Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-15 / 42. szám
XXXI. évfolyam. 42. szám. Szekszárd, 1903. október 15. OLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Áz országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre. ..... 12 kor. — fill. pél évre .....................6 ,> — ,, Ne gyed évre.....................3 „ ■ » Számonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István -ntcza 6. szám, hová a lap ■ Hetenként egyszer, csötörtökön. szellemi ás anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii. 100—200 .....................S „ 74 „ 200—300 ., „ . . . . 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Tűz veszedelem. Midőn a kényes feladat megoldásához fogok, hogy úgy a közigazgatási hatóságok, mint a közvélemény érdeklődését azon helyekre irányítsam, melyek részint hivatásuknál, részint összealkotásuknál fogva, tűz esetében, a fővárosi »párisi áruház« sokat emlegeti veszedelmét rejtik méhükben, — teszem ezt mindennemű szenvedelem nélkül a részint jogszolgáltatási, részint emberszereteti és közgazdasági szempontból szükséges, közhasznú intézményekkel szemben tisztán és egyedül azért, hogy kellő időben lehetővé váljék a szakértők körében felmerült aggályok eloszlatása s minden intézkedés megtétele, melyek az emberi élet biztonsága érdekében még idejekorán szükségesek, nehogy a megtörtént baj után, a minden ilyen esetben bekövetkezni szokott »bűnbak« keresés kissé nevetséges szerepére legyünk kénytelenek vállalkozni mi is. A vármegyében lehet, hogy több hely is van olyan, mely tűzveszély esetében az emberi életre nézve nem nyújtja a szükséges biztonságotazonban én ezekkel ezúttal foglalkozni nem kívánok ; de igen is kötelességem foglalkozni a Szekszárdon létező állapotokkal, nehogy valami adandó sajnos alkalommal a felelősségben osztozni kénytelenittesem. Három olyan hely van Szekszárdon, hol a legteljesebb katasztrófa következik be, ha kellő időben nem lesz gondoskodva a szükséges óvrendszabályojcról, melyek, ha a veszedelmet nem is szüntetik meg teljesen, legalább annak végzetes, esélyeit a lehető legkisebb mértékre Szállítják alá, Az első a kir. törvényszék, fogház épülete, hol állandóan százakra/jnénő fegyencz van elhelyezve s az utczára Szolgáló minden ablak vasrostélylyal van ellátva. Ámbár az épület meglehetős szolidan készült s igy a levezető lépcsőnek járhatósága még tűzveszély esetében is biztosítottnak látszik, ha a raboknak eltávolítása . válnék szükségessé; mégis, min.hogy tűz esetében sokszor féjlődik ki lehetetlennek hitt állapot, szükséges volna a vasrostélyokat eltávolítani, hogy igy a menekülés az ablakokon keresztül .is eszközölhető legyen. Gondos felügyelet mellett a fegyenczek megszökésének gátlását czélzó ezen rostély úgy sem szükséges feltétlenül. . ** Sokkal veszedelmesebb' a ^helyzet . .a Ferencz közkórháznál, hol szinte százakra .menő beteg nyer naponként ápolást. Az egész régi épület olyan alkotásu, hogy igen könnyen fordulhat elő az eset, hogy a rendes, szűk kijárásoknak a tűz által történt elzárása folytán, a betegek mentését, legalább részben, az ablakokon keresztül volna szükséges végrehajtani. A szekszárdi tűzoltóság rendelkezik ugyan mentő zsákkal, vagy mint a budapestiek mondják, mentő tömlővel, melynek alkalmazásával lehető perczenként egy beteget biztonságba helyezni ; de kétszáz betegnek a kimentése kétszáz perczet vesz igénybe; ennyi időt pedig a veszedelmes tűz egyáltalán nem szokott engedni. Szükséges volna tehát a kórházat 5 — 6 darab létrával s ugyanannyi mentő tömlővel ellátni, hogy a mentés gyorsan* és-íakadálytalanul eszközölhető legyen. Az egész intézkedés. nem terhelné meg a költségvetést nagyobb arányokban s néhány száz koronával keresztülvihető lenne. De szükségesnek mutatkoznék, hogy az ápoló személyzet a mentő tömlő kezelésére még* tanittassék, mire a tűzoltóság szívesen vállalkozik. Utoljára hagytam a selyempete készítő intézet nagy telepét, vagy mint nálunk nevezni szokták: a selyemgyárat, mert itt, ámbár a tűzveszély esetére sok előrelátással gondoskodva van a segélynyújtásról, mégis a helyzet legveszédélThesebb. A telepen ugyanis sok a könnyen gyúlékony anyag s időközönként 500—600 többnyire női munkás van alkalmazásban. Már most tűz kiütése esetében, előreláthatólag, a megrémült asszonynép fejvesztetten fog az egyetlen nagyobb s befelé nyíló kapun meneTÁRCZA. Mégis... Tudom, hogy nem szeretsz, »S én mégis imádlak-, Neveddel ajkamon Mondom el imámat. Ébren, álmaimban, Gy'ötrő éjszakákon, — Egyedül csak téged, A te arczod, látom . . . . . . Tudom, hogy nem szeretsz, Gyűlölni tudsz csupán S egy csókodért mégis Életemet adnám. Szedresi Andor. Úti jegyzeteli Balkánon tett utamról. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Irta: Koritsánszky Ottó. (Folytatás és vége.) Orsovára 3 órakor érkeztünk délután. Útközben megbeszéltük a teendőket a hajó ellenőrével arra nézve, hogy hogyan lehetséges kijutnom Bulgáriába útlevél nélkül. Igaz, hogy egy kicsit veszélyes vállalkozás volt, de végtére is sok kaland kínálkozott, én pedig kerestem ezeket. Hajónk egy teljes órát töltött itt. Ezt az időt felhasználtam arra, hogy podgyászomat elvitettem egy szállodába s ott meghagytam, hogy őrizzék meg, 2—3 nap múlva én visszajövök, mikorra is egy szobát béreltem ki magamnak. Ezen idő alatt az útleveleket hozták rendbe a tovább utazók, én pedig, mintha szintén azt végeztem volna, felmentem a hajóra s az ellenőr szobájában húztam meg magamat addig, mig a hajó el nem indult. Akkor biztonságban érezvén egy időre magamat, a födélzetre mentem, hogy gyönyörködhessem a vidék szépségében. Balról elmaradt a kis Vercsiorova román község. Mely fölött fekszik Ada Kaleh sziget, amelyről alább fogok szólni. Vercsiorova alatt van a Vaskapu. Ez egy jó kilóméternyi területen, számtalan kisebb-nagyobb szikla törmelékből képezett zátonyos rész. A viz e helyen rettenetes sebességgel halad tova s haladása szinte zugó szerű. A szikla darabok között majd rettenetesen mély, majd pedig hihetetlenül sekély a viz állás. A vaskapu elhagyásával a Rómán síksághoz ér a Duna, amely teljesen megegyezik a Paks— Mohács^-Drávatoroki rész balparti vidékével. A hol a hegyek végződnek, fekszik Turn- Severing. Innét mind két part egyhangú Itt-ott marad el egy szerb, román, majd arrébb bolgár község. Mikor besötétedett, kigyultak a szerb partokon a pásztor tüzek, melyeknek fénye távol ragyogó csillagnak látszott . . . Mikor- besötétedett s a partok körvonalain kívül Semmi egyebét nem láthattam-, minthogy a hold előtt egy sötét felhő lézengett, arra gondoltam, hogy tulajdon képpen hogy is szálljak majd ki Widdinben, ahova jegyem szólott. Azt tudtam, hogy könnyen nem fog menni,, mivelhogy ide útlevelem nem volt. A kapitány és ellenőr tanácsát kértem hát ki, hogy mi tévő legyek. Ők bemutattak egy török, ha jól ludom üszkübi kereskedőnek, aki üzleti ügyekben igen gyakran járt már Nyu- gateurópában s most is onnét, nevezetesen Orsó* várói jön. Beszélt francziául és németül is. A kölcsönös bemutatás után, amikor megtudtam, hogy Ibrahim (Ibreim) Ahmed a neve, elmondtam neki, hogy mi magyarok hálásak vagyunk a törökök iránt és tiszteljük őket, amennyiben nemzetünk édes atyjának, édes magyar hazánk legnagyobb fiának Kossuthnak és több társának biztos helyet adtak a szomorú véget ért, bátorságunkról és vitéz elszántságunkról tanúskodó szabadságharcz után. Aztán nagy rajongással beszéltem Kossuthról és a szabadságharczról, ami nagyon tetszett neki. S lelkes elbeszélésemmel annyira megnyertem tisz* teleiét, hogy gummi szárú pipáját, (nargil), amelyet eddig ő szívott, keresztbe rakott lábakkal ülvén a nagy terem piros bársony divánján, át nyujtá nekem, hogy tessék szívni. Ez egyike a legnagyobb megtiszteltetéseknek, amelyben egy mohamedán egy keresztyényt részesíthet. Alig tudtam azonban egy néhány szippantást tenni, olyan erős volt a dohány. Kivettem a nagy szopókát számból, meg akartam törülni, de a megsértett hangján mondta, hogy azt nem szabad tenni, hiszen az óriási sértés lenne rá nézve. Csak adjam azt úgy oda. I
