Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-03 / 9. szám

1904. márczius 3.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 9. sz.

5.

— Még egyszer a decsi r. k. tanitóválasztás. Lapunk íebr. 4 iki számában «Meg nem erősített tanitovalasztás» czim alatt megjelent közleményünkre kiigazításképpen illetékes kézből vettük a következő értesítést: Minthogy a decsi r. k. iskolaszék dolgainak további fejleményeiből kitűnt, hogy Kutnyánszky István, rkl. tanitó, a kiirt pályázat alapján teljesen jóhiszemüleg folyamodott a decsi r. k. kántortanitói állásért, vagyis arról ő tudomással nem birt, hogy az ottani iskolaszék az eredeti, felsőbb hatóságilag jóváhagyott dijlevéltől eltérően, megcsonkítva irta ki a járandóságot ; de nem volt reá bizonyítható az sem, mintha ő illetményeire vonatkozólag az iskolaszékkel előzetesen alkudozásba bocsátkozott j volna: az iskolaszék ujabbi, február 10-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyv alapján — melyben a régi, törvényes erejű dijlevél szerint való járuléko k kiszolgáltatását mondják ki — fentnevezett tanitó megválasztása február hó 27-én egyházhatóságilag jóváhagyatott és Kutyánszky István — rehabilitál- tatván — a káptalani helynöktől a szabályszerű kinevezést elnyerte.

— Adomány. Bátai István a szekszárdi önk. tűzoltó-egyletnek 1 koronát adományozott, ezen nemesszivü adományért ez utón mond köszönetét a Parancsnokság.

— A bonyhádi kereskedő ifjúság által folyó évi február 27-én tartott műkedvelői előadás a várakozáson felül kitünően sikerült. Színre került az »Eleven újságc, melyben az egyes czikkek, újság, tárczák, hirdetés stb. élő alakban, szép jelmezzel jelent meg a színpadon és szellemes modorban és alakban adták elő megfelelő szerepeiket. Kitűnő humor és ötlet volt bennük. A 23 szereplő közül mindegyik kitünően tudta szerepét és dicsérettel elmondhatjuk, hogy a műkedvelők közül ily dicséretes sikerrel helyben nagyon kevés adta elő. Megérdemelték a sok tapsot, amelyet a hálás közönség már a puszta megjelenés alkalmával előre is adott. Egy éles szem megláthatta volna, hogy a kezdő műkedvelőknek volt jó oktatójuk, mert a kitűnő alakítást enélkül el nem sajátították volna. Ezeket első sorban illeti a dicsőség : dr. Vámosi Ernő, dr. Rákos Miksa és Deutsch Béla az egésznek rendezője, ki az »Eleven újság« több czikkét maga irta. Az alakítás és kosztüm megfelelő volt. A bevétel 341 korona volt. A táncz reggelig tartott.

— A szakcsi önsegélyző és fogyasztási szövetkezet február hó 28-án, vasárnap délután 3 órakor tartotta a róm. kath. iskola helyiségben rendes közgyűlését. 11 részvényes tag volt jelen. A közgyűlés elnökéül megválasztották : Vitkovits Fe- rencz plébánost, jegyzőül: Fetter Gyula káplánt, jegyzőkönyvhitelesitőkül : Ács Lajos és Kovács Vincze részvényes tagokat. Elnök felolvassa az igazgatóság jelentését, mely szerint az 1903 ik évi forgalom 33,421 kor. 60 fillér volt, a nyers bevétel pedig 5311 kor. 80 fillér. A javulás a múlt évi mérleghez viszonyítva 139 kor. 59 fillér volt. A mérleg ugyan 2952 kor. 46 fillér veszteséget tüntet fel, mely veszteség azonban a szövetkezet hitelét és fennállását nem veszélyezteti, amennyiben | az 1902-ik évben a mérleg 3092 kor. 05 fillér j veszteséget mutatott fel s igy az 1903-iki mérleg- I ben 139 kor. 59 fillér javulás tapasztaltatok s a | fenlévő veszteséget ellensúlyozza az árukba befektetett tartalék alap, a mely 3247 kor. 91 fi iérre rúg. Jelenleg 225 részvényes tagja van a szövetkezetnek. A kisorsolt igazgatósági tagok helyébe i megválasztalak : Bálint János, Bese János, D>b|án ' József, Fülöp Mihály, Kovács Vincze, Rohonczi József és Varga Mihály szövetkezeti tagok. A fel- | ügyelő bizottság tagjaiul megválasztattak : Kétyi László ktanitó, Dudás István, Lengyel János, ifj. Frezik János. Ellenőrökül pedig : Görbe György és Zrínyi Ferencz. A közgyűlés úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak a felmentvényt megadta.

— A magyar nemzethez! Emlékezni akarunk a régiekről, diadallal dicsőekről, nemzeti aranykorunk egy hires-neves hőséről, — zászlót bontunk, az emlékezet zászlóját, melyen a Hollós Mátyás daliái közt legfényesebb az ő neve a felföldi Kinizsi Pálé.

Kinizsi! . . A magyar vitézség vett testet benne, a szittya Achilles ő, édes testvére a virtusban jó Tholdi Miklósnak. Legenda ma már az ő neve, csodákat regélő: história, bőbeszédű történet, mely a maga hét betűjével köteteknél többet mond el a magyar nagyság legnagyob koráról.

Kinizsi! . . . Trombitaszó. mely a messze múltból, a fekete sereg ajakáról végig dörög a századokon és ébreszt, — villám, mely mindig újra fénylik, főleg- mikor beborul, és lelkesedésre í gyújt, ha kialszik a szent tűz szivekből. Ki ne ismerné az ő élete igaz meséjét ? Ki ne tndná, hogy lett Bihar-Kinis molnárlegényéből Mátyás király legvitézebb katonája ? Emeli a malomkövet a fejedelme előtt . . . Óriás, de nem csak testben, hanem szívben és elmében is. Oldalán Magyar Balázsok, ki leányát adja neki, hamar növekszik ő a dicsőség . ben. Spilbergnél veri a csehet-morvát, Boroszlónál ! a németet, Kremsnél az osztrákot, de mindenek fe- I lett száz csatában veri a törököt. A kenyérmezei hős neve vészkiáltás, mely elől Konstántinápolyból j Ázsiába futnak vissza a szultán testőr-seregei. Mi- ; kor azután «Meghalt Mátyás és oda ^z igazság«,

I ezt a veszendő Igazságot is Kinizsi igyekszik menteni . országbíróvá lesz Ulászló alatt. Öreg már nagyon, szélüti a nyelvét, beszélni nem tud, — de kardja azért még ekkor ékesen szól. Mikor halálát érzi, lekérezked'k királyától még egyszer a Végekre, nagyot győz még egyszer és török zászlókra veti halottas ágyát. A félholt elhalaványul, az ő élte napja is diadalmas nyugovóra térhet.

Mi, a veszprémmegyei Nagyvázsony lakói, büszkén valljuk: a nemzet szaván legelsőbben ami hősünk ő. Városunk Kinizsi egykori városa, csata közben olykor idejött ő ami földünkre pihenni. Vázsonyt kapta Mátyástól donáczióba, várat épített ide és a maga és szülei lelki üdvére páloskolostort alapított. Ha ott a halhatatlanság szülőföldje, hol ä halál rak fészket: a mienk Kinizsi már csak azért is, mert ami Szent Mihály-templomunkban van eltemetve.

Azaz, hogy csak volt! Bél Mátyás 1777-iki «Geographiájában» bizonyítja, hogy «Heros hic imcomparabilis in templo d. Michaelis a se fundato conditus est . . . vagyis, hogy a páratlan hős» az általa alapított Szent Mihály templomban temetetett el. A tudós Budai Esaiás pedig «Lexiconában» még idézi is a kenyérmezei hős siriratát ;

„Érésit Vasonia elaustra Kinisius heros Iilius hae urna marmoris ossa eubant.“

Fájdalom, rom már ma nemcsak a Kinizsi Pál vára, hanem dúlt rom örök nyugvóhelye is. Kincsásók kirabolták, kíváncsik kiforgatták; utóbb az alsó-templom körül fekvő régi temetőben jeltelenül hántolták el a hős csontjait. Kriptájának fedőlapja sem áll többé a vár előtt; múzeumba került a törökverő pallossal és az óriás pánczél- ingével együtt.

Magyarok! Emlékezzünk a régiegről, dicsérjük a hősöket, ha azt akarjuk, hogy e hazának még hős fiai legyenek. Diesérjük Kinizsit, védjük 1 meg emlékét az ellen a hazátlan raczionalizmus ellen, mely szentségtörően csak »vérben gázoló vadállatot mer látni a legvitézebb magyar daliában. A rövidlátó rágalom feledi, hogy Kinizsi a XV-ik században élt és hogy senki se lehet mentes kora hibáitól, — de mindenekfelett bűnösen feledi azt, hogy ép a becsmérelt Kinizsi volt az, a ki Európát és kultúráját megvédte a mohamedán Ázsia ellen. Senki a kultúra nevében ne bántsa Kinizsit, mert hisz az a nyugati kultúra csak azért növekedhetett olyan nagyra, mart Európa kapujában, Magyarországon, hősi magyar kar álta útját a fenyegető töröknek. Ebben a harczban, a nyugati művelődésért, vérzett el a magyar, ezért maradtunk mi el Európától: ha a hálátlan Európa elleledte volna, jusson legalább nekünk eszünkbe ! Mátyás lángeszméje e földnek, első birodalmává emelte Magyarhont, jólétet, hirt szerzett e hazának és midőn az uj-kor első állandó hadseregét megteremtette, abban a hős Kinizsinek, volt a legnagyob része. Nem gyáva becsmérlés, hanem elismerő tisztelet emlékének !

Van lelkűk a romoknak is, — és mi végre megértettük a nagyvázsonyi romok szavát. Megihlette e szó szivünket s elhatároztuk, hogy itt az ő városában emléket állítunk, szobrot emelünk a

testet vett magyar vitézségnek, hős Kinizsi Pálnak, Hadd süvegelje meg a kislelkü raczionalizmus, a magyar ifjúság pedig ne a kultúra veszedelmét félje, hanem a kultúra megmentőjét ünnepelje Mátyás király legvitézebb katonájában.

Honfitársainkhoz fordulunk, az ő áldozatkészségük elé járulunk lelkes tervünkkel, jámbor szándékunkkal. Szépen kérünk minden magyar embert: áldozzon ez emlékre és ismerősei közt is gyűjtést indítson mentői szélesebb körben !

Dicsérjük a hősöket, ha azt akarjuk, hogy e hazának még hős fiai legyenek 1

Nagy-Vázsony. Kolossváry József. Veszprém vármegye alispánja, a «Kinizsi-szoborbizottság« védnöke. Németh Gábor, hely biz. elnök. Dr. Óvári Ferencz, országgyűlési képviselő, a «Kinizsi- szoborbizottság« elnöke. Finke József, biz. jegyző.

A megbízható tanuk.

Egy vidéki városkában nagy forgalmú üzlete volt Kohn Mórnak. Ezrekre menő összegeket fizetett ki munkásainak.

Történt egyszer, hogy vállalatba vett valami munkát a szomszéd faluban. Mikor befejezték az építkezést, 30,000 forinttal egy kis zacskóban, elment kifizetnt a munkabért.

Este érkezett meg, s mivel a sok pénzt nem akarta a szállására vinni, elment a rabbihoz és átadta neki a pénzt.

Azonban ez nem ment könnyű szerrel. A rabbi túl becsületes ember volt és csak tanuk jelenlétében akarta a pénzt átvenni.

Elhivatták a hitközségi elnököt és alelnököt, kiknek jelenlétében meg is történt a pénzátadás.

Másnap reggel jön Kohn ur a pénzért. A rabbi azt mondja:

— Micsoda pénzt? Te nekem pénzt adtál? Mikor? Mennyit? Én nem tudok róla!

A hitsorsos megrémülve szól:

— De hiszen két tanú is volt jelen!

Tanú? Hát lássuk a tanukat!

Kohn ur fogta magát és rohant a tanúi után.

Az izr. hitközség elnöke és alelnöke megérkezett. A rabbi megkérdezi tőlük:

— Láttátek ti, hogy Kohn nekem 30,000 forintot átadott megőrzés végett ? Hát láttátok ?

— Hát láttuk ? Mi nem láttunk semmit 1 — mondták egyhangúlag a hitközség vezetői.

A rabbi intett, hogy elmehetnek.

Kohn ur rémülten állt. Nem bírta felfogni a helyzetet. A rabbi és ilyen eljárás 1

A rabbi nem sokáig hagyta őt kétségben. Kinyitotta az asztal fiókját és kivéve belőle a 30 ezer forinttal terhelt zacskót, és átadta a bámnló Kohnnak.

— Ezt nem értem rabbikám mondja Kohn örömtől ragyogó arczczal.

A rabbi jelentőségteljesen rázta a fejét,"majd: igy szólt:

— Csak meg akartam neked mutatni, hogy milyen hitközségben szolgálok én. Itt még a hitközségi elnök is ilyen.

— A vállalkozó kártérítési kötelezettsége.

Széles köröket érdeklő döntést hozott közelebb a kir. Kúria, kimondván, hogy a vállalkozó a hibásan végzett munka összes következményeit viselni tartozik, ami nem egyedül a hiányok helyreállítására, hanem egyúttal arra is kiterjed, hogy a hiányos munka által előállott kárt megtéritse. Abból, hogy a vele szerződő felet is gondatlanságf'terheli a kár elhárítására és csökkentésére alkalmas intézkedések elmulasztása miatt, nem a vállalkozó kártérítési kötelezettségének megszűnése, hanem esetleg csak az következhetnék, hogy a kár egy része a másik félre hárul.

— Görvélykór egy rettegett gyermekbetegség, még pedig nem annyira önönmaga, mint következményei miatt. Dr. Ziemssen, müncheni hires tanár ama kijelentése, hogy «gyemakkorban gör- vélyes, felnőtt korban tuberkulózus» nagyon is gyakran érvényesül. A görvélyt tehát minden erővel kell leküzdeni. Frisz hegyi és tengeri levegőben hasznos gyógymódokat bírunk, melyek támogatásául szolgál az újonnan feltalált és orvosilag ajánlott «Siro.lin«. Ezen kitűnő, gyermekek által szívesen vett és mindig jól emésztett syrup használatánál még a legrosszabb városi levegőben keletkezett daganatok, szemgyuladások stb. is elenyésznek. Még a görvélykór nehéz eseteinél is a «Sirolin« fényes eredményeket ért el.