Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-01 / 40. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 40. sz.

1903. október 1.

Előfizetőink figyelmébe.

‘1903. évi októbér 1-én uj előfizetést nyitottunka „Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megyö legrégibb lapja.

Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek.

Előfizetési díjak:

Egész évre . . 12 korona.

Fél évre ... 6 „

Negyed évre ] 3 „

A „Tolnamegyei Közlöny“-t, mely 1903. jan. 1-én a XXXI. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába.

Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „Tolnamegyei Közlöny“ a |Tolnamegyei Általános Tanító-egyesület “ -nek hivatalos közlönye.

Hazafias tisztelettel:

A „Tolnamegyei Közlöny“

szerkesztősége és kiadóhivatala.

§ KÜLÖNFÉLÉK.

12.

________________Sj

— Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 3-án tartja meg a vármegye székházában.

— Uj jogtudor. Szilágyi Ernő szegzárdi kir. törvényszéki aljegyző f. évi szeptember 26 án a budapesti tudomány egyetemen jogtudorrá avattatott.

— Házasság. Ifj. Lágler Sándor Nagyszo- koly község aljegyzője, szeptember hó 15-én esküdött örök hűséget Szokó Vilma kisasszonynak Nagyszokolyban.

— Templomi ének. Jövő vasárnap mutatja be a bátaszéki uj templomban aranymiséjét Holti- dónner Ferencz prépost-plébános, mely alkalomból a bátaszéki templomi énekkar Szeiler Károly unisono «A» dur miséjét adja elő. Steiner Lajos dr. szekszárdi ügyvéd és Sugh Ilonka kisasszony Ilíovszky *Ave Máriá» ját fogják énekelni.

— Negyvenéves kántori jubileum. Lapunk múlt számában már jeleztük, hogy a szekszárdi kath. olvasókör méltó megtiszteltetésben készül részesíteni Klieber György szekszárd-belvárosi kántort 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Múlt pénteken esteli 8 órakor indult ki az impozáns menet a kath. olvasókörből az egyesület zászlaja alatt az ünnepelt Szarka-utczai 1?kására. Alampio- nos menetben részt vettek az olvasókör tagjai, a kath. lelkészek, a kath. tanítói kar es a nagyközönség. A felvonulás alatt a szekszárdi tüzoltó- egyesület zenekara játszott. A tisztelgők nagy sokasága az ünnépelt férfiú udvarán és a ház előtt foglalt állást, mire előlépett Szabó Géza hittanár és a kath. olvasókör alelnöke, aki messzire hallható hangon remek beszédben méltatta Klieber György kiváló érdemeit és melegen üdvözölte őt a város polgársága és a kath. tanítói kar nevében, az Ég bőséges áldását kérte reá és családjára. A elhangzott lelkes éljenzés lecsillapultával a jubiláns pár szóval meghatottan köszönte meg az őt ért nagy megtiszteltetést. Ezután a kath. olvasókör énekkara Nemes Győző újvárosi kántor-tanitó vezetése alatt több szép dalt énekelt, közben pedig a tűzoltó- zenekar játszott. A szép óváczió után a jubiláns a lelkészeket és a tanítói kart családja körében megvendégelte, az énekkarnak és a tüzoltózene- karnak meg magyaros áldomást adott. Klieber György hírneves kántort ez alkalommal Tolnai Artur tanárjelölt, a Simontsits gyerekek nevelője, az alábbi négy distichonból álló emlékverssel üdvözölte, melyet Szabó Géza hittanárnak, az ünnepély rendezőjének küldött meg. Itt közöljük:

Ad MULTOS ANNOS 1

(KLIEBER GYÖRGY szekszárdi kántor 40 éves szolgálati jubileumára.)

1903 szeptember hó 26-án.

Tíz rövid esztendő hijján félszázada annak,

Hogy egyfolytában Szekszárd kántora vagy ;

És ha ez is már nagy szó, mennyire büszke lehetsz, hogy Mindvégig kitünően álltad meg helyedet.

Ünnepet ülsz ma? Ohó nemcsak te. E nap a miénk is,

Kik mindnyájan igaz szivünkből szeretünk.

Hintsen az Ur ezután is csak rózsát utaidra,

S tartson meg minekünk még sok-sok ideig.

— Wosinsky Mór Rákóczi sírjánál. A Rákóczi zarándoklás bizottsága már megállapította a prog- rammját. E szerint: Október 13-án lesz az ünnep a galatai lazaristák templomában, II. Rákóczi Ferencz sírjánál. A nagymisét Wosinsky Mór szekszárdi apátplébános mondja a magyar lazarista páterék segédletével. Ezután emlékbeszéd köveike- zik. Tökölyi izmidi sírjánál református istentisztelet lesz. A zarándoklat bizottsága a következő tagokból áll: Ihaly Kálmán országgyűlési képviselő, Vámbéry Ármin egyetemi tanár, Dessewjfy Arisztid, a képviselőház titkára, Nyáry Jenő báró, a főrendiház háznagya, Szádecky Lajos dr. egyetemi tanár és Wosinsky Mór apátplébános, a kik a magyarok küldöttségét a szultán elé vezetik A rendezőség irodája a Kishid-utcza 4. száma alatt van, a hol a zárán doklat dolgában személyesen is lehet értekezni. A magyarok társaságával fényképész is utazik, a ki az ünnepségről, főképpen pedig a konstantinápolyi és kis-ázsiai magyar emlékekről fölvételeket készit. A zarándoklatban résztvevők jegyzékét e hónap végén állítják össze, a miért is fölhívja a bizottság az érdeklődőket, hogy végleges elhatározásukat addig tudassák, nehogy a jegyzékből kimaradjanak. — A zarándoklásban Orjfy Lajos, a szekszárdi takarékpénztár vezérigazgatója is részt vesz.

— Szüret. Mai nappal Szekszárdon megkezdették a szüretet a Bartina-Bakta hegyközségben is. Az időjárás kedvező volt a szőlőérésre és igy kifejlődhetett a fürtökben a szükséges czukoranyag, mely elengedhetlen feltétele a jó bornak. A nagyobb szőlős gazdák az idén általában vörös bort szűrnek, ami remélhetőleg kitűnő minőségű is lesz és igy majd sikerül a szekszárdi bikavérnek jó hírét visszaszerezni. A termés mennyisége azonban nem lesz kielégítő; mert a tavaszi fagy általában, de főleg a hegyi szőlőkben nagyon megdészmálta a termést.

— Posta- és távirda növendékek felvétele. A posta- és távirda férfi növendékek felvételének határideje október végéig meg lett hosszabbítva. Folyamodni lehet a már közzétett posta- és távirda hivatalokon kivül még: a bonyhádi, dombóvári, dunaföldvári, marczali, nagykanizsai 2 sz., paksi, szigetvári, villányi kincstári posta-, és távirdahiva- taloknál egy növendéknek; a keszthelyi kincstári posta- és távirdahivatalnál pedig, a hol már egy növendék van, még egy másik is fel lesz véve, ezénkvül 6 nem kincstári (postamesteri) elsőosztályu posta- és távirdahivatalnál egy-egy növendék pályázhat fenti határidőig; mert a kiképeztetés nov. 1 én kezdődik.

Éreztem, hogy reszket a térdem és oly nehezemre esett a vizit megtevése. (Hogy is ne, soh sem voltam én még királynál vizitben!) Beléptem. Előre támolyogtam, aztán megállók. Az udvari tiszt nevemet mondja és hozzá teszi »journalist von Ungarn.«

— Tehát mágyár ember?! Örülök! — szól felém egyik sarokból egy hang.

Ott ült a király. A király! Szürke zakko öltönyben. Egy zsőlyében ült, keresztbe tett lábakkal.

Közelebb mentem hozzá;

— Igenis, Felség, magyar ember vagyok. És erre büszke is vagyok!

Erre aztán németül szólt, talán annak jeléül, hogy igy beszéljek, Megtettem.

— Nem akartam elmulasztani, hogy itt töltött időm alatt ide el ne jöjjek s magas színe elé ne juthassak. Fölség, hódoló tiszteletemmel . . .

— Köszönöm. Örülök!

— És kifejezésre juttatni azt az érzést, amivel a szerb nép iránt viseltetem. Irigylem őket! Irigylem, mert olyan királya van, aki megérti — mint hallom — még szivének titkos dobbanását is!

Ez nagy mondás volt, de kimondtam.

Tetszett is a Fölségnek.

Aztán beszéltünk sok mindenről, kedélyesen, fesztelenül. Én kezdtem már elfelejteni, hogy király előtt vagyok.

Mert itt nincsen divatban az ostoba spanyol étikét. Itt nem feszélyezi a kihallgatásra jelentkezőket a korlátok közé szorított viselkedés Itt nem feltétlenül szükséges fehérkesztyüs kézzel megjelenni s nem utasítják vissza az embert, ha- nem frakk, klakk és lakkban jelenik meg . . .

tam, mint akár Budapesten. Itt az idegent először magyarul szólítják meg, s csak aztán németül, francziául, angolul stb.

ízletesen főznek, nem ugyan annyira, mint nálunk, de azért meg lehet enni. Valami nagy drágaságot sem tapasztaltam a vendéglőben. Legalább is nem olyant, mint az üzletekben. Mert itt látja a legjobban az ember, hogy keleten van. Mindent háromszoros árra tartanak legalább is, hogy hátha sikerül becsapni, s csak hosszú alku- vás után adja rendes áráért a czikket.

Legdrágább a gyufa Szerbiában. Egy skatulya 5 para (42 fillér). Miért? Megvan a magyarázata; legkisebb váltópénzük az 5 párás. Ennél kisebb nincs. így nem is adhatnak semmit olcsóbban. A gyufa különben állami monopóliumot képez.

Utána néztem most már, hogy mi történt az esernyőmmel és a portás nagy megnyugtatásomra kijelentette, hogy visszahozta a zimonyi portás avval a megjegyzéssel, hogy az nem az angol esernyője, mert neki jobb volt.

Ebéd után megtekintettem a színházat, a tiszti kaszinót, néhány kaszárnyát és több középületet.

Négy óra volt, amikor a konak délnyugati részén lévő épületben, a kabinet irodában jelentkeztem. Rövid ideig kellett várnom. Egy katona kinyitja az ajtót, amelyen át az irodafőnök szobájába siettem.

Nagyon csinosan butorzott szoba ez. Az Íróasztal felett van Péter királynak mellszobra, az alatt pedig tragikus véget ért Obrenovics család utolsó sarjának, Sándor királynak olajfe?tményü képe. —

A főnök igen szívélyesnek látszó, nyúlánk

vállas, hosszú, barna szakáik férfi. Igen folyékonyan beszél németül; sokat utazott.

Bemutatkozom. Előadom kérésemet.

— Lehet! Megtekintheti a királyi palotát, de csakis, mint hirlapiró. Mert senkisem kap most már engedélyt a megtekintésre, mivel csak most folynak a nagy tisztogatások és- javítások. Aztán a királyhoz is bejut. Holnapután délelőtt jelentkezzék majd.

— Köszönöm. Azonban akkor már nem leszek itt.

— No akkor majd előbb fogadja. Majd érte- sitem önt.

Megköszöntem szívélyességét s mellém rendelt udvari tiszttel és egy hivatalnokkal együtt bementünk a konak udvarába, a baloldali mellék ! kapun.

Az udvarban állt egy udvari fogat, a katonai diszőrség mellett. Amint az uj konakhoz érünk, egy szalon ruhás férfi jön ki az ajtón s felénk tart, az ajtóban látható egy szürke ruhás alacsony, köpczös termetű férfi.

A szalon ruhás szót vált az udvari tiszttel, az hozzám jön s mondja, hogy menjek utána a fogadó terembe, a király fogad.

Hamarjában azt sem tudtam, mit csináljak. Sajnáltam már, hogy jelentkeztem kihallgatásra; szerettem volna visszavonni, de nem lehetett.

Végre is határoztam, hogy megyek. Meg- simitottam hajamat, megigazítottam csokornyakkendőmet; leakasztottam vállamról a fényképező masinát, leporoltam zsebkendőmmel magamat.

Mindezeknek megtörténte után pedig hősies elszántsággal lépkedtem az udvari tiszttel a fogadó terem felé.