Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-07 / 14. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 14. sz. 1904. április 7. kor már szüleivel szemben is úgy lép fel, hogy »6 az ur a házban«. Nem is csoda. A szülő nem hajtotta a vesszőt mig gyfcnge, most már a »tuskó* nem hajlik és nem tudnak a szülők oly erélyesen fellépni, hogy a fiatalság éjjeli összejöveteleit mégakadályozzák. Mik ezek az összejövetelek ? A korcsmáknak megvan a zárórájok, ott nem lehet dőzsölni, de hogy még is némileg titokban maradjon a dolog, egyes »legényest háznál jönnek össze a jóbarátok — az istállóban — és hajnalhasadásig ütik a »blattfot, miközben folyik a pipázás, néha ivással párosulva, mert úgy igazságos, hogy aki nyert, az fizesse a »cekketc. A 17—20 éves legénynek több »zsebpénze* van, mint az apának, s hallottam olyan esetről, hogy nem ritkaság 25—30 forintnak egy-egy éjszakán való elkártyázása. Miből kerül ez ? Aligha tisztességes utón jutnak hozzá, a gyermek szülőit, a cseléd gazdáját lopja. Az sem nehéz dolog lesz összeszámolni, hány italmérés van Sz.-on. Kerek számban 20. Mire való az italmérések ily nagyszámban való engedélyezése ? Van a vármegyének a 15 éven aluli gyermekek nyilvános mulatóhelyen való megjelenését tilalmazó szabályrendelete is, de csak papiroson. Ki is tudná ezt ellenőrizni 20 italméréssel szemben ? De térjünk vissza az ismétlő iskolából kikerült fiatalságra. Az elmondott éjjeli mulatozás 2—3 évi prak- tizálása után teljesen »megérett* a legény a házasságra. Sz.-on pedig igen rossz szokás, hogy a fiatal legényt megházasitják s az ily módon megérett legény, akinek nem lehet más menyasszonya, mint az ismétlő iskoláka járó szintén csontos, testes, kifejlett hajadon. Bizony szomorúan tekinthetünk az ilyen »érett* párra. Koreogedélylyel kelnek egybe, mindenféle okok felsorolásával, többek közt, mert ha a »daliás* legény katona találna lenni s ott 2—3 évet kitöltené, nem kapná meg a leányt s a jó »partit* elszalasztaná. De meg ha bevál a legény, lesz helyette, aki kapál, dolgozik a gazdaságban. Erkölcsi szempontból sem helyes ez a korai házasság, mert a legtöbb menyecskét férjének hosszas távolléte teszi »kikapóssá* ; el hideg ülnek egymás iránt a fiatalok, a mi annál könnyebben megtörténik, mivel a házasságot érdek szőtte s igy nem teljesedett rajtuk a mondás, hogy »majd összeszoknak* s a családi békétlenség egész házaséletükben otthon van. Az a fejletlen menyecske 1—2 év múlva ringatja a bölcsőben fekvő uj »honpolgárt*, kinek életben létét elárulja a folytonos sirás. Fejletlen szülőknek idétlen gyermeke Ő, ki ha azután »meg is marad* — pedig jót tenne vele az Isten, ha elvenné az aranyomat* — 6 éves korára kifejlődik annyira, hogy megüti a 85—90 cmt s meg tudja mondani, hogy a neve Pista, vagy Trezka. Hogyan is fejlődhetnék ki az a szerencsétlen! A természet rendjét megcsalni nem lehet. Az egy-két éves vadonczra ojtott vessző silány ágat hajt, mig a 4—5 éves alanyból hatalmas sudarak törnek elő. Csak az ember, csak ez kivétel mindenben ? De ha már a világra jött ez a szegény teremtés, viselnék hát gondját. Anyja gondozza éjjel, kinek nem hagy pihenni, pedig felette nagy szüksége van rá, mert még maga is gyermek és nem azért hozták a házhoz, hogy akkor nyugodja ki álmatlan éjjeleit, • hanem hogy dolgozzék. Nappal az öreg mama viseli gondját, de ő szegény magával is tehetetlen, meg bele is unt már a dologba saját fiainál, s hogy nyugta legyen a kis gyermektől, nem sajnál otthon tartani egy pár tojás ára pálinkát, hogy sirás esetén pálinkás kenyérrel altassa el a »lelkem aranyomat*. Hát az »édes apa* örömét ki tudná ecsetelni, midőn büszkeséggel tekint fél éves fiára s gyönyörködik abban, kogy miként tudja már a pipaszárt a szájában tartani. Ki is tudná ezt az »ártatlan dolgot* a kis gyermektől megtagadni, mikor úgy kapkod az apja szájában levő pipa után. Az így fejlődő gyermekekkel azután hogy mennyi baja van a tanítónak az iskolában, azt csak az tudja, ki éveken keresztül tanított az első osztályban. Éppen ezért kellene az iskolázás kezdetét egy évvel későbbre tenni, mert hiszen a katonaságnál is jól tudják, hogy nem minden ember fejlődik ki 20 éves korára s ha tehát először nem alkalmas, megy másodszor vagy harmadszor. Ha már a testi kifejlődésnél évek is szerepelnek, hogyan kívánhatjuk tehát, hogy szellemileg egyenlőn fejlett legyen a 6 éves gyermek. Más körülmény is előmozdítja a nép ilyfoku visszafejlődését. A mai korban a telkes ember telhetetlenebb, mint a béres, a cseléd. Amikor a gyermek már tudja, melyik gyeplőszár húzására megy a ló jobbra vagy balra, kezébe nyomják azt és hordja a trágyát reggeltől estig. Később szánt s ha a gazdaságban nem sürgős a munka, elküldik napszámba, mert a féltelkes polgár fiának nem telik gúnyára való, azt neki kell megkeresnie. A cseléd ember gyermekei — mint tapasztaljuk — nem fogatnak oly korán munkába, éjszakáznia nem szabad, kinyugodja magát, pálinkához nincs alkalma oly könnyen jutni, nem is nősül oly korán — ennek folytán kifejlődhetik, nem csenevészednek él s a sorozáson emberek. A falusi nép leányai — már mint az eladók — olyan fényűzést, pazarlást visznek végbe, hogy ünnepi alkalommal 80—100 frt értékű ruha is van rajtok. És a családapákhak nincs bátorságuk gátat vetni ezen pazarlásnak s ha egy apának 2—3 leánya van, vagyoniLg tönkre megy. A kisebb gyermekeknek nem kerül ruhára s télviz idején nem is járhat iskolába. A szegényebbje utánozza a módosabbat, de mivel nem kerül elegendő a napszámból, hát feláldozza erkölcsét, becsületét — különösen a városok közelében. A hatóságoknak, a törvényhozásnak kellene módot találnia arra, hogy az italmérések ne engedélyeztessenek korlátlan mennyiségben, a hadkötelezettség teljesítése előtt ne nősülhessen senki, a leányok 18 éves koruk előtt ne mehessenek férjhez, a dohányzás legalább a 15 éven aluli gyermekeknek megtiltassék stb., s akkor idővel elérhetjük, hogy 97 egyénből nem 15 fog beválni, mert bizony a »maradt itthon 2—3 nyomórult* nóta napjainkban igy variálódik: »maradt itthon 70—80- nyomorult* s beborul az ég nem ugyan a leányok, hanem a jövő nemzedék felett. Mányok Ferencz tanító. KÜLÖNFÉLÉK. — Feltámadási körmenetek. A hideg, szeles idő nem kedvezett ugyan a hívőknek, de ennek daczára mégis rendkívül nagy számban vettek részt Szekszárdon a föltámadási körmenetekben, melyeknek igazán magasztos lefolyásuk volt. Az újvárosban délután 5 órakor dr. Fent Ferencz plébános végezte a feltámadási szertartásokat. A körmenet alatt a szekszárdi tűzoltói zenekar a fel- támadási egyházi éneket fújta. — A szekszárdi elvárosi templomban Wosinsky Mór apát-plébános segédlettel indult a szent sirhoz és a zsolozsmák elvégzése után a templomból kivonult a körmenet, melyben a róm. kath. olvasókör és a tüzoltóegyesület Boda Vilmos főparancsnok vezetése alatt vettek részt. A szentséget vivő apát-plébánost a községi elöljáróság, az irgalmas nővérek és a Mária-leányok kisérték. A tűzoltók zenekara itMs szerepelt. — Személyi hír. Dr Selcz József, a szekszárdi kir. törvényszék elnöke, megrongált egészsége helyreállítása végett hosszabb időre szabadságra ment a délvidékre. Távolléte alatt Ágoston István táblabirói ranggal és jelleggel felruházott törvényszéki biró helyettesíti. TÁRCZA. Viszontlátás. A »Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárczája. Abban az időben történt, mikor egy szelid- Jelkü sokat szenvedett költő börtönéből kikerült s hazatérve, nem lelte otthonát; nem ellenség [égette fel — asszonyi hűtlenség, csalfaság kergette el onnan a családi béke angyalát. Csüggedten, szótlanul ültek a tűz körül egy ősz férfi és két kis gyermek. Fekete volt az éj, erős szél sivitott végig a sötét utczán, az ajtó és az ablakok megremegtek. A szoba egyik szögletében beteg nő feküdt. A zörejre körülnézett. *ő az, ő jött. Halljátok, mint zörgeti a kaput? Nyissátok ki neki. Ah, mért nem jön még?« Az aggastyán ágyához tipegett. «Nyugodj, lányom. Aludj csendesen, nem ő zörgetett, a vihar volt, mely künn dühöng.« «Zivatar van? hogy jön haza férjem? »Zegernyés az idő. Majd világitt neki valami fény. Isten hazahozza őt hozzád, hogy meggyógyítson. Nehéz, komor felhők nehezedtek fölénk,« mondá és könnyei kicsordultak. Óh, könyörülj rajtam, ne hagyj oly soká kétségben. Az élet, melyet a kór kiszí belőlem, csak annyira tart fenn, hogy megtudhassam a valót. Mondd, ugy-e nem tér már vissza? « De visszatér.« «Ha tudná, hogy fekszem itt, ha sejtené, mily erőfeszítéssel tartom távol magamtól a halált, áttörné börtönét, hogy ne szenvednék hiába s mielőtt lecsukódnék örökre szemem, még megláthatnám, még megölelhetném egyszer.« «Isten csapásai sűrűén látogattak meg minket. Másképpen lesz; felejtsd el ezt az életet, nyugodjál, hogy szebre ébredj, olyanra, minőt álmodban fogsz látni.* «Csak a halál az . . .« susogta s erőtlenül hanyatlott vissza fekhelyére. Az öreg meghatottan folytatta: <0 eljön hozzád, nem kell nélkülöznünk többet.* Úgy fáj, . . . atyám . . . atyám! Atyja elfojtja zokogását. «Nem átkozódom, nem panaszkodom, óh Istenem, szánj meg, lehelj életet belém, hogy megláthassam őt, küld el hozzám, hogy boldogítson.« Elhallgatott . . . Lehunyta szemeit, ajkai csak némán mozogtak. A zápor csatogásán kívül nem halladszotf semmi. A két gyermek gondtalanul aludt tovább. «Hallod?» riadt föl a beteg. «Hallod? Mi az . . .?« »Meglásd, holnap hirt hallasz róla. Innen elmegyünk. Nem kell annyit aggódnunk megélhetésért.« «Nem kínoz már semmi . . . Könnyebben lélegzem . , . Holnap . . . holnap . . . nevem napja van . . . Add vissza őt nekem . . . irgalmazz . . . hallgass meg!« Az atya nem tudta magát tovább türtőztetni, hangosan sírni kezdett. Megint néma minden. Nem tekint ide senki, az ég csak pusztítani, büntetni tud, de irgalmazni nem? Az égen tündöklő, de most felhőboritotta csillagok pazar ragyogásából csak egy, csak egyetlen egy sugár sem lop be vigaszt, reményt ? . . . Ha az egymást szerető szivek megtörtek,- nem nem élesztheti fel őket a szánalom a siralom ? Aludtak. Nyugodtak. A szív alig dobogott; a már-már hideg szív még mindig melegen érzett... A mécses fellopogott, sötét minden . . . Megint felpislog, ismét elalszik. Csillámlik még mindig. Mivel küzd az elhaló fény ? A sötétséggel ? Az éjjel ? Vagy tán remény gyanánt szeretne tovább fényleni, hogy a kétségbeesés minél későbben lépjen be ide ? Sirolitte) és A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek barutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurnt különösen Iábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható.----- Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: ■ iF. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz).
