Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-12 / 46. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 46. sz. 1903. november 12. Széli Kálmán újságja. Annak idején megszámlálhatatlan meny- nyiségü papír fogyott el, egy kisebb patak vízmennyiségét fölöző tinta lett elfogyasztva, annak minden kétséget kizáró bebizonyítása érdekében, hogy minden bajaink kutforrása a rossz közigazgatás, melyet csak úgy lehet ázsiai állapotából kiemelni s modern német mintára átalakítani, ha nevezetes újításokon megy keresztül. S megszületett egy sokáig parlagon heverő s egyszerre valami nagyszerűt alkotni vágyó agyban az egyszerűsítési belügyminiszteri rendelet. Szakértők és avatatlanok, tisztviselők és kormányzottak egyhangú véleménye szerint ez az egyszerűsítése a közigazgatásnak, mintha csak a vívmányával gúnyt akarna űzni, egyenesen bonyolultabbá tette az ügyek intézését s a munka helyett, hogy apasztotta volna, azt nein túlságos becslés szerint megkétszerezte. ' De legyünk lojális alattvalók, ne keres- i sunk a kákán is csomót s higvjünk vakon | azoknak, kik az újításnak szükséges volta I mellett egész határozottsággal lándzsát j törnek; meg is tesszük, de semmiféle tekin- I tét, érzelem, vagy megfontolás nem képes bennünket annak nyílt hirdetésére reávinni, hogy azoknak az újításoknak betetőzésére minden törvényhatóság székhelyén egy «hivatalos lap» megindítására szükség volt. Csak elnézzük a minden csütörtökön j megjelenő, a homlokán vármegyénk szépséges czimerét büszkén hordó lapocská*, mely hetenként hirül adja, hogy hány bábaoklevél hirdettetett ki; hány elvesztett marha- I levélnek megsemmisítése vált szükségessé s j kiket óhajtanának a hatóságok bizonyos | törvénybeütköző cselekmények miatt mielőbb ! hatalmukba keríteni. S még erről a lapocskáról hirdették a I félhivatalos sajtóközegek, hogy a lap megindítására vonatkozó belügyminiszteri rendeletben foglalt intézkedés nagyban hozzájárul a vidéki sajtó színének emeléséhez. Már most, ha akár egyeseknek, akár a hatóságoknak az lenne a feladatuk, hogy valamely közhírré teendő eseményt a mélységes titok leplébe burkoljanak, akkor nem szükséges egyebet tenniök, mint azt a vármegye hivatalos lapjában ritkított betűkkel közzétenni, mert ebben az esetben biztos, | még a községi jegyző urakat sem véve ki, hogy arról emberi halandó tudomást nem fog szerezni; nem lévén képzelhető sem olyan türelem, sem a henye életnek olyan hatványozott állapota, sem oly minősített kötelességérzet, mely valakit arra ösztönözne, hogy a lapot hetenként végig betűzze. De e mellett a hivatalos lap egyenesen a vidéki sajtó-irodalom nem egy közegének egyenesen létét támadja meg, mert azoknak lövedelmi forrásához nyúl s azok elterjedésének gátat emel. Mi anélkül, hogy az önzés vádjával jogosan illethetők volnánk, szólhatunk erről a körülményről is, mert a legtöbb közigazgatasi hirdetmény nem a mi lapunkban látott napvilágot. A községeknek ugyanis szigorú kötelességévé van téve, hogy a hivatalos lapra két példányban előfizessenek s annak szakadatlan járatásáról gondoskodjanak. Már most a községek úgy gondolkodnak, hogy minek nekik két hivatalos lap s igy egyikfe nézve nem lévén kényszerhelyzetben, arról mondanak le, mely mégis Jrodalmi színvonalon áll. Miért volt tehát szükség egy ilyen száraz hivatalos lapra, mikor a közzéteendőket sokkal bőbb eredménynyel adhatták volna át a már létező, elterjedt s igy a nyilvánosság nagyobb biztosítékát szolgáltató sajtóközegeknek, annak egyedüli megmondhatója a közigazgatás egyszerüsitésé- nek hallhatatlan megalkotója. De hát a tehetséges, sok jeles tulajdonokkal ékeskedő államférfiunak kellett valamit tenni, hogy az o-szágos hozzájárulási hányad igazságtalan felemelése folytán reáháruló gyűlöletes szint magáról elhárítsa s a kétségkívül ritka érdemét képező, tiszta képviselőválasztási eszmének még egy méltó társával ékesíthesse kormányzatát s megalkotta a törvéfiyhatóságok hivatalos lapját. Vagy talán nem is ő tette, csak tűrte, hogy valamely a hivatalos helyiségekben nagyranőtt, az életben kevés tapasztalatot gyü/tött egyén ékesítse fel azzal a kormányzati sikkerrel. De már az körülbelül mindegy, mert az alkalmazott kényszer folytán meglehetősen elterjedt, de a legkevesebbet olvasott újságnak az apasága nevéhez fűződik s ezt a szörnyszülöttet a közönség, addig a mendig létezik, mindig úgy fogja ismerni, mint Széli Kálmán újságját! S az is csak valami 1 b— Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Dr. Darányi Ignácz volt földmivelésügyi miniszter ma Szekszárdra érkezett Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott kíséretében és megtekintette a selyemgyámt. A magas vendég tiszteletére a selyemgyár épületeit fellobogózták. — A Hymnus éneklése a templomban. Jól eső örömmel adunk hirt arról, hogy I múlt vasárnap ünnepélyesen bevonult a magyar Hymnus a szekszárdi belv. róm. kath. templomba. Ezt annak köszönhetjük, hogy a hazafias püspöki kar kimondotta, miszerint I a Hymnus ellen nincs dogmatikus kifogása. Ezen hazafias püspöki határozat következtében Szabó Géza hittanár intézkedésére a múlt vasárnap tartott diákmise végeztével az összes tanuló-ifjuság áhítattal elénekelte a nemzeti imádságunkat, a magyar Hymnust, melyet az egész közönség állva hallgatott végig. Úgy halljuk, hogy minden vasárnap szent mise után el fogják énekelni diákjaink a templomokból eddig száműzött Hymnust. — Az uj kormány beköszöntése. Tisza István miniszterelnök a következő levelet küldötte Tolnavármegye törvenvhatóságához: 0 csász. és ap. kir. Felsége, gróf Khuen- Héderváry Károly valóságos belső titkos tanácsos urnák és hivatali elődömnek miniszterelnöki állásáról való lemondása következtében, folyó évi november hó 3-án kelt legfelsőbb kéziratával engem' magyar miniszterelnökké legkegyelmesebben kinevezni s előterjesztésem folytán ugyanazon napról kelt legfelsőbb elhatározásával Lukács László urat pénzügyi, Plosz Sándor urat igazságügyi miniszterévé legkegyelmesebben újólag kinevezni, illetőleg ezen eddig is viselt állásaikban megerősíteni, továbbá Hieronymi Károly országgyűlési képviselő urat kereskedelemügyi, Cseh Ervin képviselő urat horvát szlavón dalmátországi tárczanélküli, Berze- viczy Albert országgyűlési képviselő urat vallás- és közoktatásügyi, Tallián Béla országgyűlési képvi elő urat földmivelésügyi és Nyiry Sándor es. és kir. vezérőrnagy urat honvédelmi miniszterévé legke- gyelmesebbsn kinevezni, engem pedig egyidejűleg a belügyminisztérium vezetésével, valamint a legmagasabb személye körüli minisztérium vezetésével legkegyelmesebben megbízni méltóztatott. Midőn erről a törvényhatóságot uj állásom elfoglalása alkalmával ezennel értesítem, egyúttal azon várakozásomnak adok kifejezést, hogy ugy engem, mint minisztertársaimat legkegyelmesebb Urunk Ő Felsége bizalmi által elénk tűzött fel- ada ainak megoldásában, törvényes hatásköréhez képest, hazafias buzgalommal és erélylyel támogatni fog. Budapesten, 1903. évi november hó 4-én. Tisza. _____-U- ■■■ .............................. Az éjhez. Jövel óh éj, terítsd szót szárnyadat; Lágyan zsongó titkos tündér dalod, Mely játszi szellő ajkáról fakadt Leheljen rám békét s édes álmot, Olyan vagy te, minő a jó anyai ... Lágy kebleden, ha megnyughatik fejem: Elnémul szenvedéseim szava, Szivem megnyugszik mindenen. Elém varázsolod szép álomban A boldogságnak színes képeit; S föltárod a remény honát, honnan Félő szivem biztos erőt merit. De ha a bűnnek lejtőjét járom Jöveteled kínos pokol nekem ; Homályodban bűnöm árnyát látom, S valami féreg úgy rág lelkemen. Jövel óh éj, ha bűntől ment szivem; Maradj, ha nyom bűnöm nehéz súlya: Mert áldásod a jóra a milyen, A rosszra átkod százszor akkora. Jövel óh éj, terítsd szét szárnyadat... Lágyan zsóngó megejtő dallamod, Mely enyhe szellő ajkáról fakadt Leheljen rám békét s édes álmot. ZSÜFFA ÖDÖN. Regi emlékek. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Ott üldögéltem a kiskert ajtóban, azon gondolkozva, vájjon édes anyám megengedi-e, hogy táncziskolába járhatok ?! Olyan tizennégy éves lehettem akkor, Édes atyám, péntek lévén, rendes szokásához hiven, a predikácziót átolvasgatni kiment a szőlőbe. Anyám pedig egy zsúron volt éppen. Magam voltam egyedül a ptróchián. Persze, mindaféle baklri, már a hosszuruhá- ró! álmadoztam. • Estélyek ! Holmi mesebeli tündéi királyfi féle hősszerelmes Apiról álmadozva, a titkon elcsent regények átolvasása, a jövő héten megkezdődő táncz- iskola: rózsás reményekkel töltötte el képzeletem egész világát. Észre sem vettem, hogy a kapun egy magas, karcsú, ilju ember, kis táskával a nyakában (miként a suplikánsok), jő egyenesen felém. Csinos barna ember volt. Köszöntve engem ; bemutatkozik: Ennek és ennek a fia vagyok, Budapestről jövök ; szállást kérek ! Persze fülig vörösödve betessékeltem a szobába, felemlítettem, hogy apa a szőlőbe ment, anyám nemsokára hazajön, csak tessék kényelemben elhelyezkedni. Volt aztán lótás-futás. Mi legyen a vacsora ? Mit is szeret ez a suplikáns ur ? Meg kpllene kérdezni tőle ! — Eredj Böske, kérdezd meg tőle! Én nem merek bemenni. Persze Böske bátran benyitott, meg is kérdezte. — Kisasszonykám ! — jött ki aztán leiken-- dezve — Azt mondta, szereti a paprikáscsirkét és turóscsuszát! Böske aztán megölte a csirkéket, én meg meggyurtam a tésztát. Anyuska nagy gyúrás- sodrásban talált; a meglepetéstől csak kérdően nézett reám, — Vendég van anyucskám ! Egy pesti suplikáns érkezett! — No csak tégy ki magadér! Jó vacsorát készíts ! Hadd vigye el a híredet ez a suplikáns ur 1 El is készült a vacsora, be is tálaltunk már. édesapa nem jött még haza. A suplikáns ur meg annyira szerénykedett, hogy kétszeri hívásra alig mert bejönni a vacsorához. Én is szemérmeskedve húzódtam anyám mellé. A vacsora csöndben végződött. A paprikás csirke nagyszerűen sikerült! A suplikáns ur azt a megjegyzést tette: régen evett ilyen remek paprikáscsirkét ! Persze boldog voltam! Büszke, hogy elviszi a híremet 1 Keveset beszélt s rövid ideig volt az asztalnál, bocsánatot kérve, hogy igen fáradt, szobájába vonult. így, mikor aztán édes apa megérkezett, a súp-. ■ likáns ur már régen aludt.
