Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-01 / 40. szám

1903* október 1.

TOLNAMEQYEI KÖZL0NY 4Q. sz.

3.

— Az öngyilkos árvaszéki ülnök sikkasztása. Szomorú nevezetességre jutott a nri árvaszékünk, a hol most az ötödik tisztviselőre pattant ki a titok, hogy több éven keresztül hütlenül sáfárkodott az árvák pénzével. Az első sikkasztó Ványek Kálmán I árvaszéki ülnök volt, aki 20,000 koronával könnyítette meg az árvák pénztárát. Ványek már kitöltötte büntetés idejét s most újra bevette a társadalom kebelébe. Utána Jilk Gyula pénztári ellenőrre bizonyult be, hogy néhány ezer koronát vágott zsebre, majd PappórLFétrencz gyámpénztári könyvelő sikkasztása derült ki, utána 1901. évi augusztus 9-én Antal Ferencz főkönyvelő és tb. főpénztárnok nagymérvű sikkasztására jöttek rá. Pappert Ferencz 16,000 koronát, Antal Ferencz 68,000 koronát költött el az árvák pénzéből. Pappert Ferencz a váczi fegyházban halt meg, Antal pedig a büntetéstől való félelmében agyonlőtte magát és igy kikerülte a földi igazságszolgáltatást. Ványek, Jilk és Pappert sikkasztásait a tartalék alapból fedezték, tehát ezeknek a bűnös aktái már le vannak zárva, de nincs még lezárva teljesen az Antal-ié\e ügy; mert ebben a belügyminiszter oly súlyos ítéletet hozott, hogy azt kénytelen volt Tolnavármegye törvényhatósága meg- felebbezni, mert nem járulhatott ahhoz, hogy olyanokat is érjen a büntetés, akik ártatlanul lettek vagyoni felelősséggel sújtva. Az Antal-íéle sikkasztás felett még nem is térhettünk napirendre, már is újabb riasztó hir terjedt el múlt pénteken Szekszárdon, hogy Vargha Lajos árvaszéki ülnök sikkasztott és Gyulajon pénteken reggel a községházán revolverrel fejbe lőtte magát és meghalt. Vargha Lajosnak bűnös visszaélésére azon bizottság jött rá, melynek az volt a hivatása, hogy az államnak véglegesen átadja a gyámpénztárnak passiváit is, miután aktíváit már átadta. Midőn próbaképen egyes régi tételeket vettek elő, azon meglepő tapasztalatokra jöttek, hogy Vargha ülnök sikkasztott. A bizottságbál kiszivárgott szomorú felfedezés eljutott Vargha tűiébe, aki csütörtökön délelőtt sietve magához vette töltött revolverét, bérkocsit fogadott és Szekszárdról elhajtatott. — Először Tolna felé ment, majd innen Zombán keresztül Hőgyészre utazott, a hol

a vendéglőben megebédelt és folytatta Gyulajra útját. Itt a jegyzőhöz szállott, ki régi szives barátsággal fogadta. Pénteken reggel Vargha szobájából dörrenést hallottak, mire berohantak hozzá és ő egész nyugodtan azt felelte a kérdezésre: «hogy csak revolvere véletlenül sült el.» — Néhány perezre újabb lövés hallatszott Vargha szobájából, mire ismét berohantak hozzá. Ekkor a szerencsétlen ember már vérében halva feküdt; halántékon lőtte magát. Az öngyilkos csak néhány sor írást hagyott hátra, melyben azt állítja, hogy ő nem any- nyira bűnös, mint áldozat. Annyi körülbelül bizonyos, hogy a sikkasztás eszméjét Antal- tól kapta, kihez szoros benső barátság fűzte. Ezt a feltevést az is bizonyítani látszik, hogy oly régi hagyatékokat utalványozott ki illetéktelenül, amelyek tulajdonosai már évtizedek óta ismeretlenek, erről pedig csak a gyámpénztári ügyekben jártas emberektől nyerhetett tudomást, amilyenek Antal- és Pappert voltak. A vizsgálatot Simontsits Elemér főjegyző vezette, mely csakhamar megállapította, hogy a Vargha által elkövetett sikkasztás szálai Kisdoroghra vezetnek, mert Vargha az összeget a kis- doroghi elöljáróságnak utalta ki. Eichert István kisdoroghi jegyző megjelent a vizsgáló bizottság előtt és részletesen elmondotta, hogy miképpen használta őt fel eszközül az öngyilkossá lett árvaszéki ülnök.

A mint a2 utalványozott összegek Kisdoroghra megérkeztek, ugyan akkor ő is kapott levelet, melyben arra kérte Vargha, hogy hozza be ő hozzá személyesen a pénzt, mert az tévedésből küldetett Kisdoroghra. Ő semmi rosszat nem sejtve, a pénzt be is hozta. Mdőn azonban ez az eset többször ismétlődött, gyanúsnak találta a dolgot, de feljelentést tenni akkor már nem mert. Eichert különben kijelentette, hogy a hiányzó összeget saját vagyonából hajlandó megtéríteni. Mint halljuk, Eichert vagyonára

18,000 koronáig biztosítási eljárást foganatosítottak. Az elsikkasztott összeg meghaladja a 12 ezer koronát., A gyámpénztárt veszteség nem éri, mivel Vargha hivatalos fiókjában is találtak egy 1000 koronás kötvényt s leánya nevén 1600 koronát; továbbá szőlőjének termését is lefoglalták. A sikkasztásról az alispán a belügyminiszternek, a pénzügyigazgató pedig a pénzügyminiszternek tettek kimerítő jelentést. Nagyon valószínű, hogy felülről nagyobb vizsgálatot rendelnek el. A magáról megfeledkezett szerencsétlen ülnököt Gyulajon temették el. — Családja iránt általános a részvét.

— Tani tó választás. A battai rk. iskolaszék Pápay Gé'át kántortanitóvá, a mözsi rk. iskolaszék pedig Pápay Dezsőt osztálytanítóvá választotta meg. A megválasztottak Pápay István mözsi jegyző fiai.

— Eljegyzés. Elbenschütz Nándor, a szekszárdi Podvinecz- és Eibenschütz ezég beltagja Tolnáról eljegyezte Fischer Aranka kisasszonyt

— Egyházmegyei hírek. Kain Abel bátaszéki káplán Szentiványba neveztetett ki administ* rátorrá, Lerck István hőgyészi káplán Lengyelbe küldetett adminisztrátornak, Auerbach József bük- kösdi káplán subsidiarily minőségben a szent- györgyi plébániára küldetett, Blandl György káplán Husszuhetényből Rácpetrére, Rudanovich Vince Bogdásáról Hosszuheténybe, Éber Géza üdülő bük- kösdre, Horváth János eddig némethii vicarius Bogdására, Kaufmann András Aparról Bátaszékre, Riedlinger Dezső subsidiarius Szentgyörgyből h5- gyészre helyeztettek át.

— Templomszentelés. Október 4-én, Rizsa- füzér. napján lesz a b itas/éken újonnan épült templomnak ünnepélyes szentelése. A szentelési szertartást Troll P. Ferencz, trebinjei v. püspök, káptalani nagyprépost végzi, ki a szentelést megelőző napon érkezik Bátaszékre, hol fényes fogadtatásban részesül. A szentelési ünnepély magasztosságát nagyban emeli azon rendkivüli körülmény, hogy ugyanazon napon tartja aranymiséjét a város szeretett és nagyrabecsült lelkipásztora: Holndonner Ferencz, prépost-plébános. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a bátaszéki nagyarányú és pazarul díszített templom Hoíhauzer Antal, műépitész-tanár tervei szerint góth-stylben épült. 5000 személy fogadására szolgál. Körülbelül 450000 koronába került. A templomszentelés alkalmából Job Károly, a «Bátaszék és Sárköz» szerkesztője, mintegy 20 fémnyomatu képet és a templom építés történetét magába foglaló díszesen kiállított emlékalbumot ad ki, mely 1 koronáért a szerzőnél kapható.

— Tüzeset. Múlt pénteken éjjel a decsi szőlőhegyen kigyulladt Balázs István présháza, melytől csakhamar Balázs Jánosné szomszédos présháza is lángba borult. Mind a két présház, gazdasági eszköz és szüretelő edény a lángok martalékává lett. A tüzet a rossz kéményből kiszállott sziporka okozta.

Az is bizonyos, hogy sokkal könnyebb be jutni Szerbiában a királyhoz, mint nálunk például a közigazgatás egyik kisebb közegéh ez, vagy pláne egy egyetemi tanárhoz.

Végeztünk. Meghajtóm magamat, s távozni akartam.

— És most leszek bátor felséges uram kegyes engedelmével megtekinteni a királyi palotát.

— Örülök, hogy érdekli! Csak egyet mondok. Én szeretem a hírlapírókat, de ismerem is őket, tudom, hogy a kicsiből, amit láttak, nagyot csinálnak. Kérem, ne tartsa magát ehhez az újságírói stílushoz, ha esetleg megírja azt, amit látott. Üdvözlet a magyaroknak!

És az egyszerű, hétköznapi, őszes bajuszu emberke kezét nyujtá. Nem tudtam, hirtelen, megcsókoljam-e, vagy mit tegyek ... Jó magyarosan megszorítottam és háttal kifelé távoztam.

Rögtön távozott ő is. Felült a fogatra és elhajtatott. Az őrség dobja pergett, trombitája harsogott, a kocsi elvágtatott, én pedig a konakba mentem kísérőimmel.

Az első emeletre mentünk először. Oda azokba a helyiségekbe, ahol a véres dráma lejátszódott.

Egy hosszú folyosón át a fürdő szobán keresztül jutottunk a hálószobába. Az ajtótól jobbra van a fejedelmi ágy, mögötte selyem függöny van. Itt nyugodtak mikor meghallották a lövöldözést. Innét menekültek csupán hálóköntösben a királyné ruhatárába, amely a hálószoba előtjt van; utczára néző ablakokkal. Itt lőttek rájuk először. Rt szúrták nyakon a férje Jiájta mögé bújó JáráJynéJ. Itt teri- te,tt je a kirájiy egy tisztet revolverével, fairét hur- czolták ki őket a hálószQbán át a budoárba, amelynek ablakán aztán kilökték a borzalmasan össze- marczangolt, szét darabolt királyi párt.

Most gyalultak, tisztítottak ott mindent. Szinte látni véltem még a vérfoltokat s elszorult a szivem a gyászos hely látásakor. Egy forgácsot hoztam is magammal örök emlékül a rettenetes helyről.

A régi konakban minden a legnagyobb rendetlenségbén volt, — össze-vissza dobálva.

A régi konak megtekintése után egy uj konak- nak néhány termét néztem meg. Igen szépen berendezettek azok, de a budai királyi palata termeihez haszonlitani sem lehet őket.

Megköszönve a szives kalauzolást, eltávoztam. Éppen mikor az utczára értem, jött vissza kocsikázásából a király. Rögtön elővettem gépemet, hogy majd leveszem. Egyszerre csak észre veszem, mint több és több rendőr meg katona gyűlt körém. ügy látszik, azt hitték, hogy merényletet akarok elkövetni ellene. Tartottam tőle, hogy letartóztatnak lehetőleg észrevétlenül igyekeztem hát tenni. De igy a kép nem sikerült valami fényesen, amennyiben a kocsinak csak két hátsó kereke látszik.

Lementem aztán a «török város»-ba. Ez egy egészen külön városrész, lent van a Duna partján. Itt csak törökök laknak. Az építkezés is egészen más itt. Kis alacsony, leginkább lapos tetejű házak vannak itt. Ablakuk sűrű farácscsal becsinálva. Egyik üzlet a másikat éri. Sok kávéház is van itten, amelyek mindig zsúfolva vannak. Újságot olvasva vagy kártyázva vigan szörtyölik a tiszta zaczczból álló feketét.

Jellemző erre a részre a piszok. Viz tócsák állnak az utczán, szinte bűzös ott még a levegő is.

. Másnap falura mentem ki, hogy ezt is megismerjem.

Topcsiderben és Rakoviczán voltam.

Topcstiiferben még láthajtó az a török ház, amelyben a szerencsétlen [véget ért Obrenovicscsalád megalapítója., Milos lakott. Még mutatják azt az egyszerű faágyat, amelyben meghalt, sőt még egy pár czipőt is mutatnak, mit sajátkezüleg javított.

Topcsider mellett terül el az u. n. Kosutnjak egy vadas kert ez. Ebben gyilkolták meg III. Mihály herczeget 1868 május 29 én. Egy emlék jelzi a helyet, ahol lelőtték és handzsárral földarabolták.

Rakovicza falucska hegyekközött fekszik. Vad nép lakja. Már a kis gyermekeknek is handzsár és pisztoly van övükben. Egyébként szép délezeg, szálas emberek, mint a szerbek általában. Külsejük is elárulja vadságukat. Sem Istent, sem embert nem ismernek ezek. Asszonyaik már szelidebbek. Úgy a lányok, mint az asszonyok csinosak. Általában jellemzi őket a sötét szin, szőkét egyet sem láttam. Szép, nemes vonásaik vannak. És szemükben sajátságos tűz ég. Valósággal veszdelem ez, mikor egy ilyen szép tüzes szemű fiatal szerb lány ránéz hosszan, elmélázva egy-egy oda tévedt utasra.

Úgy a nőket, mint a férfiakat, vadságuk daczára van egy, ami meghalja s ez a guzla (guz- licza) lágy hangja.

Ezt pöngetve balladákat vagy népdalokat énekelnek a szerb népnek fényes és dicső múltjáról.

Ilyenkor elméláznak, maguk elé tekintve gondolatuk a múltban jár, amit- csak e dalokból ismernek. Ebben van az ő történetük. Lelkesednek tehát valahányszor azt hallják.

Az anya csecsemőjét egy-egy ballada eldalo- lásával altatja el. Az apa gyermekének egy szép népdal kísérete mellett adja át a pisztolyt, hand- zsárt. S elmondja fiának, hogy villámnézésü őseik ezen dalok hangja mellett esküdtek fel a haza szabadságának kivívására . . .

Ez a népköltészet a szerbnek mindene. Elfelejti buját, baját, ha hallja a múltról regélő szép dalokat s neki adja magát a gondolatoknak. De amikor felocsúdik azokból, akkor ismét olyan / ' mint azelőtt volt és nem szelidüj meg addi^ újra nem hallja a dalt, mely nemzete disc zeng í"'.. ’ " (Fc’