Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-04 / 18. szám
TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY. 18. sz. _______________ 19ü5. május 4. roz ás — kivált, ha a kinyomatott szavak legtöbbje az igazságnak épp fordítottja — bizony-bizony nem jogos és nem szent küzdelem ! _ Cikkíró többi szavaira most nem igen reflektálok. Mert ugyan miféle beszédek az ilyenek: »A szabadelvüpartbol mindössze ketten léptek ki. (!) — Az; ellenzék próbálkozik mindenféle eszközzel, proskribálással, fenyegetésekkel, a csábítás mézédes szavaival. (!) A függetlenségi labanc táborban kuruc nótákat fuj a tárogató, mint Ocskay brigadéros szomorú történetében, de a 48-as elveket ott hagyták a túlparton, a hol piros csizmáik nyomait elfútta a szél. Hej Rákóci, hej Bercsényi - stb. — A negyvennyolcas politika elárvult. — Hja ! az érzelmek politikája nem tárgyilagos programúi s egyetlen komoly, megvalósítható politika van a mi földünkön: a lehetőség politikája!« íme a hosszú cikk hamis frázis halmazából néhány szó. Máskor talán ráérek felelni valamit mindenikre, de most nincs időm, lapunknak meg nincs tere s a mi fő: Dési ur becsi cikke, e hosszadalmas mosakodás a frazeológia szabad vizében, nem érdemli meg a vele való bővebb foglalkozást; mert én is az érzelem (vagyis az igaz magyar érzés.') politikájának kultuszát vallom és igy nem bocsájtkozom bővebb vitatkozásba a »lehetőség« politikájának opportunisztikus lovagjával. Csak azt szeretném már látni, hogy mikor lépnek le Tisza et consortes tényleg és nem ígéretekkel a húsos fazekakkal gar- nirozott emelvényekről, hogy a görcsösen bemarkositott kormány-pálcát már más kezelné, más forgatná, vájjon akkor is igy kirohanna-e dr. Dési Géza országgyűlési képviselő úr bombasztikus frázisainak hamis sokaságával világot áltatni?! B « TÖVISEK. ÍME új ifi s . Isten hozott kedves Május ! — így üdvözöl szivünk és szánk — Jaj, de jó, hogy már eljöttél S mosolyogva derültél ránk ! Oly hosszú, cudar tél után, A milyen volt a mostani Jöttöd édes üdvösségét Nem is lehet kimondani. Erzsébettől Szent-Györgynapig — Majd félévig ! — reánk hintett Zord tél-apó havat, fagyot, Esőt, ködöt, jég-bilincset. Fogyott sok drága fánk, szenünk S utóbb türelmünk i.s, de hajh 1 Arany sugár id csókjain Elhalt a jaj, megszűnt a baj. Zöld-lombú fákon, bokrokon Ezüst-szavú madár dalol, Szellővel játszik fenn az orm S nyíló virág pompáz alól ! Sőt még — csodák-csodája — im A »Tövis« is rózsát terem, — Te szülted e nag}^ változást Szép Május ! drága kedvesem ! Csak, a mint pályád küszöbén Elkezdted a futásodat, Oly szép szelíden fuss, ragyogj Mindvégig ; áldjuk hunytodat Engedd, hogy e hónapba’ már Szabadság szent virága is Kinyíljék dúsan, édesen S hazánkat védje szent paizs ! Engedd, hogy Bécs fagyos szelét Ne luzza ránk a sorscsapás, Hogy honfi szép reményeink Rózsáját törje Bonifác. Engedd, hogy ama nemzeti Nagy vetésnek (januárban !) Dús aratás legyen vége Még az idén, még e nyárban ! Óh, ha igy lesz, kedves Május ; Neked újból gratulálok, Minden fagyod elfelejtem S feléd forró csókot hányok, Én. úgy, mint a magyar lányok! Palást. IRODALMI CSARNOK. Őszi harmat után... — Történelmi elbeszélés. — író: SCHULTHE1SZ REZSŐ. (Folytatás.) 19' — így már jó lesz! — mondta Bottyán apó és megrázta hatalmas kardját. — Lesz megint dolgod vén barátom, de aztán jól viseld magad, hogy szégyent ne hozz Bottyán apó ősz fejére. — Isten adjon győzedelmet fegyvereiteknek, édes híveim, — szólt a mindig szomorú fejedelem — s harczoljatok hősiesen a hazáért és szabadságért! ’. . Eltávoztak mindnyájan a sátorból és megtették a szükséges előkészületeket az éjjeli támadáshoz. Tudatták a hajdúkkal a tervet s ezek lelkesülten fogadták azt, mert örültek, hogy ismét kimutathatják a vakmerőségig menő bátorságukat. Kiadták a jelszót s mindent elkövettek, hogy minden a rendes kerékvágásban menjen, nehogy a várbeliek valami szokatlant véve észre, megsejtsék a támadást. A katonák épp oly vígan mulatoztak ma is a tábortüzek mellett, mint az előző napokon. Lassanként elhamvadtak a tüzek, elnémult a jókedv, csendes, nyugodt lett a tábor, . . . aludt; legalább a várbeliek azt hitték s a tisztek hoz, melyen az a szigorú kikötés volt: »Pontban nyolc órakor !« S most az első volt és még mindig nem akart mutatkozni senki. Mit gondolhattak róla ? Mindjárt háromnegyed kilenc. Ne tünjön-e el időközben és térjen vissza később ? De nem, künn az az utálatos szolga buta mosolyával. Ki kell tartani és beletörődni a változtathat- lanba. Hogy is lesz ma este ? Oldalán fog-e ülni ? Rokonszenvez-e egy kicsit vele ? Ha talán egészen közömbös neki, egészen közönbös ? Borzasztó kínokat állt ki. De az ördögbe is félénkségével ! Nem-e ez okozza minden szerencsétlenségét ? Bátorság tehát, férfias határozottság ! Meg fogja kérdezni ! Meg fogja neki mondani, mennyire szereti ! De hogyan és hol? Nem volt-e mindenütt jelen a mama ? Sohasem fogja Böskónek szerelmét megválthatni. Szomorúan tekintett maga elé, mintha elvesztette volna élete boldogságát. Most ruhasuhogást hallott és halkan, sze- mérmetesen, félénken belépett egy kecses, illatos alakocska, egy apró kisasszonyka. — Böske kisasszony 1 — ujjongott Bondár hangosan. Azonnal azonban eszébe jutott, hogy igy nem illik fogadni egy fiatal hölgyet. Böske tehát itt állott előtte . . , és egészen egyedül, a mint megálmodta. Végre ! Végre ! Szive úgy dobogott, mint egy hámor. — Mama egy percre türelmet kér — mondá halkan. — A fodrásznő elkésett és papát beteghez hivták. Mama azonban mindjárt itt lesz. Most vagy soha ! — Böske kisasszony ! — remegett a szerencsétlen Bondár. — Mi tetszik, titkár ur ? — En ... én önt . . . önt annyira szeretem ! — Igen . . . Frigyes ur ! — Ön is szeret engem, Böske kisasszony ? Hamar, hamar, még mielőtt megérkeznek a többiek. Hamar, Böske kisasszony ! — Óh, igen, szeretem ! — Mit müveitek itt ? — kérdezte szörri^fü- ködve a mama. — Eljegyeztük magunkat — válaszolt örömittasan Bondár — és kérjük az áldását, nagyságos asszonyom. így jár az ember,1 ha oly szerencsétlen, hogy elsőnek érkezik mulatságra ! Ez volt azonban Bondár utolsó szerencsétlensége, mert azt már ő maga sem nevezhette szerencsétlenségnek, hogy az első, a ki a fiatal boldog házaspárnál uj családtagnak jelentkezett, szintén egy Bondár nevű, de kevésbbé félénk — hangosan, de édesen rikotozó fiú volt. i megnyugodva otthagyták a várfalakat csekély , őrizet mellett; betértek a korcsmákba mulatozni, j Az a körülmény, hogy .oly sokáig sikeresen I ellenállottak a fejedelem hadainak, igen jó kedvet ' adott nekik, amit a jó bor, mely bőven folyt, | még csak fokozott. Virágos jókedvük lett, j mely egyiknél, másiknál azonban csakhamar i teljes ittasságba ment át. Az őrség a várfalakon, ! miután az alvó ellenségtől tartani nem kellett, , s a tisztektől sem féltek, hogy éberségük fölött ; szemlét fognak tartani, a régóta nélkülözött j édes nyugalomnak engedték át magukat, s jó- j izüen hortyogtak. Ezalatt pedig Tihamér és Ilosvay elindultak I az ezer hajdúval és közeledtek a vár felé. A j. Nyitra mocsarain való átkelés nem ment minden J nehézség nélkül, de mégis ment, s a kurucz i egy kis fáradságot nem sajnál, hogyha ellen- I séget kell meglepni. A rőzsekötegeket szépen | belehánytálc az iszapba s nagy óvatosan át- j keltek mindnyájan. Csendben és rendben i vonultak el a várfal mellett, ami azonban, ha, az őrök ébren vannak, minden igyekezetük mellett sem történhetett volna meg. De igy minden kedvezett s a kapuhoz értek. Tihamér megadta a Markos által előre megállapított füttyjelt; az őröket megrohanták egy részét levágták, más részét megkötözték s megnyitották a kaput. Erre az ezer hajdú egetverő diadalkiáltással rontott be a kapun. A megrémült s félig álomban, félig ittas állapotban lévő császáriak közt : iszonyú zavarodás támadt; fejét vesztette mindenki. A tisztek a korcsmákból kirohanva vad orditozással igyekeztek az őrséget rendbeszedni és megkísérelni az ellenállást, de lehetlen volt. Vad kiabálással menekült mindenki ; s a várőrség egy része a kuruczokkal egyesült. Soknak fejéből a nagy ijedségre azonnal elszállt a borgőz, mások azonban még jobban megzavarodtak s volt köztük olyan is, ki halálos félelmében kardja helyett egy üres borospalacz- kot forgatott nagy vitézséggel a kezében. Sárkány, aki szintén a mulató tisztek közt volt, nem vesztette el fejét, hanem menekülni igyekezett, de ez nem sikerült neki, mert Tihamér észrevette és magasra emelt karddal rohant feléje. — Kegyelem ! csak még egyszer kegyelmezz ! szólt halálos félelmében Sárkány. (Vég-e köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — Trónutóű. Azt a hirt közölik Bécsből, hogy Ottó kir. herceg fia; Karóig Ferenc kir. herceg, aki 1877-ben született, nagyobb külföldi útra készült és midőn már az összes intézkedések az utazásra megtörténtek — az utazás politikai okokból elmaradt. A kir. hercegnek a budai várpalotában rendeznek be egy lakosztályt és ide már a napokban be is költözik. Ugyanekkor a király is hosszabb tartózkodásra a fővárosba érkezik. A szenzációs esetet a királynak annyiszor hangoztatott lemondásával hozzák kapcsolatban és állítólag ÍTíL oly Ferenc lenne a trónutód. — Közigazgatási ülés. Tolnavár- megye közigazgatási bizottsága folyó hó 6-án d. e. 9 órakor tartja meg szokásos havi ülését a vármegye székházában. — Májusi litániák. A rózsa fakasztó szép május hónap alatt mindennap d. u. fél 6 órakor tartják meg a szekszárd-belvárosi rk. templomban a Szűz Mária tiszteletére a litániákat, melyek alatt Mária énekeket zengenek az ájtatoskodó hívek. Az eddig megtartott litániák igen látogatottak voltak, ami amellett bizonyít, hogy Szek- szárdon nagy a Mária tisztelők száma. Védnök. Az országos magyar gazdatisztek egyesülete kongresszust tartanak, melynek egyik védnökéül gróf Bcnyovszky Rezső országgyűlési képviselőt, tengelici nagybirtokost választották meg. — Eljegyzések. Szenei Fördős Vilmos m. | kir. honvédhuszár főhadnagy, Fördős Géza paksi ügyvéd fia, eljegyezte néhai Asteini Goertz Konstantin cs. és kir. kamarás, sor- j hajókapitány leányát, Elza kisasszonyt. — ! Brebovszlcy Elemér szekszárdi főgimnáziumi I tornatanár Tótkomlósról eljegyezte Chován i Emilia kisasszonyt. — Államsegély. A vallás- és közoktatás 1 ügyi miniszter a faksi iparos tanonciskolád.. 550 korona államsegélyt utalványozott.
