Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-17 / 51. szám

2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 51. sz. 1903. deczember 17. Miként gazdálkodjunk? Ezen czim alatt életbevágó és fölötte tanulsá­gos czikk jelent meg e közlöny múltkori 50. szá­mában Mészöly Ambrus ur tollából. A mai elége­detlen, szegény és kapkodó természetű magyar társadalom számára csakugyan életkérdéssé vált az okszerű gazdálkodás. Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy csak egyszerű életmóddal és észszerű gazdái- kodás fal menthetjük meg édes hazánkat és külö­nösen magyar népünket a végső pusztulástól. Azért hálával és elismeréssel honorálom Mészöly urnák praktikus czikkét. A mezőgazdaság nemze­tünknek mindenesetre legfontosabb erőforrása, azért énnek fokozatos fejlesztése legyen legfőbb czélunk, Egyik tollal, jó tanácscsal, — másik példával ipar­kodjék e czélnak megfelelni 1 Mészöly ur saját tapasztalatait vetve papírra, elég okot szolgáltat arra, hogy tanácsait befogadjuk és példáját hiven kövessük. Gazdálkodási módszerének minden betűje való igazság. Én is tapasztalásból beszélek. Es a mikor újólag fölhívom minden mezőgazda figyel­mét ama tanulságos czikkre, nem mulaszthatom el, miszerint egyet-mást én is hozzá ne toldjak. Az okszerű gazdálkodáshoz tartozik még a háziszükséglet takarékos beosztása is. Sok ember dolgozik, fáradozik s még sem megy előre. Honnét van ez ? A legtöbb ember azt mondja; <a sok adó, elemi csapás, forgalom-hiány stb. teszi tönkre a szegény gazdát.» Nincs egészen igy. Igaz ugyan, hogy a magas adókulcs terhesen nyomja vallainkat, de adózás nélkül az állam fönn nem állhat. Adót, elemi csapást, előre nem látott eshetőségeket mind figyelembe kell vennünk házi költségvetésünk összeállításánál. Inkább az évi bevétel többlete lepjen meg bennünket, mint a hiány. Azért helyte­lenül cselekszik az, ki évi kiadásait nem viszonyítja jövedelmeihez. Ki szokásos kiadásait akkor sem szállítja lejebb: midőn rossz termés, betegség s egyéb súlyos okok jövedelmeit csökkentik. Nem szabad tehát évi jövedelmünket mind elköltenünk, nehogy adósság csinálásra szoruljunk. Mert ha adóságba keveredünk, kamatot is kell fizetnünk s igy kiadásunk mindig több lesz. Lehet adóságot is csinálni, ha például egy ingatlant veszünk s erre valamelyest adósak maradunk, ez nem baj, mert ez takarékosságra sarkal; kivált ha az az ingatlan jóval több tiszta hasznot hoz, mint amennyit adó­ságunk után kamat fejében fizetni kötelesek va­gyunk. Ilyen esetben nem kell egy kis adóságtól visszariadni. — De óvakodjuk élvezetek, drága ru­hák s egyéb luxus dolgok miatt adóságot csinálni. A könnyelmű adóságcsinálás már hány embernek okozta vesztét! Ne akarjunk a világ előtt többnek látszani, mint amik vagyunk, mert ezzel csak ön­magunkat csaljuk meg. Ne akarjon az iparos és földmives tekintetes, a tekintetes nagyságos, a nagyságos méltóságos urnák látszani. Ostoba ön- ámitás, ha másoknak imponálni akarunk azzal, hogy „én tehetem“. A becsületes munkásság, mértékle­tesség és takarékosság hozza meg az ipari tekin­télyt. Igaz, a költekező és mulatságokat hajhászó embernek sok a barátja, „tisztelője“; de csak ad­dig, mig vagyona tart. Ha elszegényedett, szépen kerülik. A vagyon fitogtatása akkor sem szép, ha tényleg megvan. Az eladósodott embernek fönhéjá- zása, henczegése pedig kész nevetség. Ki követeli tőlünk, hogy lakomákat adjunk, minden költséges dologban részt vegyünk, ha nincs hozzá megfelelő j jövedelmünk ? Senki. Ausztriában, Németországban, Schwaitzban és egyebütt, ahol megfordultam, min- I denütt a legegyszerűbb életmódot észleltem. Miért ne lehetne nálunk is takarékosabban élni ? Járjunk egyszerűen, de tisztán. Vigyázzunk öltözetünkre, mert a ruhán sokat meg lehet takarítani. Együnk egyszerű egészséges eledeleket. Kinek 4—5 kövér sertése van, ne használja fel mind, hanem adja el felét, mikor olyan drága a sertés 1 A ki tehenet nevel, bőségesen jut tejhez, vajhoz, túróhoz. Ezen ételek, valamint a hüvelyesek, egészségesebbek, táplálók és olcsóbbak. Nem kell azt hinni, hogy csak a szalonna, hurka, kalbász tesz jót a gyomor­nak ; ellenkezőleg, éppen a sok zsíros eledel teszi tönkre gyomrunkat. A pálinkaivás, borozás, sörözés, theázás, örökös dohányzás, mint sok pénzbe kerül évente. E nélkül is meg lehet az ember. Tanuljuk meg az önmegtagadást és ne legyünk rabjai rossz szokásainknak vagy szenvedélyeinknek ! Látnivaló, hogy mindenben takarékoskodhatunk s az egyszerű életmód mellett sokkal egészségesebbek maradunk, és anyagilag gyarapszunk. Az okszerű mezei gazdálkodással karöltve járjon a házi gaz­dálkodás. Mert nem elég csak szerezni, hanem a szerezményt meg is kell tudni becsülni. Ebben leg­több szerepe van a jó gazdaasszonynak. Tartsa vissza férjét a fölösleges kiadásoktól. Gyermekeit korán szoktassa mértékletességhez, takarékosság­hoz és rendhez. Rendezne be házi szükségleteit úgy, hogy jusson is, maradjon is. Gondoljunk min­dég arra, hogy milyen jó lesz, — rosszabb idők beálltával, — ha a megtakarított összeghez nyúl­hatunk. Nagyon gyenge vigasztalás a legtöbb em­ber okoskodása ; «majd csak megélünk valahogy !» «Segíts magadon, az Isten is meg segít!» Ez le­gyen jelszavunk. Jó vagy rossz sorsunknak több­nyire önmagunk vagyunk okai. Ki mint vet, úgy arat . . . Nem folytatom tovább. Elég ezen thémából egyelőre ennyi. Csak azt szeretném, hogy szavaim­nak foganatja legyen, akkor szivesen irok erről máskor is. Hí minden magyar ember megtanulja, hogy miként kell a földből ezután kétszer-háromszor annyit produkálni, mint eddig : ha jószágot nevel, baromfit tenyészt; ha gyümölcsfákat ü'tef, szóval minden lehetőt pénzzé tesz és pénzét meg is taka­rója, úgy elnémul a sok panasz. Anyagilag meg­erősödik az ország s lesz egy boldogabb jövő — magyar vezényszóval. Vissza tehát az ősi egysze­rűséghez addig, mig nem késő! Tolna, 1903. évi deczember hó 14 én. Perler Mátyás, kántortanitó. Előfizetőink figyelmébe. Tisztelettel értesítjük lapunk régi és: uj előfizetőit, hogy az 1904. évre megjelent GARAY JÁNOS NAGY KÉPES NAPTÁRÁT, mely rendkívül gazdag tartalmú és magád­ban foglalja Tolnavármegye teljes czimtárát; is, mindazon előfizetőinknek dij mente 8 en küldj üli; meg, kik jövő évre szóló előfizetéseiket a. kiadóhivatalhoz beküldik. A »Tolnamegyei Közlöny«-t, mely 1904,. január 1-én a XXXII. évfolyamába lép,, ajánljuk olvasóink támogatásába. Hazafias tisztelettel a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. — Rendkívüli közgyűlés. Tolnavár­megye törvényhatósági bizottsága folyó hó 15-én rendkívüli közgyűlést tartott gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt,, melyen a megyebizottsági tagok elég szép számmal jelentek meg. A közgyűlés simáns folyt le s alig fél óráig tartott. — Gróf Széchenyi Sándor főispán pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést és a részvét őszinte szavaival parentálta el a most el­hunyt Spányi Antal nyugalmazott várkapi­tányt, aki Tolnavármegye esküdje, tb, szolga- birája és várkapitánya volt. Kiemelte, hogy Spányi Antal a magyar szabadságharcznak vitéz honvédtisztje volt és érdemeit O Fel­Tavasz fuvalma leng s a meleg sugarak ki­nyitják az akácz virágait. Uj élet zsendül erdőn, mezőn s a napsugaras levegőben csattogva énekel a pacsirta. Oly könnyű a felhő, mint egy fehér fátyoldarab egy kékszemü leányka kalapján. Vagy tán nem is felhő s csak kaczérkodik vele az ég. Az utak szélén ? Az utak szélén bimbózó, rügyező fák. A fák alatt a bársonyos pázsiton sétáló, cse­vegő párok. Ki nem sétált virágzó fák alatt, buja, meg­részegítő illatárban ? Egyszer egy tavaszon ? Piruló leányka áll hófehér ruhában oldalunkon s mi min­denféle badarságot mondunk csillagról, illatos me­zőről, zengő májusról. Hangunk meg-meg remeg, mint a madáré, mikor az első dalt próbálgatja. A lányka lesüti szemét s mi lágyan fogjuk meg resz­kető kis kezét. — Tünde szeretlek . . . S jön rá sok esztendő. A szőke haj sötétedik, a gyermek hó tiszta vonzalma az erős férfi szenvedélyévé alakul. Számot vetünk múltúnkkal, jelenünkkel, jövőnkkel s azt találjuk, hogy egyetlen legnagyobb üdvünk volt, mikor a fehérruhás lány szemérmesen pirulva sütötte le szemét s mi reszketve nyúlunk kezecs­kéje után. A férfi beváltja a gyermek pillangó szavát s egyenes fővel, büszke tartással áll előtte: — El­megyek érted a világba és felveszem a harczot, hogy boldoggá tegyelek. Kincset, hirt szerzek ne­ked, mert nem akarom, hogy betölthetetlen kíván­ságod legyen. Irigyelt és kívánatos helyed lesz s a merre mégy, körül rajong az udvarlók raja. Mindenki kedvedben .jár s érted lesz minden, mert úgy aka­rom én, aki szeretlek mindenekfelett .... Ugy-e szeretni fogsz ? . . . — De ez nem elég, neki is van egy bizony­talan szava, egy remegő kérése: — ígérd meg szerelmesem 1 Esküdj meg a szivedre, hogy vissza­térsz abból a világból, melybe indulsz és nem felej­tesz itt engemet! — Esküszöm Tünde, esküszöm. ígérem, hogy visszatérek . . . Aztán a küzdelem, a megpróbáltatás évei kö­vetkeztek. Nem hiányzottak a kisértetek, kik tüzes szókkal estek a férfi elé: — Én vagyok a te szerelmed s te légy az enyém ; gazdagságot akarsz | Van nekem. Lángoló szerelmet akarsz ? Itt könyörög a szivem. — Minek harczolsz, minek harczolsz, minek küzdesz ? Csak egyszer csókolom meg csábos ajakadat, csipetnyi fekete bajuszod alatt, rabszolganőd leszek . . . Hallgass meg engem . . . Csongor felállt s fagyos, hideg mosolylyal mérte végig a gyönyörűséges asszonyt. Szive han­gosan, diadalmasan beszélt: — Van egy fehérruhás leány, aki rám vár. Liliom fehér palást tündér termetén, s a tiszta sze­relem rózsái koszoruzzák kedves formás fejét . . . Én csak őt szeretem . . . S a szent sziget már fölcsillant a távolban, kék ég nevetett fölötte, a domboldalakon rőzse- lángok lobogtak s szerelmes nimfák hemperegtek az illatos réteken . ... Csak ép egy pár hiányzott. Aranygálya lobogózva várta, czigányok hegedűjüket gyantázták s kinyílott a piros rózsa, fehér rózsa szép menyasszony főre . . . És irt Teréz — és Csongor i* hárfát f** 0 g 0 Strohn 5 A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségei légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurc különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és meg­megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek, is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann La Roche & Co. vegyészeti erv? 1 b; (Svajcz).

Next

/
Thumbnails
Contents