Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-18 / 33. szám
24 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 33. sz. 1904. augusztus 18. 1000 koronáról, egy rendes üzletrész 200 koronáról szól. Nagyjában ezeket a részleteket kell ismerni annak, ki az uj vállalkozás hord- erejét mérlegelni akarja. Különben a fő dolog, hogy ne ereszszenek többé olasz bort az országba s akkor megélünk a magunk emberségéből is. b. Szent István nap. Tikkasztó hőségben, mindent elpusztító, elsenyvesztő szárazságban várjuk nemzetünk nagy ünnepét: Szent-István napját. Boldog vidámság, önelégedett ünneplés ideje máskor, — most a szenvedés, a lemondás szomorú, gondteli tépelődései közepette a szivünkből ki nem irtható kegyeleten kívül semmi más érzés nem vegyül a magasztos ünnepbe. A tűrés iskoláját járva, nemzeti öntu- I datunknak jutott a feladat, hogy ébren tartsa a munkálkodási kedvet s ne engedje elsatnyulni az életbe vetett hitet, a remények tettekre buzditó erejét. A mindinkább terjedő csüggedtség elfojtására alkalmasabb eszköz nincs, mint visszatekinteni ezer éves múltúnkra, melyben a csapások sorozatát mindenkor leküzdi szívós életképességünk, j — ragaszkodásunk a hazához, a mely fiait j erősen és szorosan egymáshoz fűződő kötelékben tartja össze a nemzet nagyra- emelésének, jólléthez, önállósághoz vezetése érdekében. A bibliai hét sovány esztendő képét táljuk ma hazánkban. Előbb az egyenetlenség hintette el rothadt, mérges magvait -— s mégis kihajtottak. Most az egyenetlenséget elűzte a sok baj és szerencsétlenség ; közelebb hozta egymáshoz a külöm- böző nézeteken levőket a közös nyomor, mely reánk vicsotgatja fogait. A drágaság rohamosan nő, — a küzdelmet az életért nyomorogva, csak félig jóllakva folytatja a szegény nép s mindezeket betetőzi az a keserves tudat, hogy most — az aratás után — még korántsem érte el az Ínség legmagasabb fokát. Hogyan lesz télen, a mikor beáll a munkahiány, az élelmiszerkészletek elfogynak s a kegyetlen hideg is kínozza majd a szegény népet ? Még elgondolni is szörnyű. A gabonát, gyümölcsöt hozó ősz küszöbön áll. Már itt van Szent-István napja. Máskor ilyen időtájt a család összeszedte az utazáshoz szükséges holmikat, a táskába bőséges elemózsia került s felrándult a fővárosba, nézni az ünnepélyes aktust, mely Buda régi várfalai közt fényes czeremóniák közt megy végbe. Apjuk-anyjuk bankókat gyömöszöltek a bugyellárisba, a gyermekek még — persze csak a nagyobbak — már hetekkel, hónapokkal előre örültek, hogy megláthatják Magyarország szép fővárosát, melyről annyi csodát regél .nekik mester uram az iskolában. Hát biz ez alighanem másképp lesz az idén. Szükség törvényt is bont; hogyne bontana tehát olyan terveket, melyeknek keresztülvitelét csak a szórakozás kívánja meg. Szórakozásra ma nem tellik a magyarnak. A kiadásokat meg kell szorítani, minden fillért többször meg kell forgatni, mielőtt kiadná az ember. íme, ily viszonyok közt érjük meg az idei Szent István napot. Mégis, ha e napon Budavárába nem zarándokolhatunk, gondoljuk meg, hogy a budai czeremóniák elvégre is csak külsőségek. Az ünnepnek ezek csak a keretét képezik. Miga az ünnep lejátszódik amaz oltár előtt, melyet minden igaz hazafi szivében emelt a nagy király dicső emlékének. Prófétai ihlettséggel látott Szent-István a jövőbe. Modern alkotmányunk alapköveit rakta le; s hogy mennyire ellentálltak azok az idők vis ontagságainak, legjobhan bizonyítja, hogy szilárdan, megingathatlanul állna is a nagy épület: a magyar haza. S ha sorscsapásokkal is sújtja a Mindenható népünket, ha sötét képeket is tár elénk a jelen : vigaszunk a tetterő, mely ereinkben duzzad, buzditónk, támaszunk a hazaszeretet, mely egyaránt hősi bátorsággal védő és lankadatlan szorgalommal alkotó hatalmával elviselhetővé, sőt leküzd- hetővé is teszi a legnagyobb nélkülözést. Mert nélkülözések közt is világitó fáklyákként állnak előttünk hazánk raegdicsőült nagyjai s a nagyok közt a legnagyobbak egyike: Szent-István király. Üljük meg illő kegyelettel ünnepje napját s emeljük föl tekintetünket az Éghez, mely most — e szörnyű megviseltetés idejében is — mosolzgó arczot mutat. Nézzük a sugárzó napot, mely éltető erejét nem vonta meg tőlünk s ha nem is nyílnak a felhők zsilipjei, ne feledjük, hogy fölöttünk trónol a magyarok Istene, ki — miként eddig se — ezután sem fog megfeledkezni népéről s a szomorú napok után szebbJ ^boldogabb időt fog küldeni a magyaroknak ! TÖVISEK. A dunaföldyári ügy. Ez az ügy, — ez a nagyon sajnos és felette botrányos ügy, — mára »Tolnavármegyei (aug. 14. sz.) hasábjain is szellőztetett egész terjedelmesen, de csak az apró hírek kis rovatában »Fényes elégtétel« czimén. Hát hadd jöjjön bele a mi régibb lapunk fő rovatába is, a »Tövisek*, közé; hadd biráltassék el itt is — mint legeslegfőbb bíróság előtt — honnan már csak egy appella'umforum van, az Istenség, ama régi mondás szerint: *Oh nagy egek, rátok apellálok /« Hadd legyen az a ■> fény es elégtétel« még fényesebb, világosabb es ragyogóbb a mél'atlanul zaklatott és meghurczolt jó tisztviselőknek, különösen Niefergall Nándor n.-községi főjegyzőnek, lapunk egykori derék munkatársának számára igaz jutalom és nemes ösztön a további hű és lelkű meretes munkásságra a község java érdekében. Mjrt méltó 5 arra, hogy a kinek feje köré éveken át fonta az ármány gonosz keze a méltatlan bánás vérző töviskoszoruját, — most éppen a mi b. lapu ik »Töviseiben« lássa meg az elismerés szépen nyiló augusztusi illatos rózsáit, hogy ezekből fonjunk homlokára nem hervadó koszorút! Azoknak pedig, akik a baj okozói valának, hadd szúrja sivár lelkűket méltó megrovásunk érdes tövise, rózsa nélkül, illat nélkül! — — — A nevezetes ügy, melynek szomorú drámája a képviselőházban játszódott le s lett a zaklatottakra nézve örvendetes vígjátékká, az *Orsz. Értesítő« szerint ekkép nyert befejezést: Elnök; Következik a belügyminiszter-válasza Szluhi István képviselőnek, a Dunaföldvár nagyközségben tűrhetetlenné vált közigazgatási állapotok tárgyában hozzá intézett interpellációjára. Gr. Tisza István miniszterelnök és belügyminiszter'. T. ház! Múlt év deczember hó 30-án Szluha István képviselő ur interpellációt intézett hozzám a dunaföldvári közigazgatási állapotok tárgyában. A helyzet itt ismét az volt, hogy függőben van az ügynek némely része. Szerettem volna azoknak elintézését bevárni, de valamennyi ügyre nézve ezt nem várhattam be; már pedig tovább túlról ilyet össze lehetne állítani. Volt itt szebbnél- szebb magyar, szász, német, oláh és örmény leány és hozzá micsoda menyecskék ! ? Különösen két menyecskét szemeltem ki magamnak, egy szőke szász szépséget, meg egy bogár hajú, tüzes fekete szemű özvegy örmény menyecskét. Fürdői tartózkodásom körvonalai kirajzolásánál abban állapodtam meg ugyanis, hogy nem lesz jó mindenkivel ismeretséget kötni, mert az ember himar hétköznapivá válik; azonban két- három asszony-barátra okvetlenül szükség lesz. Az óriási népcsődületben, tolongásban aztán keblem vonzalmát követve, okkal-móddal oda som- fordáltam a kis özvegyhez, a ki bemutatkozás után elég jól fogadott. Csevegés közben megtudtam tőle, hogy egy régi brassói hölgy ismerősömnek a leánya, hogy térje előkelő hivatalnok volt, akivel egy évig élt házasságban és most másfél éve özvegy. Őszinte, igaz részvéttel voltam sorsa iránt, vigasztaltam, hogy ilyen szép asszonynak, — az ifjú kor minden bájával felruházva — nincs oka szomorúságra. Vigasztalásom láthatólag jól esett neki és pedig valószínűleg azért is, mert néhai férj«", — amint később megtudtam — koros ember volt. A beszelgetes fonalán rátértünk az estélyre is és a kicsike elárulta, hogy szenvedélyesen szeret csárdást tánczolni. No gondoltam magamban, ez kellett neked öreg. Hol veszesz most sósborszeszt- vagy restitutions fluidot ? Ezek u'án, hogy az estélyre a szükséges előkészületeket megtegyem, elkövetkeztem hölgyemtől. Hát aí estély! Ez volt ám még az igazi nemzetközi kavarodás. Amint gyülekeznek a népek, hát csak hallom ám : »Buna noce domnule«, »Gaden Obet, wei gidet«, »Guten Abend, wie steht das werthe Befinden«, »Jó estét honfitárs« a szerint a mint oláh, szísz, német vagy magyar volt a jövevény. A tánczmulatság szintén igen nemzetközi- esen és igen vontatottan folyt. A magyarság gyéren lévén képviselve, a csárdásra legkésőbb került a sor. — Közben bemutatkoztam a szőke szász menyecskénél, kit közelről szemlélve, igazi eszményi német szépségnek, kedves, kellemes csevegésü asszonynak találtam. De mert férje, — egy köp- c-ös, gömbölyű posztógyáros — olyan szemeket meresztett reánk, mint egy torerdor által a porondon veres posztóval felbőszített spanyol bika, — a menyecske hízibékéjére való tekintettel visszacsatlakoztam a kis özvegyhez. Hanem ez volt aztán az igazi menyecske! Kifogástalan szabályos alak, gyönyörű arcz, bibor: piros ajk, szikrázó nagy fekete szemek, szúrós, perzselő tekinte'. Dús fekete haja mint habselyem omlott hófehér vállára; mérsékelten kivágott világoskék selyem ruhája sejtetni engedé a brabanú csipkével gyöngén árnyalt hullámzó dús kebel körületét Amint pedig a csárdásnál átöleltem karcsú derekát, hát meggyőződtem, hogy az oly kemény és ruganyos, hogy a legpattogóbb szolüngeni aczél is kismiska hozzá képest. És most már szentül meg vagyok győződve, hogy sem a sósborszesz, sem a muzsika, hanem a kis özvegy ölelése által bennem végig bizsergett érzés hozta zö gő csontjaimat mozgásba. Jártuk is aztán nagy kéjorómmel hol pjánó, hol forte vagy másfél óráig', mígnem hajnalodáskor menyecskémet társaságával együtt haza kisértem és magam is egy kellemesen eltöltött éjszaka után pihenésre tértem. Alig egy fél órai alvás után aztán felébredtem ...................Budapesten a vörös kereszt kórházban, .............a fejemhez, kabtam és rögtön tis ztában voltam, hogy a mit fentebb is leírtam, az cupán egy kellemes álom volt; a valóság pedig az, hogy augusztus másodikán kilékelt fejjel nyomorultul fetrengem a Budapesti kórházban. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hnrutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szimirhurnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. < Emeli az étvágyat es a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a k ipetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható.- Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: — ■ • F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 7—35
