Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-17 / 11. szám
XXXII. évfolyam. V KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanitó-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítői«. Előfizetési ár: Egész évre ......................... 12 kor. — fill. Fél évre......................... Negyed évre .................... számonként 24 till, e lap nyomdájában Szerkesztőségi Bozenidj István-utcza «. sz., hová « lap szolloml | részdt illető minden közlemények intézendfik. Kiadóhivatal i Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkttldemények intézendók. Megjelent Hetenként 'egyszer, csütörtökön. Nyílttérien í basából petitsor 30 fillér. Hirdetések jutánvosan számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 (tóig ....................3 kor. 74 fll 10 0—200 ...........................5 „ 74 , 200— 300 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Munka beszüntetések. A múlt évben általános feltűnést keltett, hogy Szekszárdon, a bátaszéki és tolnai sorsosaikkal egyetértésben, a kómives munkások, beszüntették a munkát és ujjóla- gos munkába állásukat bizonyos feltételekhez kötötték, követelvén, hogy napi járandóságuk a munkaadó által emeltessék s munkaidejük reggeli hat órától esti hat óráig tartson. Feltűnést keltett pedig a dolog azért, mert senki sem hitte, hogy nálunk oly nagy, e nemű munkásosztály létezik; de még inkább azon oknál fogva, mert a munka- beszüntetés, ami viszonyainkat tekintve, meglehetős merész lépésnek volt tekinthető; nálunk ugyanis nincsenek nagyobb építkezések, a kisebb fajtájú építkezések és tatarozások pedig nem sürgős természetűek s igy a munkabeszüntetés nem látszott alkalmas eszköznek arra; hogy a munkaadók a kikötött feltételek teljesítésére szorittassa- nak. Az uj kor ezen munkás találmánya csak akkor tűnik fel sikerrel alkalmazható- nak, ha a munkaadók részére kényszer helyzetet képesek teremteni, különben általában kívülről jövő izgatásnak és felbujtás- nak tulajdonitják s ez esetben a nagy közönség rokonszenve és esetleges támogatása sem biztosítható számára. Magára hagyatván azután, legtöbb esetben, kevés eredményt érve el, önmagától elalszik. Egészen más szempont és elbírálás alá esik azonban az a munkabeszüntetés, mely városunkban múlt csütörtökön tört ki s mely bennünket is közelről érdekelt, mert hát azok a munkások nyúltak ezúttal a kivételes fegyverhez, kik hivatva vannak a mi szellemi termékeinket olyan formába önteni, hogy az sokszorosítható s a közönség közé kivihető legyen. Ezek az okos, képzett, nem ritkán irodalmi műveltséggel biró munkatársaink sokkal önállóbb gondolkozásuak s hazafiasabb érzelmüek, semhogy feltehető volna, hogy ők is annak a nemzetközi egyesületnek volnának, nem mondjuk tagjai, hanem hívei és követői, kiknek -megbocsájthatatlan bünük, hogy a haza fogalmát és szeretetét ki akarják a magyar munkásosztály szivéből oltani. A munka beszüntetése a nyomdászoknak, mely a sajtóközegeket a meg nem je- lenbetés veszedelmévél fenyegette, szerencsére rövid három nap alatt véget ért és pedig oly módon, hogy mint kiadott nyilatkozatukban maguk is hálásan beismerik, minden kívánságuk a két nyomdatulajdoner-: Molnár Mór ur és özvegy Báter Jánosné úrnő által a maguk egészében teljesítve lón. Meg lévén szüntetve a bérharcz, tán felesleges is volna vele itt lapunk élén foglalkozni, ha nem tartanók nagyon is indokoltnak, hogy a betegséghez, mert mi határozottan annak tartjuk, nehány megjegyzést fűzzünk. Mindenekelőtt figyelmeztetnünk kell fiatal munkásainkat, hogy a munkabeszüntetés egy két élű fegyver, mely nem ritkán azokat sebzi meg, kik vele élnek. Ha az ellenfél nagyon erős, vagy kedvezőbb helyzetben van, nem igen hajlandó engedni s ilyen esetben bizony, még ha az igazság részén van is, nem szokott a bérharcz győztesen abból kikerülni; sőt nemritkán maguknak, sőt egész családjuknak jövője forog koczkán. Indokolt és tanácsos tehát azzal csak a legkétségbeejtőbb helyzetben élni, hogy a vázolt szomorú következmények esélye ne legyen gyakori és fenyegető. Azután meg, hogy a magyar közönség rokonszenve velük tartson, okvetlen szükséges, hogy a mozgalom megtagadjon minden közösséget az úgynevezett nemzetközi munkás egyesülettel. Az a magyar ember, aki megtagadja az Istent s vele együtt a magyar hazát, az ne számítson hazájukat szerető, magyar emberek támogatására. Isten tagadókkal, meg hazaárulókkal szemben a magyar embert csak egy érzés vezetheti, amelyet nem szükséges közelebbről megjelölnünk. Felteszszük, hiszszük, hogy a mi nyomdászainkat bérharczukban, mint maguk állítják, egyedül a nyomorúság vezette, — mely’ valójában ugyan annak nevezhető, — s korántsem a központból kiindult oly irányzat, mely bennünket, kik velük rokonszenvezünk, csak szomorúsággal tölthetne el. b. Okszerű állattenyésztés. Ha hazánk marhatenyésztését a rétekre akarjuk alapítani, akkor a termelésben mindaddig alig juthatunk biztos eredményre, mig a föld öntözése testté nem válik. A takarmánytermelésbeli hullámzások sokkal károsabbak, mint a gabona termesztés fizetésében yalók. Ha a gabona cserben hagy, nagyobb távolból fedezhető a veszteség és a gazdasági kárvallás nem nagyobb a veszteség becsénél. Nem igy a takarmánytermelésben. Ha itt1 szűk termés köszönt be, nem oly könnyű nagyobb * volból hozatni a terimésebb takarmányt s a márh. ,-íományt összébb kényszerül vonni a tenyésztő s majbáit a külföldnek természetesen potom áron eladni. & szerint a mezőgazda valamely ínséges év végén ama marhaállományt nélkülözi, mely a legközelebbi esztendőben várható szülés ég termése értékesítésére meg- kivántatik. Visszavásárolja most meg a külföldtől, amit eladott ? Ha azt teszi, akkor azt fogja találni, hogy egész más árakat kell fizetni a vásárlás, mint kapott az eladás alkalmával. Saját hazája roppant mértékben versenyez vele s valamint akkor, úgy most is kényszerárukat szül a kereslet s kínálat közti aránytalanság: elébb az eladó, most a vásárló, de mindkét Ízben ami marhatenyésztőnk részéről. Neki tehát nemcsak a szüleségtermésbeli veszteséget kell viselnie, hanem gulabeli tőkéjében talán még tetemesebb kárt fog vallani. Ha marha- állományát hozzávásárlás utján azonnal újból föl akarja a régi számig szaporítani, adóságot kell csinálnia, ha pedig növendék marhákkal akarja gyarapítani, egy időre gazdasági jövedelméről egészen vagy legalább részben le kell mondania s időközben kisebb számú marhaállomány nem engedi meg teljes szüleségi termesztméuyét lehető legjobban értékesítenie. Valamint tetemesebb károkat von maga után a marhatenyésztésre nézve a takarmánybeli szűk év, mint a gabona iélékben való sovány termés, úgy egy jó esztendő előbbiben való dúsgazdag fizetése előbbiben nem jár akkora jelentősséggel, mint áz utóbbiakbéli. A gabonának nagyobb a piacza, többnyire túladhatni rajta, ha alacsony árakon kénytelen is megnyugodni az ember. De ha valamely országra kivételesen kétszer bővebb takarmánytermést áraszt az év, e terimésebb termékeket nem küldhetni az ország határain túl. Vagy számosabb marhaállománynyal kell azt megetetni, vagy ha ugyan lehetséges,'jövő esztendőkre eltenni. De nagyobb számú marhaállományt nem teremthetni egy intésre s nem szives örömest teszi ki az ember magát ennek a koczkáztatásnak, hogy marhaszámát egy jó termés kedvéért drága, pénzen fölszaporitsa, az év végén meg egy részét valószínűleg csekélyebb áton eladja. A takarmány termés hullámzása tehát két irányban mutatkozik tetemesen károsabbnak, mint a gabona termésbeli hullámzás. Elsőt egy sovány év egyetemesebben érheti s már ha egyforma szűkén fizetnek, az is nagyobb kárral jár, minthogy nemcsak az évi termést bántja, hanem a tőkét is megkezdi. Másfelől nem értékesíthetni úgy, ha a szüleségfélék, mintha a gabonanemüek bőségesen fizetnek A marhatenyésztés sikeres üzésére a természet szeszélye alól emanczipálni kell magát s e hullámzásoknak elejét venni. Ezt immár meg is tette a magyar, a természetes réteket hova tovább abbahagyván s magát mütakarmánytermelésre adván. Ezen sarkalik ma már hazánkban az okszerű marhatenyésztés. Nem nevezzük okszerűnek azt, ami ugyan mesterileg tökéletes termesztményt szolgáltat, de a termelőt gazdászatilag tönkre juttatja. Ötvgn év előtt még talán a gondtalan, pusztás gazdaság volt a legokszerübb üzletmód hazánkban s más egyéb gond, mely a puszta jobbítására for- dittatott, aligha jár haszonnal. Szerintünk az istállózás sem egészen okszereü még ma Magyarországon, nem minhta ez utón tökéletesebb gyártmányt nem állíttatnánk elő, mint részenkénti csordára járás mellett, hanem mert a tökéletesebb gyáitmány ára magas volta daczára sem fedezi a tetemesebb munkabali áldozatokat s a mezőgazdát elszegé-
