Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-19 / 8. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 8. sz. pedig annyival inkább, mert mese beszéd számba, sorozható azon kibúvónak használt állítás, hogy a magyar bornak használhatósága érdekében szüksége van olasz bor keverékre; hiszen évtizedeken keresztül volt virágzó magyar borkereskedelem s az egész művelt világ megelégedésére, annélkül, hogy ez a hiedelem lábra kapott volna. A magyar borkereskedők tehát egy fontos lépés és elhatározás előtt állanak, saját érdekükben kívánatos-, hogy alaposan meghányják, vessék követendő eljárásuk következményeit. Egy nagy társadalmi réteg jóindulata, vagy ellenszenve, esetleg élethalál harcza, nem lehet közönyös reájuk nézve. b. Az ifjúsági egyesületekről. Az állami tanítóknak kötelességükké teszi a miniszteri rendelet, hogy mindenütt megkísértsék az ifjúsági egyesületek szervezését. Ugyanebből kifolyólag felszólítja a közigazgatási bizottságot, hogy érdeklődni és támogatni szíveskedjék a kiválóan fontos kezdemenyezést. Örömmel látta volna minden magyar tanító, ha egyúttal felkéretnek a felekezeti hatóságok is, hogy saját hatáskörükben hasonló rendeletet kibo- csájtani szíveskedjenek. A nem állami népoktatás is méltán betölti helyét s reméljük, hogy viszhangot fog kelteni ez a horderejében nagyon is kiszámítható kezdeményezés. Hogy csakugyan elérhessük a kitűzött czélt, mulhatlanul kell, hogy csatlakozzék minden iskolai hatóság, legyen bárminő is jellege. Rendeletre van szükség, mely megalkuvást nem ismer. Nem azért, mert kötelességét ne tudná minden tanító, hanem a felmerülő nehézségek miatt, hogy legyen ami Icényszeritse is megküzdeni az akadályokkal. A közigazgatási bizottság támogatására nagyon is rá vagyunk utalva. Népünk megszokta már, hogy különösen minden vasárnap délután a korcsmában vagy más helyen zeneszó mellett várja be az éjfélt. Még mindig küzdünk, harczolunk az ismétlő iskolások korcsmázása ellen seb. lap hasábjain nem egy panaszkodott, hogy bizony nem a legjobb eredménynyel. Bármilyen csábító is legyen az ifjúsági egyesületben lartandó előadás, vasárnap délutánonként, mikor tánczolni akar a fiatalság, az iskola üresen marad. Első sorban tehát, mielőtt az ifjúsági egyesületek szervezéséhez kezdünk, szükséges olyan rendelet, mely csak kivételes esetekben engedélyezi a zenét mulatságra. Az ifjúság kényszerittetnék szórakozást keresni s önkénytelen az iskolát látogatná meg. A megalakítást akadályozó körülményeket szándékozom előhozni, amelyeket egy kis jóakarattal elhárítani lehetséges. Alapnak lenni kell, akárhonnan is. Állami iskoláknál ott van az iskola könyvtára, hanem a többi iskolának van-e ? Honnan szerzik az előadók az anyagot az előadáshoz ? Abból a csekély tagsági díjból alig egypár könyvet szerezhet az egyesület, melyet a fele sem olvashat el, külön-külön a háznál. Ebből is könnyen visszavonás keletkezhetik a tagok között. A földmivelésügyi miniszter ad ugyan bizonyos könyveket, hanem ezt nem tudja minden tanitó. Nem régen mondta egy gazdatiszt, hogy miért nem kérünk községünknek könyvtárt, melyet ingyen kapnánk s azonfelül a kezelésért 50—100 korona tiszteletdijat ? Mi igaz a dologban, mi nem ? Én nem tudom, mert kérdésemre választ még nem kaptam, melyben a minisztériumtól kérdezősködtem ez iránt. Vándor-könyvtárt szervezett a nevezett minisztérium, hanem ezt a közigazgatási utján kell kérni, a község tartozik az esetleges kárt és .a költségeket megfizetni. Szerény nézetem szerint ezt a könyvtárt az egyesület kezelné s elsősorban olyan községek kapjanak, hol ifjúsági egyesület van. A könyvtár létezése is hatalmas lendületet adna e kezdeményezésnek. A gyermekkönyvtár szervezésérőli midőn csikkemet megírtam, azon czélt tűztem magam elé, hogy ebből idővel az ifjúsági és népkönyvtár fejlődjék ki. Az egyesületnek, mint jeleztem, alap kell. Ezt az alapitó- és a pártolótagok adnák. De ez sem kerül mindenütt, mert az intelligens elem nincs olyan nagy számmal, hogy elegendő összeg gyűljön egybe. Az iskolából és a tanítótól kell kiindulni, munka után a vagyon gyűjtésnek. Van ennek módja több. A gyógynövények gyűjtése is szépen jövedelmez. Nem mulaszthatom még egy körülményre felhívni a figyelmet. Községekben hány üdvös intézménynek útját állja a tisztviselők egyenetlensége ! Szükségesnek tartom azért a rendeletet minden jellegű iskola tanítójának, hogy ne hiúsíthassák meg egyik, vagy másiknak munkálkodását • kell a rendelet a községi tisztviselőknek is, hogy az együttmunkálkodásra kényszerittessenek és személyes elletiségeskedés vagy kicsinyeskedés miatt ne tegyék lehetetlenné, hogy a nép vécébe, öntudatába menjen ez az üdvös intézkedés. Csakis ilyen mindenoldalú előrelátással remélhető, hogy elérhetjük azt a nagy czélt, melynek neve : a magyar nemzeti állameszme kiépítése. Franczia János. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Döry Pál alispán múlt csütörtökön szabadságra ment s pár napot Tüske pusztán töltött, a honnan két heti szabadságra Abbáziába utazott. Távolléte alatt az alispáni hivatalt Simontsits Elemér főjegyző vezeti. — Püspöki körlevél. Hetyey Sámuel pécsi püspök most bocsátotta ki II. számú körlevelét. Vezető helyen közli az apostoli Szentszékről 1903—1908. öt évi időtartamra szóló felhatalmazásokat »ex foro externo« és »pro foro interno.i Közli a Troli-féle papi és tanítói ösztöndíj alapítvány ezévi kamataiban részesülő 10 papnak és 22 tanítónak nevét, azután pedig közli a vallás- és közokt. miniszternek az óvó és tankötelesek összeírásáról és ellenőrzéséről kiadott rendelete kapcsán a tolnamegyei közigazgatási bizottság áltál hozott határozatot. Schrempf József beliscei kántortanitó által kiadott »Szertartás könyv kántortanitók részére ez. könyvtt ajánlja. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Dec- leva Dénes pécsi kir. törvényszéki joggyakornokot a pécsi kir, törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — Lelkészválasztás. Mucsfára Czipott Áron ág. ev. lelkész választatott meg a Szepességből lelkésznek, aki derék, hazafias érzelmű magyar ember. — A főnök a tisztviselőkért. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott erélyessége és i'gazság- szeretete közismeretes tisztviselői iránt, a kiket" nem egyszer részesít kellemes meglepetésekben is. így az elmúlt szombaton tartott vivóakadémiára és tánczestélyre az összes tisztviselőknek, megváltotta a jegyet, akik ezt a figyelmet természetesen azzal viszonozzák, hogy teljes ügyszeretettel és kitartással szolgálják a selyemtenyésztés ügyét,, melynek önzetlen zászlóvivője Bezerédj Pál. — Eljegyzés. Molnár Gyula, gróf Apponyi Géza hőgyeszi uradalminak intézője, eljegyezte Reisner Annuska urhölgyet. 1903. február 19. a) mind nagyon nehezek. Annyi bennük az aprólékos szabály, fölösleges kivéte1, helyesírási és kiejtésbeli nehézség, hogy azoknak tökéletes megtanulása, avagy épen beszélése szinte lehetetlen. A tapasztalat ennek megdönthetetlen bizo- nyitéka. b) a nemzeti büszkeség és politikai versengések lehetetlenné teszik a nemzetek megállapodását egyikük nyelvének általános elfogadásában. Nemzetközi nyelv szerepére az angol, franczia vagy német tarthatna leginkább számot. S vájjon melyik a három közül mondana le a másik kettő egyikének javára? A diplomáczia jelenlegi hivatalos nyelve a franczia: de már Bismarck is felszólalt ez ellen (a németet ajánlván), mit utána mások is megtettek. S e uemzeti érzékenységen nincs mit csodálnunk; az egészen természetes. Egy művelt nemzet sem ismerheti el más nemzet nyelvének fölényét! A nemzetközi nyelv csak műnyelv lehet. Minthogy tehát sem a latin nyelv, sem az élő nemzeii nyelvek egyike sem használható nemzetközi nyelvül, c^ak műnyelv (a logika és nyelvfilozófia szabályai szerint készített szabályos nyelv) alkalmas e czélra. Az »Esperanto« nevű műnyelvben megvan a nemzetközi nyelv minden kelléke. Mert az Esperanto-nyelv a) könnyű. Minden szavát úgy kell leirni, a mint kiejtjük, (fonetikusan,) tehát nincsen benne helyesírási nehézség. Nyelvtani szabályai egy óra alatt könnyen megtanulhatók. Kivételek nincsenek benne. Szótövei a legelterjedtebb (nemzetközi) kifejezésekből vannak véve s ezekből sok ezer szót mindenki maga alkothat. E könnyűséget számtalan nyilatkozat igazolja: ezek közül Tolstoj szavait idézzük, ki 1894-b.en igy ir: »A Volapüköt nagyon bonyolultnak találtam, az Esperanto ellenben csodásán egyszerű. Az áldozat, melyet az ember az Esperanto megtanulására fordít, oly csekély, s az eredmények, melyeket igy elérhet, oly nagyok, hogy e csekély fáradságot senkinek se kellene sokalnia. Éh két óra alatt annyira megtanultam, hogy minden Esperanto-szöveget megértettem. i Esperanto-nyelvi tanfolyamokon a közönség — maga is csodálkozva e tényen — már egy-két előadás után megértette a táblára Írott szöveget. Dr. Etzei £ stockholmi munkásegyletben tartott Esperanto-kurzusokat s a munkások minden nehézség nélkül megtanulták az Esperantót. b) minden eszme, gondolat és gondolatbeli árnyalat kifejezésére alkalmas. Az esperantisták a legkényesebb tudományos kérdéseket is akadály nélkül tárgyalják egymással. Irodalma fényesen bizonyítja kifejezésbeli hajlékonyságát. — Remek Esperanto-forditása van pl. Homérosz Iliásának, Goethe egyes műveinek, Shakespeare Hamletjének (ezt maga a nyelv alkotója, az orosz dr. Zamenhof fordította), Heine, Puskin, Tolstoj, Byron, Korolenko, Sienkiewicz s más irók műveinek. Dr. Boirac, a grenoblei egyetem rektora Leibnitz hires filozófiai művét a »Monadologiá«-t fordította le meglépő hűséggel; Gruey L. J., a besangoni csillagvizsgáló igazgatója a napóráról irt érdekes füzetet Esperanto- nyelven, dr. Foveau franczia és dr. Mineur belga orvosok pedig orvosi tudományos értekezéseket Írtak Esperanto nyelven. Mindez fényes bizonyitéka tökéletes használhatóságának. c) könnyen s egyenlően kiejthető. Ennek bizonyságai az utazások, melyeken oroszok, svédek, finnek, francziák stb. beutazva Európát az Esperanto segélyével könnyen érintkeztek a másnemzetbeliek- kel. — Ily utazást tett többek között Kazy-Girej mandsuriai orosz mérnök, dr. Krikortz svéd orvos, Levitskij orosz ezredes; — ez érdekes utazások mindegyikét, sajnos, nem sorolhatjuk fel. Most tesz az Esperanto segélyével nagy európai utat Selezniov orosz tanár és a két Langlet testvér (svéd), kik a budapesti esperantistákat is felkeresték s ezek egyikével, ifj. Seper Kajetánnal a Hortobágyon is töltöttek 9 felejthetetlen napot. Mindez utazások megczáfólják ama régente hangoztatott ellenvetést, hogy az Esperanto a kiejtés különfélesége miatt beszélgetésre nem alkat' más. Ugyanezt czáfolja meg a következő fény : A kanadai (Északamerika) esperantisták 1902. végén dr. Zamenhofnak, az Esperanto szerzőjének, egy fonográfot küldtek, hogy megtudják, vájjon dr. Zamenhof kiejtése s az övék közt van-e különbáfig> s ime a visszaküldött fonográf hengerei bebizonyították, hogy a kiejtés teljesen azonos. d) kellemes hangzású; e tekintetben az olaszhoz áll legközelebb.
