Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-15 / 42. szám
2. 1903. október 15. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 42. sz. KÜLÖNFÉLÉK. külni akarni s ott összetorlódva, egymást nyomja és gázolja agyon. Hogy ez a nagy veszedelem elkerültessék, szükséges volna az épülettömb több helyén kifelé nyiló nagy kijáratokat alkalmazni és pedig oly szerkezettel, hogy a menekülő tömeg nyomására az magától kitáruljon s a kijutást ily módon lehetővé tegye. íme ezek javaslataim s nagyon kérem az illetékes köröket azok inegszivlelésére. b. TÖVISEK. Őszi borongás. »A politikai élet egét még mindig sűrű, sötét felhők borítják, — sőt most borítják csak Istenigazában; a válság teljes, — a kibontakozásról szó sincs, legalább egyelőre 1« Ez a helyzet mai szignaturája, ez a legújabb napi esemény. Vagyis az állam hajója alaposan megfeneklett, komisz zátonyra jutott s nincs hatalom, mely égy hamar megteremtse a kívánatos rendet, országos békét, szent nyugalmat. Khuen Héderváry gróf úgy összebogozta az államélet gordiusi csomóját, hogy egy 2-ik Nagy Sándor kellene, ki karddal a kezében (értem j a törvényes és igazságos eljárás szigorát!) oldaná meg a fennforgó nagy, nemzeti küzdelmeket. Dehát ilyen Nagy Sándorunk jelenleg nincs. Azt mondják az etymologusok, hogy a szóleszármaztatás ilyen forma : Kain, = kaján, = Khuen. Ez mindent megmagyaráz. <> Azt mondják és írják, hogy a kormányozható léghajó világfontosságu kérdése már *a kertek alatt kukucsálU Edison ur rég fenyegeti a sóvárgó világot, hogy teljesen biztosan kormányozható léghajója, vagyis annak feltalálása csak napok, talán perczek kérdése. No, én ezt nem hiszem, de azért sokkal inkább hiszem, mint a tökéletesen megalakult és posszibilis kormány megszületését. # Deák Ferencz 100-ik születésének emléknapja előtt irom e sorokat. Egy szomorú esős napon, októker 13-án. Nem tudom, mit kívánjak nemzetemnek? . j . Melyik volna jobb? . . . Az-e, ha újra születnék a nagy Deák Ferencz, aktiv férfiúi tevékenységgel, hogy alaposan megreperálja az 1867. XII. t.-cz. hiányait, — vagy az e (óh Isten bocsássa balpárti bűnömet!) hogy meg se született volna 100 év előtt! . . . * Annyi bizonyos, hogy most *Ember kell a gátra«. Most tapintatos, bölcs vezérekre, igaz honszerelemtől lángoló nagy hazafiak együttes szent munkájára van szükségünk, hogy boldoguljunk. Dehát vannak-e ma nekünk ily nagy vezérembereink ? . . . Az őszi szél szomorún fujdogál Becs felől, — ott ellenségünk volt, van és Jesz mindig. De hazánkban is m m dúl e még most is ama régi átkos pártviszály és egyetnemértés, mely sorsunkat mindig szomorúra fordította egy ezredév óta?!... • A sárgán aláhulió hervadt falevelek mindig a múlandóság őszi mementói voltak a bölcs ember előtt ; most pedig sokszorosan figyelmeztetnek bennünket e kis mementók a nagy veszélyre, mely hazánkra borul egész őszi sötét gyászával, ha nem értünk egyet s dúl a régi átok — — szeressük hát egymást s legyünk jó barátok! így elhallgat, meglapul a bécsi hideg szél, mely most oly komoran fujdogál s eljön reménytelenül is a bus őszi avaron a haza felvirágzásának tavaszi fénysugara! . . . Van már — hála Isten ! — kitűnő uj borunk, — hát távozzék el a régi borúnkl Igyunk jóizüeket, nagyokat és gyakran, hogy szemünk felcsillanó sugára fényében megláthassuk hazánk boldogságát, Vetőfi nagy mondása szerint: »Mert nem tűzhetek vidámon Végig elhagyott hazámon — Csak mikor részeg vagyok /« — * És ha Ipsz a bornak ára — Amint kéne lennie — Nem tudja Becs büszke vára, Hogy mit kéne tennie? — Ezen boldog idő eljöttéért (holott én nem szüreteltem !) polgártársaim javára (kik bort adnak el Bécsnek!) buzgón imádkozom. Palást. Előfizetőink figyelmébe! — Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. . .... . . A kiadóhivatal. — Uj főrendiházi tag. A főrendiház állandó igazoló bizottsága megállapította gróf Benyovszky Rezső tengeliczi nagybirtokos, Tolnavármegye biz. tagjának főrendiházi tagsági jogosultságát azon az alapon hogy 8009 korona 79 fillér egyenes földadót fizet, miért is a királyi meghívó-levelet már legközelebb megkapja.- őszi korona. Folyó hó 8-án tartotta a bonyhádi alesperesi kerületnek teljes számban Bony, hádra összegyűlt papsága őszi tanácskozmányát. Szent mise hallgatás után W e i s z János esperes megnyitotta a tanácskozmányt. Az utolsó jegyzőkönyv felolvasása után kerületi esperes magas szárnyalásu bészédben parentálta el a katholikus- világ nagy halottját, XIII. Leo pápát, majd felkérte j dr. J o z g i t s János plébánost, hogy a legközelebbi koronán tartson emlékbeszédet boldogult püspökünk felett. Ezután a kitűzött tételre került a sor, melyet Takács és Marton káplánok mutattak be.. Tanácskozmány után a kath. kör nagytermében közebédre gyűltek össze a kerületi tagok több világi előkelőség társaságában. — Jogtudorrá avatás. A kolozsvári tud. egyetemen a vizsgáló bizottság Hagy. mássy Zoltán jogszigorlót folyó hó 3-án jogtudorrá avatta. — Elismerő levél. K1 i e b e r György szék- szárd belvárosi kántorhoz jubileuma alkalmából a pécsegyházmegyei tanfelügyelő az alábbi telismerő levelet intézte : »T. Klieber György kántor urnák Szegzárd. Őszinte köszönetem és elismerésem kifejezé-- sével sietek üdvözölni t. Kántor urat azon alkalomból, hogy az egyház és haza szolgálatában,, valamint a nemes és nemesitő zeneirodalom m& velősében eltöltött 40 évi munkásságának ^évfordulóját üli. — Midőn ezen alkalmat megraga> dóm, hogy Ont az egyházmegyei hatóság nevében és megbízásából szívből üdvözöljem, melegen óhajtóm, hogy a jó Isten még sokáig engedje meg élvezni a hosszú és sikeres munkásságban eltöltött évek igazán megérdemelt örömeit. Pécsett, 1903. évi október hó 7-én. D ö b r ö s s y A 1 a j o s, J egyhm. tanfelügyelő.“ No és ekkor elmondtam, hogy tanulmányúton vagyok, de nem tudom, hogyan jutok Wid- dinnél a partra, mivel hogy nincsen rendben a szénám. Erre ő afeletti nagy örömben, hogy. szolgálatomra lehet, szinte érthetetlen sebességgel elhadarja, hogy ő szolgájával szokott mindig utazni s igy annak útlevelét is állandóan magával hordja, de az most nincs vele ... Erre én vettem fel a szó fonalát. Nagyon hálás volnék, ha megengedné, hogy szolgájaként szerepelve, partra szállhatnék; ő szives készséggel megengedte ezt. Aztán mondtam, hogy majd némának tetetem magamat és viszem utána a csomagot. Úgy is volt. Hajónk éjfél után kikötött Wid- dinnél. Fejembe nyomtam egy vörös fezt, nyakamba terítettem egy piros köpenyt, jobb kezembe vettem az eftendi (igy tiszteltük egymást) podgyászát, ő elöl s én utána mentem ki a hajó hídon. A partra érve, megbök egy turbános rendőr, vagy fináncz, s kérdez valamit; én hebegek, mokogok, mint a a némák szoktak. Aztán a »gazdám« előveszi a két passust, amit azok meg sem néztek, csak visz- szaadtak. S mi folytattuk utunkat. Már most az volt a kérdés, hogy hova szálljak meg. Azt tudtam, hogy ha szállodába megyek, bejelentenek és igazolni kell magamat a konzulátuson s ekkor meggyűlik a bajom. ~ Most is az effendi Ahmed segített rajtam. Elvezetett egy halász lakására a Dunapartra. Éppen halásztak tűz mellett. O aztán meg mondta, hogy adjon nekem szállást, illetve vigyázzon rám éjnek idején, aztán majd, amikor menni akarok másnap, vagy harmadnap, hát vigyen át csónakkal Kalafába. Akkor megköszöntem szívességét s ő kezével mellét, száját és homlokát érintve, kissé meghajolt, majd megcsókolt és e szavakkal: »szefa bolduk« eltávozott. Álmos voltam. Igen, de a halász lakásába belépnem nem volt szabad, török volt qs nős, már pedig a hol török nő van, oda idegennek belépni tilos. Kénytelen voltam tehát az éjszakának hátralevő részét a szabad Dunán levő, parthoz kötött csónakon tölteni, szállás adóm utasítására. Reggel korán keltem s bementem a parttól egy kicsit beljebb fekvő városba. Widdin a régi Bodon magyar város, sánezok- kal van körülvéve. Előtte szép szőlők vannak lapályon és a mögötte elterülő kisebb dombokon is. A vár mindjárt a Duna partján van, előtte egy nagy térség terül el, amely azért fontos ránk magyarokra, hogy a 49-es menekvők itt táboroztak. S itt pusztult el közülök sok a nagy éhség és egyéb nélkülözések következtében. A városban néhány épület áll, a régi veszteg intézet mellett még látni azt a tornyot, a melyben egy harang óra volt, az egyetlen egész Widdmben, minthogy a bolgároknak nem volt szabad harangozni. — És ez a haraogos óra arról volt közismert, hogy amikor szeles idő volt, akár ötvenet is elütött egymás után. A város maga eléggé csinos, hanem már magán hordja a keleti városok jellemző ismertető, jeleit. Az utczák szükek, ahol a törökök laknak, ott igazán mesés keskenyek és itt a házak előtt, azoknak ereszéig érő fakerítéssel. Hazafelé menet (már tudniillik a halász lakásához tartva), találkoztam egy török nővel. Feje egészen be volt borítva egy fehér selyem kendővel, csak szemei voltak szabadon. Azután egy igen elegánsnak látszó, de roppant formátlan, zsákszerű,, ibolya szinü lepel lógott le róla. Ez térdén alul ért. Az alatt látható volt a piros és kék koczkás, a mi pantallónkhoz teljesen hasonló selyem nadrág és sárga czipők. Kenyeret vitt egy tálezán. Roppaut szemérmes volt. Amint közel mentem hozzá, hogy jobban láthassam, befelé fordult egy kerítésnél, majd mikor ruháját megérintettem, úgy össze húzódott, mint egy csiga, ha szarvához nyúlnak, aztán gyorsított léptekkel előre sietett. Mégis sikerült levetetni, de majdnem szerencsétlenségemre, jött egy török, aki látva ezt felém* rugtatott, hándzár- jához vagy jatagánjához kapott s olyan félét mormogott — legalább is azt hiszem — »megállj te kutya keresztyén l megforgatom én ezt a te meleg véredben.« De aztán egy arany megtette a kellő hatást. 0 is lehűlt, én is elillantam. A törökök, egyáltalában a mohamedánok ugyanis, nagyon vigyáznak egymás feleségeikre. Vigyáznak rá, hogy senki őket ne bántsa, sőt még arra is, hogy senki őket fátyol nélkül ne lássa» Mert az, ha egy nőt valaki fátyol nélkül meglát, elég ok a válásra, illetve arra, hogy a férj el- hagyja. Egyébként is igen könnyen megy náluk a válás, bármily csekély ok legyen is az, ha mindjárt j ráfogásból származó is, a házas felek 'Iválnak1 Előbb azonban a kadi (biró) megkísérli a k hitest, amely rendszerint nem sikerül. Ilyenkor az1 eg- mondja, hogy most már külön élhetnek, j a férj újra megnősülhet, a nő ismét férjhej minden további nélkül. De ebből á szigorú erkölcstörvényből dolja senki se azt, hogy a török férjek mentesek. Oh nem! Vannak ott is kikapd
