Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-18 / 20. szám

2. TÖVISEK. A várakozás. Mikor az Ur Jézus Krisztus amaz első Áldozócsütörtökön mennybe szállt, meghagyta tanítványai kicsiny csoportjának, hogy békés- , séges türelemmel várjanak Jeruzsálemben, mig a vigasztaló, felvilágosító, megerősítő, tettie bátorító isteni szent lélek csodatevő eiejét a j magasságból venni fogják. És a lelkesült kis . sereg türelemmel várt, a kiadott felső paiancs j szerint. Csak rövid tiz napig kellett várniok az írás szerint, csendes, ájtatos imádság között s már megnyerték a magasztos igéiét boldogító beteljesülését, a lángoló tűznyelvek alakjában leszálló szent lélek csodáiban. Tehát türelmük arany fonala, ily rövid idő alatt, ily kévés pióba között el nem szakadt. Bezzeg, az orosz-japán harctéren, a már j több mint egy év óta való türelem kötél vastag j szálai is kezdenek elszakadozni a harcoló felek ; között; de még a hidegen szemlélő nemzetek is kezdenek kijönni a sodrukból, fogy a kíván­csiság csendes béketürése s minden szívben fel­lobog a vágy, minden ajkon hangot nyer az óhaj : csak már vége lenne az egyébként igen érdekes, de már az unalmasba átjátszó tragi­komédiának ; csak már állna be a végleges dön­tés szomorú katasztrófája, hogy készülhetne egy újabb, vonzóbb világ-skandalum, a kedves béke-cár eme csömöriéiig megunt szeretetteljes nagy alkotása helyett. De hát itt nem megy oly könnyen a dolog, mint a pünkösdi szent lélek i alászállásánál. Itt jóval tovább kell várni. És mig j a mandzsuriai harctéren vagy Vladivosztok • körül eldördül az utolsó csata-ágyú bömbölő j torka, ezer halállal vigyorogva s kigyul annak ! gyilkos tíizében a végleg győző harcosfél (sze- ! retjük hinni: a japánok!) szemében a diadal : örömtüze s odaül a győztesek arcára a magasz- 1 tos honfi-érzés pünkösdi szent lelkesedésének j hajnalpirossága : addig még sok viz lefolyik a Volgán, Dnieperen és Dnieszteren, sok vér pi- ; rosithatja a Sárga-tenger hullámait s Mand­zsuivá zöld gyepét! ... No, de egyszer csak ; ennek is vége lesz . . . i Hát minekünk, szegény jó bolond magya­roknak, meddig tart még a türelmes várako­zásunk ideje ? A magyar Áldozócsütörtökre (január 26!) mikor jön el a piros pünkösd napja ? . . . (A kibontakozás, az uj, igazi kor­mány !) Úgy látszik, addig is sok viz lefolyik a Dunán. Nálunk van most igazán a kinos várakozás gyötrő ideje. A felség azt mondja, a * S minden nehézséget. A jó hitvestárs ölelő k?”; ^ az apró csemeték vidám csevegése, mosol ajaka eltörlik az arcról a gondok mély bar. dáit s nyugalmat, boldogságot kölcsönöznek szívnek. Innét nyer uj erőt, kedvet, vidámságé a munka folytatására a férfi. A családi tűzhely megalapítását nemcsak remélnünk kell, hanem törekedni is kell annak megteremtésére, mert az kötelességünk, Isten arra teremtett bennünket. Ha azonban elakarjuk érni, hogy a családi tűzhely boldogságot adjon, akkor egyedül a szeretet vezéreljen bennünket. A tavasznak általános zöldje, eme remény­ségnek lehet a jelképe. S mit jelképeznek a virágok ? Minden virág- tálán egy tiszta érzelem, talán egy nemes jel­lemvonás, egy szép lelkitulajdonságnak lehet a jelképe ! Nem lehet-e a liliom a lelki tisztaság, a kéklő kis nefelejts, az örök hűség, a hajnalka a lemondás, a tűzpiros szekfü a szeretet jel­képe ? Nem lehet-e a mesés szépségű tulipán az ifjúi álom s ábrándok képe, mely vagy megva­lósulj vagy szertefoszlik ? A feslő halvány rózsa­bimbó mért ne lehetne az ifjú szivében ébre­dező színtiszta szerelemnek ideális mintaképe ?. .. A legszebb virág, a legszebb érzelem ! Ezt beszélték a virágok! Közbe-közbe kis madár énekelt, talán hálaimát a mindenség Urának, talán szerelmi éneket párjának! A madárka énekével együtt szállott föl az én lelkem is a természet alkotójához, hálátadón, magasztalóJag s arra kérve : engedje meg ne­kem, ha nagy küzdelem és sok szenvedés árán is, hogy hivatásomat úgy tölthessem be, amint azt lelkemben, szivemben megalkottam, megál­modtam ! ......... to lnamegyei közlöny. 20. sz. 1905. május 18. Kamarilla azt hirdeti, a Tisza-párt azzal dicsek­szik, a koalíció azt állítja : «várhatok /» Min­denki a passzíva rezisztencia álláspontjára helyezkedik s igy tehenek napok, hetek, hóna- | pok egymásután meddő várakozásban ; mindenik harcoló fél a saját jogát vitatja, .annak szent­ségére esküszik s a közügyek elintézése pihen, az ország megdöbbent szive fájdalmasan piheg, a nemzet remény és kétség közt hánykódik kínosan. Meddig várunk még ? Hány Bécsbe szaladgálás, hány bölcs tanács meghallgatás, hányféle verzió, hány «homo-regius», mennyi alkudozás, pártalakitási kísérlet, kombináció, uj választással, házelnapolással fenyegetés és mi minden lesz még, mire lesz valami ? . . . S mindez kiért ? miért ? — — Bécsért, a katona urakért, no meg Tisza űrért! ------­Sz omorú és aggasztó nemzeti állapot. Es az az érdekes, hogy a Tisza-sajtó közegei mind azt hangoztatják nap-napután : «vegye át a koalíció a kormányt, — ez a természetes, ez az igazságos !» Az ám, az.onban nem adnak rá helyet, nem nyújtanak hozzá módot. Úgy tesz­nek, mint az a gazda, aki egyre-másra kinál- gatja a kedves vendégjét, hogy egyék, holott ő már elkapkodta előle az ételt idejekorán nagy mohósággal; vagy pedig mint az, aki üres tál­ból kínálja barátját, mondván : «lakjál jól te is!» Archimedes mondotta hajdan : «Dósz moj, pu sztó !» Adj nekem egy helyet, ahol megáll­hassak, ahol felállíthassam a gépemet — e vilá­gon kívül — s én akkor kivettetem sarkaiból a világot! — — — Adjatok helyet bölcs kor­mányzó urak annak a koalíciónak, hadd pró­bálja meg ő is a ti úgy megunt (!) munkáto­kat, hát hogyha ő is tud valamit! ? . . . De hát hogy ülhetne bele a nyeregbe, mig abban ti ültök makacs várakozással, mig oda ti magato­kat erősen leszögeztétek ?! . . . Fújjatok maga­toknak marsot (mint mi már fújtunk eleget!) s párologjatok el onnan szép csendesen és ren­desen : meglássátok, hogy országos szép csend és rend leszen ! A falusi bíróság is változni szokott. Hadd legyen most ilyen az ország kormánya, hadd örüljön (mint mondogatjátok !) az a szegény koalíció is egy kicsit. De ti ezt csak mondjátok és nem akarjátok egész komolyan. S ami igen fájdalmas jelenet, ti úgy tesztek, mintha a 40 évig uralkodott Mária Terézia irigyelte volna már előre a saját édes fiának 2-ik Józsefnek pár évi rövid uralkodását. Ti is majdnem ily hosszú ideig uralkodván, már előre irigykedve, gáncsolva, kicsinyítve szóltok, irtok a jövendő ellenzéki kormányról. Várjuk meg atyafiak! a próba bizonyságtételét, addig csitt! Mi tűrtünk 40 óvig} tudunk még várni most is egy kis mig a nemzet ítélete illetékes helyen íltatik, respektáltatik, érvényesíttetik s a kormány végleg kibársonyszékbőlittetik ! rünk s azután teszünk s mint Tisza 'skezüek leszünk, erre mérget veszünk ! Palást. ÜLÖNFÉLÉK. Uj 'gyár Tudományos Akadémia 'i tagja. Tolnavármegyének egyu i és a tudományok iránt ál­dozat : gróf Apponyi Sádor v. b. t. tant kir. főkamarás mestert, a Magyar ■ős Akadémia a lörténeti és régés hányok terén szerzett ér­demeir''1 seiil múlt penteken tartott tagvála en tiszteletbeli tagjává választó gye orsz. képviselői a bizottság őpviselőházban múlt pén­teken válat az egyes bizottságokba | a képviselői ayező bizottságba Boda \ Vilmost és L » st, a pénzügyi bízott- j ságba és az V, bor bizottságba Rátlcay \ Lászlót, a gyi bizottságba pedig 1 Szluha .istvf tták meg. Kill i. kir. igazságügyminisz- j ter Hähers' si kir. törvényszéki jog- | gyakornokot í bírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — jVévünnep. A szekszárdi polgári fiú­iskola népszerű és nagyrabecsült igazgatóját, Krammer Jánost névünnepe alkalmából tanár­társai, tisztelői és növendékei szeretetök és tisz­teletük jeleivel halmozták el. A tanulók küldött­sége hétfőn este jelent meg a szeretett igazgató­nál, a ki már 29 év óta vezeti a szekszárdi virágzó polgári fiúiskolát, és szónokuk szép beszédben üdvözölte őt, melyre válaszolva, az ünnepelt kiváló tanférfi oktatva buzdította az ifjúságot. — Eljegyzések. Györkös Sándor dombó­vári rom. kath. tanító eljegyezte Péterffy Rezsin kisasszonyt Gyergyo-Remetén. — Álgya Sán­dor császári és királyi ulános főhadnagy, Algya Sándor honvédhuszárezredes és neje, szül. Popovics Szilvia fia, eljegyezte Szalay Babát, néhai Szalay Imre országgyűlési képviselő és neje szül. Dettrich Hermin leányát. — Bencze János szekszárdi fodrász és borbélymester el­jegyezte Csépi János szekszárdi iparos leányát, Rozika kisasszonyt. — Berger Ignác cecei ke­reskedő eljegyezte Tolnáról Pollacsek Gizella kisasszonyt. — Huber Ferenc eljegyezte Duna- földváron Haar Erzsiké kisasszonyt. — Áthelyezések. A m. kir. pénzügy- miniszter Szigeti Béla szekszárdi és Falvay Sándor zömbori m. kir. pénzügyigazgatósági számtiszteket — saját kérelmükre — kölcsönösen áthelyezte. — Anyakönyvi kinevezések. A m. kir. belügyminiszter az udvari kerületbe Aikelni Lajos néptanítót, a simontornyaiba pedig ifj. Zarubay Ferenc segédjegyzőt nevezte ki anya­könyvvezető helyettessé. — Varady L. Árpád c. püspök meg- gyanusitása. Mi is megírtuk, hogy Sulyok István lelkész, a temesvári papnevelőintézet volt igazgatója a római pápánál feljelentette Várady L. Árpád c. püspököt. Ez volt azután az akadály, hogy a kormány által óhajtott Várady nem lett pécsi püspökké kinevezve. Most arról értesülünk, hogy gróf Majláth György erdélyi püspök a pápa megbízásából vizsgálatot tartott és Sulyok vádjait alaptalanoknak találta. E szerint most már mi sem áll útjában Várady kinevezése előtt. — Mikor bővítik ki a szekszárdi vasúti állomást? Erre a kérdésre a múlt pénteken meg­tartott vizsgálat alkalmával Kmedt Antal fő­mérnök, a m. kir. államvasutak zágrábi üzlet­vezetőségének képviselője azt jelentette, hogy a szekszárdi vasúti állomás kibővítése és át­alakítása rövid idő alatt megtörténik. Ezt a ki­jelentést azonban kétkedve fogadjuk, mert már többször hallottunk hasonló ígérgetést, azonban minden maradt a régi botrányos állapotban. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága a sok jogos panasz közül most legelőször is a vasúti állomásnak hiányos világítását célzó intézkedést foganatosított s e végből kiküldötte Bajó Pál központi főszolgabírót, aki múlt pénteken meg­jelent a helyszínen és Medaricli Romvald vasúti és hajózási biztos, Kmedt Antal főmérnök és Podhoránszky Géza műszaki tanácsossal tár­gyalásba bocsájtkozott. A bizottság határozottan megállapította, hogy a vasúti állomás világítása nem kielégítő, sőt botrányosan hiányos, miért is feltétlenül szükséges úgy az állomási felvételi épület előterének, valamint a perronnak is nagyobb számú lámpákkal leendő kivilágítása. Tanácskozás folyamán Podhoránszky Géza mű­szaki tanácsos igen helyesen azt javasolta, hogy tekintve a villany telep közelségét, legcélszerűbb volna az összes vasúti helyiségeket és a perront villanylámpákkal ellátni. Ezt azonban Kmedt Antal főmérnök nem tartotta olyan tervnek, mely azonnal megoldható volna. Az egész ta­nácskozásról jegyzőkönyvet vettek fel és ezt Bajó Pál főszolgabíró fogja a közigazgatási bizottság elé terjeszteni. Minden jel arra vall, hogy a közigazgatási bizottságnak törvény adta jogával kell a legteljesebb mértékben élnie, mert különben soha sem lesz rend a szekszárdi vasúti állomáson. — A tisztviselői telep. Köztudomású tény, hogy a szekszárdi tisztviselői telep létesítése körül dr. Eri Márton vm. II. aljegyző kiváló érdemeket szerzett; azért érdemeit úgy akarják honorálni, hogy a telepet elnevezik Ári-telepnek. — A bátaszék—mohácsi vasút. Ez a vasút ugyan még nincs meg, de komolyan foglalkoz­nak az érdekelt körök, különösen Mohácson, hogy Bátaszék és Mohács között vasutat léte­sítsenek. Amint a baja- bátaszéki vasút építé­sét és a dunai hidat megkezdik, akkor a mohá­csiak kérni fogják a szükséges- előmunkálati engedélyt. *

Next

/
Thumbnails
Contents