Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-06 / 14. szám
XXXIII. évfolyam. 14. szám. SzekszárJ, 11)05. április 6. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: Főmunkat-'.rs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, 1/a évre 6 kor., 1/,l évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200 — 300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával, több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Szervezkedjünk. Kossuth Ferenc az országgyűlési szövetkezett ellenzék elnöke a múlt héten külön levélben hivta fel a párt képviselő tagjainak figyelmét arra a körülményre, hogy az 1906. évi képviselőválasztók összeírása folyó évi március 20-kától április 10-kéig fog országszerte megejtetni; felkéri tehát az ország- gyűlési képviselőket, hogy választóikat, azon névjegyzék szerint, melyet megválasztatásuk alkalmával kézhez kaptak, szólítsák fel, miszerint választó joguk fenmaradására ügyeljenek és szorgalmazzák mindazon párthiveik beiratását, a kik joguk sérelmével, a megelőző összeírásnál kimaradtak. Ez alkalmat — írja Kossuth Ferenc — felhasználom arra, hogy figyelmeztesselek, miszerint kívánatos, hogy kerületed szervezéséhez erősen és személyesen hozzáláss, minthogy nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy nem sok idő múlva uj választások lesznek. Kossuth, ki a politikai helyzetről s az ellenzék megtörését szolgáló tervekről teljesen tájékozva van, bizonyára nem bocsáj- totta volna párthívei közé e riasztó hirt, ha nem tudná, hogy Bécsben nem a nemzet jogos kívánalmainak teljesítése utján kivannak a csávából, melybe a nemzet ítélete folytán jutottak, menekülni, hanem azon törik a fejőket, hogy minő eszköz volna alkalmas arra, a mostani többséget, mely a törvényes jogok megszerzése indokából, megbonthatlanul összetart, szétrobbantani s kisebbséggé alakítani át. Minthogy sem a tömeges kihallgatások s ezek alkalmával kifejtett puhitások, sem az udvari ebédek, de még a miniszteri székek, államtitkári és főispáni állások kilátásba helyezett elnyerései sem tudták ezt kieszközölni, az intéző körökben erősen foglalkoznak a még rendelkezésükre álló egyetlen eszköz: az uj választásokkal, melyen természetesen nagy szerepet játszanék nemcsak a hazai, hanem idegen pénz is, talán a hivatalos erőszak, ha akadna reá, a ki hazaíi- ságával és lelkiismeretével ezt összeegyeztetni tudná, ezután a szelíd nyomás, melyet a korábbi képviselőválasztásoknál, több helyen alkalmazni megengedett dolognak tartották. Mindezek alkalmazása mellett lehet egy kicsit arra is gondolni, hogy azok a képviselők, kik három év alatt három választáson volnának kénytelenek átgázolni, el is veszthetnék kedvüket az ilyen pályától, vagy állástól, mely egyátalán nem bir állandósággal; meg könnyen el is vérezhetnének, utalva lévén a választás telemes költségeit maguk vagyonából fedezni; jöhetnének esetleg uj emberek, kiket nem kötne a szövetkezett ellenzék megállapított programmja, kissé simulékonyabbak, kik inkább hajlandók volnának a lefelé való árlejtésre; szóval uj választások elrendelése, szerintük, kiszabadíthatná őket a zsákutcából, melybe meggondolatlan eljárásuk folytán jutottak. A ki a döntésre hivatott választó közönség mostani hangulatát tüzetesen ismeri, a ki naponként szemlélője azon örvendetes átalakulásnak, mely a nemzet széles rétegeiben végbemegy, az tudja csak egész határozottsággal megállapítani, hogy bizonyos elfogult bécsi körökben minő hiú reményeket táplálnak; mert mértani pontossággal megjósolható, hogy egy ujjolagos képviselő- választásból a függetlenségi és 48-as párt abszolút többséggel kerülne ki s akkor az intéző köröknek nem a mostani mérsékelt, hanem tiszta 48-as programmal kellene foglalkoznia; ha ugyan inkább nem választanák az önkényuralmat, mely a monarchia biztos felbomlásának az egyenes útja. Hát az őrültséggel látszik határosnak a mostani viszonyok között uj képviselő- választásokra gondolni, de hát Bécsben többször követtek el már képtelen dolgokat és igy nincs kizárva, hogy ha most a kétségbeejtő helyzet folytán, lényeges engedmények megadásására szánják is el magukat, megkísérlik a jövőben valami alkalmas módon azokat visszaszívni és visszaszerezni. Azért kövessük Kossuth Ferenc tanácsát, lássunk hozzá erélyesen a szervezkedéshez, hogy a bekövetkezendő idők bennünket készületlenül ne találjanak. Ebből a harcból most már nem lehet a magyar nemzetnek legyőzetve kikerülni. Vagy lesz békés, becsületesen végrehajtott, kiegyezés, és ennek folytán az ország érdekében áldásos munka, vagy pedig lesz a végtelen időkig tartó küzdelem. b. TÁRCZA Bonts az ég . . , Borús az ég, eső esik csendesen, Bús rabbá tett engem is a szerelem. Szivem vérzik, szivem vágyik utánad, Majd hogy megöl a fekete búbánat. Barna kis lány mit epesztesz engemet, Miért gyötrőd érted égő szivemet. Mit hitegetsz, mit csalogatsz hiába, Mért nem hallgatsz a szerelem szavára. — Ti BY. Felelet. A költő a képzeiödöt megrójja: ,,Ábrándozás az élet megrontója!“ Borús az ég ? — Esik eső csendesen ? — Ború után szép nap mosolyg rendesen! S .hogy ítéljünk jói, helyesen, e végre: Ne tekintsünk „Kanosaiul festett égre!“ Barna kis lány, ki hiteget akár hány; Am de nem mind oly csalfa a barna lány!,.. Van, a kinek szikrázó két szemében Ott mosolyg az üdvözítő szent éden, Csillag-sugár, szelíd napfény, a melynek Nincs borúja és ragyog: hü szereimet!... VALLY. Krétarajzok. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Irta: SIÓ. Csendélet ss pc^ovinexién. Ludhust enni igen jó. így mondja ezt a Sári-néni nagy képes álmoskönyve; bár emez >axiomá«-t minden bővebb kommentár nélkül az én gyarló emberi eszemmel is feltudom fogni; mindazonáltal ezentúl meg vagyok győződve, hogy a nyájas olvasó előtt a párolgó, finom gulyás és töpörtyüs, turóstészta sem megve- , tendő kolláció; különösen ha azok —- holmi pinczeszeri kirándulások alkalmával — jutnak az emberi gyomor kényelemszerető sirgödrébe. Ad vocem : pinczeszer ! Ezen kellett volna mindjárt kezdenem ; miután azonban a ludhus, gulyás és töpörtyüs csusza elmaradhatatlan I tényezőkként fognak e tárczaczikkemben szerepelni, a nagyobb igazság okáért meg kell azokról is emlékeznem. Mindenki volt gyerek, szerette a nyalánkságot. Ha pedig szerette, tudta jól, hogy mily kellemes dolog visszaemlékezni a gyermekévekre. En most nem a gyermekévekről óhajtok beszélni, mint inkább egy megyénkbeli bohém- kedélyü falusi társaság »szerepléséről«, bár azóta egynéhány év elsurant már az örökkévalóságba, fürteink ősz szálakat tüntetnek fel, mi azonban élünk, mozgunk és vagyunk. Elbeszélésem ugyan régebb keletű, mindazonáltal úgy írtam meg, hogy a »szereplők«-et is, meg az olvasót is érdekelhesse. Müködék vala pedig a vidám társaság szép vármegyénk éjszaki határánál, ott, hol a kakasszó egyszerre három vármegyébe hallatszik át. Ott fekszik ez a község, határait egy bodor habos folyó mosogatja. A folyón innen Tolna, túl Veszprémvármegye néznék egymással farkasszemet, lakói azonban testvéries viszonyban állanak. Megesik ugyan, hogy e testvéries viszonyt néha-néha egy kis összekíilönbözös zavarja meg, mivel közrendészeti és egyébb hivatali igazságszolgáltatás szempontjából némelykor a tólnaparti kézbesítő őr önhatalmúlag átmegy a hídon kézbesíteni, vagy egy sorsüldözött hontalan vándorlegényt igazit útba a másik megye területén ; mi miatt aztán, — mint hivatalos terület bitorlása miatt, — a veszprém- parti rendőr a tolna-parti őrkollégájának fején a cirkuló quadraturát tanulmányozza és viszont. De engedelmet kérek, ez komoly hivatalos dolog, nem volna illő az ilyent a XX. század fin de Siecle-jében üldözni; másodszor pedig olyan territóriumon történik, a hol és a miért a ta- mási-i és enyingi bíróságok kezdenének elkeseredett iroda-csatát; magában véve azonban ez is felesleges, mivel, a fejbe kólintgatott rendőr-kézbesitő bírósági praeludiumok nélkül is vagy meghal, vagy felgyógyul, sőt inkább felgyógyul, mint meghal, mert azon a vidéken az ilyesféle fejbetapogatások és gyomrozások nélkülözhetetlen napi szórakozások ; az orvost csak, mint halottkémet ismerik, a patikába pedig pipitért eladni járnak. Azonban »Nulla regula, sine exceptione« 1
