Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-31 / 13. szám

XXXII. évfolyam. ______ 13. szám. Szekszárd, 1904. márczius,31.

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője.

Előfizetési ár:

Egész évre

.........................12 kór. — fill.

Fé

l évre.................... fi _

Ne

gyed évre . . 1 . . 3 „ _

Szám

onként 24 fill, e lap nyomdájában

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők.

Kiadóhivatal':

Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők

Hegjelen:

Hetenként egyszer, csütörtökön, Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak.

Hiv. hirdetések:

100 szóig'. . . . 3 kor. 74 fii.

100—200............................S „ 74

200—

300 ., ..... 7 „ 74 „

minden további 100 szó 2 koronával több.

Hús vét.

Még néhány nap és a feltámadás lélekemelő, nagy ünnepét üli a keresztény világ. Mindenki reményt merit, vigasztalást talál a magasztos elvben, hogy az élet, mely bánatot és örömöt egyiránt osztogat a halandó embernek, nem végződik a porlandó test szervezetének felbomlásával ; hanem van egy tulvilági élet, boldogsággal teljes, mely a földi élet salakjától megtisztult emberi szellemet szeretettel öleli körül s a gondtalan jólét borutlan örömeiben részesíti.

így tanitja a vallás s annak, a ki az élet hányattatásai ellen magát óvni akarja, hinni kell abban, hogy van egy más világ, mely boldogít és büntet a szerint, a mint az ember földi pályáján rászolgált.

Hisszük és valljuk, hogy az emberi szellem örök és halhatatlan s még a porlandó test is, egy vagy más alakban újra életre kel, mert hát Írva van, hogy feltámadunk.

De hagyjuk a bölcseletet s foglalkozzunk magával a mi húsvéti ünnepünkkel, melynek jellemző külsősége a bárány és a piros tojás.

Tudjuk jól, hogy a bárány a keresztény .vallás isteni alapitóját jelképezi, de mit jelent a piros tojás? Ki tudná megmondani? Elég az hozzá, hogy van s pár napig az játsza köztünk a főszerepet. Azzal szokták az emberek egymást meglepni és megajándékozni.

1 Hát ilyen piros tojás a folyó évben a mi vármegyénknek is jutott osztályrészül, még pedig tisztességes alakban és kivitel • ben. Meg lehetünk vele elégedve, már csak azért is, mert nem is egy, hanem két piros tojásunk van.

Az egyik a baja—bátaszéki dunai hid, a másik 80 kilométernyi kőut.

A kormány által ugyanis a napokban benyújtott beruházási törvényjavaslatban minden kétséget kizárólag bent van — saját szemeinkkel láttuk — az a tengeri kigyó,

| mely már harmincz év óta, hol feltűnt látóhatárunkon, hol pedig eltűnt; úgy hogy már az is kétségessé vált, hogy valóban csakugyan létezik-e? vagy csak egy nyomorgó vidék lázas álmainak szüleménye.

De most már meg van; kézzel fogható valóság; melyet el nem pusztíthat semmi; még a döntésre hivatott magyar ország- I gyűlés sem, mert, mint biztosan állíthatjuk,

| nem akarja elpusztítani.

Régi vágya megy vidékünknek ily módon teljesülésbe s mi csak, kik szinte az érte harczolók táborában foglaltunk mindenkor helyet, azt teljes megelégedésünkkel üdvözölhetjük.

De e mellett kaptunk egy másik piros tojást, mely meglepetés számba megy, melyet nem vártunk, melyre nem számítottunk és éppen azért kétszeres örömmel üdvözöljük.

Az említett beruházási javaslatban ugyanis az is bent van, hogy az állam 800 kilométernyi törvényhatósági közutat is kiépít és ebből vármegyénkre 80 kilométernyi tekintélyes hányad esik.

A ki tudja, hogy az útadó lekötöttsége folytán, vármegyénkben mily kevés történhetett ezen a téren az utóbbi években, az méltányolni tudja az intézkedés nagy hord- erejét.

El is lehetünk reá készülve, hogy nem közönséges hajsza fog megindulni az érdekeltségek részéről, hogy útállapotaik javulását keresztülvigyék. Lesz ott jogos, de jogtalan kívánság is.

Azonban a jogos kívánságok közt mindenesetre a legjogosabb az lesz, hogy végre a központi járási, úgynevezett sárközi községei is részesüljenek a köves ut jótéteményében.

Közel 40 éve fizetik a tekintélyes útadót, annélkül, hogy hat hónapon keresztül járhatatlan utaikon vármegyei segítséggel egy kapavágás történt volna.

Ismerjük a vármegyei intéző körök erre vonatkozó nézeteit és így bizton reméljük, hogy a Sárköz régi jogos kívánságai ezúttal teljesedésbe fognak menni.

Kapjon már egyszer ez a szinmagyar nép is egy húsvéti piros tojást, melynek hasznát veszi. Hadd szakítson már azon feltevésével, hogy ő csak mostoha fiú, kinek az édes anyai szeretetből sohasem volt része.

b.

TÁRCZA.

Apa búcsúja a tékozló fiútól.

Meg sem is átkozlak, de meg sem is áldlak. Átkára születtél te ennek a háznak,

Pedig az Úr Isten adott beléd lelket Hozzá még vagyont is, házat, szőlőt, telket, Okos értelmes észt, mely ritkitá párját Ismerte az írást, s szent Dávid Zsoltárját. Deli szép termetet, lágyan zengő szép szót, Hogy dicsérjed vele a nagy Mindenhatót Adott neked, apát aki szűkbe’ — bőbe’ Reményét helyezte, te szép jövendődbe.

Adott neked anyát, akinek a keble Egyedül éretted volt át melegedve,

Bizony sok jót adott az Úr Isten néked Vagyont, apát, anyát, szép, jó feleséget,

Hogy bántál el velük ? Anyád már rég sírba’ Gyászos emlékezés van sírjára irva Most megyek utána, — itt maradsz magadra Isten, s emberektől méltán kitagadva, Bántottad az anyád, a ki megszült téged, Elűzted a háztól a já feleséged,

Gondozó apádat mindik keseritéd Gyötrelemmé téve óráját és perczét.

A mit Isten adott, minddel vissza éltél Munka helyett folyvást, heverve henyéltél A mit Isten adott bedobdad a sárba Az egész életed igy veszett el kárba,

Talán jobb lett volna, ha még gyermek korba Szállottál volna le sötét siri porba,

Akkor még ajkamról ilyetél szó támad József! Sírva megyek a sirba utánnad.

Hajh ! De nem igy történt! Én megyek előtted A gyász szemfödelet én reám te tetted.

Végső pusztulás jő erre a hajlékra.

S a Tékozló fiú szorul majd moslékra Meg sem is átkozlak, de meg sem is áldlak Légy még gondozója ennek az ős háznak Ébredj! Térj magadba! Bünbánat nem késő,

A ki magába száll, ahhoz Isten eljő Tartsd fenn még ha tudod a régi jó nevet,

Úgy megáld az Isten, — s minden ember szeret.

Kálmán Dezső.

Japán.

A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája.

(Vége.)

Nemsokára a polgárháború után másik tört ki, a melynek folytán egy kocsisból lett vezér, utóbb császárrá tétette magát s Japánt addig sohasem látott virágzásra és hatalomra emelte. Elfoglalta Koreát s éppen Kina ellen akart indulni, hogy azt is alávesse Japánnak, midőn 63 éves korában meghalt.

1639-ben a portugálok kitiltatttak s csupán 7 hollandinak volt szabad Japánban tartózkodnia, de ezeknek is csak az egyik kikötő közelében

mesterségesen készített szigeten; el lehet képzelni, hogy ezek sorsa sem igen volt irigylendő. Minden más idegen teljesen és tökéletesen kitiltatott. A ki Japán földére engedelem nélkül mert lépni: halál fia volt s az egész ország — mint fentebb röviden elmondám — a korona birtokának tekintetett s az előkelőbbek egy-egy darabot csak mint hübért kaptak belőle : ami annyit jelent, hogy a koronának pénzt és vért adóztak, s e mellett a korona bármikor elvehette tőlük a birtokukat.

Most még valamit a népéletről.

Japánban az asszonyok hasonlíthatatlanul jobb sorsban részesülnek, mint bármely más európai népnél, de azt lehet mondani, hogy inkább játékszerül szolgálnak, mint a valóságos asszonyi kötelességek teljesítésére; — a mi ismét félszegség, mert hivatását minden élő lénynek be kell tölteni, különben a köz szenved alatta.

A japániak élete sem egyébb, mint czifránál czifrább szertartások szakadatlan lánczolata, születésűktől a sírig. A fiúgyermekek születése után 31 nappal, a leányt 30-czal viszik a templomba s ott a papnak három ezédulát adnak kezébe, a melyik mindegyikére egy egy név vau felírva, a pap e ezédulákat a levegőbe hajítja s a melyik először esik a földre, az arra Írott nevet kapja az újszülött.

Iskoláik nagy számmal vannak, de azokban eddigelé csupán az Írást, olvasást, számvetést, meg hazai történeteket tanították ; az előkelők gyermekei bizonyos főiskola formába járnak, de az élet-