Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-21 / 29. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 29. sz 3 Hallotta az éjizeoét ? kérdi Micskó. Hogyne, a kakas csípje meg. így zavarjak az ember éjjeli nyugalmit! Igaz is, gyalázatos czinczogás .volt. Azok az okos emberek! Ha mi zenélünk a háztetőn, akkor siczczelnek bennünket. — — Arrogáns és nevetséges elkapatottság tőlük, ha azt hiszik, hogy az ő mnzsikájuk külömb a mienknél. Csakhogy éppen a háztetőre nem jönnek. — Úgy van drága szomszéd. A szerelem hiába csak sötét verem s neküuk is csak fogékony szivünk van. — Helyes édes szivem, szomszéd asszony Cziczuska! A külömbség csak az, hogy mináluuk mi magunk muzsikálunk, nem pedig a czigányok. Ha ez nem lenne, nem hinném, hogy csak úgy is tudnának nyávogni, mint mi. A társalgás innét kezdve, nem tudom mi okból, mindig halkabb lett. Egyszerre csak a legékesebb macskazene hangzott fel a csillagos ég felé. Boszusan csuktam be az ablakot. Mindez azonban csak amolyan beszéd s nem is volna valami nagy baj e világon. Csak az eső jönne már meg, mert teremt’ ucscse nem lesz se krumpli, se kukoricza. IRODALMI CSARNOK. 1904. julius21. Mát ha . . . ? Nehéz gondoktól terhelten, fejét mellére hor- gasztva járt-kelt fel alá szobájában Kelényi Jenő, mert holnap lesz egy 4,000 koronás váltója ese* dékes és sem elöl, sem hátul egy garasa sincs, amivel holnap adósságát törleszthetné. Azt hitte, hogy bele kell őrülnie a gondolatba, hogy holnap vége lesz mindennek. 0 úgysem tudja visszafizetni adósságát soha, de soha! Miből? abból az 1600 korona fizetésből? Soha, soha ! Föl-alá futott szobájában mint egy őrült, át* kozta azt a perczet is, mikor az adósságot csinálta. Hiába minden ! De hát ha ... ? Ki sem merte gondolni. Mint a villám futotta át a gondolat agyát: Hát ha ... ? Hiszen holnap lesz az osztálysorsjegy húzása és neki is van sorsjegye. Hát ha ... ? Ez a bolondos Muki gyerek ennek is oka. Addig beszélt, mig becsapta egy sorsjegygyei. De hát ha ... ? vendégsereg egy rég megszokott társaságnak tűnt fel. Micsoda kedv 1 Micsoda lelkesedés az arczo- kon ! . . . Tündér álom ! Talán nem is igaz, hiszen már másnap reggeli kilencz órakor az ágyuk bömböltek s azok helyett a rózsás leány arczok helyett a dali ifjak a halál eltorzult orczáját látták csak . . . hány sebzett szív őrzi örökre emlékében azt az éjét ... de hány anyóka gondol ma is édes örömmel reá, mert hisz ott ösmerkedett meg az ő édes öregével . . . Kázmér báróné pedig járta a csaták tüzét tovább a férjével s nem tér haza, hanem végig küzdi a nagy napokat, hogy majd azután mint hontalan bolyongjon. Azt mondá a bájos nő: »ha veled valék ifjúságom boldog napjaiban, veled akarok lenni az élet delén a haza oltalmában* s tett mint mondá. A bájos, gyenge úri nő az egész szabadságharczot férje oldala mellett élte le. Ott volt a golyózáporban, ott a tábori élet spárgásában, ott a száműzetés nyomorában . . . »Midőn Jellasich elsősorban a főváros ellen tör és győző seregével oda bevonulni igyekezik s ez ellen védekezni kell, akkor a főváros utczáin — irja egy szemtanú — öreg urak, gavallérok, csákány nyal, ásóval vállaikon; úri hölgyek, kisasszonyok földhordó kosárral kezeikben siettek a sánczvetéshez, mint a hogy járnak-kelnek máskor sétabottal, napernyővel a dunaparti korzóra vagy valami hires zongorász déli hangversenyére. Ott is nagy zongora-verseny volt, amire akkor siettünk. Egyes akkordjait már hallottuk is — távoli ágyu- dördülésben. És ott hányták a sánczot Buda alatt urak és mesterlegények, tanulóifjak és ősz princziE mentőgondolatba görcsösen kapaszkodott, mint a vizbefulladó a szalmaszálba. Hát ha . ..? — Hm — dünyögött magában — meg kell nézni, hogy hányas számú is, mert hát ha ... ? Egy édes, a boldogságtól részegítő érzés futotta át egész valóját e gondolatnál: Hátha...? Görcsös sietséggel akarta most a sorsjegyet az asztalfiókból kivenni, hogy megnézze, hogy hányas számú, de bizony oem találta a Gókkulcsot. — Hogy a durrogás, pattogós főnyeremény üsse már meg a markomat, hol lehet az a haszontalan kulcs ... — türelmetlenkedett magában. Végre-valahára megtalálta a kulcsot. Kinyitá vele a fiókot. Ott feküdt a sorsjegy. Kivette, megnézte, megforgatta, másik oldalát is megnézte, négy satkát végigvizsgálta, letette, felvette, újra nézte. Semmi különös sincs rajta. Nem is szép. 08643. száma van. — Hm furcsa szám. 8X 3 = 24 és 6 X 4 - 24. 24+24 — 48. 6X8= 48. Ez nem rossz jel. Két arányból áll. Ez jó is lesz. Éppen igy lesz jó. Igaz is 1 Megkérem Szent Antalt is, hogy segítsen. Ha megcsinálom a főnyereményt 25°/0-ot adok a szegényeknek belőle. Ha csak 10,000 koronát nyerek, akkor is 1,000 koronát, tehát 10°/0-ot adok. Úgy hiszem ez elég szépen van végezve. — Szent Antal, kérlek hát segíts rajtam, akkor én is segítek szegényeiden — bizalmaskodott most Kelényi Szent Antallal. Mit csináljak azonban a fölösleggel ? Mit? Majd azon csak azután töröm az eszemet. De nagyszerű is volna, ha holnap azt mondhatnám : — Nesze, itt a rongy 4 ezer korona! Hehehel de jó is lesz I Ugy-e Szent Antal megsegítesz ? Oh csak segíts is meg I Meglásd, milyen igaz tisztelőd leszek én akkor 1 Igaz, hogy eddig nem igen zaklattalak, nem igen alkalmatlankodom neked, éppen ezért meg is hallgathatnál az egyszer I Ugy-e megteszed ? Szegény Kelényi úgy beleélte magát e gondolatba, hogy már biztosra vette a nyereményt. Kopogtatták az ajtót. Gyorsan félrerakta sorsjegyét és leült a székre. — Szabad I — szólt az ajtó felé nézve, kiváncsi lévén, hogy ki zavarja őt ilyenkor. pálisaik, finom hölgyek és szolgálóleányok, papok és zsidók, jobb és balpárti követek, egymásnak adván kézről-kézre a földdel telt kosarat.« Gróf Károlyi Györgynéről van feljegyezve, hogy egyszerű nemzeti szin pántlikás karton ruhában maga is talicskázta napestig a fagyos göröngyöket ; és ezzel nemes példát mutatott a pesti előkelő hölgyeknek, kik vállvetett buzgósággal segítettek a férfiaknak a sánczhányásban. Harmat testök nem fázott a zord hidegben, a lelkesedés tűzönéi melegedtek ekkor a magyar nők Midőn pedig az elfoglalt Budavárát 1849. május 21-én a magyar hadak visszafoglalják, beveszik s a 47-ik honvédzászlóalj az első, amelyik a falakat megmászsza, ott a hol a golyó és kartácszáportól, a ledobált kövek fellegétől, az ostrom elleni védekezés ezer nemétől nem látni se napot, se eget, ahol minden perez egy halál: ott látni a küzdők közt, a várat ostromló, megmászó katonák között számos honleányt. Ezer és ezer képet lehetne bemutatni e nagy napokból, a magyar nők honszeretetéről és hősiességéről. Nem voltak akkor síró nők, nehogy a női könyekben a férfi bátorság feloldódjék. Nem voltak akkor hosszú búcsú ölelgetések, mert hiszen >a vesztett vőlegényt visszaadja majdan ará- lyának a boldog túlvilág, de nem a magyar hölgynek elvesztett hazáját*. Szendrey Julia is azt mondja a nagy Petőfinek, »hogy tartanálak vissza, menj I viszem utánad csecsszopó gyermeked, hogy a honszerelmet ágyu- dörgés között tőled tanulja meg; a merte sorsod visz, oda én is követlek*. Veilchenduft Ábrahám, a hírhedt uzsorás lépett bé, ki tisztességesen köszöntve mondá; — Tudatom uraságoddal, hoQy holnap esedékes a váltója, mely nálam van elhelyezve. — Maga szerencsés ember I — válaszolt Kelényi. Veilchenduft meglepetve kérdezte, miért volna ő olyan szerencsés. — Miért ? Mert olyan jó váltó van az ön kezében. — Jó a váltó? — kérdezte Veilchenduft kétkedőén. — Talán nem az? Mutassa hát egyszeri — Kérem, majd ha holnap kiegyenlítette, a legnagyobb örömmel mutatom Önnek, de most fájdalom, nem lehet, mert nincs is itt. — Jól van! Tehat holnap találkozunk. Ajánlom magamat. Veilchenduft elment. Kelényi pedig tovább szőtte álmát; Hát ha ... ? • Megjött a holnap. Izgatottan sóhajtott tel: Hát ha . . .? Kérte Szent Antalt, hogy ha kisegíti, akkor... Elmúlott dél. Elmúlott este. Megint semmi. A váltó már pörölve van. — Majd holnap az újságokat nézem: hát ha mégis ? És ha nem .. .? Piccolo. KÜLÖNFÉLÉK. — Hídépítés a Dunán Baja és Bátaszék között. A Baja és Bátaszék közt létesítendő dunai áthidalás munkálatainak megkezdése már csak napok kérdése. Az első hivatalos lépés már megtörtént. A közigazgatási bejárást múlt hétfőn Baján, kedden pedig Bátaszék határába végrehajtották. A terv, mely a keresztülvitel részleteit foglalja magában, már évek hosszú sora óta készen van s most, midőn a munka megkezdése küszöbön van, annak egyes részleteit a következőkben ismertetjük: A mintegy 19 kilóméter hosszú baja—báta- széki uj vonal elsőrendű főpályaként van tervezve azzal a czélzattal, hogy később — a csatlakozó hátpályák megfelelő átalakításával — egy teljesen forgalomra képes fővonal álljon rendelkezésre. A vonal jobbára a Duna folyam árterében fog haladni s a Dunahidon kívül a vonalon számos, különféle nyitású hid, áteresztő és aluljáró lesz épitendő, melyek közül 12 darab az ártérbe esik. A duna»Megható kép az is, midőn az ősz apát oda- hagyja két leánya, de akik közül csak az egyik marad a harezolók között, a másik visszatér I S mig ez hazatérve az egész falut feldúlta s apját sehol sem találta, neki ment a nagy világnak; addig a másik a szőregi csatában esett el. Huszár egyenruha volt rajta; kardja ki sem volt huzva, a golyó éppen szivén ment keresztül . . .< Elmeséljem Jókai csataképei után Hermint, hogy miként boszulja meg magát azon a tiszten, aki férjét a csatában levágja. Nem I Ebbe nem kontárkodok bele I »Az elesett neje* egy szép költemény, azt csak Jókai tudta leírni. De ott van a pákozdi csata I Egy magyar földbirtokosnál van szállásolva a horvát tiszt. A földbirtokos elment védeni a hazát. A tiszt szerelemre gyulád a ház szép úrnője iránt. Rideg visszautasítást kap. Eljött 1848. szept. 29-ike, a csata napja: bár a magyar győz, de a tiszt az elesett férj fejét viszi a szép nőhöz, meggyőzni, hogy nem áll mar útjában a férj s most . . . Garay bucsucsókjával folytatom, mert ez a nő is úgy tett: »Elhoztam e fejet.« Szól éi megáll daczában A vad szívd pogány, Kaczagva, mulatozva A hölgynek bánatán. De áll Bekének hölgye A szörnyű bég előtt; Mindig meredt s meredtebb Nézvén a csonka főt, Mosolyogva néz s mosolya Oly megrázkódtató, Rémülve néz s rémülte A lélekig ható.
