Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-05 / 18. szám
XXXII. évfolyam. 18. szám. Szekszárd, 1904. május 5. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre................................12 kor. — fill. évre .....................6 „ - „ Ne gyed évre..........................3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkeszti!ség a Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intózendők. Hetenként egyezer, csütörtökön. Kiadóhivatal a Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére minden* Hirdetések jutányosán számíttatnak. nemű hirdetések és pénzküldemények intózendők Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . . . 3 kor. 74 fii. 100—200 .............................. 5 „ 74 „ 20 0—300 .................................... 7 „ 74 „ mi nden további 100 szó 2 koronával több. A vasutasok sorsa. A nagy kedélyhullámzás, mely a vasúti alkalmazottak munkabeszüntetése folytán a nagy közönséget fogva tartotta, immár kezd széles körökben a nyugodt megfontolásnak helyt adni; természetes tehát, hogy mindenki aggódva gondol azoknak a véreinknek sorsára, kik elég meggondolatlanul az országot nagy válságba sodorták bele. — Ezen a téren azonban lényeges változás állott be a közönség lelkületében; a mily nagy volt a haragja a munkabeszüntetés folytán azok irányában, kik ezt előidézték, éppen úgy fordul jószivü részvéttel feléjük most, midőn jövő sorsuk fölött dönteni fognak. S ezen hangulatváltozás előidézésében nagy szerepet játszik a vasutasok mostani viselkedése, kik zúgolódás nélkül, teljes komolysággal, nyugodtan és lelkiismeretesen teljesitik kötelességüket. A közönség tehát már nem hajlandó oly megtorló intézkedéseket támogatni, melyek a boszu jegyében születnének meg; s viszont szívesen látna minden oly irányzatot, mely a vasutasok panaszainak megvizsgálását s azok lehető orvoslását tekintené feladatának. Hogy a kormány a közönség hangulatának megfelelőleg kíván a nagy horderejű ügyben eljárni, mutatja a kereskedelemügyi miniszternek folyó évi április hó 26-án a vasúti igazgatósághoz intézett következő leirata: d A magyar királyi államvasutak igazgatóságának Budapesten. Azzal, hogy a magyar királyi államvasutak személyzetének nagy része az eskü szentségéről megfeledkezve, a szolgálatot tömegesen megtagadta, ma még beláthatatlan, messzeható károkat okozott a magán- és közgazdaságnak és igy az egész országnak, másfelől a magyar királyi államvasutak jó hirnevén nemcsak az ország határain belül, hanem a külföld szemében is nagy csorbát ejtett. A forgalomnak az összes vonalakon ismét megindításával és a személyzet túlnyomó részének kötelességeihez való visszatérésével az anyagi károkat pótolni nem lehet ugyan, de a magyar királyi államvasutak intézményének jó hírnevét helyreállítani odaadó buzgó tevékenységgel, minden kisértésnek eilentállő hűséges köteles- ségteljesitéssel lehetséges és ezért a korábbi munkálkodásnak fonalát fölvett személyzettől elvárom, hogy megfeszített buzgalommal igyekezzék feledtetni a közelmúltak keserű emlékét. Nem kívánok a kötelességéről megfeledkezett, de a szolgálathoz ismét visszatért személyzet ellen megtorló intézkedéseket alkalmazni ; de azokat, a kik az egész mozgalomnak bűnös irányba váló terelésénél szerepet játszottak, vagy súlyosabb beszámítás alá eső cselekményt követtek el, a jogszolgáltatás folyamatától elvonnom azért nem szabad, hogy az erkölcsi igazságnak ezzel elég tétessék. — Hiszem és remélem azonban, hogy ezek száma csekély lesz. — A személyzet odaadó és buzgó kötelesség- teljesítése fogja megadni a kormánynak a módot arra, hogy a magyar királyi államvasutak alkalmazottainak úgy anyagi, mint erkölcsi érdekeinek előmozdítására — a mi különben is szándékának megfelel — az igazság és méltányosság határai között minden lehetőt megtegyen. Felhivom az igazgatóságot, hogy jelen leiratomat az intézet összes személyzetével tudassa«. Mi, mint a, közönség hangulatának tolmácsai, örömmel és megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a kormány nem szándékozik a szolgálathoz ismét visszatért személyzet ellen megtorló intézkedéseket alkalmazni s hogy úgy anyagi, mint erkölcsi érdekeinek előmozdítására vállalkozik. A mint helyes volt megmutatni az államvasutak alkalmazót ainak, hogy ők a magyar állam ellen, már csak hazafiságuk- ból kifolyólag is, harczot nem folytathatnak, éppen oly üdvös, most, midőn fontos teendőiket kötelességszerüen ellátják, megköny- nyiteni nekik, hogy a közös édes anya: a haza kebelén, megelégedéssel újra helyt foglaljanak. b. TÁR CZ A. „Halálom után nyitandó fel.“ A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY* eredeti tárczája. Már hét hónapja, hogy temették Nagy Miklós bárkai tanítót, ki feleségén kívül még két árvát hagyott hátra. Nagyon magába zárkózott ember lévén, szabad idejét legtöbbnyire kis családja körében vagy könyvtára és Íróasztala mellett töltötte. Csak úgy ritkán történt, hogy Balogh Mihály szomszédjához, dálnai tanítóhoz ment, kit egyedül tisztelt meg barátságával. Annyival is bizonyitá ezen tényt, mivel halála után könyvtárát »kedves Miska bácsijának hagyta végrendeletig. Miska bácsi — mint a hogy Nagy Miklós nevezni szokta Nagy Mihályt, — már idősebb volt Nagy Miklósnál és ez volt oka is talán annak, hogy bizalmával és szeretetével megtisztelte. De meg is érdemelte, mert daczára, hogy már az »öreg tanítók sorába tartozott, mégis bármely fiatal tanítóval versenyzett volna a tudománynak bármely szakában, mert rendkivül szorgalmas, tevékeny és eszes ember volt. A »boldogult*-nak könyvtára már ott díszelgett Miska bácsi szobájában saját könyvtára mellett, de mindeddig még nem vett maganak időt, azt átkutatni. __ Hm. hm — mormogott Miska bácsi — már c sak egyszer hozzá kell látnom a dologhoz és a könyvtárt átkutatni. Hozzá is fogott mindjárt. Majdnem csupa diszkötés volt. A paedagogiai művek remekei mind ott díszelegtek. Ott volt Pestalozzi »Lienhárd és Gertrudtja, »Wie Gertrud ihre Kinder lehrt.« Roussau »Emil«-je; Jeau Paul: »Levanna«-ja, továbbá: Lubrich, Mennyei, Gyertyánffy, Kiss Áron, Emericzy, Dölle, Diesterweg, Dittel, Gräfe, Kellner, Overberg és mások szakművei. A szépirodalom is képviselve volt. A magyar irodalom nagyjai közül: Jókai, Arany, Petőfi, Madách, Kölcsey, Kisfaludy testvérek, Berzsenyi, Kazinczy. A német irodalomból volt: Göthe, Schiller, Lessing, Wieland, Herder, Klopstock, Uhland, Rückert, Gerstäcker és mások. Milton, Goldschmith az angolból; Ra9in, Inoliére, Feuelon, Voltaire a francztából. Egyszóval az egészből látszott, hogy a boldogult sokat áldozott a könyvekre és nagyon választékos volt. Miska bácsi már be akarta fejezni kutatását és leltárt felvenni, amikor egy nagy alakú borítékra bukkant, melynek külsejére a következő czim volt írva; »Tekintetes Talogh Mihály tanító urnák, igen tisztelt Barátomnak*. A boríték egyik sarkán pedig kétszeresen aláhúzva állott : »Halálom után nyitandó fel.« Az öreg Miska bácsi elsápadt erre. Szive hevesen megdobbant és egész teste remegett az izgatottságtól. Mi lehet ebben ? Ezer, meg ezer gondolat villant át agyában; de sehogysem tudta megfejteni, sőt még sejteni sem, hogy mi lehet benne. — Te anyjuk — szólt ki feleségének a másik szobába — kérlek be ne vezess most ide senkit, mert fontos dolgom van. — No — no, mi lehet ez ? — Majd megmondom azután. Hallottad? és evvel ráfordította a kulcsot a zárra. Remegve bontotta ki a borítékot és a következő írást vette ki belőle :• »Kedves Barátom! Szeretett Miska Bácsim! Midőn ön ezen Írást olvasni fogja, én már a boldogultak hazájában lakom, hol nincsen bú, uyo- mor, fájdalom és kesefv, melyből életemben nekem is jutott, csak öröm és boldogság; ott lakom már, hol a tanítók »ragyogni fognak, mint a csillagok*. Teljes életemben — mióta Ont ismerem — tiszteltem és szerettem Ont, sőt csak Ont tiszteltem meg bizalommal, halálom után sem akarom azt Öntől megvonni, annál inkább, mivel még egy kérésem is lesz. Önnek úgy, mint többi tisztelt kartársaimnak is bizonyára feltűnt és sokan zokon is vették zárkózottságomat. Nehogy talán Önnek is kedves Miska bácsi, rossz utógondolatja legyen lelőlem,
