedig elpusztulnak, lehullanak , a belső féregtől s igy hiábavalóvá •^zik. az életet, - amely nem felel meg nagyszerű nak. Tavasszal minden zöld, minden virul. Ez az általános zöld talán legjobban jelképezi az ifjú lélek, az ifjú szív Azon erős reményét, hogy a világban, az élet viszontagságai között meg fog becsülettel felelni céljának, rendeltetésé­nek s megfogja alapítani leendő boldogságát. Kell, hogy ez a remény eltöltse az ifjú szivet, mert hiszen remény nélkül dolgozni nem lehet. Pedig nagy feladata van minden ifjúnak. Lelkét, lelkiképességét kiképezni, kiművelni, tökéletesíteni; jellemét határozattá, szilárddá, nemessé tenni, rossz hibáiról erős akarattal leszokni: s igy tökéletes lélekkel, szeplőtlen jellemmel, mely nem tűr megalkuvást és tiszta- szivvel teljesíthetjük végső nagy feladatunkat hazánk, embertársaink s önmagunk iránt. Csak igy lehetünk hasznos polgárai a hazának, szá­mottevő tagjai a társadalomnak. Ilyen fedhetlen jellemű férfiakra nagy szüksége van hazánknak, e szenvedő országnak s a társadalomnak egyaránt. Hazánk szerencsétlen állapotát, átkos sor­sát mindenki ismeri. Története a szenvedés, a harc, a küzdelem. Most is küzd alkotmányáért, jogaiért, nyelvéért! És kivel ? . . . Eat már nem tudom leírni, az en lelkem ezt máskép Képzelte . .. De nem szabad engednünk ! hiizdenünk kell legszentebb jogainkért: s ha ezei jogokat kiküzdöttük s megvalósitotduk, ezen íz alapon ki lehet építeni a boldog, független virágzó országot. S aki ennek megvalósításiért küzd, Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, 1/2 évre 6 kor., ' Lj évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. szakos elnyomás hírével s itthon sütkéreznek a magyar szabadságszeretet és faji türel- messég élesztő melegében. Hogy mennyire igazságtalan, különösen a maroknyi szász népnek, vészes jajkiáltása, hogy Magyar- országon erőszakosan akarják őket meg- magyarositani, kitűnik abból, hogy más fa­jok közé ékelve, századokon keresztül meg­tartották nyelvüket és faji kultúrájukat. Ezen ellenünk ujjolag harcba küldött elemek intézője, természetesen, a mindég létező s nekünk annyi szenvedést okozott bécsi k'imarilla; ez a titokzatos testület, melyet nem tudni, hogy ki állított össze, kik foglalnak benne helyet; hol jönnek össze, mikor tanácskoznak; de létezésének kínos nyomai mindenkor felismerhetők, valahány­szor hazánk sorsa fölötti döntésre kerül a sor. így állván a nemzeti törekvések letö­résére indított erőszakos eljárás következ­tében beállt válság ügye, az egész ország szeme a választások alkalmával kisebbséggé lett szabadelvüpártra van irányozva. Ez a párt 38 éven keresztül korlátlanul uralko­dott Magyarországon s intézte hazánk sor­sát, hogy minő eredménnyel, azt ez alka­lommal részletezni nem kívánjuk; de most a sors olyan helyzetbe sodorta, hogy válasz­tania kell, váljon csatlakozik-e az ország ellenségeihez, vagy pecbg a nemzeti jogokért küzdők táborába áll? Erre a kérdésre meg fogjuk kapni rö­vid pár hét alatt a leghatározottabb felele­tet; sajnos a dologban • csak az, hogy ily irányban még kérdés is merülhet fel. b. becsületes lelkének minden erejével, az elmond­hatja s megnyugtathatja lelkét, hogy hazája iránti kötelességét híven teljesítette . . . Társadalmi életünk sivár s a legnagyobb mértékben elitélendő'. Önzés, egyéni érdek, az «én»-nek föltétien előtérbe helyezése közügy előtt, uralkodnak. A pénz minden, az a telj­hatalmú ur, ez ad becsületet, hirt, dicsőséget, ezzel minden elérhető, minden kivihető. Mi azután ennek a következménye ? Szerencsétlen­ség, boldogtalanság s erkölcsi teljes elkorcsosu- lás, elzüllés, elsatnyulás. Hát már most, aki igazán s helyesen fogja fel feladatát,' nem köteles-e eme tűrhetetlen s teljes felbomlásra vezető társadalmi élet ellen harcolni teljes erővel s bátorsággal s azt át­alakítani megfelelően a becsületnek! ? Ha sokan igy^ fognák fel feladatukat, akkor az erélyes küzdelem hamarosan megteremné egészséges, ragyogó gyümölcsét. De ez nehéz, nag}^ munka s ehhez járul a kenyérszerzés véres verejtéke. A nagy munka, a fárasztó küzdelem, a kenyérgond megtörné a a legerősebb lelket is, ha nem lenne egy fészke, ahol elfeled munkát, fáradságot, kint és gyöt­relmet ; ha nem volna egy fészke, hol a boldog­ság virul. Ez a. fészek : a családi tűzhely. Ezt kell megalapítani, mert e nélkül nem lehet tartós boldogság, megelégedettség, e nélkül unottá, üressé lesz az élet. A családi tűzhely feledtet

Next

/
Thumbnails
Contents