Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-18 / 33. szám
XXXII. évfolyam. 33. szám. Szekszárd, 1904. augusztus 18. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyej községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ..........................12 kor. — fill $j§ < v*e .................6 | - „ Ne gyed évre.....................3 „ — „ Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőség: Be7erédj Iatván-utcza 6. sz., hovA a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatai s Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére minden- nemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Megjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jntányosan számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 fii. 10 0—200 ..........................5 „ 74 „ 20 0—300 .,.......................... 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Borértékesitő szövetkezet. Az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződés ügyében Rómában folytatott tárgyalásokról azt az örvendetes hirt közük a fővárosi lapok, hogy megegyezés mindekkoráig létre nem jött; mindkét fél erősen tartja magát s az összeütközés tárgya most is a borvámzáradék; ami más szóval any- nyit jelent, hogy az olaszok szeretnének a jövőben is nehány százezer hektoliter bort a nyakunkba zúdítani s a mi nagy költséggel telepitett és fentartott szőlőink jövedelmezőségét újra kérdésessé tenni. Hát hogy az olaszok szívósan fosnak ragaszkodni az eddigi, vagy hasonló, nekik kedves és hasznos állapothoz, arra mindnyájan el voltunk készülve ; de hogy a mieink is ilyen kemény legényeknek mutassák be magukat, az örvendetes meglepetés számba megy, mert a múltban a hármas szövetség kedvéért mindég mi voltunk az engedékenyek, a gyávák, az áldozatok. Helyesen cselekesznek is a magyar kiküldöttek, főkép pedig megbízójuk a magyar kormány, ha az olasz bor beeresztése dolgában a legszigorúbb ellenzés álláspontjára helyezkednek, mert az ország hangulata olyan, hogy minden, bármily csekély engedékenységet ezen a téren a leghatározottabban elitélne, sőt, ha lehetséges, minden rendelkezésére álló eszközzel meg is akadályozna. Az olasz bor pusztító versenyétől tehát remélhetőleg megszabadulunk; de mint a magyar bortermelők központi szövetkezetének megalakítása tárgyában bortermelőinkhez intézett felhívás is helyesen hangoztatja: gondoskodnunk kell arról, hogy a költséges befektetésekkel létesített uj szőlők jövedelmezősége is biztosittassék s ez az okszerű borkezelés terjesztése s a borértékesítés előmozdítása utján érhető el és biztosítható. | A magyar földmivelésügyi miniszter j elnöklete alatt folyó évi május hóban Buda- j pesten tariott értekezlet a jelzett czélból egy nagyobb arányú országos központi borértékesitő szövetkezet létesítését határozta el s egyszersmind annak szükségét is hangsúlyozta, hogy az egyes borvidékeken is alakíttassanak pinczeszövetkezetek s ezek a központi borértékesitő szövetkezettel szerves összeköttetésbe hozassanak. — Minthogy a szövetkezetnek megalakulása — maga az államkincstár fokozatosan 200,000 korona üzletrészlet jegyzésére vállalkozott — minden kétségen felül áll, nekünk, mint a szekszárdi borvidék tagjainak, szükséges a szövetkezet czéljait megismerni s annak ránk nézve hasznos voltát mérlegelni. Hogy mi módon kíván a szövetkezet eljárni, az leginkább kidomborodik a ki- bocsájtott felhívás következő részében: az alakítandó központi borértékesitő szövetkezet egyaránt kívánja szolgálni a bortermelők, borkereskedők és vendéglősök érdekeit; mert mig egyrészről módot kíván nyújtani a termelőknek arra, hogy boraik okszerűen kezeltessenek és jobb áron értékesíttessenek, másrészt oly beszerzési forrást fog megnyitni a borkereskedőknek és vendéglősöknek, ahonnan ezek okszerűen kezelt és borvidékek szerint összeházasított jó borokat, állandóan jó minőségben, nagy mennyiségben teljes megnyugvással szerezhetnek be s megkiméltetnek attól az utánjárástól, költségtől és fáradtságtól, a melybe szükségletüknek kis mennyiségekben, sok helyről való beszerzése és egyenlősítése jár. Ily eljárás alkalmazása mellett természetesen megszűnnék például a szekszárdi bornak általánosan ismert és különösen régebbi időkben külföldön nagyon kedvelt faji jellege, hanem lenne egy szekszárdi borvidéki általános bor, melynek nem legutolsó, javító részét a szekszárdi bor képezné. Nagy kérdés most már az, hogy nekünk szekszárdiaknak s általában a nevezetesebb fajbort termelő vidékeknek, mint pl. Tokajnak, hasznos szolgálatot tenne-e az, ha megszűnnék létezni s semmiesetre sem előnyös keverék, vagy hogy mostanában elfogadottabb szavat használjunk, összeházasítás alakjában kerülne forgalomba? Különben egy alapítványi üzletrész TÁR CZ A. Egy úrasszony névünnepére. — 1904. augusztus 18. — Pirkadó hajnalon Az ablakom alatt Piros rózsabimbó Virágzásra fakadt; Ezüst szinü harmat Rakodott le rája: ügy feslett a bimbó Ilona napjára. • Nézem a szép bimbót, Gyönyörködöm rajta, Illatát a szellő Az arezomhoz csapja; Aztán a langy szellő Tovább surran szépen, Hogy leszálljon újra Egy másik megyében. Le is szállott ottan, Éppen mikorára Szétszórta fényét a Kelő nap sugára: Besurrant hirtelen Egy falusi lakba, Szives üdvözletem Ottan általadta. Elsuttogta lágyan Amit most itt mondok: Kihez énekem zeng, Legyen mindig boldog! Áldás és szerencse Maradjon vendége, Szeretet övezze Családja körébe. Pirkadó hajnalon Az ablakom alatt, Piros rózsabimbó Virágzásra fakadt. — Legyen Ön Asszonyom Családja rózsája, S harmatként hitvese Csókja hulljon rája! Fürdői levél, jobban mondva utazás Báznára akadályokkal. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája.. — Tekintetes Szerkesztő Ur! Egy közeli rokonomtól, ki Báznára utaztában Budapesten felkeresett egy hires fülorvost azon czélból, hogy súlyos fülbaja végett vele consultál- jon, — az alábbi levelet kaptam. Méltóztassék Tekintés Szerkesztő Ur ezen levelet ha mint tárcza- czikket felhaszná'ha'ónak találja, becses lapjában közölni. Őszinte tisztelettel üdvözli: 8 a Beküldő. Kedves Bázna, 1904. — Azt mondja a német közmondás: »Ha a medvének jól megy a dolga, a jégre megy tánezoki. Összerakosgattam nagy nehezen én is néhány garast, hogy ide ebbe a bergendóziába elhozzam és hogy azon túladjak, ami nagyon hamar sikerülni is fog. Vasárnap 11 óra tájban szerencsésen megérkeztem. Az ebédnél a régi czimborák és a gyula- fehérvári czigány rám ismertek és a viszontlátás örömében volt ölelkezés és magnum áldomás. Mindjárt mondták, hogy épen jókor jöttem, mivel este nagy tánczestély lesz és kevés a tánezos. Nagyot nevettem erre és gondoltam magamban : ezek a jó urak nem gondolják meg, hogy találkozásunk óta 22 év telt el. Hej pedig azóta de nagyot fordult a világ! Délután aztán a sétányon összeverődött az egész fürdői közönség, sőt — vasárnap lévén — a közeli falubeli értelmiség is bejött. Az utazás fáradalmainak kiheverése ufán én is kimentem a közönség közé és láttam, hogy nagy sokadalom van együtt. A czigány húzta a szebbnél-szebb hallgat nótákat: a tenger nép meg rajokba verődve hullámzó t fel és alá a sétatéren. Mondok, most a hölgyek között szemlét tartok, hogy hát érdemes volt-e ilyen bolond mesz- szire eljönni. Hanem mondhatom, hogy ilyen nemzetközi szépség kiállítást világi életemben soha sem láttam és nem hiszem, hogy az egész Dunán-
