Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-01 / 40. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 40. sz. 1903. október 1. Előfizetőink figyelmébe. ‘1903. évi októbér 1-én uj előfizetést nyitottunka „Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megyö legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőin­ket, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre . . 12 korona. Fél évre ... 6 „ Negyed évre ] 3 „ A „Tolnamegyei Közlöny“-t, mely 1903. jan. 1-én a XXXI. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk haj­landók megküldeni, mivel a „Tolname­gyei Közlöny“ a |Tolnamegyei Általá­nos Tanító-egyesület “ -nek hivatalos köz­lönye. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. § KÜLÖNFÉLÉK. 12. ________________Sj — Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülé­sét folyó hó 3-án tartja meg a vármegye székházában. — Uj jogtudor. Szilágyi Ernő szegzárdi kir. törvényszéki aljegyző f. évi szeptember 26 án a budapesti tudomány egyetemen jogtudorrá avat­tatott. — Házasság. Ifj. Lágler Sándor Nagyszo- koly község aljegyzője, szeptember hó 15-én es­küdött örök hűséget Szokó Vilma kisasszonynak Nagyszokolyban. — Templomi ének. Jövő vasárnap mutatja be a bátaszéki uj templomban aranymiséjét Holti- dónner Ferencz prépost-plébános, mely alkalomból a bátaszéki templomi énekkar Szeiler Károly unisono «A» dur miséjét adja elő. Steiner Lajos dr. szekszárdi ügyvéd és Sugh Ilonka kisasszony Ilíovszky *Ave Máriá» ját fogják énekelni. — Negyvenéves kántori jubileum. Lapunk múlt számában már jeleztük, hogy a szekszárdi kath. olvasókör méltó megtiszteltetésben készül részesíteni Klieber György szekszárd-belvárosi kán­tort 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Múlt pénteken esteli 8 órakor indult ki az impozáns menet a kath. olvasókörből az egyesület zászlaja alatt az ünnepelt Szarka-utczai 1?kására. Alampio- nos menetben részt vettek az olvasókör tagjai, a kath. lelkészek, a kath. tanítói kar es a nagykö­zönség. A felvonulás alatt a szekszárdi tüzoltó- egyesület zenekara játszott. A tisztelgők nagy so­kasága az ünnépelt férfiú udvarán és a ház előtt foglalt állást, mire előlépett Szabó Géza hittanár és a kath. olvasókör alelnöke, aki messzire hall­ható hangon remek beszédben méltatta Klieber György kiváló érdemeit és melegen üdvözölte őt a város polgársága és a kath. tanítói kar nevében, az Ég bőséges áldását kérte reá és családjára. A elhangzott lelkes éljenzés lecsillapultával a jubiláns pár szóval meghatottan köszönte meg az őt ért nagy megtiszteltetést. Ezután a kath. olvasókör énekkara Nemes Győző újvárosi kántor-tanitó vezetése alatt több szép dalt énekelt, közben pedig a tűzoltó- zenekar játszott. A szép óváczió után a jubiláns a lelkészeket és a tanítói kart családja körében megvendégelte, az énekkarnak és a tüzoltózene- karnak meg magyaros áldomást adott. Klieber György hírneves kántort ez alkalommal Tolnai Artur tanárjelölt, a Simontsits gyerekek nevelője, az alábbi négy distichonból álló emlékverssel üd­vözölte, melyet Szabó Géza hittanárnak, az ünne­pély rendezőjének küldött meg. Itt közöljük: Ad MULTOS ANNOS 1 (KLIEBER GYÖRGY szekszárdi kántor 40 éves szolgálati jubileumára.) 1903 szeptember hó 26-án. Tíz rövid esztendő hijján félszázada annak, Hogy egyfolytában Szekszárd kántora vagy ; És ha ez is már nagy szó, mennyire büszke lehetsz, hogy Mindvégig kitünően álltad meg helyedet. Ünnepet ülsz ma? Ohó nemcsak te. E nap a miénk is, Kik mindnyájan igaz szivünkből szeretünk. Hintsen az Ur ezután is csak rózsát utaidra, S tartson meg minekünk még sok-sok ideig. — Wosinsky Mór Rákóczi sírjánál. A Rákóczi zarándoklás bizottsága már megállapította a prog- rammját. E szerint: Október 13-án lesz az ünnep a galatai lazaristák templomában, II. Rákóczi Fe­rencz sírjánál. A nagymisét Wosinsky Mór szek­szárdi apátplébános mondja a magyar lazarista páterék segédletével. Ezután emlékbeszéd köveike- zik. Tökölyi izmidi sírjánál református istentiszte­let lesz. A zarándoklat bizottsága a következő ta­gokból áll: Ihaly Kálmán országgyűlési képviselő, Vámbéry Ármin egyetemi tanár, Dessewjfy Arisz­tid, a képviselőház titkára, Nyáry Jenő báró, a főrendiház háznagya, Szádecky Lajos dr. egyetemi tanár és Wosinsky Mór apátplébános, a kik a magyarok küldöttségét a szultán elé vezetik A rendezőség irodája a Kishid-utcza 4. száma alatt van, a hol a zárán doklat dolgában személyesen is lehet értekezni. A magyarok társaságával fényké­pész is utazik, a ki az ünnepségről, főképpen pe­dig a konstantinápolyi és kis-ázsiai magyar emlé­kekről fölvételeket készit. A zarándoklatban részt­vevők jegyzékét e hónap végén állítják össze, a miért is fölhívja a bizottság az érdeklődőket, hogy végleges elhatározásukat addig tudassák, nehogy a jegyzékből kimaradjanak. — A zarándoklásban Orjfy Lajos, a szekszárdi takarékpénztár vezérigaz­gatója is részt vesz. — Szüret. Mai nappal Szekszárdon megkez­dették a szüretet a Bartina-Bakta hegyközségben is. Az időjárás kedvező volt a szőlőérésre és igy kifejlődhetett a fürtökben a szükséges czukoranyag, mely elengedhetlen feltétele a jó bornak. A na­gyobb szőlős gazdák az idén általában vörös bort szűrnek, ami remélhetőleg kitűnő minőségű is lesz és igy majd sikerül a szekszárdi bikavérnek jó hírét visszaszerezni. A termés mennyisége azonban nem lesz kielégítő; mert a tavaszi fagy általában, de főleg a hegyi szőlőkben nagyon megdészmálta a termést. — Posta- és távirda növendékek felvétele. A posta- és távirda férfi növendékek felvételének határideje október végéig meg lett hosszabbítva. Folyamodni lehet a már közzétett posta- és táv­irda hivatalokon kivül még: a bonyhádi, dombóvári, dunaföldvári, marczali, nagykanizsai 2 sz., paksi, szigetvári, villányi kincstári posta-, és távirdahiva- taloknál egy növendéknek; a keszthelyi kincstári posta- és távirdahivatalnál pedig, a hol már egy növendék van, még egy másik is fel lesz véve, ezénkvül 6 nem kincstári (postamesteri) elsőosztályu posta- és távirdahivatalnál egy-egy növendék pá­lyázhat fenti határidőig; mert a kiképeztetés nov. 1 én kezdődik. Éreztem, hogy reszket a térdem és oly nehe­zemre esett a vizit megtevése. (Hogy is ne, soh sem voltam én még királynál vizitben!) Beléptem. Előre támolyogtam, aztán megállók. Az udvari tiszt nevemet mondja és hozzá teszi »journalist von Ungarn.« — Tehát mágyár ember?! Örülök! — szól felém egyik sarokból egy hang. Ott ült a király. A király! Szürke zakko öltönyben. Egy zsőlyében ült, keresztbe tett lá­bakkal. Közelebb mentem hozzá; — Igenis, Felség, magyar ember vagyok. És erre büszke is vagyok! Erre aztán németül szólt, talán annak jeléül, hogy igy beszéljek, Megtettem. — Nem akartam elmulasztani, hogy itt töl­tött időm alatt ide el ne jöjjek s magas színe elé ne juthassak. Fölség, hódoló tiszteletemmel . . . — Köszönöm. Örülök! — És kifejezésre juttatni azt az érzést, ami­vel a szerb nép iránt viseltetem. Irigylem őket! Irigylem, mert olyan királya van, aki megérti — mint hallom — még szivének titkos dobbanását is! Ez nagy mondás volt, de kimondtam. Tetszett is a Fölségnek. Aztán beszéltünk sok mindenről, kedélyesen, fesztelenül. Én kezdtem már elfelejteni, hogy király előtt vagyok. Mert itt nincsen divatban az ostoba spanyol étikét. Itt nem feszélyezi a kihallgatásra jelent­kezőket a korlátok közé szorított viselkedés Itt nem feltétlenül szükséges fehérkesztyüs kézzel megjelenni s nem utasítják vissza az embert, ha- nem frakk, klakk és lakkban jelenik meg . . . tam, mint akár Budapesten. Itt az idegent először magyarul szólítják meg, s csak aztán németül, francziául, angolul stb. ízletesen főznek, nem ugyan annyira, mint nálunk, de azért meg lehet enni. Valami nagy drágaságot sem tapasztaltam a vendéglőben. Leg­alább is nem olyant, mint az üzletekben. Mert itt látja a legjobban az ember, hogy keleten van. Mindent háromszoros árra tartanak legalább is, hogy hátha sikerül becsapni, s csak hosszú alku- vás után adja rendes áráért a czikket. Legdrágább a gyufa Szerbiában. Egy skatulya 5 para (42 fillér). Miért? Megvan a magyarázata; legkisebb váltópénzük az 5 párás. Ennél kisebb nincs. így nem is adhatnak semmit olcsóbban. A gyufa különben állami monopóliumot képez. Utána néztem most már, hogy mi történt az esernyőmmel és a portás nagy megnyugtatá­somra kijelentette, hogy visszahozta a zimonyi portás avval a megjegyzéssel, hogy az nem az angol esernyője, mert neki jobb volt. Ebéd után megtekintettem a színházat, a tiszti kaszinót, néhány kaszárnyát és több köz­épületet. Négy óra volt, amikor a konak délnyugati részén lévő épületben, a kabinet irodában jelent­keztem. Rövid ideig kellett várnom. Egy katona kinyitja az ajtót, amelyen át az irodafőnök szobá­jába siettem. Nagyon csinosan butorzott szoba ez. Az Író­asztal felett van Péter királynak mellszobra, az alatt pedig tragikus véget ért Obrenovics család utolsó sarjának, Sándor királynak olajfe?tményü képe. — A főnök igen szívélyesnek látszó, nyúlánk vállas, hosszú, barna szakáik férfi. Igen folyéko­nyan beszél németül; sokat utazott. Bemutatkozom. Előadom kérésemet. — Lehet! Megtekintheti a királyi palotát, de csakis, mint hirlapiró. Mert senkisem kap most már engedélyt a megtekintésre, mivel csak most folynak a nagy tisztogatások és- javítások. Aztán a királyhoz is bejut. Holnapután délelőtt jelentkez­zék majd. — Köszönöm. Azonban akkor már nem le­szek itt. — No akkor majd előbb fogadja. Majd érte- sitem önt. Megköszöntem szívélyességét s mellém ren­delt udvari tiszttel és egy hivatalnokkal együtt bementünk a konak udvarába, a baloldali mellék ! kapun. Az udvarban állt egy udvari fogat, a katonai diszőrség mellett. Amint az uj konakhoz érünk, egy szalon ruhás férfi jön ki az ajtón s felénk tart, az ajtóban látható egy szürke ruhás alacsony, köpczös termetű férfi. A szalon ruhás szót vált az udvari tiszttel, az hozzám jön s mondja, hogy menjek utána a fogadó terembe, a király fogad. Hamarjában azt sem tudtam, mit csináljak. Sajnáltam már, hogy jelentkeztem kihallgatásra; szerettem volna visszavonni, de nem lehetett. Végre is határoztam, hogy megyek. Meg- simitottam hajamat, megigazítottam csokornyak­kendőmet; leakasztottam vállamról a fényképező masinát, leporoltam zsebkendőmmel magamat. Mindezeknek megtörténte után pedig hősies elszántsággal lépkedtem az udvari tiszttel a fogadó terem felé.

Next

/
Thumbnails
Contents