Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-05 / 18. szám

— Akadémiai választás. A magyar tudományos Akadémia W o s i n s k y Mór szekszárdi apát-plébánost, a tudományos Akadémia tagját és hírneves archeológust, az archeológiái bizottságnak tágjává választotta.

— Anyakönyvvezető kinevezése. A m. kir. ■belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök az udvari anyakönyvi kerületbe Várkonyi Imre helyettes jegyzőt anyakönyvvezetővé nevezte ki és őt a házassági anyakönyv vezetésével es a házasságkötésnél való közreműködéssel Is megbizta.

— Számtanácsos kinevezése. A m. kir. pénzügyminiszter Krautsack József szekszárdi számvizsgálót, a m. kir. pénzügy- igazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökét, számtanácsossá nevezte ki. — A jól megérdemelt előléptetéshez gratulálunk.

— Áthelyezések. A m. kir. igazságügyminiszter Beke Ferencz szekszárdi kir. alügyészt szolgálattételre ideiglenesen a pécsi kir. ügyészséghez helyezte át. — Am. kir. földmivelésügyi miniszter Schillinger Lajos bonyhádi m. kir. állatorvost Budapestre, Barabás Imre budapesti m. kir. állatorvost pedig Bonyhádra helyezte át.

— Kinevezés. Gróf Benyovszky Rezső országgyűlési képviselő és nagy- birtokos, felsőtengeliczi uradalmában megüresedett kasznári állásra — mint halljuk — Szarka Dezső gazdatisztet nevezte ki. Gratulálunk a nemes grófnak a szerencsés választáshoz; mert Szarka Dezsőt úgy ismerjük, mint igen tehetséges gazdatisztet, becsületes és jellemes férfiút.

— Kaszinói közgyűlés. A szekszárdi kaszinó múlt vasárnap délelőtt 11 órakor közgyűlést tartott, melyben az elhalálozás folytán megüresedett jegyzői állásra egyhangúlag Schneider János m. kir. pénzügyi számtisztet, a számvizsgáló bizottságba pedig Ferdinánd János m. kir. pénzügyi számellenőrt választották meg. Az alapszabályokat Dömötör László egyleti tag indítványának mellőzésével a választmány haiározata szerint fogadták el.

♦ — Vizsgálóbírói kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter a pécsi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul Jobst Béla kir. törvényszéki birót, állandó helyetteséül pedig Makara István kir törvényszéki birót rendelte ki.

1904. május 5.

csolni, a kis kocsiba két lovat befogni és készen tartani. íróasztalához menve, pénzt dugott zsebébe és midőn a komornik jelenté, hogy minden készen van, sokáig beszélt vele titkosan és kulcsokat adott át neki. Azután hozzám lépett, megnézett — Iste nem milyen tekintet volt ez? — mintha örökké akarná arczvonásaimat emlékezetébe vésni. Azután átölelt, keblére szorított és — egy hosszú bucsu- csókot nyomott ajkaimra.

— Édes jó fiam, csak légy jó és engedelmes, én most elutazom, de nemsokára visszatérek. Ne feledkezzél meg soha Istenről, imádkozzál hozzá, akkor meg fog oltalmazni.

Evvel azután elment, hogy soha többé ne lássam.

A komornik szemeiből köny-köny után pergett, de nem szólt semmit. Mikor atyám elindulása után kérdeztem, hogy miért sír, kitérőleg felelt.

Csak későbben hozzám jött, megcsókolt és kérdé, hogy szeretem-e őt?

— Szeretem Önt, hisz maga jó volt hozzam. Édes atya is mindig mondta, hogy Nagy jó ember.

Két nap múlva mi is elutaztunk. Kérdésemre, hogy hova utazunk, azt felelte a komornik, hogy »édes atyja« után utazunk.

Csak annyit még, hogy Heidelbergben és Göttingenben laktunk.

A komorniknak nem voltak gyermekei és azért engem tartott saját gyermekének. Később, érettebb koromban megtudtam tőle, hogy szegény áldott jó édes atyámat még aznap este, mikor menekülni akart, elfogták és igy Haynau áldozata lett.

Áldott legyen pora 1 Emléke örökké élni fog 1

A komornik, kit Nagynak hivtak a kinek

— Eljegyzés. Gáss József kurdi kántortanitó eljegyezte özv. Győrffy Jáno^né szül. Hetyey Laura egyetlen leányát Laurát, kurdi osziálytanitón > kisasszonyt.

— Szabadságolás. Tolnavármegye törvény- hatósági bizott>ága hosszabb sza badságot adott Dr. Sztankovánszky Imre központi járási szolga- birónak egészsége helyreállítása végett. Szabadságideje alatt Hagymássy Zoltán közigazgatási gyakornok fogja hivatalában helyettesíteni.

— Egy agg plébános ünnepeltetése. Lélekemelő ünnepély folyt le május 1-én a szekszárdi belvárosi rk. templom- és plébánia lakban. S z á n t h ó Zsigmond nyugalmazott kajdacsi plébános, Szekszárd város tisztelt alakja, e napon töltötte be 80-dik életévét; a féltizenkét órai misén, az ősz lelkész paptársai fényes segédlete mellett mutatta be hálaadó miséjét az Urnák, aki megengedte, hogy lelki és testi üdeségében még mindig szolgája lehet az anyaszent- egyháznak. A templomot ez alkalommal a hívők nagy sokasága töltötte be, akik mindig szeretettel övezték az ősz lelkészt. Megható volt a mise végén, midőn az 56 éves áldozári ténykedésében, könnyes szemekkel mondta el az »U r a n g y a 1 á t.«

A mise végeztével paptársai, a tanítók és tisztelői megjelentek a plébánia nagytermében, ahol W o s i n s k y Mór apát-plébános gyönyörű költői beszéddel üdvözölte az ősz aggastyánt s beszéde végén egy művészi kivitelű ezüst fogan- tyus ébenfa botot nyújtott át neki szere- tete és tisztelete jeléül. Majd Threer Mór, kis iskolás fiú, lépett elő és egy szép csokrot adott át neki verses beszéd kíséretében. A 80 éves aggastyán könnyekkel szemében, megindult hangon rebegett köszönetét a nem várt és nem remélt kitüntetésért. A megható ünnepség után apátplébánosunk az ősz áldozár tiszteletére fényes ebédet adott, mely alkalomból a szeretett Zsiga bácsit újból elhalmozták jókivánataikkal.

— Az erdélyi püspök privilégiumai. Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök ritka kitüntetéseket nyert X. Pius pápától, melyeket az április 21-én tartott ünnepélyes konzisztoriumban hirdetett ki. E kitüntetések: az erdélyi püspök újabb felterjesztés nélkül jogositva van káptalanának tagjai közül

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 18, sz.

__

ne

vét hálából magamévá tettem és használtam, — megtett mindent, hogy atyámat feledtesse velem.

De nem sikerült neki soha, mert ő maga is sokkal jobban csüngött atyám emlékén, semhogy azt velem feledtette volna.

Göttingenben végeztem a középiskolákat jeles eredménynyel és a jogi fakultásra iratkoztam be. Már a harmadik évben jártam, egyszerre nevelőatyám — mert hogy ez volt nekem — nehéz beteg lett. Felesége mindjárt Németországba érkezésünk után 4-ik évben meghalt.

Éjjel-nappal virrasztottam szegény nevelőatyám ágya mellett. Hiába, a halál nem könyörült rajta, elvitte őt is oda, honnan már nincs visszatérés.

Utolsó pillanatában odaintett ágyához és gyenge hangon mondá:

— Mielőtt meghalnék, még egyet-mást akarok mondani kedves Miklósom.

— Mint tudod, édes atyád, felejthetetlen jó uram a gróf ur szomorú, de dicső halállal múlt ki, a szabadságharcz áldozata lett. Mielőtt elment, megkért, viseljem én gondodat és neveltesselek rangodhoz illően. Azon czélból adott 250 ezer koronát, mely összeg elégséges volt, hogy belőle tisztességesen megélhettünk és neveltettelek. Azt hiszem, nyugodtan léphetek Atyám, az Isten és volt uram, a gróf ur elé a másvilágon.

Ott a szekrény alatt van egy titkos fiók, ott vannak a takaréktári könyvek és — keresztleveled.

Ha hazaérsz és igazolod magad, atyád birtokai vissza fognak szállni te reád és akkor élhetsz megint jogos neveddel. Élj boldogul és néha-néha gondolj reám is; küldj ilyenkor néhány jóakaró gondolatot és óhajt számomra a jó Isten zsámolja

négyet káptalani prelátussá kinevezni, megadván nekik | főpapi jelvények viselésének jogát. Az összes főespeiesek pedig ünnepélyes^ működések alkalmával a lílaszinü palliumot és moyettát viselhetik. Emellett a Szent-atya az egyházmegye három templomát a püspök kérésére privilégum alta- ris-sal ruházta fel; nevezetesen a csiksomlói kegyhelyet, a kolozsvári könyező szent Szűz oltárát és a székesegyház főoltárát örök időre. A székesegyház fájdalmas Szűz- és szent Mihály-oltára hét esztendőre ugyanezt a privilégiumot kagta. Az ünnepélyes kihirdetés alkalmával mindjárt ki is nevezte a püspök első prelátusnak Tamásy Aront, akit megjutalmazni óhajtott az egyházmegye adminisztrációjában való hathatós támogatásáért. A kon- zisztórium nevében Fábián Sándor pápai preláius, nagyprépost mondott meleg szavakkal köszönetét a püspöknek, hogy az egyházmegye díszét ily fényesen emelte.

— Vármegyei főlevéltárnoki állás. Székely Ferencz vármegyei főlevéltárnok hirtelen elhalálozásával megüresedett főlevéltrnoki állásra Dóry Pál alispán már kiirta a pályázatot. Ezen állással 2600 korona fizetés és 400 korona lakbérilletmény van egybekötve. A pályázni óhajtók kellőleg felszerelt kérvényüket a főispánhoz czimezve folyó évi ju-v nius hó 1-ig az alispáni hivatalnál nyújtsák be.

— Esküvő- Kohn Ede kereskedelmi könyvelő múlt kedden esküdött Bonyhádon örök hűséget Schlesinger Fülöp izr. főkántor leényának, Zsófika kisasszonynak.

— Az ujonczok bevonulása. A szekszárdi ujon- czok is bevonultak már ezredeikhez, a kik a törvé- nyenkivüli állapot miatt azon szerencsében részesülnek, hogy 1903. évi októbertől 1904. évi május 1-ig terjedő hét hónapot is beszámítják szolgálatukba. A róm. kath. ujonczok múlt vasárnap a belvárosi rk. templomban meg gyóntak, áldoztak és nagymi- sét hallgattak, melyet Szabó Géza hittanár végzett, aki a könnyekig meginditó szép beszédben búcsúztatta el a hadfiakat. Szent mise után a hadfiakkal az ájtatos hívek együttesen elénekelték a Hymüust.

— A pécsi róm. kath. egyházmegyéből. Uray Atala, baranyabáni apátplébánosa és kerületi esperes, hajlott korára és megrongált egészségére való tekintetből, lemondott kerületi esperesi tisztéről. Az egyházmegyei hatóság ennek folytán a baranyavári espereskerület ügyeinek intézésével ideiglenesen Újlaki Dezső darázsi plébánost bízta meg.

___________________________3.

Nem végezhette már be a mondatot, visszadőlt vánkosai közé és kiadá igazán nemes lelkét.

Hiába hívtam szivszaggató hangon drága nevét, hiába nevezém kedves, drága atyámnak, ő — nem volt többé!

Árván, elhagyottan álltam most a világban.

Kezdtem a világot, az emberiséget megvetni, megutálni. Soha többé nem mentem társaság közé, mit azelőtt mégis megtettem némelykor. De most határozottan kerültem azt és csak jogi tanulmányaimnak éltem.

Két év múlva elvégeztem a jogot és tudori czimet nyertem, mit kedves Miska bácsi az idecsatolt tudori oklevélből is láthat.

Felséges királyunk is kiadta az amnestiát.

Forró óhajom és vágyam volt, kedves hazámban lakni és működni, hisz hazám nyelvét bírtam úgy írásban, mint szóval, daczára, hogy gyermek koromban elkerültem hazámból, hanem kedves nevelőatyam otthon — már a házban — csak magyarul beszélt velem. Persze amellett németül, latinul, francziául is megtanultam.

A grófi czimet azonban már nem akartam viselni, mert nagyon sok szomorú emlék fűződött hozzá. Ismeretlen akartam maradni és ezért szerényebb, de magasztosabb pályát választottam.

Elhatároztam, hogy visszajövök Magyarországba, édes hazámba, hisz úgy sem fűzött semmi Németországhoz, mint nevelőatyám sirdombja.

Göttingenből át Francziaországba, onnét pedig Svájcz, Tirol, Salzburg és Felső-Ausztrián keresztül Bécsbe értem. Bécsből át Magyarországba Budapestre, Budapesten lakást béreltem, első gondom volt a képezdébe mint magántanulónak be-