Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-04 / 18. szám
18. szám. X XXIII. óvfolvaiTi. Szekszárdi, 1905. május 4. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. hetilap. Szerkesztőség: Bezeréfij István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal : Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, ho\á a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő:. Főmunkat'rs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, 'j2 évre 6 kor., 1ji évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200 — 300 szóig 7 kor 74 filler, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. A szabadelvüpárt. Dr. Dési Géza ország-gyűlési képviselő tollából fenti cim alatt egy cikk jelent meg a »Tolnavármegye« 18, számában. Illetőleg megjelent e cikk a vidéki Tisza-párti lapok majdnem mindegyikében. Tehát ez: amolyan »minta-cikk« — sablon-munka, útmutató, exemplár, vagy nem tudom én milyen titulust adjak neki? . . . Talán legjobb volna »Verbunkos káj>lár«-nak neveznem a régi jó időkből, aki valamint hajdan széjjeljárt az országban piros-boros telt üveggel a kezében, pajzán dallal az ajkán, sarkantyúval a csizmáján s kurjongatva, táncolva, sarkantyút pengetve toborzottá össze falun és városon a »császár katonáit« — : úgy ez a cikk is, dr. Dési Géza ur bécsi-szagu cikke, a színes frazeológia szó-sarkantyúját pengetve nem kevesebbre vállalkozik, mint a szabadelvüpárt apológiájára, a párt megvédésére, megerősítésére, halottaiból feltámasztására egyrészt, — másrészt pedig a szövetkezett ellenzék s legkivált a függetlenségi párt kisebbítésére, kigúnyolására, tévutakon járásának bebizonyítására, a koalíció szétrobbantására. Nem akarunk e jeles cikk bővebb ismertetésébe belebocsájtkozni, csak annyit konstatálunk, hogy Dési ur minden állítása téves, ingatag-alapú, nem nélkülöz sok rosszakaratot, üres és hetyke kihívó hencegést s az igazságtól oly messzejár, mint Makó fekszik Jeruzsálemtől, vagyis Juszt Gyula Tisza Istvántól! S épp azért — dacára sok apban megjelentségének (hát hisz a politikai holt szézonban csak kellett itt is, ott is egy kis laptöltelék !) — erős a hitünk, hogy a Dési-bécsi-cikknek, urbi et orbi gyenge lesz az eredménye, halvány a hatása, sőt ellenkező, mint aminek a szerző akarta, vagyis oly puska, mely visszafelé lő, a Tiszapártot találja és apasztja, a szövetkezett ellenzéket megerősíti és növeli Azt mondja a másoknak elrettentésére írott gyilkos -»czikk-remek«., hogy az ellenzék a január 26-iki választási győzelem által elvakulva és felfuvalkodva, azzal kezdte működését, sajtóban és parlamentben egyaránt, hogy bojkottálta a szabadelvüpártot s jelszavuk lett: ellenük és nélkülök s még a menyország üdvösségét sem voltak hajlandók elfogadni, ha abban a- szabadelvüpárt is részesül. Hát kérem egész tisztelettel — sit venia verbis 1 — ez nem áll. Ilyen formában legalább nem. A szövetkezett ellenzék sajtója egyezően mindig azt hangoztatta a hosszú kibontakozás mizériái között — mely ime még ma is aggaszt — hogy a Tisza-párt igazabb fajtájú szin- magyarjai lépjenek át hozzánk, a győztes párthoz, hogy a diadal ne csak relativ, hanem abszolutbecsü diadal legyen s oda billenőse a mérleget, ahova kell, t. i. hogy ezt látva Bécs és a Camarilla, menten megoldassák a gordiusi csomó s mienk legyen a döntő többség, a hatalom és a dicsőség. Tehát azoké is, kik hozzánk csatlakoznak, íme hát nem akartunk kizárni az üdvösségből senkit! És a parlamentben mi történt? Hol találja cikkíró az átkos november 18-iki nemzetelleni merénylet megbüntetésében, vagy az Eötvös Károly-féle indítványban, a Felséghez benyújtandó feliratban stb. itt a drákói kérlelhetetlen szigort, melyről igen naiv országos »kör-czikk«-ében beszél?! . . . Sehol. Sőt ennek ellenkezőjét, a végletekig menő engedékenységet, az önök által bizony nem érdemelt finom, magyaros gavalléria netovábbját észlelheti Désy ur mindenütt. S most Önöknek ez fáj ? Mos gunynyal vetik szemünkre, hogy az ellenzék 67-esebb a 67-eseknél? No no, nem jó a tűzzel játszani 1 A gavallér engedékenység Krisztusi erényét csúfolni s gyávaságnak mondani nem egyébb, mint rosszlelkii ugratási kísérlet. Ebben excellál- nak most önök s bizony megérdemelnék a valódi 48-as érzelem haragos feltámadásának jeruzsálemi templombeli korbács csattogását az újabb kufárkodás és nemzetellenes merényletért. így nem lehet expiálni a november 18 eseményeit! így nem lehet fátyolt borittatni a győztes ellenzékkel s a diadalmas magyar nemzettel a szomorú közelmúltra! Önök mindig azt hrdették, mikor számbelileg uralkodó többségben voltak : »hallgass óh törpe kisebbség! Engedelmeskedjél a többségnek, tiszteld annak akaratát!« Nohát most, a szövetkezett ellenzéki többség is csak ennyit kér egész jogosan. Tehát tessék kisebbségi ellenzékbe menni s küzdeni a többséggel egy jogos és szent parlamenti csatát tisztes fegyverekkel, de az ily hírlapi gúny-szóval, fenhéjázó kevély s a mellett gyermekes fenyegetéssel vívott, csatáamint azt a pedáns táncmester szigorúan megkövetelte. így kezdődött az ismeretség. Elmúlt a gyönyörteljes idő, s következő nyáron csak néha, egészen véletlenül találkozott vele . . . egyszer az állatkertben, ahol szép lassacskán természetesen mamája kíséretében, sétált a fák alatt. Szive összeszorult. Minő pompásan festett! Elragadtatóan ! Böske elpirult, ő meg köszöntötte, mélyen meghajolva. Másodszor a képtárlatban látta. Nagy történeti kép előtt állottak, Böske és természetesen mamája is. Bondár visszahúzódott a háttérbe, s leült egy zsölyére. Onnan, a pálmák lombjai mögül, szive kedve szerint bámulhatta meg. Még sokkal édesebbé és szebbé fejlődött. A hölgyek hirtelen megfordultak. Éppen, mintha ez neki szólt volna. Bondár zavartan fölugrott és mélyen meghajolt. A leány mosolygott, hiszen annyira kedves volt. A mama előtt azonban blamirozta magát, mert ez észrevette, hogy a fiatalember leselkedett reájuk. Hiába, csak szerencsétlen flótás. Még többször is találkozott velük, utoljára a jogász-bálon, ahol ismét tapasztalta, hogy Böske ismét szebb lett. Felkérte táncra, súgott neki valamit. Hogy mit és miképp válaszolt a leány, hogyan vezette ismét helyére, nem tudta. Mintha álmodott volna. De ki állott most megint előtte ? A mama. Szokott szerencsétlensége nem hagyta el Mikor aztán eltávozott engedelmet kért — maga se tudja, honnan vette ezt a bátorságot, hogy meglátogathassa a hölgyeket. így jutott a meghívóTÁRCZA első. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. — Az első ! Az inas kiállhatatlan mosollyal segítette le róla a felöltőt s betessékelte az ajtón, most itt állt. Rettenetes ! És ezúttal egeszen biztosra várt szerencsétlenséget. »Kelley doktor és neje tisztelettel meg- I hívják Bondár Frigyes titkár urat az e hó 17-én szombaton tartandó estélyre. Kezdete pontban 8 órakor !« Ez állt a nyomtatott meghívón. — Pontban 8 órakor ! Tehát negyed kilencre meg fognak jelenni a vendégek. Ha tehát fél kilenckor fog megérkezni, bizonyára nem lesz az első. Mert ezúttal nem volt szabad felsülnie. Hiszen Böske szüleinél volt hivatalos. És most mégis elsőnek érkezett. Kellemetlenül érezte magát a kicsi elegáns fogadóteremben, melynek ajtaján át a fényesen kivilágított tánctermet láthatta. Vele szemben az álló tükör visszavetette alakja képét. Általában csinos fickónak tarthatta magát, nem éppen csúnya arccal és hetyke kis bajuszszal. 'De vájjon jól j áll-e a nyakkendője, cilindere nem tolódott-e félre, nem-e valami rendetlenség észlelhető rajta ? Mert a szerencsétlenség lépésről-lépésre üldözte. Nem azért is volt-e az első ? Még csak nem is fogadták — Természetesen .. . -Ki is jön már fél kilenckor, ha a meghívón áll: »Kezdete pontban nyolckor.«? Ez nem úri szokás. Erre itt nincsenek elkészülve. Bondár Frigyes mélyen felsóhajtott. Hirtelen megváltoztatta kifejezését az arca. mely mintha megdicsőült volna. Itt — ez volt az a szentély, ahol ő — Böske honol. Persze, más alkalommal az étkező szoba lehetett. Itt a tölgyfa-asztal körül ülhetett papájával, mamájával, öcscsével. Milyen kedves lehetett odahaza, a világos háziruhában, tán egy kis kendő a barna haján és kötény a mellén. Az édes, kedves, aran3ms baba. Meny- nyire vonzódott hozzá, képe nappal és álmában szüntelen előtte lebegett. Már oly^ régen. Ha csak egyszer kitárhatná szivét, ha megmondhatná neki : »Szeretlek!« De hát épp ezen múlt. Először is félénk volt, másodszor bizonjmra valami kellemetlenség zavarta volna meg, és harmadszor — nos, igen, harmadszor sohasem találta egyedül. Mindig vele volt a mamája, s a mama előtt ... Ez igazán nem járná. Különös. Más lányok zeneórára, főzőiskolába, festőakadémiára, énektanításra és számtalan más órára járnak, ahova kiséret nélkül vezeti utjok Ez még mindig némi esélyt nyújt. De Böske ? Ő legfölebb táncomra járt. S ennek is már két esztendeje. Óh, drága visszaemlékezés. Ott tudniillik találkozott vele először, ott látta először kedves barna szemét, kecses, gyengéd termetét, mely körül, bár kissé félénken, körülfonta karját s nagyon vigyázva csak természetesen,
