Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-27 / 43. szám

2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 42. sz. 1904. október 20. A nemzetiségi mozgalmak és törekvések eminens veszélye öntudatra ébresztette a magyar közvéleményt s e közvélemény nyo­mása alatt alakultak az erdélyi, felső- és délmagyarországi,- valamint a dunántúli köz- művelődési egyesületek, hogy békés eszkö­zökkel, á kulfurá fegyvereivel megküzdjék a harczot a nemzetiségek terjeszkedése és törekvéseivel szemben. Nemo. A bor értékesítése kérdéséhez. Azok közé az egyének közé tartozom, a kik nem tartják azt, hogy »minden úgy van jól, a hogy van<. Ami nincsen jól, én nem nyugszom meg azon, hogy az másként nem is lehet. Hiszen ha minden ember meg­nyugodnék rajta és nem iparkodnék a meg­levő, de már az előhaladottabb korba nem illő dolgokon segíteni, bizony még most is kocsira felpakolva járnánk meg Budapestet, még talán Wien-t is. (Bécset.) Az után meg hajóra rakva magunk szállítanánk fel a bort Budapestre és ott kuruttyolnánk 3—4 héten I át — borunkat árulva. Persze, hogy erre | csak azt mondjuk, hogy az akkor volt; de | azért már belátjuk, hogy bizony az nem jól volt. Hanem azt, a mi most nem jól van, azt nem látjuk be, azt nem ismerjük el. — Hej pedig de sok dolog nem jól van szőlő- mívelésünkben, borunk értékesitésében is. Nem jól van, hogy a szőlőt levitték már a lapokra is. — Igaz, hogy ott sokat terem; de bizony az többnyire csak lőre, a minek az ára 16—20 fillér s ennek foly­tán azután a hegyen termett borunknak sincs meg az ára. De sőt ezen hitvány bo­rok már most azt eredményezték, hogy a szekszárdi hires vörös bor is elvesztette régi jó hírnevét. Most már a dorogi, paksi homok­boroknak jobb kelete van, mint a szekszárdi boroknak. Odasereglenek a vevők, ide csak elvétve jön egy-egy. Nos hát ez csak ugyan nem jól van. Pedig, ha egy kissé gondolkozunk és hozzáfogunk a munkához, lehet ezen segí­teni. Mert ha a múltban 30—40 bortermelő is eltudott menni Budapestre vagy más nagy városokba és vidékekre borát árulni, mért ne tehetnék azt most is. Sőt kicsiben meg is teszik, feltesznek 2—3 hordó bort a sze­kérre és elviszik olyan vidékre, a hol nincs bortermelés s ott azután eltudják adni. — Okkal-móddal megtehetnénk nagyban is. Nem kellene ahhoz semmi egyéb, minthogy összeállnánk szövetkezetbe, hogy borunkat együttesen árusítsuk el. Majd azután sok szem többet lát, több ész többet kifundál. Én a magam tervezetét mindjárt elmondom. Például szövetkeznénk annyian, hogy lenne tízezer hektoliter borunk eladó s kötelez­nénk magunkat, hogy minden eladott hekto­liter bor után fizetünk szenzál díjul 50 fillért, az kitenne = 5000 koronát s akkor meg­bíznánk egyet közülünk, hogy menjen Ma­gyarország olyan városaiba, a hol bort el lehet adni; majd Ausztria, Cseh-, Lengyel-, Morvaország városaiba; bizonyos, hogy tudna is borainknak piaczot szerezni. Mondom, mi csak köteleznénk magun­kat, hogy csak ezen megbízott ügynökünk utján adjuk el borunkat és hogy csak el­adás esetére fizetjük az 50 filléres díjakat. Ezen mi szövetkezésünk kötelezésünkre már akadna olyan pénzintézet, a mely nevezett ügynökünknek kontóhitelt nyitna utazási költségei fedezésére. Uraim, tisztelt szőlőbirtokos társaim ez hitem, meggyőződésem szerint oly ártatlan kötelezettség, a mely semmi veszélylyel egy­általán nem jár; de biztosítom önöket arról, hogy ha azt egyező akarattal végrehajtjuk és mindegyikünk azon fog törekedni, hogy szövetkezésünknek meg legyen a kívánt si­kere, meg is lesz az. Én hát újból is meg­kísértem a szekszárdi szőlőbirtokosokat egy folyó évi október 30-án délelőtt 9 órakor Szekszárd városa nagytermében tartandó értekezletre meghívni. — Kérem jelenjenek meg azok, a kik ezen szövetkezet létesíté­sét helyesnek tartják és annak tagjai akar­nak lenni. Dömötör László. Tolnay doktor szanatóriuma. Azoknak, akik kéjenczkedésből szokták fel­keresni a fürdőhelyeket, hogy excentrikus igényeiket kielégítsék, vagy hogy magukat megbámultassák, azoknak meddő mirad jelen közleményünk fontos­sága: de akik gyógykúra használása szempontjából keresik fel az ilyen helyeket; azoknak módot nyújt­hatunk arra, hogy a gyógyintézetek, szanatóriumok igénybe vételével megrongált egé->zségi állipjtukon segíthessenek. Egy ilyen szanatórium áldásos működését ismertetjük most olvasóinkkal, mint olyant, a mely a környékbeli intelligens elemeknek keresett heiye. Medic, univ. Tolnay Vilmos dr., földink, ki fiatal éveiben Pinczehelyeri nevelkedett, most pécsi városi orvos a Sétatér mellett vizgyógy- intézetet létesített, mely á‘ D nantul legtökeleteseb- ben berendezett, a modern kor igényeit teljesen kielégítő természetes vizgyogyintézeté. Szerkesztőse­günk egyik munkatársa huzamosb idei fürdőhasz­nálat alatt személyes tapasztalát alapján rirtggyőző- dést szerzett a gyógyfürdő offictinális hatásáról. A fürdőt állandóan intelligens puplikum látogatja,. külön és csinosan berendeze t osztályok nők és. férfiak részére. Gondos orvosi felügyelet és figyef- mes kiszolgálás, ápolás. A gyógyfürdő a m: kir. belügyminiszter ál ál van engedélyézve, s felvétet­nek bentlakó és bejáró betegek. A bentlakó betegek,, mérsékelt árak mellett lakájt, élelmezést és teljes gyógykezelést kapnak. A gyógyfürdőben a mérges gyógyszerek alkal­mazása teljesen ki van zárva, csakis a természetes gyógyító eljárások, mint a vizgyógykezelés kinek- kinek egyéniségéhez képest a melegtől a hidegig. Azonkívül fürdők, leöntések, ledörzsölések, zuhanyok skót-zuhanyok, pakolások és borogatások. Massage gyúrás, kenés alakjában. Villanyozas, villanyos für­dők, fényfürdő, gőzszekrény. Belégzési kúra só és fenyőporlasztással a nehezen légzők részere. Vari továbbá az 1 tézetben vas,-kén,- szénsavas,- fenyő- és tengerisóíürdő. Munkatársunknak alkalma volt a betegekkel és üdülőkkel érintkezni, azok egészségi állapotáról, javulásáról meggyőződni. Minden a legjobb ered- méryt mutat fel. Reumás, asthmás betegek meg- könnyebülve, egészségesen távoztak el az intézetből. Az ilyen természetes gyógymóddal minden betegség gyógyítható, a mely nem tartozik az egyáltalán gyógyithatlan betegségek közé, sőt még ezekre is kedvező hatással van. A vizgyógyintézet fennállása óta igen fényes sikereket produkált ideg,- gyomor,- bélbajoknál ; fejfájás , álmatlanság-, szédülés, nehéz légzés-, vese- és szívbetegségeknél; valamint elhízás,- csúz,- köszvény,- étvágytalanság,- rossz emésztés,- arany­eres bántalmok és még számos betegségeknél. Az üdülőknek a kara ideje alatt alkalmuk nyílik a szórakozásra is; a város nevezetességeit I megtekinteni, melyek közül igen kellemes szóra­kozást találni mindjárt az intézet melletti mesteri alkotásu sétatéren, s az e felett levő püspöki dóm- | ban. A gyárak, a szinház, a hangversenyek, a korzók, melyhez a katonazenekar díjmentesen szol­megtette, mert azokat a jó urakat boszantani akarta. Múlt az idő. Az egy év már vége felé járt. Egy vasárnap volt. Jól tudta Krumfusz, hogy va­sárnap a császárvárosban csákót kell viselni. De ő sapkát nyomot a fejébe, úgy ment ki. Aztán nem is a kimenős »Back kedvenezét«, hanem egy az előírásnak teljesen megfelelő szürkés, kékes hamvasszinüt, amely szerényen húzódott meg fe­jén, ahol különben olyan kihívóan ül »Back séd- vencze* lenézve minden mellette elhaladó szerény előírásos — kartársát. Történt pedig, hogy amint szolgálat teljesítés után haza felé tart, szemben jön vele Schneidig alezredes. Amint megpillantja, kihúzza magát an­nak tendje és módja szerint, szalutál és tovább si e (, — Sie Freiwilliger — hallatszik hátulról — jöjjön csak vissza ... Mi van a maga tökfején? Nem tudja a forschriftet ? Nem tudja, hogy ma va­sárnap van ? Hogy mer maga sapkában kimenni 1 Maga . . . maga . . . sapkás önkéntes 1 — Herr Oberstlieutenand, ich melde gehor- samst — hirtelen nem tudott mást kitalálni, a mi jó Krumfuszunk — éjjeli szolgálatom volt; még tegnapról van rajtam. — Das ist mir Schnupe: Hogy hívják? Hol szolgál ? . . . Holnap jelentkezik a Stat Coman- dantnál raportra érti ? Ja ? Liecce ! . . , Abtretten! És szegény Krumfusz sietett haza. Se látott, se hallott, csak az bántotta, hogy nem a Back kedvence volt a fején. Akkor talán nem történt volna mindez. Hiszen az szebb, ünnepiesebb még a csákónál is 1 |Í| nyugtalanul töltött éjszaka után jelent­kezik a volt iskola parancsnoknál, az elő vezeti a másodparancsnokhoz'. — Szerencsétlen flótás, mit tett ? ! Hiszen az egy tiszt volt a Platz Comandóról 1 Ej, ej 1 A századparancsnok az ezredparancsnokhoz vezette. S az ezredparancsnok megnevezett egy őrnagyot, Poszlovenszkit, aki majd elvezeti ő exel- lenciájához másnap. Aztán Komiszknopf őrmestert állították mel­léje, aki egésznap oktatta, hogy igy fog menni, igy |f| megállani, igy szalutálni, igy megszólítani, igy jelentkezni, aztán megint szalutálni, igy meg­fordulni és igy kimenni. Szörnyű nehezen ment. Legkönnyebben azt tanulta meg, hogy hogyan kell kimenni. Végre eljött a nagy nap. Remegett szegény Krumfusz, szinte egészen lesoványodott. Aztán fel­felvette ez alkalomra csináltatott előírásos. czipőt felfűzte az ujonan vett gombot a csákóra. És ment az őrmesterrel a főhadnagyhoz, avval a század- parancsnokhoz, majd avval meg az őrnagyhoz, aki még mondott neki néhány, oktató szót. Azzal megindult a két emberből álló »szomorú menet.« Elől az őrnagy, három lépéssel mögötte szegény Krumfusz. Az őrnagy dühös volt. Egy pár uj kesztyűt kellett vennie, ez is két koiona, negyven fillér; ennyivel kevesebb jut zsebébe a legénységi mundur után megtakarított összegecskéből. Rettenetes 1 Megérkeztek. Az őrnagy köhécselt keservesen belefujt a zsebkendőjébe, élesíti torkát. Krumfusz is. Belépnek. Az őrnagy jelenti, hogy elővezette Krumfusz Ludvig, Einjőhrig Freiwilliger tét. Cor- poralt Sneidig alezredes ur parancsára. Aztán el­mondta, hogy miért. Szalutál. Krumfusz is. Most ő jelent. A Statkomandant szúrós tekintete szivébe nyilamlik szegénynek. Elkezd hebegni csak úgy mokog; maga sem tudja mit. De az mellékes is katonáéknál. A fő, hogy %— hadarjon. Aztán az exczellencziás szól: — Herr Major példás megbüntetésről gondos­kodjék, ön! Sipkában, vasárnapon — szörnyűség ! Abtretten 1 Krumfusz megkönnyebbülten távozott. Másnap megkellett jelennie a kaszárnya ud­varán — a sapkában. A garnison összes csapatainak egy-egy szaka­szát oda komandirozták. Az udvar közepén egy nagy akasztófa állott. Szegény Krumfusz 1 azt hitte, hogy őt aksztják föl. ügy gondolta, hogy enyhébb lesz a büntetés, ha Back kedvencze lesz a fején. Azt tette föl. Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurntos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál Influenza után ajánitatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és meg­megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. • Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: - ■ — F. Hoffmann-La Roohe & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz).

Next

/
Thumbnails
Contents