Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-21 / 29. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 29. sz. 1904. jalius 21. kell folytatni léteiéért, nyelvéért és nemzeti fentmaradásáért és pedig nem az idegen népek, hanem azok ellen, kik annak támogatására, fejlesztésére és védelmére volnának hivatva. De azt is feljegyezhetik rólunk, hogy van ennek a népnek egy talizmánja, mely megőrzi őt attól, hogy bármi üldözés, elnyomás, vagy erőszak letörje, czéljától eltérítse, vagy nemzeti haladásában megállítsa. S ez a talizmán nem más, mint az a magasztos érzés, mely a magyar emberrel veleszületik s mely soha meg nem változó szűzi tisztaságban dobogtatja a sziveket s ez az érzelem : a hazaszeretet 1 b* HIVATALOS RÉSZ. Rendkívüli közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 23-án rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozatából közöljük a következőket: A vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904: X. t. ez. végrehajtása tárgyában kibocsátott belügyministerí rendelet. Belügyministerí rendelet, a tisztviselői nyugdíj-szabályrendelet módosítása tárgyában. Kereskedelemügyi ministeri rendelet, az 1904/1905. évben teljesítendő közúti építkezések tárgyában. — A tisztviselői nyugdijválasztmány előterjesztése, F ö r d ő s Vilmos volt megyei tiszti ügyész özvegyének nyugdíjazása tárgyában. U. a. választmány előterjesztése Székely Ferencz volt várm. főlevéltámok özvegyének nyugdíjazása iránt. Alispáni előterjesztés a baja—bátaszéki hid közigazgatási bejárására vonatkozólag. — A sárközi községek kérelme a buda—eszéki államuthoz vezető községi közdűlő utaknak a törvényhatósági utak sorába történendő felvétele iránt. — Szekszárd község képviselő-testületének báró Augusz-féle árvaház alapitó oklevelének létesítése tárgyában hozott határozata. TÖVISEK. A meleg körül. Bajos dolog a melegről valami újat és szellemeset mondani. Jóságos ég, mikor az ember agyveleje majd megolvad! s enyhülést hol szerezzen? Van ugyan fürdő kettő is, de mind a kettőnek van becsmérlője elég. Az egyikről azt mondják, hogy kevés benne a viz, de sok benne — mint Hegyesy Spitzné mondja — a zs. Akik ezt állítják, azok elmennek a másik fürdőbe, de az ember a lovakkal osztja meg a hűsítő habokat s tudva van, hogy a lovak a velük született neveletlenségben leledznek s hogy közellétük nem marad minden nyom nélkül. így hát gusztusa válogatja, hol fürdünk; emberek körében-e, vagy pedig a derék állatok közelségében. Istenem, ilyen melegben is vallási villongás I No meg a por és egyéb piszok I De legyünk igazságosak. Divatba van, hogy minden jajért-bajért az elöljáróságot szidjuk s ebben van is valami, de hogy az utczák öntözéséből most semmi sem lett: az most nem a kupaktanács hibája. Már évekkel ezelőtt meg volt a tervezet s akkor a vármegye urai dobták azt vissza, valami kicsiny alaki okból. S most ismét az »urak* akadályoztak meg mindent. Elég egy felebbezés a törvényhatósági bizottsághoz. Mire az összeverődik, addigra elmúlik nyár, meleg és por. így minden haladást meg lehet mindenkorra akadályozni. Persze jó tiszta levegőben korzózni jó állapot, de ezért valami csekélységet áldozni: az nem úrhoz való dolog. A villamos világításhoz a legeslegutolsó polgárház is ugyanazon arányban járul, mint az, amelyik előtt ívlámpa ég. Hja paraszt, az egészen más I Külömben egy erélyes elöljáróság az akadékoskodásra rá sem hederitett volna s meg is csinálta volna a dolgot. Ugyan mi baj lett volna ? Az ilyen dolgok jóváhagyása elől kitérni nem lehet. Dunaföldvár uj községházat épít. A felebbe- zések hazájában persze akadt egy alaptalan felebbezés. De az építésre minden készen volt s igy az elöljáróság az akadékoskodással nem törődve, igazának tudatában az építkezést megkezdette. A halogatásból sokkal nagyobb kár származott volna, mint amiről tulajdonkép szó volt. Dunaföldváron külömben ez évben már öntözik is az utczákat. Szóval ott is, máshol is a környéken haladnak. Nálunk a kultúra fejlődése körülbelül a halászlé á la Csörgető s az Árva-féle grammofonok utczákat betöltő kinosan-kéjes hangjaiban csúcsosodik ki. Tehát csak nyeljük a port. Jóságos ég menynyit nyelünk; sokat, a legjobb akarattal, még sem akar elfogyni 1 * A vármegyének van egy múzeuma, körülötte egy fejlődő parkocskája s előtte egy útja. Az ut gyilkos testvérharezot folytat a szegény kertecskével. Szánandó látvány, hogy menynyire tesz a por mindent pocsékká 1 A növények eredeti színét telismerni nem lehet. Fa, bokor egymás után szárad, dűl ki, a gyep, mező elsárgulva s a nap fáradhatatlan buzgalommal szólja sugarait szerte-szét; alig hogy egy néhány órára, lepihen. Lehangoló, gyilkos szürkeség mindenfeté: a valóságos Sahara, oázis nélkül. Szomorúbb látvány nem is képzelhető. Messze tájon, más határon, lakatlan vidéken át, amerre madár se jár, terveznek új utakat, de a vasúti bejáróig tartó útszakasz tarthatatlan állapotára, úgy látszik az ördög se gondol. A vármegye székkelyén, úgy mondhatni annak orra előtt, e rendkívüli forgalmú utón már az alapkövek is kinn vannak. Ha az ember végigkocsikáz rajta, ugyancsak kapaszkodjék jól meg, külömben úgy kiröpül az útra, mint a gumilapda. Az egy vigasztaló mégis van a dologban s ez az, hogy a por itt arasztos s igy az ember valami keményen magát meg nem ütheti. ♦ Továbbá az ilyen melegben még aludni se lehet Azért aki csak teheti, lefekvéskor az ablakokat nyitva tartja Viszont azonban ez azért rossz, mert az utczai zaj-lárma nagyon behallatszik. Alig hinné az ember, hogy éjjeli-zene is előfordul, ami pedig jócskán kiment a divatból s egyáltalán nem valami elegáns módi. Mert ha valakinek a szive hasad meg a szerelemtől, miért kell annak olyan zajjal járni, hogy emiatt a szomszédok is felébrednek. Mennyivel nemesebb, lélekemelőbb az, hogy ha a szív, egy jajszó nélkül reped szét 1 Azonban, mint mindennek e világon: a szerenádnak is vége szakad. De mi az ? Beszélgetnek a háztetőn, a Czinka meg a Miczók. Hallgatóztam : vájjon miről társalognak Pakson a macskák ? nyomorék koldus tengesse el még nyomorultabb életét. Huzóczyné karddal kezében, nem tagadva nő voltát, oroszlánként harczol s mintha bűvkörrel volna körülvéve, sértetlen marad, pedig ahol ő jár, nyomában a halál s a rettenthetlen hős ma kedves unokák körében bájos nagymama. Csapó Vilma bátorsága már nem vitézség, de vakmerőség; lelkesedésnek nincs határa . . . minden percze izgalom. Verekszik, rendelkezik 'j s dől körülötte az ellen. Fokról-lokra lép elő; ma hadnagy, holnap kapitány, holnapután már őrnagy s mint ezredes menekül . . . Egy valóságos női alakba bujt Damjanics. Legkedvesebb zenéje az ágyudörej, puha párnája az utszéli göröngy. Nyers, de igazságos ■ lobbanékony, de jó szivü. Katonáit testvéreként szereti, ezek bálványozzák őt. Ki mondta ezeknek, hogy menjenek ? Ki kivánta tőlük ? A haza nem I A hazának nőire nem azért van szüksége, hogy meghaljon érte, hanem hogy éljen s fiiakat szüljön s ezekbe oltsa belé a honszeretét igaz tüzét. De azért ezt is elfogadta a haza, mert szép a hazáért meghalni s feláldozni érte szerelmet, életet. Horváth Anna, egy bájos arczu ifjú nő más- | ként nem tud a honnak szolgálni, betegápolónak öltözik s Titelnél a legnagyobb golyó s kartácszápor között jár s kél rendithetlen nyugalommal s egyik elesett honvédtói a másikhoz megy sebeit kötözni, ápolni 1 S midőn a csatának vége, gyors segélynyújtásával nyolez ember életét menti meg, de az általa kapott sebet sírjáig viseli; nem tud behegedni soha: szeme láttára lövik le, kezei között hal meg daliás szép vőlegénye . . . Inkey Kázmér báró neje — Egressy Ákos 48-as honvédfőhadnagy ma is élő veterán színészünk elbeszélése szerint — egy szende szépség. Magas karcsú termet, aranyszőke gazdag haj, szabályos ivezetü sötét szemöld a búzavirág szempár felett, halvány rózsás arcz, finom metszésű száj. Arany kedély, férfias bátorság, de azért minden izében igazi nő s arisztokrata. Ez a nő, ki alig hogy főkötő alá került, megy férjével a csatába. Maga készíti a zalai önkéntesek jelvényeit. A férje által csapatához szerződtetett Sárközy-ban- dájára ő ügyel fel; gondja van reá, hogy a banda mindig lelkesítsen, ő maga lóháton nemcsak a táborba, de még a csata tüzébe is követi bátor férjét. Budavár bevételénél, hol férje mint őrnagy második, ki a várfalakra lép; lóháton ront a csata tüzébe s ha Egressy Ákos hadnagy más társaival vissza nem tartja: ott leli biztos halálát. Kedves emléket beszélt el e sorok írójának Egressy Ákos az Inkey párról, mely bizonyítja, hogy kellett akkor lelkesíteni s ébren tartani a kedélyt, de még egy sötét árnyat is elárul. A felsőmagyarországi hadtest fényes diadalt nyert az osztrákokon. Ahol elvonult, amerre ment, mindenütt lelkesülten fogadták őket. Közöttük volt az Inkey csapata is. Sárközy bandája lelkesítette a legényeket. Minden ház, minden urilak igyekezett győző honvédet fogni, csupán ahol a tisztek lettek volna elszállásolhatók: a nyitrai püspök rezidencziája volt zárva s maga a gazda az osztrákokkal ment tova. A győzők éltek jogukkal; a rezidencziában ütöttek tábort, Sárközy gondoskodott róla, hogy hangos legyen a palota. Estére pedig Inkey az egész környék úri közönséget meghívta a püspök mocsonoki kastélyába rendezett bálra. Micsoda bál volt ez 1 Nem volt ott báli toillet, de egyszerű magyaros ruha. Maga a bálanya Inkey bárónő az alig kifoltozott, megtépett ruhájában oly graczözi- tással vitte a ház úrnői tisztét, hogy a nagyszámú Sirolinq A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek borntos bajainai, úgymint Idült bronchitis, szamárüurnt és különösen lábbadozóknál influenza ntán ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertáradban üvegenként 4.— koronáért kapható.- Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: ■■■ F. Hoffmann-La Roohe & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz).
