Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-17 / 46. szám
XXXII. évfolyam. 46. szám. Szekszárd, 1904. november 17. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Bféff ívre .......................... 12 kor. — fill. Fé l évre . . i. * . • 6 „ — ,, Negyed évr* . .... 3 „ — „ S*íbónként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőségs BezerédJ Igtrán-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök. Kiadóhivatal i ■•Mr Mr kSnyvnytmttJa, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkttMemények intézendök Megjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii, 100—200 ,, .«••«5 I, 74 n 200—300 ....................7 „ 7* „ mi nden további 100 sző 2 koronával több. Vasúti közlekedésünk. A múlt napokban két előkelőnek látszó franczia utassal kerültem egy fülkébe a Sárbogárd—szekszárdi helyiérdekű vasúton. Az idősebbik folyton azt, kérdezgette a íiatalabbtól, ki titkárja lehetett, legalább úgy viselkedett vele szemben, hogy mikor érkeznek Hidja-Apátira. Valami selyemtenyésztési ügyben lehetett ott dolguk s rettenetesen unatkoztak a mi csigavasutunk lassú halagása közben. A titkár — vasúti kalauz nem lévén rendelkezésére, utoljára hozzám fordult s tört németséggel tájékozást kért tőlem. Én szégyenkezve magya- rázgattam neki, hogy most egy helyiérdekű vasúttal van dolguk s vannak az országban vasutak, melyek versenyeznek, sebesség dolgában, a külföldi vasutakkal. A titkár többször selypesen ismételgette: geht langsam 1 Hol kimentek, hol bejöttek s látható volt ar lassú kalaoás miatti nagy boszuságuk. De hát ők csak egyszer vagy leg- föllebb kétszer tették meg a kellemetlen utat; de mit szóljunk mi, akik arra vagyunk kárhoztatva, hogy egész életünkön keresztül kénytelenek vagyunk mindég végig szenvedni kocsitologatást, ha elakarunk jutni a nagyvilágba, hol röpül a gép és rohanva váltakoznak a vidékek. A legutóbbi időben több jel arra látszott mutatni, hogy utazási szenvedéseinkért kárpótolni akar a sors közlekedési viszonyaink dolgában a javulás korszaka következett be. Beszéltek a szekszárdi vasúti állomás kibővítéséről s az erre vonatkozó terveket már fel is terjesztettők a kereskedelemügyi minisztériumhoz. Meséltek mótorkocsi közlekedésről, melyek másfél óra alatt — hallatlan gyorsaság -— Sárbogárdra röpítenek bennünket. Regélték, hogy a baranyavári összeköttetés létesítése küszöbön van s rövid idő alatt gyorsvonatok száguldanak határunkon körösztül. Mindebből nem lesz semmi. A szekszárdi vasúti állomás kibővítésének költségeit, melyet Láng Lajos volt kereskedelemügyi miniszter belevett az állami költségvetésbe. Hieronimy Károly mostani miniszter egyszerűen törölte onnét; a motorkocsikkal való kísérletezés oly eredményeket mutatott fel, hogy nem merik alkalmazni, attól tartva, hogy útközben felmondja a szolgálatot s az utasok, vasúti munkabeszüntetés nélkül is, az utszélen lesznek kénytelenek dámgubálni, végre a baranyavári összeköttetés is mindinkább háttérbe vonul s kétséges, hogy unokáink megérik-e? annak létesítését. Az arra valló költségeket elvitték katonáék ágyukra és mozsarakra. Szóval a mi csigavasutunkon belátható régi időkben marad minden a régiben. Hiába a legjövedelmezőbb helyiérdekű vasút I az országban, hiába tesz a közigazgatási bizottság az állapotok javítása érdekében minduntalan felterjesztést a minisztériumhoz; hiába zúgolódik az utazó közönség, a vasutak kezelése körül használatban levő vaskalap meg nem mozdul, ha csak valami jóságos istennyila le nem röpíti azok fejéről, kik azt makacsul viselik. Erre pedig bajos várni, mert nagyon kétséges, hogy mikor következik be; ha csak össze nem áll vármegye, város és közönség és nagyon feltűnő módon értésére nem adja a vasúti, úgynevezett intéző köröknek, kogy türelmének fonala elszakadt; hogy azon nagyon is busás jövödelem fejében, melyet az állampénztárba juttat, — az idén is csak magából Szekszárdból szállítanak vagy 80.000 métermázsa bort, — követeli közlekedési viszonyainak javítását; követeli, hogy a személyszállítást oly vonatok eszközöljék, melyek óránként 40 kilométer sebességgel haladnak; követeli, hogy | különösen oly időben, midőn a szállítás nagyobb mérveket szokott ölteni, külön tehervonatok bonyolítsák le a forgalmat, hogy ily módon a vegyes vonatok sebessége is fokozható legyen s jövőben ne négy és egy negyed óra alatt fussák meg a 65 kilométernyi utat. Ugyebár ezek nem oly szerénytelen, I túlságos kívánságok, melyek egy kis jó- j akarattal teljesíthetők ne lennének és pedig oly módon, hogy az államvasutak valami nagyobb befektetési tőkét felhasználni vagy alkalmazni kénytelenek volnának. De azért ezekből az igénytelen kívánságokból sem lesz semmi; mert most már j nem messze tartunk az osztrák kényuralmi I korszak jelmondatától, mely igy hangzott: I hallgatni és — — fizetni! . TÁR CZ A. Késő ősz van . . . Késő ősz van, a levél is aláhull, Kóbor szellő leszakasztja fáj árul... Az életnek fáj árul is egy levél Most hullott le, most szakitá le a szól... Bus szivembe egy bánatos sóhaj kél, Édesapám volt e bánatos falevél. I. Temetőben ismét uj sir domborul, Odamegyek, szivem-lelkem elszorul... Ide hullnak bus könnyeim e hantra, A mely őt, a felejthetlent takarja; Leborulok,... Oh! mily hideg ez a hant, Hát még mily hideg lehet ott alant. Olyan drága nekem ez a sirhalom, Itt mondom el bánatom és panaszom; Hiszen enyhül a betegnek fájdalma, Ha van, kinek keserveit elmon<Ája. És mig könnyem, mint a zápor úgy csurog, Édesapám a fej fádra borulok, Imádkozom ... S megszilárdul szent hitéül, Jó apámat égben ismét föllelem. KAYOS LACZI. A csókról.* Irta: Koritsánszky Ottó. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY* eredeti tárczája. — Az uj szülött gyermek legtöbbször is ajkait mozgatja. Az anya megcsókolja. így született a csók. így oltják bele már kisded korába az em- ! berbe a csókolás édes kedves érzése iránti fogé- j konyságot, amely az őszhaju bácsik és töpörödött ! anyókák bágyadt fényű szemeibe is egy-egy égő szikrát gyújt ki . . A csókot anyánk keblén ismerjük meg. És azért szeretjük igazán annyira fiatal korunkban a csókokat, mert akkor még élénk emlékünkben él, hogy milyen jó is az . . . Az öregek háromféle nemét külömböztették meg a csóknak. Ezek : a basia, rokonok és barátok között: .oscula (tPi>.vi[J.aTot) a tisztelet jele : a Suavia, a szerelmesek csókja. Aristophanes a csókot beszélő nyelvkeveréknek mondja (YzTo'.y'XwTTi.G^a'roc), A csókolodzás fizikai-elektromos kísérlet, a csókolódzók tehát természet búvárok. És hogy a történetéről is szóljunk valamit: már Ádám és Éva is csókolództak . . . Nyoma * M. Kijnpis dizs, philol. de osculis, Lipos 1665. 12. Herrenschmidius: Osénloquiis. Über den Kuss und das Küssen. Spiritus Asper: Aphorismen über den Kuss 1807. C. J. Weber: Der Kuss. van a csóknak Homér apánknál is. Sőt az ótesta- I mentőm is tesz róla említést. Az istenek felé csókot szórtak. Szent emberek és papok kezét megcsókolták. Nem csak kezüket, hanem térdüket és lábfejüket is. A régi rómaiaknál Tiberius eltiltotta az oscula quotidiana-t (mindennapi csókot), mert sok féle betegséget elterjesztettek ez által. Martiales igán élezés epigrammákat és szójátékokat faragott a csókra: Que dedit os, culum, non minus dabit. Tulajdonképpen nem is kellene csókolni, mivel Judás csókkal árulta el Urunkat. De Pál apostol oka mindennek, miért fejezi be igy minden leve- I lét: >Üdvözöllek benneteket a béke csókjával!« Nem egy nőt vezetett a csók a romlásra, az erkölcsi alásülyedésben nem egyszer a csók volt az I első lépés. Principiis obsta (állj ellent a kezdetnek); ennek értelmében 1. Rudolf a speieri püspököt midőn Rudolf nejét a kocsiból kiemelve megcsókolta — elkergette és igy kiáltott fel: a tali benedic tione libera nos, domine 1 (ilyen áldástól szabadics meg oh uram !) Cato szerint a férj csakis leányának távollétében csókolhatja meg nejét és Marciája csak akkor csókolta meg, amidőn — menydörgött. Az ógermán lányoknak is minden áron el kellett pirulni, ha valaki megcsókolta őket;
