Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-19 / 8. szám
XXXI. évfolyam. 8. szám. Szegzárd, 1903. február 19. .KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGÍI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selypmtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi Előfizetési ár: Egész évre . . . . . . 12 kor. — fill. Fél évre ....... 6 „ - „ Negyed évre ....................... 3 „ — „ Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csötörtökön. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilftérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii. 100—200 „ ..... 5 „ 74 „ 200—300 ., . . . . : 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával töbt. A kedves sógorok. Tolna egyike az ország legnagyobb bortermelő vármegyéinek s gazdasági fellendülése jó részben attól függ, hogy borait tisztességes áron eltudja-e adni ? Természetes tehát, hogy a nagyszámú szőlősgazda közönség alig várta, hogy az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződés, mely szerint az olasz borok 40 korona általános vámtariffabeli vám helyett, 6. korona 40 filléres kedvezményes vám mellett behozhatok voltak, megszűnjék s ily módon hazai bortermelésünk azon pusztító versenytől, mely az olaszok alacsony termelési költségei folytán végromlást volt reá hozandó, egyszer- mindenkorra megszabaduljon. Nagy volt tehát az öröm az ország bortermelő köreiben, midőn a kinosan hosszú tizenhárom év — ennyi időre köttetett meg Olaszországgal a kereskedelmi és vámszer- zőtfés — vége felé közeledvén, a magyar kormány a külügyminiszter utján azt felmondatta s ez által egy jobb jövő iránti reményeknek mintegy útját egyengette. Azonben ez a vigasság még egy kissé korai volt, mert a szerződés felmondása után korábbi mindkét szerződő fél kijelentette, hogy nem riad vissza a tárgyalásoktól, melyek egy újabb vám és kereskedelmi egyezmény létrejövetelét eredményezhetik. Olaszország erősen fenyegetődzik, hogy kitiltja lovainkat s dongafánkat, melyeket nagyobb mennyiségben viszünk oda ki, ha a borvámot felemeljük s ily módon behozandó boraira nézve kedvezőbb és alacsonyabb vámtételt elérni iparkpdik ; ebből azután önként következik, hogy mindkét félnek engedni kell eredeti álláspontjából, hogy a középuton találkozhassanak s itt a vámtételre nézve megegyezve, szerződést köthessenek. El lehetünk tehát készülve, hogy a magyar kormány sokat enged az általános vámtarifában foglalt tételből; azonban, azt hisszük, hogy Darányi Ignácz földmivelési miniszter eddigi működését tekintve, bizhatunk benne, hogy a borvápi mégis annyira le nem szállittatik, hogy a. verseny újra lehetetlenné legyen téve s így alig lábba- dozó bortermelésünk, az állam nagy kárára, végpusztulásnak nézzen e éje. Azonba’b mindezt^ a lapudban sokszor szellőztetett dolgokat csak azért említettük fel újra. hogy érthető legyen az újabb veszedelem, mely, mint annyi más alkalommal, ismét a mi kedves sógorainktól, az osztrákoktól, fenyeget bennünket. Az eset igen egyszerű s néhány szóban ismertethető. Egy ausztriai bornagykereskedő felhívást intéz borkereskedő társaihoz, hogy a folyó évben, mikor még a bor a korábbi alacsony vám mellett behozható, egész pénzüket, sőt egész vagyonukat fordítsák olasz borok vásárlására s halmozzanak fel pinczéikben olyan készletet, hogy 4—5 évig, vagy ha lehet a kötendő uj szerződés egész idejére rendelkezzenek ilyennel s ily módon a magyar borok kelendősége ellensúlyozható legyen. Hát ha egy osztrák, ki a magyarság ellen izzó gyűlölettel viseltetik, tisztán és egyedül azért, hogy hazánk kezd alárendelt, kiszipolyozható gyarmati állásából kivetkőzni, intéz hasonló felhívást társaihoz s azok hasonló érzelmekkel telítve, a pusztító munkához hozzájárulnak, azt még értjük \ de ha a magyar borkereskedők is, rút önzésből, hasonló csapást intézni a magyar bortermelés ellen, megkisérlenék, az már a hazaárulás határait érintené s ez ellen minden eszközt felhasználni a kormányhatalom, az országgyűlés és a nagy közönség első- 'rendn kötélessége. volna*. *• S mi részünkről még olyan törvény hozatalától sem riadnánk vissza, mely azt a magyar borkereskedőt, ki az ilyen államrontó üzelmekben bűnös, megfosztaná üzlete folytatásának jogától. A kereskedelem, általános felfogás szerint, nem tartozik számolni az érzelmekkel, de a hazafiui érzés kell, hogy helyet kérjen magánák a magyar kereskedő szivében és TARCZA. Az „Esperanto“ nemzetközi nyelv.* »Nemcsak lehetséges, de szükséges is oly műnyelv alkotása, mely szabályosabb, tökéletesebb és megtanulásra könnyebb legyen, mint bármely nemzeti nyelv.« — »Az Esperantót a legelső hely illeti meg ' versenytársai között« Max Müller. A nemzetközi nyelv czélja és szükségessége. A nemzeteknek egymással való érintkezésében a XIX. század megtalálta az arany középutat, mely távol a szűkkeblű nemzeti sovinizmustól s még távolabb a hazát nem ismerő rideg kozmopolitiz- mustól, lehetővé tette az egészséges élettől pezsgő nemzetközi érintkezést. Ez érintkezést nagyban előmozdították a XIX. század remek technikai találmányai : a gcLvasut, mely nem ismer távolságot, a gőzhajó, mely a tengeren túl tekvő országokat hozta hozzánk közelébb, a lelegraf, mely nehány perez alatt c’riási távolságokra vi-zi gondolatainkat, a telefon, mely egymástól nagy távolságban élő személyeknek a rögtöni eszmecserét teszi lehetővé. Megvan tehít a szellemi érettség, mely a lángoló hazaszeretetei össze tudja kapcsolni a többi nemzetek önzetlen szeretetével, s meg van az érintkezés technikai lehetősége is s mégis szinte legyőz- hetetlennek látszó nehézség akadályozza meg a • Elősző Lengyel Pál, M i 1 e t z József. és ifj. Seper Kajetán sajtó alatt levő »Esperanto nyelvtanc-ához. népek közlekedését : a bábeli nyelvzavar. Emberek milliói nem értik meg egymást 1 Művelt emberek milliói! Az érintkezés eme kellemetlen és zavaró akadályának szembeszökő bizonyságai az újabban (különösen 1900-ban Párisban) megtartott nemzetközi tudományos és társadalmi irányú kongresszusok, melyeken a több nyelven való tárgyalás nagyon megnehezítette az eszmecserét. (Több ily kongresszus ki is mondta a nemzetközi nyelv szükségességét, s több közülök szövetséget is kö- kött ily nemzetközi nyelv behozatalára. E szövetségbe 1902 végéig 87 kongresszus és tudományos társulat lépett be a művelt viiág minden készéből.) * Ezen akadályt akarja legyőzni a nemzetközi nyelv, mely tehát nem a nemzeti nyelvek elnyomását avagy megszüntetését czélozza (misem áll tőle távolabb), hanem a könnyű érintkezést más nemzetbeli embertársainkkal. — A nemzetközi nyelv tehát a nemzeti nyelv mellett minden ember második nyelve akar lenni. Milyen legyen a nemzetközi nyelv? A nemzetközi nyelv legyen: a) könnyű, mert máskép a czél elérésére nem alkalmas. Nyelvtanának a lehető legegyszerűbbnek és logikusnak kell lennie;'a szabályok alól egy kivétel se legyen benne; szavai könnyen megje- gyezhetők és képezhetők legyenek. * A belépésre vonatkozólag e sorok írója szívesen szolgál fölvilágositással. b) egyszerűsége mellett minden eszme és gondolat kifejezésére alkalmas, s igy a tudományban, irodalomban, kereskedelemben, utazások alkalmá-r val s a mindennapi életben használható legyen. c) könnyen s egyenlően kiejthető, akár angol akár franczia, spanyol, magyar vagy más nemzetbeli ember ejti ki, d) végre, ha lehetséges {bár ez nem lényeges kellék), kellemes hangzású. A latin nyelv nem alkalmas e czélra. Voltak, kik a latin-nyelvet ajánlották ily nyelvül, hivatkozva arra, hogy a latin valamikor már ily nyelv szerepét játszotta. De a latin nem alkalmas e czélra, mert a) igen nehéz (ötféle declinatio, nemi szabályok, négy conjugatio, consecutio tempójúm, a »hogy* sokféle fordítása, a számtalan kivétel és alkivétel stb.) Ifjaink 8 éven át heti 5—6 órán át tanulják, s mily csekély az eredmény 1 b) holt nyelv lévén, a modern eszmék kifejezésére nincsenek is szavai. Nehézkes szerkezete a műveltség egy letűnt korszakának megfelelt, de a mai »mozgékony* kornak többé nem felel meg. A latin nyelv ajánlói ezeket belátva azt javasolták, egyszerűsítsék á latin nyelvet s. hiányzó szavait pótolják az élőnyelvekből, de feledték, hogy ez esetben e nyelv már nem volna a latin, hanem latin alapon készített műnyelv. Az élő nyelvek egyike sem alkalmas nemzetközi nyelvnek. Mások az élő nemzeti nyelvek valamelyikét ajánlották. De ezek sem alkalmasak e czélra. Mert
