Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-17 / 51. szám
XXXI. évfolyam. 51b szám. Szekszárd, 1903. deczember 17. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Szerkesztőség és kiadóhivatal:' Megjelen: Hiv. hirdetések: Egész évre............................. 12 kor. — fill. Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap] Hetenként egyszer, csötörtökön. 100 szóig . . . . . 3 kor. 74 fii Fél évre............................. Neeved évre ....................... 6 .. — .» 3 szellemi és anyagi részét illető minden köziemé- S Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. 100—200 „ . . . 200—300 ..................... . . 5 „ 74 . . Z ■ 74 . Számonként 24 üli. e lap nyomdájában nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jntányosan számíttatnak. minden további 100 szó 2 koronával több. A fokozatos arányos adó. Nincs egy állam szerencsés fejlődésének nagyobb akadálya, mint midőn a vagyon eloszlás nagy aránytalanságokat tüntet fel. Egy nemzet, mely nagyobb részben milliomosokból és koldusokból áll, a rendes, a nyugodt fejlődés feltételeivel nem rendelkezik, mert alkotó részei a természet törvényei szerint, a létért való nagy küzdelemben, a kirívó igazságtalanságok megszüntetése czéljából, örökös súrlódásban, élet-halál harczban állanak egymással. Éppen ilyen nagy horderejű és káros befolyása van a nemzetek életében annak, ha az ingatlan birtok jó részben kötött vagyon s ezen tulajdonságánál fogva a közforgalomból teljesen ki lévén zárva, okozója annak, hogy az alsóbb, szegényebb néposztályok földhöz nem tudván jutni, kivándorolnak az országból. Nem mondhatjuk, hogy akár a vagyon eloszlás, akár az ingatlan korlátlan forgalma tekintetéből valami szerencsés helyzetben volna országunk. Az újabb kor egész rendszere valóságosan megakadályozza az egyensúly tartására hivatott nagy középosztály fejlődését s egyenesen okozója annak, hogy egyesek kezében nagy vagyon halmozódik Ösz- sze s a vagyontalanok száma ennél fogva óriási mértékben nő; mig másrészről éppen a törzs magyarság lakta nagy alföldön egymást érik az óriási terjedelmű hitbizományi birtokok, melyek természetüknél fogva TÁRCZA. A mult. Hervadt táj a múltnak képe; Napja nincsen, mégse fénytelen: Mint megannyi fenybogárka, Ég az emlek bús világa E borongós méla éjjelen. Puszta táj a múltnak képe, — Fajó szivünk mégis ennek ól: Bár lehangol néma gyásza: Nincs virága hervadása, S benn temetve bánat szenvedély. KASZA JÓZSEF. Csongor levele Tündéhez. Irta: Kiss Menyhért. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY* eredeti tárczája. — Megkérték a kezedet aranyhaju Tünde, mivelhogy márványpalotába röpülhet a kis kanári madár, minek várna az éneklő Csongor urfira ? A jövő száraz kenyerét drága kincsen váltja be, hát megragadja a pillanatot, mert ki tudja, mi van a kétes távolban, a ködfátyolos jövőben ? Nem vádollak érte, Tünde kisasszony. Ami hozzáférhetetlenek lévén, okozói nem csak a vagyon feloszlás helytelen irányzatának, hanem még emellett a' magyar faji terjeszkedésre és népesség szaporodására egyenesen halálos csapást mérnek. Hogy mi módon lehetne ezen Magyar- ország további fejlődésére hátrányosan ható bajokon segiteni, az egy vezető czikkely keretében részletesen fel nem sorolható s igy csak felemlítjük, hogy egyik, a faji terjeszkedéssel tüzetesen foglalkozó szakírónk ebben a tekintetben egyszer egy röpiratban azt fejtegette, hogy a magyar alföldön levő hitbizományos birtokokat át kell helyezni a kárpáti hegyvidékre, hogy a perifériákon egy részt a magyar állam eszmét képviseljék, mig más részt az ily módon felszabadult alföldi birtok telepítés utján a magyar nép kezére jusson s igy a faji terjeszkedés hatalmas alapja megvettessék. Lehet, hogy erres ,a fontos ügyre más alkalommal visszatérünk/"most Csak a fokozatos aránvos adóval kívánunk röviden J foglalkozni, Anynyi bizonyos, hogy a szinmagyar alföldön meghonosodott szocziális mozgalom s óriási arányokat öltött kivándorlás megszüntetésének egyik eszköze ez az adó nem, melynek behozatala immár a politikai pártok és kormány megegyezése folytán biztositva van. Czélja az, hogy a néposztályok alsóbb és szegényebb rétegeit teljesen adómentessé tegye s az állami szükségletek azon fullánkja van a szívnek, arról is gondoskodtál s a bölcs és tapasztalt Teréz homlokom simítva adta be a keserűséget. Hogy fölülmúlt száraz okosságával ez a Teréz. Sohse hittem volna, hogy ti leányok annyira ralfinállak, számítók agyafúrtak vagytok, de v'rágszirom, rózsaillat is volt a levélben, mint ahogy dukál, mikor kiadatik a szigorú parancs a jámbor iroubadournak, bolondos álmot aranyhajáról, gyönyöröséges képeket csillag szeméről ne szőji, mert mától másnak van köze a fehérkaru Tündéhez. Igen igen. Szomorúan érzem, hogy a határon vagyunk .... A véghatáron, a várfal tövében. Tudom, keresni valóm a ragyogó kastélyban nincs, s csöndesen, lassacskán más irányt vehetek. Éjszaknak, délnek —■ csak el kell szállni onnan, nehogy könnyesek legyenek az ő álmai . . . Nem, nem, ezt én nem akarom s igy más mezőkre indulok, szépséges Tünde kisasszony. A daltól pedig ne reszkessen. Nóta maradt még a sípok aljában, de olyan a fenekén, hogy la«su bugása, zokogó sírása nem hat fel a szárnyas ablakokig. Különös, hogy Teréz, az okos, bölcs Teréz erről is intézkedik. Igazuk van, Talpas Demeternek nem lenne kellemes ez a hang ! De megvigasztalom önt, Teréz, hogy Talpas Demeter nem bir fogékonysággal eziránt. A számok szigora, aranyok csöngése elveri a szívből a poezis ütemét részét, mely ily módon elesik, a nagyobb birtokokra s vagyonosabb osztályokra hárítsa. Hir szerint a fokozatos adó életbe léptetését oly módon tervezik, hogy mindaz, ki eddig 300 koronáig terjedő tiszta jövö- delem utáni adóval volt megróva, jövőben adót egyáltalán ne fizessen; mig az ezen felüli jövödelem után adót fizető polgárság adója fokozatosan és kis méretekben emelkedni fog s legnagyobb emelkedését a nagy birtokoknál fogja elérni. Mi szivünk egész melegével pártoljuk az adózás ezen reformjának eszméjét, mert mégis csak furcsa dolog az, hogy a ki napszámmal keresi kenyerét s ily módon a beszerzett összegre a megélhetés szempontjából utolsó fillérig szüksége van, még adózásokkal is zaklattassék, mig a nagy ur, ki Bécsben költi el busás jövödelmét, a fényűzés minden nemének áldozhat. Az emberszeretet szempontja tehát az, mely az uj adózási rendezést a legmelegebben ajánlja s a tehetőseket mintegy kényszeríti reá, hogy a szegényebb néposztályok megélhetését, terheik nagy részének átvállalásával, biztosítsák. A vagyonos osztály az uj adózási rendszer behozatalával tán csak fényűzéseinek egy aránylagos kis részéről lesz kénytelen lemondani, mig sok sinlődő szegény ember örömkönyeket hullathat egy igazságosabb korszak bekövetkezésének hajnalán. b. s ezer ember közül a fodrász legények meg a poéták a romantikus lovagolMásfelől a dal sut _ öását nem értené meg az az ur a gyárkémény bömbölő zajában. Gépek kattogása elnyeli a pacsirta hangot, s az éneklő madár sem megy arra a fára, honnan gomolygó szikrákkal telitett, kormos füst terjed s fekszi meg az ég kék peremét . . . Légy nyugodt s pihenj boldogan habos, selyem párnáidon. A hárfát leszerelem s te aranyhaju kisasszony mától, e pillanattól nem vagy már nekem. Eltűntél a szivemből, úgy elröpültél, mint az illat a virág kelyhéből. Voltál csak. Avagy ki próbálná összeszedni este a nap elszórt aranyát? Pedig sütött, világított, melegített s kibontotta az almafa festő bimbóit. Hol van, merre lett, hol rejtőzik? Volt nincs. Emlékké ködük múltad, elmosódik lassanként hajnalpiros orczád, éjfekete szemed. Termeted királyi járása, lépteid rythmusa elcsendesül, mint a rózsafa ringása, ha nem hullámzik az illatos levegő. Emlék lesz korán elhervadt szerelmed, édesen csengő' szavad és soha többé nem hozza rezgésbe szivemet. Oly halkan vonaglik át rajta, mint az őszi erdő lehulló levelének suhogása . . . Búcsúzunk, Tünde, örökre búcsúzunk. « *
