Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-26 / 13. szám
XXXI. évfolyam. 13. szám. / Szegzárd, 1903. márczius 26. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi Előfizetési ár: Egész évre...........................12 kor. — fill. Fél évre ...... 6 „ — „ Negyed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csütörtökön. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig .....................3 kor. 74 fii. 10 0—200 ...........................S „ 74 „ 200— 300 .................... 7 „ 74 „ mi nden további 100 szó 2 koronával több. , A dunai áthidalás. Három évtized fáradságos munkája, számos országgyűlési felszólalás, egy csomó röpirat közrebocsájtása s több nagyszámú küldöttség felvonulása után végre a magyar kormány két tagja és pedig Széli Kálmán miniszterelnök és Láng Lajos kereskedelmi miniszter urak kifejezetten Ígéretet tettek, hogy a legközelebb megkötendő 200 milliónyi, úgynevezett beruházási kölcsönből fedezni fogják azon kiadásokat, melyek a baja— bátaszéki dunai áthidalás létrehozatala alkalmával felmerülnek, a hidat az építendő műtárgyak sorába felveszik s annak keresztülviteléről gondoskodnak. Az öröm kiáltás, mely e határozott ígéretre az egész érdekelt nagy vidék népességének összes köreiben felhangzott, általános volt s közlekedési és gazdasági viszonyaink jobbrafordultának napfényes hajnalaként üdvözöltetett. Nem sok idő múlva meg is jelentek a helyszinén a kiküldött állami mérnökök, hogy a hídépítéssel kapcsolatos előmunkálatokat haladéktalanul teljesítsék, sőt már azok kimondott ‘véleménye is közszájon forgott, mely szerint a legnagyobb valószínűség az, hogy a hid a bajai gőzhajó állomáson felül, körülbelül 250 méternyire fog létesülni. De kötelességünk érdekelt közönségünTARCZA. két éberségre inteni s figyelmét a nagyban I folyó, kéz alatti, aknamunkára figyelmez- I tetni, mely egy előkelő állású állami tisztviselő vezetése alatt, rendszeresen és nagy szívóssággal folytattatik, oly czélból, hogy az áthidalás ne Baja, hanem Zombor város határában létesittessék. A konzorczium, a mely e czél keresztülvitele ötletéből megalakult, nem átalja a Baján lefolyt legutóbbi képviselőválasztás eredményét is egyik eszközül felhasználni, hogy a kormányt, meg vagyunk győződve, eredménytelenül, Baja ellen hangolni megkísérelje, a miért a kormány egyik érdemes tagját, egy fiatal ügyvéd ellenében bukni engedé. De még van egy másik — nézetük szerint |— megdönthetetlen érvük, melylyel a befolyásos köröket meghódítani s czéljaik- nak megnyerni, kísérletet tesznek s ez azon semmivel sem igazolt, széles körökben terjesztett állításuk, hogy az egtLz haJai határban a Duna ' parfja~ oly' alkbtSsú,'' hogy a- hidfő elhelyezése elhárithatlan akadályokba ütközik. Mondanunk sem kell, hogy e légből kapott állítás ellenkezőjének a bebizonyítása, nem fog nehézségekbe ütközni s annyival kevesebb értéket tulajdoníthatunk neki, mert ha még úgy volna is, még akkor sem jöhetne Zombor tekintetbe, mert a zombori dunai part teljesen azonos a bajaival s igy ha ez utóbbi nem alkalmas, akkor az előbbi sem az. De bármily csekély fontossággal biró körülményekkel és okokkal próbálkoznak is ellenfeleink a mérleget maguk számára kedvezőbb állásba helyezni; bármily kevés kilátásuk lehet egy határozott megállapodás felforgatását keresztülvinni, — azért mégis szükségesnek tartottuk a mozgalmat, mely zajtalanul, mintegy a színfalak mögül intézi, immár nyert ügyünk ellen, támadásait, a nyilvánosság elé hozni, hogy vidékünk érdekeltsége róla tudomással bírjon s ha netalán szükség lesz, a törekvést a, maga nagy erejével ellensúlyozza. Mégis legérdekesebb a dologban azt tudni, hogy minő álláspontra helyezkedik Baranyavármegye és Pécs városa a megindult mozgalommal szemben? Váljon megmarad a korábbi állásfoglalásánál, vagy pedig érdekből azs újabb keletű mozgalom támogatására vállalközik'? Ennek is, nem sok idő múlva, ki kell derülni; mert bár még ebben az esetben sem féltjük igazságos ügyünk győzelmét, azért mégis jó lesz, a jövőre való tekintetből tudni, hogy hol kell keresni hű, megbizható, szövetséges társakat és hol nem. Feslö bimbók, ébredő szerelmek. — Tűnődések. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. Távol tőlünk, idegenbe. Elbujdostál messze földre, Bús a szived, sóhajtja szád: KOSSUTH-NÓTA. • r^-.’ Kötesd, 1903. márczius zjV — Régen volt az, nagyon régen, Más nap tündoklött az égen ; Bíboros volt annak kelte, . . . Kossuth Lajos azt izente!. . . Ment a honvéd, ment a huszár, Mint a szilaj, tomboló ár. S a mint Kossuth egyet izent . . . Nagyobbodott a regiment ! . . . D'örg az ágyú, szegezz szuronyt, így mentjük meg az ősi hont. Utunkban nem állhat semmi! . . . Mindnyájunknak el kell menni! Csatába ment ifjú, öreg, A haláéitól egy sem remeg. S Kossuth nevére kiáltja: . . . Ezer áldás szálljon rája! . . . Hová lett a sok katonád! ? Távol tőled, közel hozzád, Read nézett egész ország. S megírtad azt a levelet . . . Esthajnali csillag mellett! Kossuth apánk, mikor írtad, Könnyeiddel teli sírtad, Rád az ország áldást hintett: . . . Nem fogyott a regimented! Haza hoztunk, köztünk nyugszol, De a sírban sem aluszol, Lelked dörögve kiáltja : ,. . Éljen a magyar hazája I Dicső lelked legyen vélünk, S mi az ördögtől seryi félünk Örök szó az izeneted; ... Egy ország a regimented! KÁLMÁN DEZSŐ. Irta: Stubenwohl Gyula. Néha midőn egyedül, üres óráimban kisétálok a közeli erdő vadregényes édenébe, eszembe jutnak ifjú éveim emlékei. Oly édesek ezek a visszaemlékezések, oly kedves órákat hoznak nekem, hogy nem tudok ezektől a csábos gondolatoktól magválni; s az erdő csendes magányában keresztbefont karokkal, elmélázva neki dűlök egy vén, korhadt fa oldalának s a természet csodáit bámulva, elmerengek soká-soká. Nem tudom miért, de oly jól érzem magam ilyenkor. Tündéries színben látom a világot: el-el- nézem a kis ibolyát, a mint oly csábosán hajol rá a százszorszépre s azt átkarolva suttog neki szerelemről, boldogságról. Fent a fákon édes madárdana szól. Lelkemig hatnak a kedves hangok. Az egyik ágon egy vadgalamb mesél szerelemittasan párjának; amott megzörren a bokor, oda tekintek: két kis őzike szemérmesen összedugva fejeiket, csókolgatják egymást. S amint igy szövöm gondolataimat tovább-tovább, hangok zavarnak fel ábrándozásomból. Lent a gyaloguton két alak közeledik: egy angyal-arczu szőke leányka és egy barna ifjú. Fiatal, nagyon fiatal még mind a kettő. Az ifjún a férfias vonásoknak még a legkisebb nyoma sem látható, a leányka szűzies tiszta vonásai elárulják, hogy nem régen rázta le az iskola-
