Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-24 / 47. szám
47. szám. Szekszárdi 1904. november 24. XXXII. évfolyam. KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanitó-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: gféiz évre .........................12 k0r. — fill. Fél évre.........................6 „ „ Negyed é vre....................3 „ — Számon ként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőség 1 BezerÄdj htrán-ntcza 6. hová a lap szellemi résiét illető minden köt lemények mtétendflk. Kiadóhivatal i ■olntr Hdr könyvnyomdája, lir-vá a lap részére minden- nemfi hirdetések és pénzkflldemények intérendék Me^jelen: Hetenként egyszer, csötörtfikőn. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 sídig......................3 kor. 74 fll, 100—200 .....................S „ 74 „ 200—300 ..................... 7 ii 74 ^ ! minden továbhl 100 srd 2 koronával tdbb. A bonizlet pangása. Nagy reményeket fűzött a magyar bortermelő közönség az olaszországi borvámzáradék megszüntetéséhez. Mindenki azt hitte, hogy ha az olcsón termelt olasz bor heözönlésének a behozatali vám jelentékeny emelése utján vége szakad, a magyar bor értékesítésének akadályai is egyszerre megszűnnek. Hát ez a hit, ez a remény, ez a feltevés csak részben valósult meg; mert igaz ugyan, hogy a homoki és kisebb bortermelő helyeken, úgy a lapokon termelt könnyebb fajtájú borok meglehetős kelendőségnek örvendenek s jelentékeny részük hektoliterenként 20—24 korona ár mellett vevőre is talált; azonban a jobb minőségű hegyi borok körül olynemü üzletpangás tapasztalható, mely még az olasz bor beözön- lése idejében is ritkaságszámba ment. Ha az okok után kutatni megkíséreljük, melyek a koránt sem kedvező helyzet előidézésére befolynak, úgy tán nem csalódunk, ha azt a következőkben véljük feltalálni. Először kétségtelennek látszik, hogy a nehezebb fajtájú borokból a szerződés meghosszabbítás idejében, a mint előre látható volt, oly iszonyú mennyiségű olasz bor lett beraktározva, hogy borkereskedőink szükségleteiket könnyen onnét fedezhetik s eszök ágában sincs a magyar bornak előnyt nyújtani akkor, midőn a csekély vám mellett behozott olasz bor valamivel kisebb ár mellett rendelkezésükre áll. Nem volt tehát jogosulatlan a feljajdulás, mely bortermelő körökben felhangzott akkor, midőn szárnyra kelt a hir, hogy a magyar kormány beleegyezett azon olasz részről hangoztatott feltételbe, hogy még másfél hónapon át a szerződés lejárta után is kedvezményes vám mellett hozhassa be borait. Az élelmes kereskedő osztály annyira kihasználta a rendelkezésére álló időt, hogy még éveken át fogjuk annak az elhamarkodott eljárásnak káros következményeit tűrni és szenvedni. Tán az is befoly némileg,de csak nagyon kis részben, a nehezebb fajtájú hazai borok körül kifejlődött üzletpangás előidézésére, hogy a folyó évi bortermés jó, egészséges kereskedelmi czikket képező közép bort produkált, de nem az a nehezebb fajtájú édes bor, mely tapasztalás szerint nagyobb kelendőségnek szokott örvendeni. A legfőbb ok azonban nézetünk szerint azon sajnálatos körülményben keresendő, hogy a magyar borok a szerencsétlen köz- gazdasági politika folytán teljesen elvesztették azon piaczokat, melyeket a nem rég múltban feltétlenül uraltak. Hiszen nem szükséges messze időkre visszamennünk, ha példát akarunk idézni, midőn az ideihez hasonló középbor néhány hét alatt szüret után már mind el volt adva és szállítva az ausztriai tartományokba és Svájczba és pedig oly tisztességes 'trón, hogy bortermelőink a könnyű gazdasági élet minden örömeit évtizedeken keresztül élvezték. Most azonban mindkét piacz teljesen elhódittatott tőlünk; az olasz és franczia borok uralják a helyzetet s sok idő fog elmúlni, mig a nagy készletek elfogyván, régi vevőink hozzánk visszatérni lesznek kénytelenek. Addig magyar bortermelő, ha olyan borod terem, mely 20 fillérért nem bocsájtható áruba, várd reményteljesen a szebb jövőt, gyógyítva sebeidet, melyet csakugyan önfiad vágott rajtad. Éppen akkor, midőn a szőllő-kultura ezer veszedelemmel és betegséggel volt kénytelen küzdeni, vagy szűk látókörüség- ből, vagy hitvány kincstári érdekből reád bocsájtották egy olcsón termelő nagy állam pusztító versenyét. Ezrei a magyar közélet hatalmas tényezőinek jutottak koldusbotra; azok pedig, kik egyéb jövedelmi forrásokra támaszkodva felvették a versenynyel a har- czot, tizenhárom éven kertsztül nyomorúságban voltak kénytelenek tengődni, azért, mert egyéb jövedelmeiket elnyelte és soha vissza nem téritette az újra beültetett szőllő. TÁR CZ A. Őszi nóta. ... Fakul a fák dús lombozatja, Költözik a dalos madár; Pusztul mindennek disze bája Erdő, mező nem tarka már. A nap az mintha beteg volna, Csak immel-ámmal süt, ha süt. Eső pereg a sárga lombra, Varjak kárognak mindenütt. Ködlepte táj — Bús őszi alkony. Sehol egy sziporkányi fény. Szivemben — mint a nap az égen Már elhalóban a reményElhalóban legszebb reményem, Hogy 0 enyém lesz, hogy szeret. Az őszi tájat köd borítja, Szivemet bánatfellegek. , Katona dolgok. Egy becsület orvoslás. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY* eredeti tárczája. — Irta: Koritsánszky Otto. Briliantschmuck Rudolfnak hívták. Vörös volt -a haja. Néhány szál szőr a nagy, kampós orra alatt és a füle előtt, onnét, ahol a fiilkagyló kezdődik le, végig a pofán az állig . . . Hogy micsoda czivilben, azt senki sem tudta. Atyja vagyonos ügy éd volt. A császár város első kerületében, a Stadt-ban volt a nagyon keresett irodája. Befolyásával és a »nervus gerendarumnak« nevezett pengő, csengő érez, mely sarlót, gabonát tartó szép lánykákkal, angyalokkal berajzolt papirkákkal sikerült fiacskájának kereskedelmi iskolai érettségi bizonyítványt, szerezni, hogy legalább mint önkéntes szolgálhasson. Bnliantsahmuck Rudolf jó fiú volt. Senkihez nem szólt egy árva szót sem. Meghúzódott mindig. Egy kicsit bátorta'au is volt De amellett i leges természetű. Ha ingerelték, elfutotta piros arc/át a vérvörös szin. Orra még jobban megnyúlt. Iszonyúan lihegett és nem ismert sem Istent, sem embert. Különben is atheistának, istentagadónak adta ki magát. És vallásnélkülinek. © No na?! Majd mi nem tudtuk, hogy ő »zilált vallási viszonyoknak örvendő« egyén. Szerettük is ingerelni nagyon. Micsoda élvezet volt látni, hogy majdnem szétpukkad mérgében. Politikai meggyőződése a szoc/iál demokrata elv volt. Egyébként nagy szónok és izgató. Ezt tudta is. És ezért volt egy kicsit bátortalan. Mivel ilyenkor mindig elfelejtette, hogy a császári gúnya van rajta, az pedig politikai értelemben — szájkosár. Vagy pedig útmutató az — einzliba. Már nem tudom, bogy hogyan történt a dolog, de hárman voltak együtt magyarok, meg ő. Szó került mindenről, ő aztán rájuk szólt, hogy látszik, hogy »magyarisebe« nem tudom mik ők, mivel tekintetbe sem veszik, hogy egy német is o;t van közel, aki egy s ót sem ért magyarul és ők mégis »magyarul ugatnak«. A vér az arezukba szökött. Végre is az a piszok nincs is velük és bele kotnyeleskedik a dolgukba. De tekintettel voltak a tekintetbe veendőkre és nem ütötték menten pofon, csak megmondották neki amúgy magyarán német szavakkal a véleményüket. De még neki áll' feljebb. — Mit, ti beszéltek még, ti . . . ti . . . Maradtatok volna inkább az általatok országnak nevezett rongy tartományban . . . Ott hagyták. De amennyiben sértésekkel illette őket, kisorsolták maguk közt, hogy ki szólítsa majd föl elégtéiel adasra, hogy ne vegyék magyar virtuskodásuak, ha mindhármán elégtételt kérnek. A kisorsolt Egykori volt. Elküldi megbízottjait Briliantschmuckhoz és magyarázatot kér. Briliantschmuak erre kijelenti, hogy ő vagy mind a háromnak, vagy egynek sem ad elégtételt. így a megbízottak mindháromnak nevében elégtételt kértek. Este a meghatározott helyen és időben megjelentek a két fél megbízottai és tárgyalták a dolgot. Megállapították az időt, a helyet, a fegyveit, mindent. Másnap megtörtént a raporton való bejelentés, majd meg a verekedés. Az elsőtől egy vágást kapott szegény Briliantschmuck, aki úgy hadonászott a karddal, mintha a legyeket akarná maga körül elhessegetni. A másodiktól egy alaposabb vágást kapott. A harmadiktól jegyzőkönyvi bocsánatot kért. Az ügy be volt iejezve s a hallgatás sürü fi y á borították rá.
