Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-12 / 46. szám

1903. november 12.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 46. sz.

— A képviselőház uj elnöke. Perczel Dezsőt, v. b. t. tanácsost, a bonyhádi kerület országgyűlési képviselőjét nagy kitüntetés érte. Múlt szombaton ugyanis megválasztották a képviselőház elnökévé. Perczel Dezső a Bánffy kormány alatt is már viselte az elnöki állást.

Előléptetés. A m. kir. igazságügyminiszter M i s k o 1 c z y Kálmán szekszárdi kir. törvény- széki irodatisztet a X. fizetési osztály 2 fokozatába léptette e'ő.

— Katonai kinevezés. A király november 1-én Szabó Ernő székesfehérvári hadapród tiszthelyettest, Szabó Zoltán koppányszántói jegyző testvér- öcscsét, tényleges állományú honvédhadnagygyá nevezte ki.

— Áthelyezett aljegyző. Az igazságügyi miniszter Vékey O-zkár tamásii kir. járásbirósági aljegyzőt a pécsi törvényszékhez helyezte át hason- minőségben.

— A szekszárdi telefon-hálózat. A szekszárdi telefonhálózat felállítását már befejezték. Az előfizetők száma azonban még most oly kevés, hogy igy alig volt érdemes a költséges hálózatot felállítani. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy az ösz- szes szekszárdi hivatalokba, ahol legnagyobb szükség van reá, mielőbb bevezetik a telefont. A közel jövőben összeköttetést létesítenek Budapesttel és több nagyobb várossal, a mi kétségtelenül nagy előnyére fog válni szépen fejlődő városunknak.

— Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bolyartts Szvetozár bátaszéki és Miháj- lovits Luczián medinai gör. kel. szerb lelkészeknek 120—120 korona államsegélyt utalványozott.

— Esküvők. Molnár Gyula szekszárdi kereskedő múlt vasárnap délután vezette a szekszárd- belvárosi templomban oltár elé Vargha Józsa kisasszonyt, Fülöp Lajos szekszárdi lisztkereskedő nevelt leányát. — Zavisits Milos, a selyemtenyésztési felügyelőség fordítója és a szekszárdi kir. törvényszék hites szerb tolmácsa folyó hó 14-én esküszik örök hűséget Malicsek Ödön selyemtenyész- tési inspektor leányának, Jolánka kisasszonynak. — Réiy János bégaszentgyörgyi postamester 1. hó 14-én esküszik Szekszárdón örök hűséget özv, Lukács Gyulánénak, szül. Zsigmondi Lenkének.

— Anyakönyvi kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök a szálkát anyakönyvi kerüle be Kovács Béla segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki.

— Esztergomi székesegyházi karnagy. Esztergom város képviselő testületé a megüresedett székesegyházi karnagyi állásra Taky Gyula pécsi székesegyházi jeles énekest választotta meg.

— Jöjjön-jöjjön édes apa, maradt ám paprikás ! Én főztem ! Van ám egy pesti suplikáns! Ezzel íogadtam.

— Ejnye be jó! Be kapóra jött — szólt örvendve — vasárnap elvégez helyettem, úgyis reggel korán mennem kell, s csak késő este jövök meg. Hol van, merre van ?

— Jaj, jaj! Az Istenért, kérlek, fel ne zavard azt a fáradt embert, már rég lefeküdt, alszik már, — szólt anyuska ijedten !

— Jól van, jól van ! Hisz tudja ő különben a teendőjét. Könyveim megtalálja az irodába. Ki- traktáljátok ám szegényt! Ellássátok mindennel!

Alig jött álom a szememre! — s miért olyan jó vacsorát főztem. Anyuka megígérte, hogy mehetek táncziskolába. Ez is a fejembe motoszkált, meg azon is törtem a fejem, hogy vájjon holnap mit főzzünk kedvére ennek a suplikáns urnák. Vájjon fog-e velem beszélni, hisz oly szerény, oly szótlan. Vasárnap vájjon milyen predikácziót fog mondani! bizony elmegyek a templomba. Végre álom zárta le szemem, megszakadt a gondolatok ábrándképe. Reggel korán kelve, vígan öntözgettem virágjaimat, a reggeli elkészítése is az én dolgom volt; igen jó kávét főztem a suplikáns urnák . . .

Mire felébredt, apuka már régen elutazott. A nap is egyhanguau telt el. A suplikáns ur igen tartózkodó, végtelen szerény volt. Alig beszélt s többnyire szobájában volt, persze a predikáczió tanulása elfoglalta!

— A miniszter üdvözlése. Leopold Sándor, mint a IX—X. izr. kerület elnöke, feliratot intézett Berzeviczy Albert uj vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, melyre a miniszter felelve megköszönte az üdvözletét.

§1 Bezerédj István szobrára újabban Németh Athanász 4 K. 80 fillért gyűjtött, a szekszárdi ipar- testület 10 koronát, Valló Albert főgimnaziumi tanár pedig 2 koronát adományozott. A szobor-alap főösszege: 22 395 korona 78 fillér.

— UJ ügyvéd Gyönkön. Kremmer István dunatöldvári ügyvéd ©ünaföldvárról Gyönkre költözött, hogy ott folytassa ügyvédi gyakorlatát.

— A Garay naptár a jövő héten már megjelenik igen ízléses kiállcásban és az eddiginél is bővebb czimtári és szépirodalmi részszel. — A szép- irodalmi rész tartalma következő : »Bezerédj Istvánt költemény, Bodnár Istvántól; — »Bezerédj István utolsó évei* és »Bezerédj István működése a selyemtenyésztés terén» Székely Ferencztől; * Rákóczi* költemény Sántha Károlytól; — »Rákóczi sírjánál* dr. Leopold Kornéltól; Csők István nálunk, Kovách Aladártól; — <Danicsek bácsit Kálmán Dezsőtől. »Benno kapitány története* Rengh O.-tól. «Bornemissza János» költemény Bodnár Istvántól és »Tolnaországi specialitások« Siótól. A közhasznú, irodalmi színvonalon álló és képekkel ellátott naptár ára helyben 80 fillér, vidékre postán küldve 1 korona.

— A szekszárdi kaszinó uj tagjai. A múlt csütörtökön tartott ülésében a szekszárdi kaszinó választmánya rendes tagokul felvette: dr. Apáthy Károly kórházi orvost, Konkoly Aladár gyógyszerészt, Lovass Gy. joggyakornokot. Markovits Lajos gyógyszerészt és Nagy Béla adótisztet.

— Az adó. Fink Kálmán szekszárdi pénzügyigazgató a múlt csütörtökön megtartott közigazgatási ülésen jelentette, hogy az elmúlt október hó alatt az egyenes adókban és hadmentességi dijakban 162,269 korona és 62 pillérrel kevesebb folyt be, mint a múlt év megfelelő időszakában. Ez a kedvezőtlen eredmény az ex-lex hatása.

— Tífuszjárvány. A tiszti főorvos jelentése szerint vármegyénk 5 járásában nagy terjedelmet öltött a tífusz. Huszonkét községben 67 eset fordult elő. Legtöbb megbetegedés a völgységi és központi járásban volt, legkevesebb pedig a simontornyaiban. A veszedelmes betegséget a ráczegresi répaszedők hurczolták be Nagykónyiba és Regölybe. A szekszárdi Ferencz-közkórház elmebetegei közül is hárman megbetegedtek tífuszban, akik a többiektől elkülönítve ápoltatnak. Szekszárdón is uralkodik a tífusz, melynek tovaterjedése czéljából megtörténtek az óvintézkedések. Özv. Pernitz Józsefnét és leányát, kik szintén tífuszban megbetegedtek, beszállították a kórházba, ahal özv. Pernitzné meg is halt, a kit múlt hétfőn temettek el.

3.

— Mozgalom a fizetésjavitás ügyében. A pécsi állami tisztviselők között mozgalom indult meg azon czélból, hogy tiltakozzanak egyrészt a fizetésjavitás folytonos, szándékos halasztása, másrészt az abban foglalt fizetésfokozatok leszállításának terve ellen. Meg fogják keresni a központi tisztviselő egyletet, hogy erélyesen lépjen fel a folytonos hitegetés és a katonaságért való mellőztetés miatt.

Az országos egyesület választmánya is összeül, hogy döntsön az állami tisztviselők jövő magatartására nézve. Szóval mozgolódni kell és hasonlóképpen kellene cselekedni Szekszárdón is, megkeresni a megyékben lévő országgyűlési képviselőket, a t. Házat s az országos egyesületet^ az iránt, hogy egy deputácziót menesszen O Felségéhez, kérve a már létező javaslatnak azonnal leendő tárgyaltatását elrendelni. Mert semmi akadálya sincs annak, hogy ezen javaslatot azonnal tárgyalják, hisz ha javítani akarja a megyei tisztviselők fizetését is, megtörténhetik az az állami hivatalnokok fizetésrendezésének kitolása nélkül is, miután abból elvenni szívtelenség lenne, mert az alap úgy sem az osztrákoké szerint lett megállapítva.

A javaslat kész, a parlamenti tárgyalásra teljesen megérett, minek hát azt halogatni I hagynak bennünket tovább is éhezni? rajtunk akarnak takarékoskodni, máshol meg szórjak a milliókat? Királyi biztatás fakasztotta reményeinket, kormányzati cselekedet izmositotta azokat várakozásokká, s ime minden tucscs, tovább hagynak bennünket éhen-szomjan. Nagy az elkeseredés, lankad szorgalmunk ezek után. Tűrjünk mondják, de nehéz ám üres hassal tűrni, kevesebbet kapni és azt is későbben.

Ne tűrjünk, követeljük most már és pedig azonnal, mozogjunk, mert néma gyermeknek anyja sem hallja szavát, követeljük a már meglevő javaslatnak azonnal leendő tárgyalását.

— Uj ügyvéd a fővárosban. Dr..Hagymássy Dénes, Hagy nássy Károly paksi kir. körjegyző fia, Budapesten kezdette meg ügyvédi gyakorlatát. Ügyvédi irodája a Reáltanoda-utcza 19. számú házban van.

— Zsinati vizsga. A most Pécsett megtartott zsinati Vizsga fényes eredménynyel végződött. Hatan vizsgáztak és a hat közül négyen kitüntetéssel tették le a vizsgát. Ezek között van Lajos Gyula tolnai káplán is A Král féle 100 koronás ösztöndíjat a vizsgáló-bizottság Mbgzis Imre káplánnak ítélte oda, a ki szintén kitüntetéssel vizsgázott.

Estefelé a kertbe mentünk. Anyuska odakiáltott Böskének

_

__ Eredj, hivjad a suplikáns urat, mondjad

ne

ki, 'essék már kijönni a jó levegőre ! Jöjjön le a kertbe, mi is itt vagyunk

Böske rettenetes csudálkozó arczczal szaladt

le utánunk.

— Jézus Mária ! a suplikáns ur ott ül az asztalnál és varr! Még gyüszü is van az ujján, még pedig olyan szabó-gyüszü; de milyen gyorsan tud varrni !

Én álmélkodva néztem Böskére, anyuska meg mosolyogva jegyezte meg :

_ Bizony a szegény suplikánsoknak kell

tud

ni varrni is, ha leszakad a gombjuk, bizony fel- varrják szegények-! Jó mikor az ember mindent tud !

Lejött a kertbe utánunk. Anyuska mosolyogva jegyezte meg:

__ Hallom, hogy milyen ügyesen tud varrni 1

A suplikáns egész természetesnek találva a dicséretet, egész flegmával mondta :

— Pesten tanultam!

A vacsorához is felteritettem már, midőn apuka megérkezett porosán,, faradtan.

A suplikáns ui igen előzékenyen segítette köpenyét levetni, a ruhákat a szobába bevinni.

Apuska aztán a suplikáns úrral diskurált, mi pedig a vacsorát készültünk feltalálni.

Egyszerre apuka nagy dühösen benyit, rám mordulva:

__ Azt a kölyök mindenét, micsoda ostobaságot csinált ez! No szépen vagyok a holnapi predikáczióval ! No te ugyan fogtál egy suplikánst! Nem suplikáns ez, hanem egy vándor szabólegény ! Egy kálvinista tanítónak a fia!

Mi az ördögöt csináljak ezzel a predikáczióval. — Jaj ez a kölyök! . . .

Anyuska és én csak álltunk ott az asztal mellett, nekem még a szám is tátva maradt. Anyuka pedig elkezdett nevetni. Böske meg kontrázott onnét a tűzhely mellől.

— Ugy e mondtam én a tisztelendő asszonynak, hogy milyen frissen tud varrni a suplikáns ur.

Volt nagy álmélkodás! Végre apuska is nevetésre fogta a dolgot, látván az én elképedt arczo- maf. No aztán volt nekem mit hallgatni, meg- szekiroztak engem kegyetlenül a suplikánssal!

A vacsora aztán hosszú orrok és nyitott áb- rázatok mellett ért véget. A másnapi predikáczió is csak valami ketervosen elhangzott.

Az én suplikánsam pedig ott maradt még pár nap, összerendezte, varrta apuska ruháit.

Én pedig annyira tartózkodóvá lettem az ilyen táskát hordozó uiiemberekkel szemben, ezután a nagy csalódás után, hogy pár hétre rá tényleg két suplikáns érkezett hozzánk, olyan hidegen fogadtam őket — egyedül lévén odahaza — hogy azok jónak látták megfordulni és német paphoz mnntek át szállást kérni. Véletlenül ott találták apát is, el is mondják neki, hogy a kedves leánya bizony csaknem kiutasított bennünket.

Persze apa azt az érdekes suplikáns fogást a mire ők kedvet kaptak átjönni és engem meg- szekiroztak, kegyetlenül!

Oly hűen, oly élénken megmaradt ez a kis gyermekkori komikus esemény esemény emlékezetemben, hogy ma is mosolyogva gondolok vissza, s oly jól esik azt a gyermekkort visszavarázsolni képzeletemben s melyhez annyi édes nmlék fűz, mit az idő rohanó kereke sem képes eltaposni em.

ékezetemből. Huszárul-Balogh Jolán-