Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-27 / 43. szám
1904. október 27. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 43. sz. gáltatja a zenét,- mindmegannyi tényezői a szórakozásnak. Aztán a beteg és az üdülő ember, amellett, hogy a város nevezetességeivel csekély anyagiak árán szórakozott: ujult erővel, egészségben tér haza övéi körébe. TÖVISEK. Simon és J adás. Két apostol neve. Egyik megtagadta, másik -elárulra az Urat. De Simonból, vagyis Péterből később a szikla-erős jellemű, tántorithatatlan hitü oszlpp-apostol lett, a kiről azt mondta az Ur: »Te Péter vagy s e kősziklán építem fel as anya- szenlegykását! « — ; Judás pedig örökre úgy áll a világtörténelemben, mint az ocsmány árulás akasztófa virága, mint egy örök mementója a rut háládatlanságnak, mely Báli Mihály hires kötelére méltó. Miért tették a naptárcsináló urak e két homlokegyenest ellenkező karakterű apostol urak névnapját egy és ugyanazon napra, okt. 28-ra ? . . . Miért, hogy a hit erős kősziklája és az akasztófa virága egy blattra festetett ? . . . . Nem tudom. Vagyis : tudni-tudnám (Székely Ferkó barátomnak egykor megmagyaráztam 1) de most erre kiterjeszkedni nincs időm s szűk a terem. Az eddigieket csak bevezetésül Írtam, hogy a belső tartalom ürességét árnyalja a formai tökély — mint ezt a modern irászat diktálja! * A két — jellemileg összekülönböző — apostol együttes névnapja azt juttatja eszembe, hogy ilyenkor már milyen más-más, vagyis mily változó az időjárás! Óh bizony annak állandóságában j egyébbkor sem lehet bízni, de Simon-Judás napja táján meg éppen nem, A népdal azt mondja a nőről (Persze, mert férfi irta!) »Szeretete nem állandó, Mint az idő: változandó 1« Ugyanezt mondják a nők is — teljes jogosultsággal— a férfiakról. Azonban ez időtájt már as időjárás változó szeszélye férfi és nő által két- ségbevonhatlan. Mert most pl. mikor e gyarló sorokat irom, ragyogó napsugarak verődnek a papírra s szemem káprázik a tündökletes fény vakító erejétől, de nem tudom, hogy mikor te — kedves olvasó ! — e sorokat nyomtatásban akarod élvezni', nem borul-e bájos szemeid isteni tükrére a ködös, borongás őszi nap egyiptomi sötétsége ? . . . Most (okt. 25 én reggel) az aranyos napsugár csak úgy szórja alá a magasból az isteni meleget, a vénasszonyok nyarának kedves szüretutáni ajándékát, de nem tudom, hogy mire e sorok — harmadnap múlva — napvilágot látnak, nem borul e a nap <hideg felhők gyász ruhájába s nem futkáro- zunk-e fa- és szén után, hogy felmeíegithessük elgémberedett tagjainkat ? . . . Bizony, minden bizonytalan, — csak egy bizonyos: az örökös változandóság ! Beszerezted a téli tüzelő fát Roszmayernél vagy Leicht Lajosnál ? . . . Bevásároltad a szükséges szenet Mayer Jánosnál vagy Hirschfeld Árminnál? Megvetted a káposztát, az uborkát, a paprikát és paradicsomot a téli szezonra a szerbektől, vagy Ó-zsákról, vagy Vaskutról, Decsről— stb. —?... Ha igen : boldog vagy ! »Beaii possi denies!< De ha még most is szükölködől mindezek nélkül: sajnállak magammal együtt I Mert hát — mit is mond a régi magyar népies vers ? — »Megjött már a Simon—Judás, Jaj tenéked pőre-gatyás /« E két apostol közül az egyik megtagadja a mostani időjárásnak állandóságát, a másik pedig elárulja a télnek közelgetését. Hasztalant biztatjuk és átitatjuk magunkat a vénasszonyok nyarának egypár derült, meleg napjával, — a holló károg, a varjú kiált : »kár ! — — kár le E szomorú mementó ép oly leverő, mint amily felemelő és biztató szép tavaszszal a bájos fülemüle-dal. De mikor halljuk ezt még ? Vagy halljuk-e egyáltalán ? *Ejh, ne busulj, légy vig, Nem lesz ez mindég igy /« Az őszi sárga levelek közt, a szomorú elmúlás gondolatai által le nem verve, vig sztaljon bennünket egy uj tavasznak szép reménye, temessük uj borba régi bánatunkat, ne aggasson Simon—Judás, lesz még Szent-györgy nap is, csak kitavaszodjunk, ezért imádkozzunk! . . . Palást Nyílt levél a Budapesten levő tolnamegyei ifjakhoz! Kedves barátom! Egyes egyének vagy egyesületek működése hasonlít ahoz a kőhöz, amelyet egy csendes felületű tóba dobunk. Ha a kő kic iny, kicsiny hullámokat ver csupán, ha azonban nagy az a kő, a hullámok is olyan magasra verők lesznek, hogy sokaknak figyelmét magukra vonják. Ez a mi egyletünk, a «Tolnamegyei kör* kis kő még, amely által előidézett hullámok nem hatnak ki széles körre . . . Nincs még annyi ener- zsia ebben a kőben összegyűlve, amely az egész tó sima tükrét mozgásba tudná hozni . . . Még nem tettünk eleget arra, hogy szükebb hazánk, Tolna, bizalommal tekintsen felénk. Az akasztófa előtt áll az ezredparancsnok, előtte hat lépéssel Krumfusz. Hosszú bevezető besséd után. a melyben elmondta az ezredes, hogy micsoda rettenetes kihágás az, ha valaki vasárnap sapkában megy végig Bécs utczáin — felszólítja Krumfuszt a sapkájának átadására. Megnézi, forgatja jobbra is, balra is. — Ah egy ilyen forschriftswidrig sapka 1 Várjon csak! Bestia! Ha megtudják, hogy én tűröm az ilyet, még nyugdíjaznak miatta. Az! Hol vette ? Krumfusz töredelmes vallomást tett. ... A sapkát felhúzzák az akasztófára, majd öt perez elteltével leeresztik. Az ezredes átszurja kardjával, majd átadja Lúdtalp őrmesternek, aki darabokra tépi, Prodanyukov szakaszvezető meg- gyujtja, Schweiszfüsz káplár átnyújtja a hamut az ezredesnek, aki azt egy igen jól isrhert nóta >ma gasztos« hangjai mellett a szélnek bocsátja. A hamu elszállt: a dal elhangzik. — Katonák • — mond az ezredes — láttátok, hogy hogyan jár az a sapka, amelyet vasárnap hordozni merészel gazdája — csákó helyett. Vegyetek példát erről a szomorú esetről — a jövőre 1 A bűnös bűnéért bűnhődni fog. 1 Három napi »einzelt« kap, amiért pedig vorschriftswidrig sapkát viselt, két napot összesen: ötöt. Értettétek ? 1 A Hadúr nem hagyja büntetlenül az ilyen égbe kiáltó bűnöket. — Katonák. Mi lesz veletek a háborúban, ha ti vasárnapon sapkában jártok ? 1 Katonák 1 Mit gondol majd az ellenség, ha ti előírás ellen ruházkodtok 1 Hova sülyedtetek ? Hogy akartok ti ilyen körülmények között győzni, ha arra kerül a sor?! Katonák 1 emelkedjetek fel a posványból s igyekezzetek méltók lenni s »Gemeine seer« jó híréhez és a ti nagy és dicső »Vorgesetze«-aitekhez 1 Az ezredes ur lelép a pódiumról. Krumfuszt megkötözik. Elviszik az >ensli«-ba, ott aztán el- mélkedhetik afelett, hogy micsoda égbekiáltó bűnt követett el. n Nem lesz fölösleges megemlíteni, hogy az iskola parancsnokát, aki igazán jó katona volt, nyugdíjazták, amiért nem tudta, hogy ilyen képzettségű önkéntes is van alatta. Sporenglinget megfosztották udvari szállítói czimétől. S mindez miért, mert egy önkéntes vasárnap sapkában merészelt végig menni Bécsben . . . . . . Ilyen szomorú véget ért az előkelő sapka és ennyinek kellett miatta mártiromságot szenvednie. Ja, ez katona dolog 1 Nem érdemeltük még ki, hogy szülői hangon, meleg szeretettel szóljon felénk a szülőföld. Csak rajta fiaim, édes gyermekeim, szeressétek és segítsétek egymást ott fönn, távol az otthontól, ahol minden olyan hideg, rideg, ahol olyan sok a veszély. Nem szólt hang felénk a szülőföldről, amelyből bizonnyára merítettünk volna a kezdet nehézségeivel való megküzdésre. Ha a szülőföld, az ottan nem nyilatkozott s rólunk, amit mindenesetre szivesen vettünk volna, erői és kitartást reményt és bizodalmát meríthettünk egy némely disztagunk szeretetteljes, őszinte soráből, a mit hozzánk intézni szives volt . . . Továbbá az az erkölcsi siker, amelyet már 1903-ban, évkönyvünk, a Pirkadás, megjelenésével elértünk. Abban az időben két vidéki kör, amelyek mindegyike már számos évek óta fennáll, a mi körünkre : a Tolnamegyei körre mutattak rá, mint olyanra, amelynek példája követésre méltó, mivel komoly törekvéssel, igaz szeretettel szalad a kitűzött czél felé. Aztán meg ott van, amit Rákosi Jenő lapja «annak idején rólunk irt: Budapesten a szükebb hazánk egyesületei közt a legifjabb s tán azért a legkisebb a Tolnamegyei kör.» Egy másik szép- irodalmi lap pedig a Pirkadásról Írván megjegyzi: «Vajha a többi vidéki kör is felbuzdulna e szép példán, amelylyel a Tolnamegyai kör jóllehet a legfiatalabb kör minden esetre az első helyet vivtá ki magának 1 Ezek az erkölcsi diadalon képeztek a kútfőt, amelyből erőt, igyekezetét és kitartást merítünk a további munkához, mert könnyebb feljutni a csillagokba, mint azt a magas helyet dicsőséggel megtartani. Maradjon meg köztünk a munka Kedv, a czél- ért való kitartó küzdelem és akkor, szülőföldünk iránt való forró szeretetünkkel párosult kitartó munka talán megnyeri a szülőföldnek hozzánk való bizalmát. Haladjunk tovább is a megkezdett utón és ha a tövis meg is tépi lábunkat, a czélhoz jutás kárpótol a küzdésért ... I És győzni fog a munka 1 Már pedi g van-e nagyobb jutalom, mint az elismerés?! * O Ma olvastam, hogy november 5-ikén lesz aj. tisztújító gyűlésiek. A kör ezidei érdemes elnöke, László Sánd or barátom, indítványait szives volt velem közölni. Olyanok azok, amelyek a kört megint közelebb viszik czéljukhoz. Csak tőletek függ, rajtatok múlik. Menjetek el mindnyájan 1 Hiszen milyen megnyugtató lesz rátok is az a tudat, hogy mindnyájatok hozzájárultatok ahhoz, hogy a kör megtartsa azt a helyet, melyet kitűzött magának. Az elismerés aztán titeket illet. Az érdem a tietek lesz 1 Köíesd, 1904. október 24. Koritsánszky Ottó. — Kérjük mindazon előfizetőinket, akiknek előfizetése f. évi október hó 15-én lejárt, hogy azt megújítani s az összeget czimünkre beküldeni szíveskedjenek. — Lapunk híveit felkérjük, hogy a «Tolnamegyei Közlönyt, mely varmegyénkben a legrégibb lap s már több mint három évtizede szolgálja a közügyet, a hazafias érzelmű közönség körében ajánlani, terjeszteni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. KÜLÖNFÉLÉK. rr Őszi hírek. Panaszos levelet Hozott ma a posta, Abban a panaszát Egy község elmondta. Szólt pedig a panasz Szóról-szóra ekkóp: Éjjeli bakterunk Szörnyen alszik mindég I És a sok lopásnak Se szeri, se száma, De a mit most loptak Fél falu csodálja; Resteljük ki-irni Magunk is e tréfát: Mára virradóra A baktert — ellopták. SIÓ.
