Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-17 / 11. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 11. sz. 1904. márczius 17. nyiti, nemhogy gazdagítaná. Ha tehát a takarmány- termelésnek nagyobb okszerűséget tulajdonítunk, ezt úgy értjük, hogy gazdászatilag kedvezőbb ered­ményt, azaz a lehető legnagyobb tiszta jövedelmet szolgáltassa. KÜLÖNFÉLÉK. — Márczius tizenötödike. Méltó ke­gyelettel es hazafiui lelkesedéssel ülték meg széles Magyarországban a magyar szabad­ság hajnalhasadásának ötvenhatodik évfor­dulóját. Az ezernyolczszáznegyvennyolcz raár- czius tizenötödikének emlékét Szekszárdon is szépen ülték meg az iskolák növendékei és a hazafias polgárság. Jól eső örömmel láttuk, hogy az iskolák, egyesületek — kivéve a szekszárdi kaszinót, ahol most sem ünnepeltek — épületeikre kitűzték a nem­zeti zászlót, hogy hirdessék azon nap em- lékét, melyen felszabadult a magyar nem­zet százados elnyomatása alól. A középüle­tek közül a városházán is lengett a nem­zeti trikolor, a mit szívesen adunk hirül; mert a község birája valóban az összes lakosság óhaját teljesítette azzal, hogy ki- tüzette a nemzeti zászlót. — A szekszárdi főgimnáziumban az >Eötvös József-'ónképzö- kórt rendezett emelkedett hangú ünnepet, melynek műsora a kövétkező volt: 1. Hymnusz. Énekelte az ifjúság. 2. Ünnepi beszéd. Mondta: Plank Elek Vili. o. t. 3. Talpra magyar Petőfitől. Szavalta: Halmai Ferencz VIII. o. t. 4. Nemzeti dal. Énekelte az ifjúság. 5. Je­lenet a szabadságharczból. Irta és felolvasta Hal­mos József VIII. o. t. 6. Rákóczi induló. Énekelte az ifjúság férfikara. 7. Alkalmi költemény már­czius 15-ére Ábrányitól. Szavalta: Németh Pál VII. o. t. 8. Szózat. Énekelte az ifjúság. A polgári fiúiskolában is tartottak ün­nepélyt, melynek műsora a következő volt: 1. Hymnus. 2. Illyés Bálint. Márczius 15. Szavalta: Marton István IV. o. t. 3. Petőfi. A rab. Szavalta: Ezer Antal III. o. t. 4. Riadó. Énekelte az ifjúsági kar. 5. Márczius 15. Felolvasta: Ditt­rich Jenő VI. o. t. 6. Petőfi; Talpra magyar! Szavalta: Bűtös Vendel IV. o. t. 7. Régi dalok. Énekelte az ifjúsági kar. 8. Petőfi: Négy nap dör- gött az ágyú. Szavalta: Cseh Béla III. o. t. 9. Petőfi: Föl! Szavalta: Fájth István V. o. t. 10. Szózat. A polgári leányiskolában e napon szin­tén volt iskolai ünnepély, a hol az alkalmi beszédet Kovácsné Nagy Luiza igazgatónő tartotta. A növendékek elénekelték a Hym- nust és a Szózatot, többen pedig szavaltak. A szekszárdi polgári olvasókörben az idén is megünnepelték a magyar szabadság hajnal pirkadásának évfordulóját. Este a kör helyi­ségeiben társasvacsorát rendeztek, melyen az első beszédet Boda Vilmos országgyűlési képviselő, a kör szeretett elnöke tartotta. A nagy tetszéssel fogadott hazafiás szónok­lat után lelkes beszédet tartottak még Hauk Károly és Frei János egyesületi tagok is. — Ujonczozás Tolnavármegye területén az ujonczozás a következő sorrendben tartatik meg: A tamási sorozójárásban márczius hó 21., 22., 23., 24. és 26-án, a dombóvári sorozójárásban márczius hó 28., 29. és 30-án, a központi sorozó járásban: április hó 5., 6., 7. és 8-án, a völgységi sorozó­járásban április hó 12, 13., 14. és 15-én, a duna- fÖldvári sorozójárásban márczius hó 21., 22., 23., 24., 26. és 28-án és a simontornyai sorozójárás­ban márczius hó 30., április hó 5., 6. és 7-én fog megejtetni. — Gyászünnepély. A Kossuth Lajos halálá­nak 10-ik évfordulója alkalmából jövő szombaton este a szekszárdi I-ső magyar asztaltársaság gyász­ünnepélyt rendez helyiségében, melyen az ünnepi beszédet dr. Steiner Lajos, az egyesület diszelnöke tartja. Ünnepély után társas vacsora lesz. — Felolvasó estély. A szekszárdi kaszinóban fo-yó hó f9-én, szombaton fel­olvasó estélyt tartanak. Halász Géza főer­dész »Az emberi nem társadalmi fejlődése« czimen szatírát olvas fel. Szunyogh Zoltán kir. törvényszéki aljegyző »Bucsuzás a legényélettől« czimű monologot adja elő, Pazár Dezső főgimnáziumi tanár pedig zon­gorázni fog. Ezenkívül még énekszáma is lesz az estélynek. — A magyar sajtószabadság napján. A szekszárdi áll. főgimnázium, a polg. fiú- és leány­iskola növendékei tanáraikkal, illetve tanítónőikkel márczius 15-én, a magyar szabadsajtó születésé­nek ötvenhatodik évfordulója alkalmából megtekin­tették Molnár Mór könyvnyomdái intézetét, a hol maga az előzékeny tulajdonos szolgált bő magya­rázattal. Emlékül a növendékek szemeláttára csak­hamar elkészítették az alkalmi »Emléklap«-ot, mely magában foglalja a tanárok, tanárnők és a növen­dékek neveit. — Adomány. Özv. Geisz Józsefné elhalálozása alkalmából örökösei a tolnai önkéntes tűzoltó egye­sületnek 100 koronát juttattak adományként ; ami­dőn az összeg átvételét ezennel nyilvánosan is nyugtázzuk, egyben a jóindulatú adományért az egyesület nevében hálás köszönetét mondunk. Máté Károly parancsnok, Léhmann György pénztáros. 2. TÁR CZ A. Balkán bérczei közt. A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. Balkán népei évtizedek óta tartják izgatott­ságban egész Európát. A balkán kérdésről beszélni mindig aktuális s különösen most, amikor nyiltan is, suttyomban is forrong — lázong arrafelé nem lesz érdektelen, ha egy pillantást a legigazibb bal­kán nép — a bolgárok hazájába vetünk. Régen, régen, századok előtt Ázsia sivatag­jairól egy nép vándorolt át Európába s települt le a Duna termékeny völgyeiben. Hatalmas volt a nép. Minden tagja külön vitéz, minden tagja harezra termett. Elemük volt a csata s a merre hódítani mentek, hódolni kellett az ellennek mindenütt. A kilenczedik században — tehát már több mint ezer év előtt — megreszkettették a bizanczi császárok trónját, meghóditották a közel és távolban levő birodalmakat s hatalmuk páratlan volt. E nép a bolgár nép volt. Századok múltak s a századokon keresztül sok nemzet kitöröltetett az élék sorából, sok nem­zet elenyészett. Vajjon-e hatalmas nép is megszűnt élni s már osztozott a természet amaz örök törvé­nyében, hogy mindennek, ami létezik, előbb-ntóbb •el kell enyésznie ? Mem, — a bolgárok még, habár kevés szám­mal is, — de léteznek. Elmúlt, az igaz, a régi vitéz nemzet; az unokák nem örökölték az ősök szellemét, de azért néhány millió bolgár él még a Balkán hegységtől a Duna felé egy nagy magas sikon, melyet bolgárföldnek neveznek. A régi bolgár nyelv rég kihalt már az ajkuk­ról, maguk a bolgárok elszlávosodtak s igy csak egyedül a név, a bolgár név maradt még fenn. A bolgár nép jó, becsületesen és munkásán, szorgalmasan szántogatja földjét s műveli kertjeit. Ki a Dunán lefelé hajózik, mig a folyam balpart­ján sivár egyhangúságban látja elnyúlni az oláh­országi pusztákat, a jobb parton gyönyörű válto­zatos természeti szépségekben és a munka áldásai­ban dús panorámát lát végig húzódni. E jobb par­ton a bolgárok művelik. — Perczel Miklós meghalt. A magyar szabadságharcznak egyik kimagasló, hős honvéd ezredese hunyt el. Bajáról vesszük a szomorú hirt, hogy Perczel Miklós 48-as honvéd ezredes, volt főispán hosszas szen­vedés után életének 92-ik évében csende­sen elhunyt. Perczel Miklós Tolnavarmegye szülötte, aki itt élte ifjúságát s 1848-ban ö is kardot kötött és testvérbátyja: Perczel Mór tábornok oldalán harczolt a magyar szent szabadságért. Midőn szabadsághar­czunk Világosnál elbukott, külföldre mene­kült és csak a kiegyezés után tért vissza hazájába. Az elhunyt nagybátyja volt Per­czel Dezső képviselőházi elnöknek. Életrajzi adatai a következők: Perczel Miklós született 1812-ben. őt is, mi­ként a nálánál egy évvel idősebb bátyját, Mórt, Vörösmarty Mihály a »Szózat« költője nevelte. Bölcsészeti és jogi tanulmányait Budapesten végezte, azután Baranyamegyében jegyző, majd szolgabiró lett. 1848. márcziusában Baranyamegye követévé választotta. A szabadságharezban bátyjával Mórral együtt szervezte a Zrinyi-szabadcsapatot. Pétervárad fölmentése után a vár parancsnoka lett. Szent-Ta­más bevételénél a kis-kéri hid hősies elfoglalásával a csata sorsát döntötte el. Arad várának meghó­dolása után Perczel lett a vár parancsnoka. Részt vett a szerencsétlen temesvári ütközetken s a sza­badságharc után Törökországba menekült. 1851-ben nejével, Latinovics Herminával Amerikába ment, ahol földet vásárolt és gazdálkodott, 1857-ben báty­jával együt Olaszországba hajózott, de a villafran- kai békekötés után reménytelenül tért vissza Ame­rikába. Az amerikai polgárháború alatt Jova állam ezredessé nevezte ki. A kiegyezés után visszatért Magyarországba s 1868-ban Baranya vármegye és Pécs város főispánja lett s ebben a méltóságban működött 1887 ig. Ekkor nyugalomba vonult, de Pécs város képviselővéjé választotta. Nyugalomba vonulása alkalmából a király a Szent Istvánrend keresztjével tüntette ki. — A nagy drágaság. Általános a panasz, hogy nagy Szekszárdon is a drágaság. A piaczon a gazdasszonyok egyre mondogatják: borzasztó, ma holnap már enni sem lehet valami jót, mert minden megdrágult. Valóban igazuk van a gazdasz- szonyoknak, hogy nagy a drágaság. A szegény kis hivatalnok asztalára bizony ritkán kerül pe­csenye, mert nem tellik szerény fizetéséből. — Egy közjegyző halála Kaposvárról írják, hogy Pleiner Lajos kir. közjegyző hosszas szenve­dés után életének 53., boldog házasságának pedig 25. évében elhunyt. Temetése folyó hó 9-én ment végbe. A part majd meredek sziklákká emelkedik fel, majd pedig mélyen lesüpped, mély bepillantást engedve a tág völgyekbe, hol hársfa- és vadkörte erdők sárga rozs földekkel váltakoznak. Ritkán nyílik egy-egy völgy a Dunára, hogy egy-egy munkásnéptől lakott városka ne feküdnék ölében. Nyár elején a legbujább zöld fű borítja a part és vidék hajtásait s töméntelen gulyát és juh nyájat láthatni esténként, amint az itt a Dunába szakadó patak és folyam felé tartanak. De julius és augusz­tus hónapokban már ki van száradva, a fü kiégve, a falevél elhervadva. Az eső rikán szokott októ­berig esni. Mikor aztán az őszi esőzés elkezdődik, újra zöldül a táj, de nagyon rövid ideig, mert a zordon tél már ősszel emelgeti szárnyait a Balkán hegység ormairól. Az utak, mely csak a szűz ter­mészetre vannak bízva s melyeken emberi kéz még alig dolgozott, ilyenkor teljesen járatlanok. A Duna gyönyörű partjaitól minél tovább megyünk a Balkán hegységhez, annál ridegebb és kopárabb lesz a táj. Olyan sajátságos hely az, a természetet kell itt csodálni az embernek. Ha egy­egy völgyből a Balkán hegységbe feltekintünk, Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hnrutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhnrnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és meg­megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. ===== Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: = F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 15—35

Next

/
Thumbnails
Contents