Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-01 / 40. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 40. sz. 1903. október 1. — Pályatétebhirdetés. A »Pécsi Közlönye •szept. 29 iki számában a kővetkező pályázat jelent meg: A pécsi káptalani helynök ő méltósága a XIII. körlevélben 2765. szám alatt elrendelte, hogy .1. é. október 17*én Deák Ferencz emlékére az egyházmegye mindegyik elemi népiskolájában is a miniszteri körrendeletben jelzett módon hazafias ünnep tartassék. Ez ünnepre vonatkozólag a többi közt megkivántatik az, hogy minden iskolában egy tanító emíékbeszédet tartson a Haza bölcséről. Azonban e szellemóriás élettörténetét, cselekvéseit, küzdelmeit és alkotásait akként állítani az elemi iskolások serege elé, hogy az a 7—8 éves pa­raszt gyermekek fejletlen lelkének is hasznos ta­nulságul szolgáljon, s hogy általa »tantorithatatlan király hűséggel a hazának és szabadságnak tiszta szeretete* ezek zsenge szivébe is beoltassék; oly nagy - feladat, mely hitem szerint a legkiválóbb tanítók didaktikai és pedagógiai tudását is kemény próbára teszi. Miért is az imént körülirt súlyos feladat megoldása czéljából ezennel pályázatra hívom fel a s/ekszárd-v.deki r. k. tanitógyesület tisztelt tanító- és tanítónő-tagjait; s a legmeg­felelőbbnek ítélt emlékbeszéd (melynek elmondása vagy felolvasása legfeljebb 20 perczet vegyen igénybe) szerzőjének pályadijul 20 koronát ajánlok lei. A pályatételeket október 12 ig kérem czimemre küldeni, lentartván magamnak a jogot, hogy a palyadíjat nyert munkalatot október 17-ét meg­előző eg a »Pécsi Kozlöny«-bcn közzétehessem. Megjegyzem végül mégis, hogy a pályajutalmat csak az esetben adom ki, ha abszolút becsű dol­gozat is érkezik be; olyan, melyet a »Pécsi Köz­löny* tekintetes szerkesztősége is méltónak talál a közlésre. Mözs, 1903. szeptember 27. Pártos Zsig- ftiond Szekszárd kerületi esperes. — Uj plébános. Gróf Apponyi Sándor kegyur a lengyel! plebanosi állásra Lerch István lengyeli adminisztrátort praesentálta a püspöki helynöknek, a ki őt ki is nevezte lengyeli plébánossá. — Véleményünk a ‘Tolnamegyei Genty- Hölgyek Dalaidról. Már csak rövid íoő választ el bennünket attól, hogy a «Tolnamegyei Gentry-Höl- gyek Dalai» a nyilvánosság előtt megjelennek. Módunkban állott a dalok szövégét és zenéjét meg­tekinteni s úgy, — ahogy hírlapíró tisztünk engedi,-— azokról elfogulatlanul és őszintén nyilatkozni. Először is azon kezdjük, hogy nekünk tolnaiaknak alig van még nótánk s amik vannak, azok is leg­inkább a népies szabad költészet termékei. Nagyon időszerű és szükséges volt tehát, hogy most — a fin de Siede idejében — vármegyénk intelligens közönségének teremjenek uj nóták, melyek minden rendű és rangú úri háznál az eddig nélkülözőiteket pótolják. A szerző, — kinek szépirodalmi termé­keivel az olvasó közönség lapunk hasábjain lépten- nyomon találkozik, — úgy irta meg a dalok szö­vegét, hogy a zeneköltő- és dalköltővel lélekben összeforrt. Olvasó közönségünk immár ismeri úgy Stubenwohl Gyula, mint Ketskés Elek sikereit s akkor eleget mondunk, midőn azt han/;oztatjuk, hogy a szerzők lelki közösségre léptek, hogy szé­pet, nemeset, érzékieset teremtsenek megyénk pub­likumának. Ha egyedül a sajtó van hivatva arra, hogy az irók és művészek lelki világába belete kintsen, azoknak sajátosságait kommentálja : akkor először is megyénk hölgyközönségének és zene­kedvelő uraink ajánljuk melegen az uj darabokat. Alkalmunk volt a darabokat a maga szűzi tiszta valóságában átvizsgálni, ime részletezzük is zzo- kát: a) Régi emlék. Költői meleg ihlettséggel meg­írt ábránd, melyben egy szerelmében csalódott ifjú asszonyka sírja vissza a régi, kedves múltat. Ze­néje melankolikusan édes, fülbemászó, kesergő dal­lam. b) Két kis fecske . . ! Lassú csárdás, a Tolna- megyei hölgyek nótája. Szövegében a költő egy ifjúnak imádottjáhozi merengését ecseteli. Melódiája igen kellemes, tánezra serkentő, c) A Pi, pi, pi... a szekszárdi urleányok csárdása, melyben a szerző a hevülékeny és lobbanó ifjú érzelmeket szedte össze nótába. Dallamra pedig nemcsak, hogy a kedélyeket felvillanyozó, hanem szilaj, jó kedvet teremtő s egész a kifogyhatatlanság élvezhető. Mint megyénk szellemi terméke iránt mi is érdek­lődtünk, bár Fáraó ravasz népe, a megye egyik czigányprímása igyekezett idő előtt megszerezni a darabokat; szerző azonban a darabokat csak a szétküldött előfizetési felhívások beküldése után expediálja. Megrendelhető a szerzőnél egy levelező­lapon (Stubenwohl Gyula, Pécs, II., Indóház-utcza 4. sz.) azonkívül a «íolnanegyei Közlönyt szer­kesztőségében, Molnár Mór könyvnyomdájában, Pick Béla és társa divatáruüzletében, Salamon Testvérek nagykereskedésében, Krammer Vilmos és Ferencz Gyula papi.kereskedésében Szekszár- don. A csinosan kiállított és zongora hangjegyekre letett Ízléses mű ára 1 korona 40 fillér (csekély 70 krajezár) postai bérmentes megküldéssel együtt. A t. közönségnek őszintén ajánljuk. — Elsült fegyver. Felső-Nyékről értesítik . lapunkat, hogy ott vigyázatlanságból halálos lövés történt. Ugyanis Pared József gazdálkodó az ud- 'oron tisztogatta töltött fegyverét, mely véletlenül '* és a lövés nyomán éles sikoly hallátszott, í az udvaron szorgoskodó Parragh József ló- szivét fúrta at, ki nyomban meghalt. — Halálozások. Jobaházi báró Döry An- dorné, szül. wchtnitzi és tettaui gróf Kmsky Íren e hó 23-án délután fél 1 órakor hoszszu szenve­dés után életének 60 ik és boldog házassága 41-ik évében a halottas szentségek ájtatos fölvétele után Brtxenben elhunyt. A megboldogult hült tetemeit e hó 26 án d. u. 3 órakor az ostheimmi kápolná­ban beszentelték és onnan Zombára (Tolnavár- megye) vitték a családi sírboltba s ott helyezték örök nyugalomra. — Özv. Fried Józsefné hosszas szenvedés után, életének hetvenhatodik éveben szeptember hó 22-én Dombóváron elhunyt. A meg­boldogultban Fried Sándor dombóvári borkeres­kedő es Weisz lgnácz kereskedő neje édes anyju­kat gyászolják. Sok szegény pedig egyik hathatós támogatóját vesziiette el az agg úrnőben, aki ál­talánosan ismeretes volt jótékonyságáról. Temeiése a kiterjedt csaalád és nagy közönség részvéte mel­lett szeptember 24-én ment vegbe. A gyaszbeszé- det Dr. Rosenthal Tóbiás bonyhádi főrabbi tartotta, melylyel könnyekig meghatotta a közönséget. — Névváltoztatások. Schwarcz Katalin hőgyészi illetőségű, budapesti lakos t Vajdái-ra, Spitzer Ódon tamásii születésű, budapesti lakos »Sándort-ra, Átok József dunafoldvári lakos »Polgár t-rz, Blu­menstock Vilmos bonyhádi illetőségű ugyanoltani kiskorú lakos vezetéknevét »Bokori-ra változtatta. — Cseléd-sztrájk. Szakosról Írják lapunknak, hogy Szakcsimajorban Wurm Ödön bérlő összes cselédje szeptember 26-án megtagadták az enge­delmességet, mivel a bérlő nem adta meg nekik a kívánj legelőt marháik számára. A pusztán még aznap megjelent Reich Oszkár szolgabiró Gábriel járásőrmesterrel és négy csendőrrel; a két főizga- tót karhatalommal eltávolította s többek ellen meg­indították az eljárást, mire a rend csakhamar helyreállt. — Megtámadták a rendőröket. Ismét a szek­szárdi polgár legényekről szól a nóta, a kik már hírhedté válnak gyakori szurkálásaikról Múlt va­sárnap is éjjel kiny itott bicskákkal kergették egy­mást a legények a Széchenyi-utczában, midőn az éktelen lármára odasiettek Stier János és Endrődi Józsel szekszárdi rendőrök, a kik csendre és bé­kességre intették a féktelen legényeket. Ezek azon­ban, névszerint : Bencze István, Dorogén Pál, Nedók Mihály, Tam József és Nagy József a helyett, hogy hallgattak volna, a rendőrök figyelmezteté­sére, késekkel nekik támadtak. A veszélyes tá­madásokat azonban fegyverókkel a rendőrök el­hárították maguktól. A késelő legényeket feljelen­tették a szegzárdi kir. ügyészségnek — Becsapott vásáros. Folyó János mász- lonyi lakos a legutóbbi szakcsi vasárra egy tehe­net hajtott eladás végett, csakhamar akadt vevő, meg is alkudtak 200 koronában, melyet a vevő egy darab száz forintos bankjegygyei ki is fizetett. A pusztai cselédnek nem igen van alkalma meg­ismerni a százforintos bankókat, igy hát megmu­tatta több ismerősének, vájjon jó pénz-e, de azok mind azt mondták, hogy jó. Csak otthon tudta meg Folyó János a gazdatiszttől, hogy a tehénért egy Krupicska Rudolf eszéki keztyüstől származó véd­jegyet kapott pénz helyett, melynek mindkét olda­lán a 100 szám olvasható. A csendőrség keresi a furfangos csalót. — Rablás. Fehér Ferencz őcsényi lakost szeptember hó 23 án virradóra kirabolták.' Szekré­nyéből 390 korona készpénzt vittel el. A tettesek ismeretlenek, a nyomozás folyamatban van. — Két utazó ügynök Tolnavármegye területén való működésre fix és jutalékra, fel­vétetik. írásbeli ajánlatokra azonnal válaszol a Singer Co varrógép részvény-társaság Szekszár- don. Ugyanott személyesen is jelentkezhetni min­den szombat és vasárnap, a délelőtti órákban. — Tanonczul felvétetik 2—3 közép­iskolát végzett, jól nevelt fiú Molnár Mór könyvnyomdái intézetében, Szekszárdon. T A N Ü G Y. Tolnavármeyye közigazgatási bizottságától. 2434/1903. Államsegélyek elszámolásáról és tanító személy­változások bejelentéséről. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter 1903. évi augusztus hó 25-én 19,926. sz. a. kelt leirata, melyben a tanitók kor­pótlékának fedezésére, valamint a tanítói fizetések kiegészítésére engedélyezett állam­segélyek elszámolásáról intézkedik; — to­vábbá mivel tapasztalta azt, hogy az egyes iskoláknál tanitóváltozások igen sok esetben csak elkésve jelentetnek be, sőt egyes iskolák­nál, ahol az üresedésbe jött tanítói állás rövidebb-bosszabb idő alatt megfelelő képesí­téssel biró tanerővel be nem tölthető, az állás üresedésben léte egyáltalán he sem jelentetik, az - államsegélyek * elszámolása kö­rül való egyszerűsítés azonban okvetlenül megköveteli, hogy az ilyen változások min­denkor a legrövidebb idő alatt bejelentessenek, ugyanazért felhívja a közigazgatási bizott­ságot, utasítsa az iskolaszékeket, hogy az iskolánál beálló tanítói változásokról, akár betöltetik az állás uj tanítóval, akár pedig üresedésben van, mindenkor legkésőbb egy hónap leforgása alatt és annak jelzése mellett, hogy az állomás eltávozás, avagy nyugdíjazás folytán ürült-e meg, to­vábbá, hogy az állomás mely napon ürült meg s esetleg elhalálozás esetén maradt-e el­látásra igénynyel biró özvegy, vagy árva, annál is inkább tegyen jelentést, mert minden ilyen, a tanitbváltozásokbbl az államkincs­tárra háruló kárért első sorban az illető iskolaszéket fogja felelőssé tenni. Határozat: A közigazgatási bizottság a járási fő- szolgabirák utján — kézbesítési iv mellett — felhívja az összes iskolaszéki elnököket, hogy a tanítói fizetés kiegészítésére és a kor­pótlék fedezésére engedélyezett államsegé­lyekről a tanítóktól vett bélyeges nyugtákat minden év deczember havában a kir. tan- felügyelőhöz terjesszék be. Továbbá, hogy a tanító személyválto­zást a fentemlitett miniszteri leiratban kívánt adatokkal ellátva a tanító eltávozása után legkésőbb egy hónap alatt szintén a kir. tanfelügyelőhöz jelentsék be. Végül megjegyzi a bizottság, hogy miután az államsegélyekért az iskolaszéki elnökök felelőssek és mivel azok csakis a tanító írásbeli lemondásának napjáig illetik meg őket, az államsegélyek mindig havon- kint előlegesen adandók ki. Kelt Szekszárdon, Tolnavármegye köz- igazgatási bizottságának 1903. évi szeptem­ber hó 10-én tartott üléséből. Gróf Széchenyi Sándor, főispán. MULATSÁGOK. — Szüreti mulatság. Vig szüreti mulatságot rendeztek múlt vasárnap a szekszárdi kath. olvasó­körben, mely úgy erkölcsileg, mint anyagilag is fényesen sikerült. A mulatság jövedelme 267 K. 50 fillér. Az olvasókör összes helyiségei zsúfolva voltak közönséggel. A fiatalság hajnalig tánczolt. — A bátaszéki Kath. Legényegylet 1903. évi október hó 4-én, az újonnan épült templom felszentelése és diszelnökének, Holndonner Ferencz ez. prépost-plébános lelkipásztorkodásának 50-ik évfordulója alkalmával az Iparos Olvasókör. nagy­termében zártkörű tánczestélyt rendez. Beléptidij szesnélyenkint 60 fillér. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirtapilag nyugtáztatnak. — A tolnai iparos olvasókör vasárnap tar­totta meg házávatási ünnepélyét szüreti mulatság­gal egybekötve, amely várakozáson felül sikerült. Jakobovits J. elnöki megnyitója után Fekete Ágos­ton prépost-pleb ános ünnepi beszédet tartott s ez­zel befejeződött az ünnepi hivatalos functió. — Megkezdődött a szüreti mulatság, melyet Török Gábor (kisbiró) nyitott meg és a nagyszámú közön­séget derültségbe hozta; ezután a »tetemre hívás«-t Anaigl ílonka k. a. szavalta; a műsor második pontját Szauter Mariska töltötte be a tőle elvárt kedvességgel; harmadik pontját a műsornak: «a haragos feleséget«. Czerna Annuska k. a. adta elő, teljesen beletalálva magát szerepébe; a 4-ik pont­ban Török Gábor szerepelt; majd meg Szauter Mariska »Férjhez menjek« ez. magán jelenetet adta elő; Kaki József káplán szabad előadást tartott, melyben fejtegette az iparoskor czélját, buzditott a tömörülésre, melyet a jelenlevő iparosok éljenzés­sel és nagy figyelemmel hallgattak meg; — végül ismét Török Gábor került elő az ő jól kiválasztott szerepével »a volapük«-kel. Az összes szereplőket szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel jutalmazta meg' a. közönség. Ezután táncz következett, melyet "az ifjúság még reggel 6 órakor is,v hogy volt és • sóh’sé halunk meg kiáltásokkal ropogtatott.

Next

/
Thumbnails
Contents