Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-05 / 18. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 18. sz. 1904. május 5. TÖVISEK. Májushoz. Szép Május! üdvözöllek. — Most ugyan csak szürke prózában ; de elismerem, hogy eddigi ma- gadviselete s ritka szép bájaidért, megérdemelnéd, hogy felüljek az isteni költészet szárnyas Pegazusára s pompás verseikben énekeljelek meg. Ámde szegény Pegazusom — nem sztrájkolásból! de mert ad hoc egyik lábára megsántult — nem repülhet velem fent, magasan, az isteni költészet kies tájain. Bizom hát az ékes versekben való meg- éneklést Sáníha Károly kedves barátomra, a sár- szentlörinczi ev. papra, kinek pegazusa sohsem sántít, kinek verse mindig csattan; én pedig majd csak szép lassan, köznapi szürke prózában elmélkedem felőled egy kicsit 1 — — — Emlékszel-e óh szép ifjú Május 1 — milyen volt az öreg apád, az 1902 ik év Májusa? . .). No mert azt szokták mondani: egyik év szüli a másikat. Ily formán neked apád volt a tavalyi, öreg apád a harmadévi Május = az 1902-diki. Brrrr! még most is fázom és borzadok, ha rá gondolok. Bizony csúnya öreg apád volt! No de azt is szokták mondani a nagy emberek a kis gyermeknek : »Különb ember légy apádnál!* És te csakugyan jóval különb vagy (eddig) apádnál is, öreg apádnál is. íme ide irok némelyeket az 1902-ik évi Május elseji feljegyzéseimből: »A folytonosan langyos télre haragudtak a hentesek, mészárosok, czukrászok, korcsmárosok — stb. — mert nem volt a télben jég. Most meg a földmivesek, szőllőbirtokosok haragusznak, mert van jég, hó, dér, fagy csömörletig. Igazán borzasztó szép Május !* * »Úgy sajnálom a fővárosi nagy diákokat, kik már zálogházba csapták a téli kabátjukat. — Boldogok mi, kiknek (eddig) nincsen zálogházunk. Ezt zálogául veszem annak, hogy Május 1-én nem lesz becsapott kabát és becsapott szüle !< fi »A várost és igy a Casinót is villanynyal világítják. De a villany nem melegít, mint eddig a nagy kaliberű petróleum-lámpák; ezért fázunk s didergünk a Casinóban, mig pénzecskénket elveszíthetjük. S haza megyünk üres erszénynyel, tele náthával. Hja de 36 nyomorult korona évi tagdíjért csak nem adhat az egylet mindenkinek egyszerre legalább is tüdőgyulladást?! . . .* »A fülemilék elhallgattak, a fecskék meg- némultak, — tán el is költöztek szebb vidékre. S az általános lehangoltság és szomorúság között is, van még két domináló hang ; — a kutya ugat s az ember káromkodik! Egyik a bűntelen butaság szokott kifejezése eb-nyelven ; másik a bűnös okosság oktalan beszéde emberi hangon. No de egyik se hallátszik mennyországba! ...» * »Eddig a Május a vén időnek örök-itju szép fiatal leánya, vagy unokája volt, — tüzes szemmel, rózsa-ajkkal, angyal arczczal, tele bájjal, kecsesei. Mostanában e szép czimét kezdi mindjobban elveszíteni s szeme lángja, ajka méze, arcza angyal szép vonása, minden bájjá s kedvessége maholnap oda. Mi hát ő ma már? — — Egy pártában maradt zsémbes vén leány ! . . .« * * * íme ennyit láttam jónak idejegyezni az 1902-ik évi Május elsői gondolataimból. Csak azért ezt is, hogy megtehessük az összehasonlítást az akkori és a mostani Május között annak bebizonyítására, hogy ime mennyivel derekabb gyerek lesz az unokából az öreg apánál! . . . Most oly szép aranyos májusi idő jár (eddig ! No mert még a hagyományosan gonosz fagyos szentek nem múltak el s mig azok el nem távoznak ártalom nélkül, addig nem vethetjük hiú reményünk horgonyát az aranyos napsugárba, addig czak igy beszélhetünk : eddig !) Mondom, most oly szép aranyos májusi idő jár, hogy nekem úgy tetszik, mintha ez a bájhó hű utánzata volna annak az édenkerti első Májusnak, mikor ős szüléink Adám ur és Éva asszony még bűntelen ártatlansággal mosolyogtak egymás nevető kék szemébe, majd a zöld almafára, melyen akkor már — napkeleti divat szerint — sárgapiros érett almák kínálkoztak leszakitásra a korai Májusban. S mily remek kon- czertje lehetett ott nap-nap után a különféle éneklő madaraknak ? . . . S kiért ? . . . Egy boldog szerelmes házaspárért, kik teljesen díjtalanul, belépti jegy nélkül élvezhették egymás ölének királyi páholyából az isteni mulatságot! . . . Most ilyen potya-konczertekben nincs részünk ; mert a világ nagyot haladt az édenkerti mulatságok ideje óta. Most nem lehet menni sehova Adám — és Éva — costume-ben. Ellenkezőleg, a divatos drága ruhák okvetlenül kívánatosak a valahol megjelenhetéshez; a belépti jegy ára pedig legyen mesésen busás, másképp — olcsó jegygyei — még azt gondolhatnák, hogy szegények vagyunk; ezt pedig minden áron tagadni törekszik a feszitő világ egész a liczitáczióig 1 — — — No de ős-szülőink még más nézetben voltak s mégis, úgy hisszük, boldogan élvezték a paradicsomkerti arénában a különféle madarak bájos énekét. Legalább igy vagyon megírva a régi Írásokban. Nos, hát én is megírom, hogy .az én kertemben is van jelenleg annyi pompásan éneklő madár, hogy több már bele se férne. Soha ilyen gazdag változatosságot nem élveztem kertem fái között, potya jegygyei, házi kabátban! . . . Van itt mindenféle madár, (sokszor még jő madár is,, ki kertemből valamit ellopni vágy!) Van itt csattogó fülmile, csevegő fecske, fütyülő rigósereg, egyhangú kakuk, barátka, méhike és sok cserebogár. »Istenem! de szépen is szól ez az én fülmi- lém!*. — igy szólok sokszor elandalodva Arany János szavaival. Bizony mondom, hogy az az ős éden kerti fülmile sem zengett oly bájos dalokat,, mint az én csalogányom, kinek minden dala nekem zeng, minden füttye nekem fütyül / Nem is hiszem, hogy ennek a fülmiiének a nagymessze dédapja el nem leste és el nem lopta fiatal legény koromban azt az én sok szép hajdani magyar nótámat és aztán átadta a következő nemzedéknek, ez a. másiknak, — igy tovább, — mig végre most már minden csalogány oly szépen énekel az én kis kertemben, akárcsak ajkam tudott nótázni 40 évvel ezelőtt. Ezért szeretem az édes otthont, kivált igy a bájos Május idején. Bocsásson meg a t. olvasó közönség, ha oly ritkán találkozom vele a bel-város kemény aszfaltján, mikor itthon lágy- hangú édes madárzenét hallgatni lelkemnek olyan jól esik! — Ha Isten éltet, annál többször találkozunk ezentúl a »Tövisek1 rovatában ! — — — Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A pécsi püspöki szék betöltése, mint biztos forrásból értesülünk, még sokáig fog késni, mivel az utolsó pillanatban akadályok támadtak azon személy iránt,, akinek kinevezését már biztosnak vették. — Keresztjáró napok. Jövő hétfőn, kedden és szerdán lesznek a keresztjáró napok, a midőn minden katholikus plébánia templomból körmenetben vonulnak ki a hívek valamely templomhoz,, vagy kápolnához. A szekszárd-belvárosi róm. kath. templomból hétfőn a kórházi kápolnába, kedden az újvárosi templomba és szerdán a remetei kápolnába megy a körmenet. A körmenetben a hiveken kívül részt vesznek a kath. népiskola tanulói is. kötelezve érzem magamat, Önnek röviden élet- történetemet leírni, habár még senkisem tudja azt, még nőm sem, mely elzárkózottságomat némileg menti. Igazi nevem gróf sóvári Sóváry Miklós. Az alföldön születtem 1843-ban, atyám egyik alföldi birtokán. Születésem szegény jó édes anyám életébe került. Atyám egyedüli öröme és gondja én valék, mert anyám iránti véghetetlen és feledhetlen szeretete nem engedé másodszor is nősülni. Gondolhatja kedves Miska bácsi, hogy a leggyengé- debb szeretetben részesített engem és a legnagyobb gonddal neveltetett. Négy éves koromban valami Szende Árpád nevű fiatal embert kaptam magam mellé nevelőül. Soh’se felejtem ezen igazán szende és kedves arcz- vonásokat, oly benyomást gyakoroltak reám. Gyengéd bánásmódja egészen megnyerte gyermeki szivemet. Igazán gyermeki szeretettel csüggtem rajta. Játszva tanultam tőle olvasni és Írni és pedig — majdnem hihetetlen és mégis igaz — a mai görögnyelven ismert — phonomimikai módszer mellett, amit persze akkor nem tudtam, de amire ráismertem a hires phonomimikában. És mily édesdeden csepegteté belém a haza- szeretet magasztos eszméit! Még most is cseng fülemben, mint mesélte el a hős Hunyady János, Mátyás és László történetét. Mily ihlettséggel tudta előadni Szigetvár, Drégely, Kőszeg és Eger hősies védelmét! Örökké felejthetetlen előttem, mert szive mélyéből jöttek azok: ő nemcsak mesélt, de érezte is, hogy mit mesél és azért szavai szivemhez is találtak. Daczára 5 éves koromnak, olyan híven és oly tűzzel tudtam ezt kedves atyámnak elmesélni, mit a »tanitó« ur nekem mondott, hogy szemei örömkönnyektől csillogtak ilyenkor. Példáját mint tanitó magam is mindig szem előtt tartottam. Ekkor kitört a szerencsétlen szabadságharcz. A haza lángban égett. Minden igaz hazafi, kinek csak valamirevaló szive volt, a haza megmentésére sietett. Sohsem felejtem ! Egy napon, mikor megjött a tanulás órája, belépett egy fiatal huszár. — Maga az tanitó ur ? — kérdém meglepetve. — Én vagyok az édes Miklósom. Csak azért jöttem, kogy búcsút vegyek' Öntől. — Hát hová megy ? nem marad már nálunk ? — Most már nem. Emlékezik még, mikor mondottam, hogy veszély idején minden hazafinak szent kötelessége a haza védelmére sietni. Látja,, ilyen veszélyben foreg most is szeretett hazánk és azért én nem akarok az utolsó lenni, ki kész életét és vérét a haza szent oltárára tenni. Tartson azért kedves Miklósom emlékezetében. Sírva fakadtam e szavaknál. Tanítóm azonban átölelt, megcsókolt és vigasztalt, hogy nemsokára visszatér. De biz ő nem tért már vissza, hanem boldogabb honba utazott. Az áramlat atyámat is magával sodorta. És mikor a világosi capitulatió után a nagy »razzia* elkezdődött, atyám is az üldözöttek közé tartozott* Egy este rémülve jelenté a komornik, — kinek felesége egyszersmind mint kulcsárné is volt alkalmazva, — hogy egy idegen sürgősen akar még a »gróf urraU beszélni. — Ereszd a mellékszobába s te maradj addig Miklósnál. Atyám a mellékszobába ment. Hogy mit | beszéltek ott, nem tudom, csak midőn kijött, láttam halálsápadt arczát. Rögtön parancsot adott, legszükségesebb ru- I háit a bőröndbe pakkolni s a kocsisnak megparanA legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál influenza utá-n ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertáradban üvegenként 4.— koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: .. F. Hoffmann La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz).
