Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-31 / 13. szám
Előfizetőink figyelmébe. 1904. évi április 1-én uj előfizetést nyitunk a |Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. A „Tolnamegyei Közlönya-t, mely 1904. jan. 1-én a XXXII. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanitóknak és tanitónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „ Tolnámé- gyei Közlöny“ a „Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület“ -nek hivatalos közÖnye. ( Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Laza erkölcsök. Az újságok újdonság rovatai tele vannak a legborzasztóbb bűntények híreivel. Nem múlik el nap, hogy gyilkosságról, súlyos kimenetelű késelésekről ne hallanánk ; az öngyilkosságoknak meg se szeri, se száma. Megdöbbentő módon szaporodnak a büntettek. Maga a levegő fertőzött; tele van a gaztettek, szédelgések, szélhámosságok baczillu- saival. Beteg a társadalom, erkölcse romlott. A bűnök példái nem hogy visszariasztanák az embereket, hanem még inkább buzdítják őket. A romlott erkölcsök következménye, hogy sohasem fogy, csak növekszik a rablógyilkosok, sikkasztok, tolvajok, betörők, csalók tábora. Isten a saját képére teremtette az embert s mégis hányán feledkeznek meg emberi mivoltukról s gázolnak istentelen bűnök mocsarában, őrület, vak szenvedély lázas állapotában, mely nem engedi őket leküzdeni a gonoszra való hajlamot, nem rettennek vissza a legrémitőbb, a legborzasztóbb bűntől sem. Nem félnek a törvény sújtó kezétől 1 _z___________________________________ A pénz utáni mohó, kapzsi vágy érzéketlenné teszi minden jobb, nemesebb felfogás iránt. A mai ember a pénz betege. A pénzvágy legyőzi szivét, lelkiismeretét, a józan ész parancsolta emberi kötelességek érzetét. Pénz! Ezzel fekszik le, ezzel ébred, ezzel boldog, nélküle beteg. Gyenge az ember. Nem tud az átkozott csábításnak ellentállani, nem képes megküzdeni vele, uralkodni önmagán, parancsolni magának. — Ha lelkiismerete, fellázadva a bűn ellen, daczolni akar vele, ha a törvény büntetésének teljes előérzetében is van az ember, mégis a kapzsiság a beszámitha- tatlanság bizonyos mértéke felülkerekedik a becsületérzésen s magával rángatja az embert az örvénybe, melyből alig juthat ki megint. Bár a törvény sújtja a bűnösöket, a magukról megfeledkező emberek mégis tovább haladnak a becstelenség utján, nem félve sem Istentől, sem törvénytől. Nagyon gyenge az ember. A pénz, az átkos pénz csábit. A pénz uralkodik a társadalmon, dobálja ide-oda; kénye-kedve szerint hány-vet bennünket ; fölemel, lesújt; rabjául ejt, majd megint szabadit; megmutatja a menyországot és belelök a pokolba. A pénz rabjai lévén, szinte korlátlan hatalmát mindannyian elismerjük s meghódolunk előtte. Ez a meghódolás oka legtöbbször, hogy az emberek, a pénz csábjának engedve, bűnre vetemednek. A mai társadalom bűnei csaknem gyógyíthat- lan betegséggé fajultak, mert az erkölcsiség gyöngülésével a börtöntől, sőt a kivégzéstől való félelem sem szab gátot a gonosztevőknek, kik nem mindig megátalkottságból, hanem a pillanattól elragadtatva tértek a bűn ösvényére. Vagyis a pénz feltétlen hatalma alá ássa a jellem szilárdságát s a megingott jellem a rosszra való szunnyadó, de könnyen felébreszthető hajlam játékszerévé válik. Mikor változnak meg a mai viszonyok ? Majd ha mások lesznek a társadalom felfogásai, ha leveti magáról számos félszegségét és a pénz imádatát nemcsak megvetés tárgyává fogják tenni, hanem gondoskodunk majd arról is, hogy a pénzt csak Demes és megfelelő czélok eszközének tekintsük, a melynek gazdasági értékét ugyan kétségbe vonni nem kell, de a mely nem lehet a társadalom istene. Meg kell tehát nyirbálni a pénz hatalmát. A társadalomnak fel kell ébrednie mély álmából és be kell látnia, hogy maga is bűnös. Kell hogy felvirradjon a vallásosság és az idealizmus kora, mert csak az ideálisan gondolkozó és vallásos ember lehet abszolút erkölcsös, csak ideális társadalom lehet boldog. Nemesíteni kell a népet, ki kell ragadni az TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 13. sz. elméket a materializmus posványából, meg kell tisztítani a sziveket a realizmus sarától és vissza kell vezetni az eszmény templomának oltárához. Csak oly nemzet lehet nagy, hatalmas, utolérhetetlen, melyben kevés a bűn. Csak oly társadalom lehet erős, melynek erkölcsi alapja szilárd és megingathatatlan. KÜLÖNFÉLÉK. ~ 1904. márczius 31. — Lapunk előfizetőinek, munkatársainak és szives olvasóinak boldog húsvéti ünnepeket kiváltunk. A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — Tavaszi megyei közgyűlés. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága rendes tavaszi, közgyűlését az eddigi megállapodáshoz képest valószínűleg folyó évi április 26 án tartja meg a vármegye székházának nagytermében. — Beteg belügyminiszteri tanácsos. Si- montsits Béla belügyminiszteri tanácsos, Tolnavármegye volt erélyes alispánja, már hosszabb idő óta betegeskedik s most egészsége helyreállítása végett szabadságra ment. — A baja—bátaszéki dunai hid. Végre most már pár év alatt megvalósul ami régi óhajunk a baja—bátaszéki dunai vashid kiépítése által. Lukács László pénzügyminiszter ugyanis múlt csütörtökön beterjesztette a képviselőház elé az állami beruházásokról szóló törvényjavaslatot, melylyel a vasutak és törvényhatósági közutak építésére s egyéb befektetésekre összesen 328,898,000 koronát kér. Ebben a törvényjavaslatban benfoglal- tatik a baja—bátaszéki dunai vashid építése is, mely szerint a kormány felhatalmaz- tatik, hogy a magyar királyi államvasutak Baja és Bátaszék állomásait egymással a Duna áthidalásával összekötő vasúti vonalat és az ezzel kapcsolatos Dunahidat kiépíthesse. A Dunahid kiépítésére 8.000,000. korona van előirányozva. — A vármegyei közúti szakaszoknak, valamint az önálló törvényhatósági joggal felruházott városok azon kiépítetlen törvényhatósági közúti szakaszainak kiépítésére, amelyek valamely szomszédos vármegye területén levő vármegyei közutnak képezik folytatását, a szükséghez mért évi részletekben a kormány 43.000,000 koronát bocsájt a törvényhatóságok rendelkezésére. Ebből az összegből a mi megyénkben is 80 kilométernyi hosszú törvényhatósági utat fognak kiépíteni. ben előforduló teméntelen szertartáson kívül nem igen taníttatnak valamire; hanem arra nem felejtették el megtanitani, hogy adandó alkalommal szépen, csinosan tudják felvágni hasukat, — persze kivált a főbb rendüeket, mert hát rendszerint ezeket szokta leggyakrabban érni hasonló szerencse. Az ifjú 15 éves korában bevégezte tanulmányait és elfoglalta állását az életben, akkor meg kell a nevét újra változtatnia és ennek mindannyiszor meg kell történie, a hányszor rangjában előbbre lép, vagy pedig ha főnöke oly nevet talált választani, mint az övé, mert illetlennek tartatik, magát főnökével egyenlő néven neveztetni. A japániak házai általában igen egyszerűek, fából vannak építve, belől papiros falakkal osztatnak szobákra; minden ház előtt rendesen 3 láb széles tornácz van. Házaikat erre alkalmas edénybe rakott izzó szénnel fűtik s mindhogy az egész szoba földje padolat helyett szalmagyékénynyel van borítva, gyakran tűz támad; a konyhában is szabad tűznél főznek s azért nem ritkán egész városrészek hanvadnak el. Ma már tüzrendészeti szempontból egészen más állapatok vannak Japánban. A papirosfalakat csaknem teljesen kiküszöbölték s csak itt-ott faluhelyen, szegényes házakban fordulnak még elő. A városokban faépületek ritkaságszámba mennek, mindenütt kőből vagy téglából épült szép házak vannak, melyekben kályhák és fedett tűzhelyek szolgáltatják a meleget. Azonkívül kitünően szervezett tűzoltóságuk van a japániaknak, sokkal jobb, mint az, melyről a levél írója következőkben megemlékezik. — (Szerk.) A baj valóságos tüzoltósereget teremtett, a kik minden szükségessel el vannak látva s őrt állanak; az első jelre minden állomásról sietnek a vész helyére, s pedig annál inkább, mivel a később érkezetteknek csak úgy szabad az oltásban részt veniők, ha az előbb érkezettek megengedik. Minthogy pedig a tűzoltásnál kitűnő: nagy tisztesség gyanánt tekintetik, a tűzoltó csapatok nem ritkán össze kapnak azon, hogy melyikök tegyen többet az oltásnál. Különben háborún kívül kardot rántani gyalázatnak tartatik (no ez nálunk sem ártana;) a lándzsák hegyeire tok van vonva és ugyan jó ismerőse, barátja legyen valamely japáninak, a ki rá bírja venni, hogy kardja pengéjét megmutassa neki. Pedig nincs ugyan mit szégyenelnie rajta, mert mindannyié oly éles, hogy a legvékonyabb papir- szeletet a levegőben elmetszi és a jó kardnak főpróbája az, hogy az érett uborkát eluztatják valamely folyó vizen s annak úszása irányóban a kardot alá és felmozgatják és ha jó a kard ketté kell vágni az uborkát. A zenét igen szeretik; vízből főzött szeszes italt isznak s ha ez megárt valamelyiknek: teát iszik és ha ez sem használ szépen félrevonul, nem garázdálkodik; koczka, kártya szigorúan el van tiltva, hanem e helyett mást játszanak; de minden névvel nevezendő mulatságaikban az Hiedelemre sokat adnak. * Eddig a levél Írója. Az olvasó, a kinek az utóbbi időben bőven alkalma lehetett a japániak államformájáról, szokásairól és életéről egyet mast megtudhatni, megítélheti ebből, mily rohamosan haladt ez az értelmes nép alig egy két évtized alatt. |í Lr Sirofittc) A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségekn él, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szuúrharnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánlcatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kopetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. == Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: ------P. Hoffmann-La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 17—35
