Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-27 / 43. szám

XXXII. évfolyam.

43b szám. Szekszárd, 1904. október 27.

KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanít ó-e gyesük tnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője.

Előfizetési ár:

Egész évre.

........................IS kor. — fill.

*"

•.....................6 » - „

Negyed érre ..... 3 „ — „

Számonként 34 ÁH. e lep nyomdájában

Skerfcesztff ség a

Bezoréd.1 I*trán-uteza 6. sí., hová a lap szellemi részöt illető minden közlemények intézendök.

Kiadóhivatala

Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pónzköldemónyek intézendök

Megjelen:

Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak.

Hir. hirdetések:

100 szóig.........................3 kor. 74 fii.

100—200 „...........................5 „ 74 „

200—

300 ., ..... 7 „ 74 „

minden további 100 szó 2 koronával tóbb.

Revizio.

i.

Fontos és nemzeti fejlődésünkre nagy horderővel biró törvényjavaslat került a ház asztalára. Dr. Berzeviczy Albert közoktatási miniszter végre beterjesztette a sokat emlegetett népiskolai, — hivatalosan a népiskolai közoktatásról szóló 1868. évi XXXVIII. és a népiskolai hatóságokról szóló 1876. évi XXVIII. tcz. módosítását tárgyaló törvényjavaslatot.

E javaslat, ha törvényerőre emelkedik, hivatva leszen évtizedekre kiterjedőleg szabályozni népoktatásunk fejlődését és irányítani nemzeti törekvéseinket. A leendő törvény határozmányaitól függ nemzeti ideálunk megvalósulásának: a magyar nemzeti állam kiépítésének lehetősége. Tehát a legnagyobb társadalmi és nemzeti érdekek fűződnek hozzá. Ezen okból szivszorongva várjuk annak tárgyalását s a javaslatnak milyen alakban való törvényre emelését.

Indokolva van tehát, hogy nemcsak a népneveléssel hivatásszerűen foglalkozók lelkes tábora, hanem az egész művelt magyar társadalom érdeklődjék e javaslat sorsa iránt. Azért teszszük szóvá e lap hasábjain is, hogy addigra, mig tárgyalás alá kerül,

t. olvasóink figyelmét ráirányítsuk.

E lap jellege és iránya nem engtdi

meg a javaslat politikai méltatását; óvakodva kerüljük tehát a politika útvesztőit, | bár a javaslat vonatkozásainál fogva majdnem állandóan érinti annak mesgyéit.

A javaslatban foglalt népoktatási reform | nemzeti szempontból nem elégít ki, bár tagadhatatlan, hogy határozott javulást igér I a régi állapothoz képest.

Mi, kik a népoktatás államosításának I és pedig az egész vonalon való államosításnak vagyunk hivei s kik a nemzeti állam j kiépítésének első, legfőbb és sine qua non eszközéül a közoktatás államosítását tartjuk, mély fájdalommal látjuk az előttünk | fekvő javaslatból, hogy ezen óhajunk pium i desiderium maradt beláthatatlan időkig.

Mert eltekintve attól, hogy a javaslat | a nemzetiségek érzékenységére való tekin- i tettel, nekik sub titulo felekezet közoktatásuk ! berendezésénél és iskoláik szervezésénél a teljes önrendelkezést és a legszélesebb körű { jogokat biztosítja, még a tanítóképzés első I-rangú feladatát is rájuk hízza. E mellett I kétes értékű a magyar nemzeti iránynak tett amaz engedmény, hogy a tanitójelöltek ve- i gyes bizottság előtt u. m. állami kiküldöt- ! tek és felekezeti megbízottak előtt magyar I nyelven fogják letenni az alap- és szakvizs- i gákat. A ki ismeri a vegyes bizottságok I eljárását, ismeri az ily vizsgák lefolyását s tudja, mily sokirányú szempontok szoktak

ott érvényesülni: bizony nem sok ügyet fog vetni ezen úgynevezett nemzeti vívmányra.

Oroszország vasmarokkal szorongatja a finneket, Poroszország az erőszak minden fegyverével és a hatalom minden eszközével folytatja Posenben a beolvasztás munkáját. Mindkét állam történelmi múlttal és fejlett műveltséggel biró nemzetekkel szemben cselekszi ezt, mi pedig keztyüs kézzel simogatjuk a vendégjogon letelepült nemzetiségeinket, heges seb érintésétől is óvakodva.

Az egész javaslat visszatükrözteti a magyar nemzet jellemvonását, a gavallér lovagiasságot, a melylyel nagylelkűen lemond még saját jussáról is, csakhogy mások képzelt jogait kímélje és tiszteletben tartsa. Ámde minden nagylelkű lemondás bűnös könnyelműséggé fajul, mihelyt az saját létérdekét, fennállását, nemzeti fejlődését megakasztja vagy veszélyezteti.

Mit értünk el a múltban tanúsított türe- í lemmel és lovagias nagylelkűséggel ? Vájjon í beolvasztottunk-e csak egyetlen egy nemzetiséget is a magyar nemzet testébe, vagy megnyertük-e valamelyik töredékét is a I magyar állameszmének? Igenis azt értük el I vele, hogy idegen ajkú polgártársaink lelketlen és hazafiatlan kolomposok által félrevezetve, mint nemzetiségek oly jogokat követeltek és követelnek maguknak, a melyek egyenesen a magyar állam és magyar nemzet egysége ellen irányulnak.

TÁR CZ A.

Halottak napján.

(Sírvirágok.)

Kegyelet ü inepén a sírkertben járok,

Sírhalmokon gyászos koszorúk, virágok.

Néma, szent ihlet'é^ tölti el a lelkem,

Ajkamról keserű, fájó fohász lebben.

Keresem, keresem azt az egy sírhtlmot,

Hol bánatos könnyűm, már oly sokszor' omlott,

S a hogy megtaláltam, letérdelek nyomba’, Szivem hő imáját ajak am elmondja.

Aztán ráborulok a keresztre mélyen,

Olyan jól esik ez itten ma én nékem;

S a hogy imádkozom könnyűimnek árja Záporként hullik a gyászos keresztfára.

Elmerengek soká és elfog a bánat,

Bensőmben mindinkább fajó érzés támad ;

S mig a keresztfára kötözöm virágom,

Ki alatta pihen, — azt hiszem — hogy látom.

Körülöttem itt-ott apró mécsek égnek,

Ki anyjának hozta, ki á feleségnek.

Oda teszi szépen gondosan a sírra,

Hogy aztán bánatát, keservét elsírja.-Zörgő, száraz haraszt, sárgult falevelek, Eltűnődöm itt a sírkertben közietek Ma halottak napján. — S rólatok is látom,

Mi sem maradandó ezen a világon.

Stubenwohl Gyula.

Katona^ dolgok.

A sapka.

— Szatíra. —

— A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. —

Irta: Koritsánszky Ottó.

»Ich befehle den Einj. Freiwilligen, Titular Coporal Ludwig............, wegen unvorschriftmä

ssiger Adjustierung, indem er Sonntag mit der Kappe auf der Strasse ahgetroffen wurde, über Befehl des Stadtkommandanten mit dem dreitägigen Einzel- arest.«

Wien...........Commando Befehl 1904.

VI

I. 20.

Teljesen olyan volt alakjára, minőségére nézve is, mint a Sporenklíng csász. és kir. udvari szállító stb. kirakatában közszemlére kitett «Back ked- venczének* nevezett sapka. Ez is az első egyenruha készitő gyárából került ki, mint amaz. Sötét színű, majd nem fekete, «kamgaren», alul is, felül is lakkozott »sild«-del; a két gomb, mely a harmadik a «F. J. I.f-es úgy ragyogtak, hogy a napnak az Egyenlítő táján lesütő sugara csak pislogó olaj mécses halvány fénye.

A formája is szép volt. Egy cseppet sem »forschrift massig«. Bátran lehetett volna köcsög sapkának nevezni, mert magassága vetekedett egy köc«ög kalapéval. De hát, amikor ez a divat. Aztán hogy nagyon szép voll, az bizonyos, mert »Back kedvenczé«-nek keresztelte a formát a gyártója. Igaz, hogy a tábornok urak a «forschritt mässiget szeretik látni — másokon, de ennél nem tudott a rideg katona parancsolni a szivének győzött a kissé romantikus irányú művésziességet szerető ízlése.

Szóval Sporenkling egyik jó nevű magkereskedőnk nyomán elnevezte a tormát — csupa figyelemből is — »Back kedvenczének«. Ki is járt érte a jutalom, külömben ezt fölösleges is említeni,

ez úgyis természetes, de — a gyöngébbek kedvéért : egy újabb rendjelt a sok mellé.

Ez a sapka nagyon megtetszett Krumfusz Ludvignak. Szegény fiú! azt hitte, ha Back ked- venczét viseli s találkozik majd Bécs utczáin ó exczellencziájával, az megszólításával tünteti ki és önkéntésségi évének végén — a táborszernagy ur protekcziója folytán — rögtön tisztté fog kinevez - tetni. '

Hej, de csalódott!

Pedig jó fiú volt ez a Krumfusz. Csöndes gyerek és szörnyű szorgalmas — októberben. Ha valami közös munkát kaptak az önkéntesek, hát mindig krumfusz volt az, aki rögtön vállalkozott, hogy majd ő maga megcsinálja. A munka felosztás elvénél fogva a társak ezt nem engedték. Sőt úgy hozzá láttak, hogy Krumfusznak egy »a« betű sem maradt, amit le kellett volna írni. Így elérte czélját.

Későbben már nem is vállalkozott. Magától értetődőnek találta, hogy amiért az év elején mindent maga akart csinálni, most már hozzá sem kell nyúlni a tollhoz se.

Amúgy derék fiú volt, csak a szubordináczió- val nem tudott megbarátkozni.

Mikor berukkolt, pofaszakállt hordott. Azt levétették vele. Leborotváltatta. De azért bosszút forralt a »czopf« ellen.

Egy hónap múlva már egész szakálla volt. Mikor megkérdezte az őrnagy ur, Szaugrob, hogy szakállszök betegsége van. Meg is nevezte. Trycho- rexis noszofa. A profeszor ur, akinél volt megtiltotta a borotválkozást.

— De legalább császárszakállt hordjon.

Olyat hagyott. Majd megint leborotváltatta egészen. Majd megnövesztette és igy változtatta minden hónapban, Igaz, hogy neki sem volt kellemes minden alkalommal a század, majd a csapat parancsnokhoz >raport«-ra menni, jelenteni: de