Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-08 / 41. szám
XXXI. évfolyam. 4L szám. Szekszárd, 1903. október 8. II II TOLmMEGYEI közlöny KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDÁSAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak,ra tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre.................................12 kor. — fill. Fél évre ...... 6 „ — „ Negyed évre ..........................8 „ — „ Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István -utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 fii. 100 —200 „ ..... S „ 74 „ 200—300 ,f ....... 7 „ 74 „ minden további 100 sió 2 koronával több. A tisztviselők. Földmives, iparos, kereskedő, a társadalomnak minden rétege súlyosan érzi a törvényen kívüli állapot rettenetes következményeit. De a társadalomnak talán egy tagját sem ejti ez a kérdés annyira kétségbe, mint az állami és a közigazgatási tisztviselőt. — Mindenki felsóhajthat, elpanaszolhatja a maga keserveit nyíltan, csak az állami és részben a közigazgatási tisztviselő nem, mert őt köti és lenyűgözi a függő helyzet, amiben állásánál fogva az állam- kormánynyal, illetve a felsőbbekkel van. Jogtalan, igazságtalan politika a tisztviselőt politikai ütőkártyák gyanánt felhasználni s a régen megígért, fizetés rendezést csak azért nem valósítani meg, hogy elkeserítsék őket egy bizonyos politikai áramlat ellen. — Ez a fegyver majd visszafelé sül el. A tisztviselők nem politizálnak, csak adminisztrálnak és teljesítik terhes kötelességüket. A politikában csak a szavazásoknál szerepelnek, sokszor meggyőződésük ellenére. De már most, mikor annyi temérdek tisztviselő család várta és biztosan remélte nyomasztó helyzetének javítását, azzal állni elő, hogy az obstruáló ellenzék nem engedi reményeik valósulását^ éz az eljárás alattomos s a Tisza aerára emlékeztet. Minden tisztviselő ; nagyon jól tudja, hogy az az állítás nem igaz. — Ezerszer hangoztatott nyilván való dolog, hogy ez a kérdés nem tartozik a politikához. A politikai pártok minden árnyalata két nap alatt megszavazza úgy az állami, mint a közigazgatási tisztviselők helyzetének javítását czéízó törvényeket, csak tessék azt szavazás alá bocsátani. A tisztviselői kar nagy tömege tehát, mely hallgatni, tűrni, de gondolkozni is tud, végezetül belátja, hogy őt kijátszották és politikai párteszköznek akarják felhasználni. És ha ezt belátja, előbb utóbb azokhoz fog csatlakozni, akik ellen elkeseríteni akarták és akik ellen ütőkártyául akarták felhasználni. És »ha vége jó: minden jó« — ez lesz a leghelyesebb ! Országszerte nagy a^fojrongás és elégedetlenség közöttük, ligáimat fognak- indítani, hogy ha már különben is politikai eszköznek akarják őket felhasználni, hát azokká lesznek. De épen ellenkező irányban. Nyílt állás foglalással csatlakozni fognak azokhoz a pártokhoz, melyek félreérthetetlen kijelentésekkel hajlandók az ő érdekeiket képviselni. Helyesen van. — így is kell lenni 1 Kívánjuk, hogy a még most lappangó elé- gedettlenség nyílt őszinte megnyilatkozásban törjön ki mentül előbb ! Ez általában a tisztviselők érdeke. Ez a társadalomé is, az országé is. Előfizetőink figyelmébe. 1903. évi október 1-én uj előfizetést nyitottunka „Tolnamegyei Közlöny“-ve, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. A „Tolnamegyei Közlöny“-t, mely 1903. jan. 1-én a XXXI. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „Tolnámé- gyei Közlönyu a „Tolnamegyei Általános Tanító-egyesületu-nek hivatalos közlönye. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. TÁR CZ A. E p i 1 o g. Hogy nem feledlek el, ma lássad im'! Tenéked szól e röpke vers megin’. Zengtem terólad, hévvel óh, sokat, Búbánatos, vidám rigmusokat; Dicsértem ajkad és fehér kezed, Azonban ez ina bús emlékezet . . . — De halld, terólad szól megint danám! »Megint!« — sóhajtasz, mintha hallanám. — De lásd, a téma uj . . a jó szived ... Arról fog Írni quietált hived. Bocsáss meg bárha erről énekel, A versirónak —• végre — élni kell . . . . ü Szemedbe’ tűz szelíd mosolyra vál, Jaj annak, kit varázsa megtalál: Örült szerelmi esküvést rebeg S a csókodért a kárhozatba megy; Szemed gyötörni kész a szenvedőt, De jó szived sugallja; — Szánd meg őt! — Jóságod túl tesz égi lelkekén, Hozzá hasonló nincs a földtekén. Ifjú ha jő ki csókra szomjuhoz S szerelmi lázba lelke bomladoz, Te csókra nyújtod ajkad résztvevőn 5 örömben úszik szíved jót ha tőn. Megszólnak érte? Mit neked? Ne hidd! De mit szólnak majd vőlegényeid! Zengtem terólad immáron sokat, Hangsúlyos verset és jambusokat, Szerelmi lázban égtem érted ó És vélem egybe több ifjú s bohó; Most óva intlek téged s másokat: — Ne adj — ha adsz csak egynek — csókokat. ILLYÉS KÁLMÁN. XJti jegyzeteli Balkánon tett utamról. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Irta: Koritsánszky Ottó. (Folytatás.) Este hazamenet a konakfelől éktelen lármát hallottam. Mi lehet ez? Közelebb érve, haliám, hogy bizony az nem más holló és varjú kráko: gásánál! Vacsoránál ültem. Feltűnt egy sajátságos viselkedésű tiszt. Roppant kihívóan és feltűnést keltőén viselte magát. Kérdem a pinczértől, hogy ki az. — Az ? V. elsőrangú kapitány, aki a királyt lelőtte. Hopp ! ezt megfogom interwivolni. Oda küldök egy névjegyet és igazolványomat, visszajön a pinezér, hogy tessék. V. asztalához mentem, bemutatkoztam. Mondta, hogy szívesen rendelkezésemre áll kis ideig, mert dolga van. Mindenekelőtt megkérdeztem, hogy hogyan lehet az, hogy a konakDál még most is ott sipitoznak és krákognak a varjuk, ami bizony nem lehet az uj királynak kellemes. — Egyszerű a magyarázat — mondta tört németességgel — amikor azoknak ad.... holt teste kint feküdt, oda szoktak. Tökbször rendeztünk már ellenük vadászatot, de mind hiába. Talán nagyon jó falatok voltak azok, hogy úgy vissza vágynak. — Mindent értek. Illetve semmi közünk semmihez. Csak azt mondja meg, hogy hogyan követhették el maguk, művelt embereknek tartó katona tisztek, azt a vértlázitó tettet, hogy a meggyilkoltakat, tehát holt tetemeket az ablakon kidobtak ? — Ennek is meg van a magyarázata. Úgy beszéltük meg á dolgot, hogy a feladat befejezését meghatározott időben ágyukkal adjuk köztudomásra. Ellenkező esetben a királyi palotát légberöpiti az őrség, amely azt körülvette. Már pedig á mi életünkre még szüksége lehet Szerbiának ; ugy-e bár ? (S itt várta a hatást.) Másképp tehát jelt ideje korán nem adhattunk", minthogy ledobtuk őket. A katonaság látta, hogy végeztünk | igy reá már szükség nincsen. Mindezt elmondta annélkül, hogy egy arcz- izma is megrándult volna. Aztán kérdezősködtem Drágáról. De, a mit erről a szenvedélyes hölgyről mondott, azt már leirni nem merem. — Most pedig mennem kell. Láthatja lelkiismeretem nyugodt, úgy többi társamé is. Tudjuk, hogy a mit tettünk, a haza és a nemzet javára tettük.
