Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-21 / 29. szám
XXXII. évfolyam. 29. szám. Szekszárd, 1904. julius 21. KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanitó-egyesüle tnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre .............................12 kor. — fill. Fél é vre...............................fi ____ Negye d évre..........................3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában SzerkesztAségi Bererédj István-iKcza 6. n., hová a lap uolliini | részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal i Molnár Mór könyvnyomdája, Ima a lap részére minden* nemQ hirdetések és pénzktlIdomények inté»endfik Megjeleli: Hetenként egyezer, csütörtökön. Nyilttérhen 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig....................3 kor. 74 fi. 10 0—200 ............................S || 74 || 200—3 00 . .... 9 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. A tűzoltóság hónapja. A nemsokára bekövetkező augusztus hónap az, melyben az ország figyelme leginkább azon uj, az emberszeretet érzelmén nyugvó, intézmény felé fog irányulni; melyet a tüzveszedelem elleni harczolás nemes hevülete gyűjtött egy táborba s tűzoltóság néven ismer a nagy közönség. Az idei augusztus első sorban reánk tolnavármegyei lakosokra né^ve azért bir különös fontossággal, mert a vármegyénk területén létező huszonnégy tűzoltó testület nevezett hónapnak tizenötödik napján a kies Lengyelben azért jön össze, hogy közgyűlésén a tűzoltás állapotát megvitassa s annak javítása érdekében megtegyen minden hatáskörébe eső intézkedést; de egyúttal, hogy résztvegyenek a lengyeli tűzoltóság örömében, kik akkor ünnepük meg felállásuknak huszadik évfordulóját s ez alkalommal látják el egyházi áldással egyesülésük magasztos szimbólumát, nem a társadalmi rend fel forgatását, hanem a tüzet jelképező vörös zászlót. Ezen a közgyűlésen számolnak be a tüzfelügyelők, számra nézve nyolczan, az összes vármegyei községeknek a tűzoltásra vonatkozó helyzetéről és egyúttal megjelelve minden hiányt, javaslatot tesznek, hogy mi módon lehetne a sikeres tűzoltást, habár csak egy lépéssel is a haladás terén előbbre vinni. Hogy ez a tüzfelügyelők által évenként és községenként megejtett vizsgálat minő fontossággal bir s a vagyonmentés érdekében mennyire szükséges, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még most is sok községre akadnak, hol a tűzoltásra szükséges szerek használhatlan állapotban vannak s semmi gond nem fordittatik arra, hogy erélyes és gyors közbelépéssel a nagyobb tüzkárosodás elháritható legyen. De fontos a jövő hónap nem csak' a vármegyei, hanem még inkább az országos tűzoltói szövetségre nézve, mert annak közepén jönnek össze az ország fővárosában a világ összes tűzoltói, hogy egy tartandó kongresszuson a tűzoltásra nézve fontos elvi megállapodásokban egyesüljenek. A tűzoltóknak ez lesz a harmadik kongresszusuk. Az elsó volt ezelőtt két évvel Párisban, ezt követte a múlt évben Berlinben a második s nem eléggé méltányolható, hogy mindjárt a harmadik a mi fiatal és üdeségben ragyogó fővárosunkban fog lezajlani. Kapcsolatban lesz a kongresszus tüz- oltószerek kiállításával is, mely egy maga érdemes lesz arra, hogy megtekintésére mindenki törekedjék, mert ott világos képet alkothat magának mindazon újabb találmányokról, melyet a folyton haladó technika a tüzoltószerek kiállítása körül felmutatni képes. Eltekintve a tűzoltás terén tanulságos gyakorlatok bemutatása folytán bekövetkezni szokott tapasztalatok gyűjtésének üdvös voltától, még meg lesz a budapesti tűzoltó kongresszusnak és kiállításnak az az eléggé nem méltányolható következménye, hogy a világ minden részéből idesereglő s a legműveltebb népek soraiból kikerült tűzoltók állapotaink közvetetten szemlélete alapján ítélhetnek rólunk, nem pedig azon gyűlöletes szemüvegen keresztül, melyet az osztrák birodalom összes népei, sőt a saját keblünkön táplálkozó, úgynevezett nemzetiségek is jónak látnak velünk szemben a külföldön mindenütt alkalmazni. Hadd lássák az idegen népek megjelent képviselői, hogy itt egy szabadságszerető s haladásnak indult nemzet létezik, mely mindenben a nyugoteurópai kultúra magaslatán áll s azon meg is maradni el van határozva. Hadd tapasztalják, hogy ennek az évezredes múlttal biró, sok szenvedésektől meglátogatott népnek most is küzdelmet 1 TÁR CZ A. Magyar nők az önvédelmi harezban.* Irta: Hegedűs János állami anyakönyvi felügyelő. Hazánk minden oldalról szorongatva lesz. A lázadókat Jellasicb, Urbán ezredes, majd báró Puchrer tábornok támogatja; s ezután Windisch- grätz tábornok tör az országba a külföldön volt katonákkal s most kezdődött csak meg igazán a harcz: vérbe fojtani a nemzetet. * De a nemzet védekezett. Védte önmagát. Az országgyűlés megajánlja a 200 ezer ujonezot s Kossuth leborul a nemzet nagysága előtt, majd útra kél s fegyverre hívja fel a népet, Czegléd, Kecskemét, Félegyháza, Szeged stb. népe ezrével tódul a zászlók alá; — majd az egész országban megindul a fegyverkezés s egymásután alakulnak meg a különböző gyalog csapatok, mint a Frange- páu, Hunyadi, Zrínyi, Rákóczy csapatok, az aradi s komáromi szabadcsapa'ok, a tiroli vadászcsapat, a német légió s a baláifejes légió. Ezekkel egy- időben alakulnak a lovascsapatok: a Hunyadi, Károlyi, Lehel, Bocskai, Attila lovascsapatok; a lengyel uhlanusok, olasz kiirazerok; a komáromi csikósok és Rózsa Sándor, az alföldi betyár, szabadcsapata. *) Mutatvány szerzőnek »Magyar nők a nemzet nagy napjaiban« czimü művéből; a mely mű kétféle kiadásban jelenik meg albumalaku diszkiad ásban, melyben a műben szereplő nők arczképei is közölve vannak, ára 8 korona. A másik népies olcsó kiadás ára 40 fillér, de ebből csak nagyobb mennyiséget Iahet megrendelni. Megrendelhető a szerzőnél Nagybecskereken. Nem regélhetem el részenként, hogy mily részt vettek ezek alakításánál a nők, hogy folytak bele a toborzásba, a felszerelésbe, a zászló hímzésbe. Meg vagyok győződve, hogy a Rózsa Sándor szabadcsapatjának is a bogárszemü csárdásnék s ezek leányai adták meg az ösz'önt, hogy sok bűneikért vezekelve elmenjenek a csatatérre meghalni . . . »Az úri nők maguk készítették a lobogókat, az aranyhímzésű zászló szalagokat, az ő nemes ajkuk csókjában íürdött meg először a selymük, azért lobogott a lelkesedés, a halált tapadó elszántság mindazok szemében, a kik vitéz karral és hősi szívvel alája esküdtek.« Mindezekhez járultak még — egyes lelkes honfiak és honleányok toborzására alakult — guerilla csapatok, mint: a felső-magyarországi, ^árosmegyei, bihari, hont-nóg- rádi, nagykőrösi, békésmegyei, hevesi, szabolcsi, csongrádi és verespántlikások. Mindez nem elég! Az önvédelmi harezban sok, igen sok honvédra van szükség 1 jól tudják ezt a honleányok. Az anya szeretné, ha újszülötte egyszerre íegyveiképes lenne. Az újdonsült menyasz- szon) a boldog férjet nászéje előtt küldi a csatába, mert most: a haza minden előtt . . . A nők, hogy buzdítsanak, egy önálló női ezredet akarnak alkotni. Össze is gyűlnek nehány százan Kolozsvárott honvédnek öltözve, de hiába 1 a női ezred nem alakulhat meg, tüzbe se mehet s feloszlik ... De azért ezzel nincs vége a női vállalkozásoknak. Egyesek azért eltagadva nemüket, oda hagyva családot, női boldogságot, felőlük a honvéd öltönyt s fegyvert ragadva közhar- ezosoknak állanak. Lebstück Mária, Károly név alatt besoroz- tatja magát a vadászokhoz. Ütközetről-ütközetre megy, fokról-fokra előlép. Sebhelyet-sebhelyre szerez ; a tápió-bicskei ütközetben véghez vitt vitézségéért őrmesterből főhadnagygyá nevezik ki! . . . s midőn a vész elviharzik, a föld elnémul, nem a ki-kiujuló sebek fájdalmától, hanem hazájának veszte s álllapota feletti siralmába öregszik bele s a dicső napok hősnője 1892-ben hunyja be szemét Újpesten, ismeretlenül, elfeledve ő az élő épugy, mint azok a félistenek, kik a csatamezőn vesztek el . . . Bányai Julia — Sárossy Gyula néven küzdi végig a nagy nemzeti harezot, Egyik jeles fegyvertényéért századossá léptetik elő. ő fnemét sem tagadta el, sőt büszke volt reá s talán ez adott alkalmat is arra, hogy oly sok hősi tettet vigyen végbe. De ő is, midőn letarolva lett már minden s nem volt alkalom a hősi halálra, midőn már a pribékek dolgoztak: kibujdosott; végig nyomorogta a hontalanság ezer kínjait, mígnem az újvilágban, mint nyomorult korcsmárosné fejezte be földi életét az egykor dús javakban bővelkedő magyar földbirtokosnő. Szentpálly Janka, Jagelló Apollónia, csak midőn már fegyverrel kezükben a harezmezőn lehelték ki hőn szerető szivök utolsó dobbanását, az őket kifosztó sírásók által fedeztettek fel, hogy mint nők harczoliák azokat a napokat. Pánta Mária, mint Pánta Márius küzd s midőn ellőtt féllábát amputálván, újra lábra kél. igazán a hős római Máriusokhoz hasonló hősiességgel, újra csatába megy. Sorsa nem engedi a csatamezőn vérzeni el, életben hagyja, hogy mint
