Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-20 / 42. szám

XXXII. évfolyam.

42. szám.

Szekszárd, 1904. október 20.

KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanitó-egyesüle tnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesitője.

Előfizetési ár:

Bféti évre

.........................12 kor. — fill.

Fé

l évre.........................6 „ — „

Negyed évre ..... 3 „ — „

Számonként 14 fill, e Up nyomdájában

Sierkoaztéaég i

BurédJ IstráB-otcaa i n., kori a iap s«allaml réstét Pisié minden fcétlstnénysk mtézandők.

Kiadóhivatal i

■otaAr Bér könyvnyomdája, hová a lap részére minden- •smt hirdetések éa pénaktildémények intésandék

Megjelen:

Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben S bstébot petitsor SO fillér. Hirdetések jntányosan számíttatnak.

Hít. hirdetések:

100 ásóig ..... 8 kor. 74 fii.

100—200 ....................... . 5 „ 74 „

200—5

00 . . . . 7 „ 74 „

minden további 100 szó 2 koronával tóbb.

Az államnyelv.

*

Az évszázadokon keresztül, a nyugoti polgárosult világ és kereszténység védbás- | tyájául szolgáló magyarság, mely Nagy Lajos és Mátyás király idejében országhóditó minőségben mutatkozott be a világnak, a folytonos védő harczok közepette népességben nagyon megfogyott. A honfoglaló ősi magyar fajnak sorai idők folyamán nagyon megritkultak.

Észrevette ezt a szomszédos osztráknémet s minthogy amúgy is már rávetette szemét a pusztuló szép országra, hozzáfogott ennek meghódításához és pedig kétféle módon. Első sorb'an elárasztotta idegen ajkú katonasággal, hogy azok védelem örve alatt lassanként nyakára üljenek; másodsorban pedig kezdetét vette a német faj betelepítése, hogy idők múltán a vitéz, hősies, elvérzett magyar fajnak nyoma se maradjon ebben a Kánaánnak nevezett szép országban.

Ám a gondviselés s fajunknak vele született beolvasztó ereje útját állták ennek a hóditó hadjáratnak s ma már büszkén elmondhatjuk, hogy Magyarország ma napság éppen úgy a magyaroké, mint volt ezer évvel ez előtt s lángoló hazaszeretetünk, fajunk iránti törhetlen ragaszkodásunk biztosíték arra nézve, hogy minden törekvés, mely véren szerzett és megtartott országunkat tőlünk elvenni, vagy azt beolvasztani, átalakítani, államiságától megfosztani akarja, hajótörést fog szenvedni most is, mint szenvedett négyszáz év óta mindég, midőn nyakunkra ülni megkisérlé az osztrák.

jutalmazása fejében kiosztott alapítványi kamatok eljutnak ugyan évenkint rendeltetési helyükre, az eredmény azonban még meg sem közelíti a czélt, melyet elérni akarunk s mely nem lehet más, mint az, hogy a

Azonban az is bizonyos, hogy munkánk magyar államnak minden polgára tökéletemég korán sincs befejezve. Folyton résen sen elsajátítsa az állam nyelvét,

kell lennünk s minden erőnket fel kell Különösen csekély az eredmény a nwi

használnunk, hogy nem csak nemzeti érzés- 1 iskolákban, pedig az államnyelv elterjedésiben, hanem nyelvben is egységessé tegyük országunkat.

Nem lehet az a czélunk, hogy idegen ajkú honfitársainkat elnyomjuk, vagy anyanyelvűktől, nemzeti sajátságaiktól megfosz- szuk. Velők szemben csak az a kívánságunk, sőt követelésünk, hogy az állam nyelvét, a honszerző fajnak magyar nyelvét elsajátitnek a legnagyobb akadályai az anyák,'kik nem bírván a magyar nyelvet, gyertpflkeiket is az idegen nyelvre tanitják; sót egyenesen ők az okai, hogy a gyermek azt a keveset, a mit az iskolákban és óvodákban elsajátított a magyar nyefcből, visszatérve a családi körbe, teljesen elfelejti.

Lássunk azért komolyan hozzá, hogy a

sák, bírják és használni tudják; ami egye- i magyarnyelv terjedje körűi 'nagyobb ered- nesen hasznukra válik és előnyükre szolgál. | ményeket érjünk'el.* Most még kezünkben

A nagy czél követésére és elérésére az eszköz: az .isUftá s békét élvezünk. De egyetlen eszköz áll rendelkezésünkre s Jz meg, mikor foraz iskola. dúl egyet a sofs kereke s nekünk ismét

Nem tehetünk róla, ha mindjárt fajunk nem a magyarnyelv terjesztése, hanem a meg- tulhajtott szeretete is az oka, de nyíltan j levőnek oltalma lesz feladatunk. A magyarkifejezést kell adnunk azon meggyőződésünk- j Ságunkért kell újra élet-halál harezot vívnunk.

nek, hogy a vármegyénk területén elért ilynemű eredmény korán sem felel meg várakozásainknak.

A vármegye által részben a tanítók, másrészt a tanulók között a magyarnyelv tanítása, illetve az abban való előmenetel

Ausztria felől, mint annyiszor a múltban, ismét vészterhes felhők bontják látóhatárunkat. Nem lehet tudni, mikor zúdul fejünkre a vihar, melytől Isten védje, Isten óvja mi magyar hazánkat! ^

TÁR CZ A. ____

Ős

zi hangulat.

— A »Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárczája. —

Irta: Stubenwohl Gyula.

Matti: őszi szellő leng a fálc lombtalan ágin: Mintha a természet haldoklását látnám...

Reggel hat óra van. Kinézek az ablakomon ; az az ablak a virágos kertre nyilik, nyáron eltakarja a húsos levelii folyondár övezte lugas, most azonban mi sem akadályozza már a kilátást.

A folyondár levelei megsárgulva hevernek garmada számra a földön, mindmegannyi ravatalra fektetett halott, a természet közeli haldoklásának hirnökei.

Nincs már virága a kis kerteknek, nincs dalos madara az erdőnek, kopárság ül a lomb helyén. Nem érezzük arezunkon a rügyfakasztó tavasz enyhe napsugarát, nem latja szemünk a mezók millió virágjának szinpompáját, nem hingzik felénk a csicsergő madárkák édes danája, langy szellő suttogása, patak csergedezése.

Kinn ősz van 1

Ismét megjött az ősz, mikor a csodaszép természet lassan, haldokolva veti le bájai , mikor a falevelek sárgulnak, fonnyadnak s elválva szülő ágaikról, — lehullanak a földre.

Az ólmos őszi eső nehéz cseppekben hullik alá; egynéhány csepp az ablaktábiához ütődik, honnan arezomra szökkennek a szétfecscsent viz- parányok. Aztán magamba mélyedve hallgatom az eső monoton zuhogását. Az eresz alatti víz csatornán egy éhes veréb sipákol, mintegy kérdőleg te- kintgetve reám, akarna panaszkodni. Amott a táv- iróhuzalokon egy sereg fecskemadár ül utrakészen, hogy elvándoroljanak oda, hol az örökifjú természet csodaszép bájaival édent alkotott a földieknek.

Aztán egy kis morzsát hintek az ablak alá; a szerény, tisztességtudó fecskesereg nem mer közelíteni, ellenben a sipákoló veréb egy merész szökkenéssel ott terem s hangos csiripeléssel csalogatja a többi verebeket.

Az eső még egyre hullik s a leesett viz hömpölyögve fut tova. ..

A költői lelkű emberben bizonyos melancho- likus érzelmeket szül az ősz ; ámde amint az emberi életnek meg van a maga fény- és árnyoldala: ép úgy megtaláljuk az ősznél is ennek idyllikus jelenségeit.

Első sorban is az ősz hozza meg a szüretet. Hangossá válik a szőlőhegy, izmos férfíkezek, napbarnított arczu leányok szüretelnek víg nótával a szőlőkben. A gazda örül, mert jó termése lett ;| vendégszerető asztalához meginvitálja jó barátait, ezeknek családjait, hogy legyen részük azoknak is a természet öröme iben, kiknek a mostoha sors nem mért egyenlő mértékkel a jóból. Az'án a szüret estéjén asztalra kerül a finom párolgó paprikás, rá- zendül a talpalávaló s olyan parázs mulatságot csapnak, melyek örök talizmánként maradnak — különösen — a leányszivekben.

Iu-ott felüti sátrát egy bohémcsapat s a falusi haute-wolei jól mulat az őszi estéken Thalia templomában : rendes szórakozásul, esti találkájuk a »színház«-ban van.

Másutt, különösen kisvárosokban, hol az élet pezsgőbb, megkezdődnek a jourok, kellemes szórakozása a gyengéd női nemnek. A jótékony női egyesületek, a kaszinók társasesiélyeket rendeznek, melyek rendszerint programra után tánczczal végződnek be. Ahol ilyenek niocsenek, ott sem kerekedik felül a tétlenség az emberi akaraton. A legkisebb faluban is vig élet kerekedik: egy kis ona- ! lomüzö délutánra, teauzsonnáta ül össze az a pár intelligens család, kiket a sors ilyen elhagyott fé- I

szekbe exponált. Leginkább a kántorék, ispánék, meg a nótáriusék portája a tanya ilyen alkalmakkor, hol azu'án vig nóta és zongora hangok mellett kellemesen tellik az idő, a míg egy másik délután elkövetkezik.

Hölgyeim, uraim őszkor szép a falu.

Távol a nagy város zajától, vakitó fényétől, izgató elevenségétől, csábitó árnyaitól, ott a falusi meleg csendélet ölén, a földszintes kis házban sokkal illatosabb a levegő és szebb az úri nő.

A leányokon a természet hamisithatlan bája, a házias foglalkozás nem c iszolja túl finomabbá | az érzéket s érzelmeket. Abból a »falusi libá«-ból | szende nő lesz, abból a nagyvárosi feleziezomázott ! babából pedig csak bálkirálynő vilik A falusi élet j jó családanyákat, nemesen érző honleányokat nevel;

a városi élet ellenben többnyire regényhősnőket I szül. — Tisztelet a nagy városok kivételeinek, de j előnyt adjunk a romantikus falu természetes vírá- | gainak.. .

Elmélkedésemből egy kis czinke ébresztett ! fel. Oda’-zállt a lugas szélére, de a mint észrevett,

! legott elrepült. Az útra készülő fecskesereg is fel- ! kerekedik, egynéhányszor keresztül nyargalják a j nagy légürt, aztán elindulnak. A felhő is már foszladozni kezd, de talán csak tréfát üz, hogy mihamarabb ismét megeredjenek az ég csatornái. — Az öreg nap sugarai még egyszer előbukkannak s szétszórja aranyos fényét a száraz lombgarmadán.

Sárga falevelek pergedezése újból elérkezett, zörgő hervadó baraszt, bágyadt napsugár hoz me- lanchóliát a szivekbe, melyek izzó nyárról álmodoznak. De szétfoszlik lassan a napsugár, megtörik ereje s vele együtt fosztanak szét a vérmes álmok. Lehullik lassanként az egész lomb a fákról s előttünk áll haldokló poezisével az — ősz...