Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-03 / 49. szám
49. szám. XXXI. évfolyam. Szekszárd, 1903. deczember 3. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központl tanitó - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesitőie. Előfizetési ár: Egész évre ..........................12 kor. — fill. Fé l évre..........................| | — „ Negyed évre.....................3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelent Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérhen 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak Hiv. hirdetések: 100 szóig . ; • . . 3 kor. 74 fii. 100—200 „ .......................5 „ 74 „ 200—300 ................................„ 74 „ min den továhbi 100 szó 2 koronával tA> felelő-e a »Tribuna« olasz félhivatalos újság 500000 hektoliter olasz bor. A magyar bortermelésre oly végzetes csapást mért olasz kereskedelmi szerződés tudvalevőleg a folyó év végével lejár s minthogy a 6 korona 40 filléres alacsony vámtétel mellett beözönlő nagy mennyiségű olasz bor az óriási áldozatokkal némileg lábra állított hazai bortermelésünket végromlással fenyegette, kellő időben fel is mondatott. De minthogy az 1899. évi 30. törvényczikk uj kereskedelmi szerződések megkötését, sőt tárgyalások megindítását is csak abban az esetben engedi meg, ha az uj vámtarifa már törvényhozásilag letárgyaltatok és elfogadtatott. A kormány ennek hiányában egy szükségtörvény által óhajt a bajon segíteni s felhatalmazást kér arra, egy a múlt héten benyújtott két szakaszos törvényjavaslatban, hogy Olaszországgal a kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak ideiglenes rendezése czéljából megállapodásokat létesítsen, melyek azonban alkotmányos jóváhagyás végett az országgyűlés elé terjesztendők. Hát mi a dolognak politikai oldalával nem foglalkozunk; nem vitatjuk, hogy az általános vámtarifa törvényhozási elfogadása előtt bevezetett szerződési tárgyalás a viszonosság megsértése-e vagy nem ? Vájjon szabad-e egyátalán még az olaszországgali vámháboru elkerülése indokából is fent hivatkozott alapvető törvényünkön rést ütni. Ezt döntsék el a politikusok, bennünket csak az érdekel, mit tartalmaznak ezek a kormány által megkötendő ideiglenes megállapodások ? Vájjon igaz és a tényeknek megazon közleménye, hogy tudósítója előtt Call báró osztrák kereskedelmi miniszter azt a nyilatkozatot tette, miszerint meggyőződése, hogy az ideiglenes megegyezés létre fog jönni Magyarország-Ausztria és Olaszország között. A borvám clausula helyett, folytatja az osztrák miniszter, oly módot keresnek, a mely csak az olasz boroknak kedvez. Ezt a nyilatkozatot azután összeköttetésbe hozzák Lu zz at ti olasz miniszter azon kijelentésével, hogy arra kell módot találni, hogy évenként 500000 hektoliter olasz bort szállíthassanak Magyarország-Ausztriába. Ha ezek mind való dolgok s alkalmasint úgy van, hogy valók, akkor a magyar bortermelőkre nézve a helyzet a következő tiz évben úgy alakulna, hogy Olaszország a mostani kedvezményes vám mellett félmillió hektoliter bort újra a nyakunkba zúdítana s minthogy megbízható Mrek szerint a kereskedő urak, hogy az esetleg felemelendő behozatali vám mellett is rendelkezzenek elegendő olasz borral, úgy Fiúméban, mint Triesztben rengeteg mennyiségű — körülbelül 100000 hordó olasz bort halmoztak fel raktáraikban, maradna egészben a mostani gya ázatos állapot. Vagyis az állam saját adófizető polgárait oda terelné, hogy az olasz bor versenye folytán, sokkal nagyobb mivelési költséggel dolgozván, anyagilag tönkremenni legyenek kénytelenek; mig egy más állam polgárai ezek rovására és romlására vígan haladnának a vagyonosodás utján. így tán nem egészen korrekt egy nem rég nagy feltűnést keltett falragasznak, mely a választóközönséget az obstrukczió elleni állásfoglalásra hívta fel, azon állítása, hogy azért szükséges ez a tüntetés, hogy az olasz borvámot törvényesen felemelni lehessen. Mert a magvar kormány a mostani jelek szerint nem a vám emelését, hanem azt tervezi, vagy legalább is belemegy annak az olasz részről felvetett javaslatnak tárgyalásába, hogy évenként 500000 hektoliter olasz bort a mostani, vagy ielentéktelenül felemelt vám mellett, beereszszen az orr szágba, mi egyenlő volna a magyar bortermelés ujjolagos teljes megbénításával s rontásával. Azután meg nagy kérdés, hogy abban az ideiglenes megállapodásban lesz-e megtorló intézkedés azok ellen a trieszti és fiumei borkereskedők ellen, kik a törvény czélzatát úgy_ játszók,, ki. hogy már előre foOÓOÖ bor'*-' számra megtöltik pincéikét alacsony vám mellett behozott borral s ezt élvezni fogják 3—4 éven keresztül, mig készletük tart s igy a felemelt vám jótékony hatását ellensúlyozzák. Mert ha a magyar kormány javaslata azt fogja tartalmazni, hogy nagy mennyiségű olasz bort a mostani leszállított vám mellett újra beereszt, vagy a borkereskedők kijátszási szándokát törvényes intézkedésekkel meg nem hiúsítja, — ez ellen a javaslat ellen lesz ezután még csak igazán jogosult és szükséges egy egészséges obstrukció 1 TÁR CZ A. A mai fiatal angol leányok. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Közli: Blak Flower. A Pali Mail Magasin hasábjain John Olivyer Hobbes tollából s tárgyról igen figyelemre méltó czikk jelent meg, melynek gondolat menetét érdemesnek véljük szives olvasóinkkal megismertetni. Viktória királynő uralkodása első felében az összes angol fiatal lányok mind egyformák voltak. Anyjuk szigorú felügyelete alá helyezve, zsönge koruktól fogva arra lettek szoktatva, hogy a legtartózkodóbb magaviseletét tanúsítsák, mint amely a világban előfeltétej a siker elérésére és a leg- többet érő erény Albion leányára nézve, ha férjhez akar menni. Ha néha a családi elet bizalmas köreben hazug vagy rosszkedvű kitörésé elragadta okét, elég volt édes anyjuk egy feddő tekintete és ezen megjegyzése: «Leányom, te sohase fogsz férjhez menni», — hogy kis lányát a rendes kerékvágásba terelje és szelíd angyallá változtassa. Az asszony - jelölt egyszerű öltözéke által tűnt ki, magatartása kifogástalan volt és sohasem engedett meg magának egy szót, sem egy taglejtést, mely ne lett volt tökéletesen bánális. Mikor érzelmeinek tudtán kívül tanujelét adta, azt is oly diszkrétül cselekedte, hogy még a főérdekelt maga sem vette észre. Abban a korban ez volt minden fiatal leány jelszava: «Aki nem tud színlelni, az nem megy férjhez !» A férfiak pedig zúgolódás nélkül belenyugodtak abba a meggyőződésükbe, hogy a házasság az összes hazárdjátékok között a legvesze- szedelmesebb, mert a fiatal asszony rendesen szerencsétlen férjén boszulta meg azt a sok tűrést, melynek leánykorában anyja részéről ki volt téve. A nagy átalakulás, mely a XIX-ik század utolsó éveiben a fiatal leányokat emánczipálta, első tekintetre óriási jótéteménynek volt tekinthető. Azt lehetett volna hinni, hogy ha minden leány összes fegyvereivel léphet síkra az életért való harezban, az esetben több igazság lesz a férjhezraenetel esélyeiben. Az előbbeni könyörtelen törvény, mely teljes tartózkodást parancsolt a leányoknak, óriási főlényt biztosított a külső előnyök részére, minő a szépség vagy a gazdagság. Az éitelmességgel egyik sem segíthetett magán, miután azt nem állott jogában kimutatni. Az angol társaság erkölcseiben beállott ezen mélységes változás még több előnyt látszott nyújtani a nősülendő ifjak részére, mert alkalmuk lévén megismerni a leányok valódi jellemét és természetét, nem fogják találomra választani élettársukat, hanem azt veszik nőül, aki nekik legjobban megfelel. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezen változásból a várt eredmény elmaradt, mert a leányok tartózkodó, szerény viselkedésük elhagyásával legszebb ékességüktől fosztották meg magukat és őszinte viselkedésükkel jellemhibáikat szembeötlőb- bekké tették, miáltal mindig több és több ifjú veszti el a házasság iránti kedvét és szívesebben marad agglegény. A kiállhatatlan kis Missek gazdag tárlata, melyet John Olivyer Hobbes a Pali Mail Magasin hasábjain közszemlére állít, megérlhetővé teszi előttünk azon tünetet, hogy a házasság intézménye az angoloknál határozottan dekadentiában van s hogy czélibátusság hivei mindig jobban szaporodnak. Félős, hogy ez a baj ne hogy másutt is elharapódzók. Vannak ifjú lányok: mondja az iró, — kik beteges vágyat éreznek az iránt, hogy folyton tömjénezve legyenek, kik goromba sértésnek veszik, ha a férfiak más hölgyekre is tekintenek. Arra nézve eltérnek Londonban vélemények, hogy vájjon a szépségdijra igényeket tartó kaczér
