Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-24 / 39. szám

2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 39. sz. 1903. szeptember 24. — Miniszteri kiküldetés A közoktatásügyi miniszter megbízásából hétfőn megjelent Váczon Wosinsky Mór apátplébános, országos múzeumi felügyelő, hogy tapasztalatokat gyűjtsön a Váczon epitendő uj múzeumi helyiségek dolgában. A mi niszteri kiküldött a Csávolszky József czimzetes püspök múzeumi elnökkel és dr. Zádor polgár- mesterrel folytatott tárgyalások után megtekintette a muzeum czéljaira szolgáló és a város legszebb helyén levő telket, amelyet a város ajándékozott a múzeumnak; azután megtekintette a muzeum gaz­dag gyűjteményeit és meggyőződött az uj muzeum épület szükséges voltáról. Dé ben Wosinsky Mór tiszteletére Csávolszky püspök disz.ebédet adott. — Wosinsky apát Váczról Ipolyságra utazott az ottani muzeum megtekintésére. — Kántori jubileum. Folyó hó 26-án lesz 40 éve annak, hogy a szegzárdi kath. hívők nagy lelkesedéssel 24 pályázó közül egyhangúlag kán­torrá választották Klieber Györgyöt, a ki ezen hosszú idő alatt teljes mértékben kivívta magának szaktudásával és lelkiismeretes pontosságával úgy elöljáróinak, mint a népnek is osztatlan szeretetét és nagyrabecsülését. — A hírneves és népszerű kántort holnap, pénteken este a szegzárdi kath. olvasókör dalárdája, melynek Klieber diszkarmes- tere, szerenáddal készül megtisztelni. A lampionos felvonulás a kath. olvasókörből indul ki az ünnepelt lakása elé. Az érdemes férfiú ünnepeltetéséhez mi is őszinte szívvel hozzájárulank. — Anyakönyvi kinevezés. A belügyminisz­térium vezetővel megbízott miniszterelnök a teveli anyakönyvi kerületbe Forray Aladár segédjegyzőt, a születési és halotti anyakönyvek vezetésére szo­rítkozó hatáskörrel, anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. — Áthelyezett segédlelkész. Walter Antal dr. pécsi püspöki helynök Éber Géza segédlelkészt Nádasdról Bükösdre helyezte át. — Honvéd ellenőrzési szemle. A honvéd ellenőrzési szemle a folyó évben a következő terv szerint tartatik meg: Szekszárd községházánál reg­geli 8 órakori kezdettel: október 16-án őcsény, Mözs, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Alsónána, Báta, Várdomb; október 17-én Tolna, Bátaszék, Simon- major, Szedres ; október 19-én Szekszárd, Sióagárd és Harcz községekkel. — A szemlétől elmaradók vagy késedelmesen megjelenők a folyó évi novem­ber hó 7-én Pécsett a m. kir. 19. számú honvéd kiegészítő parancsnokság hivatalos helyiségében tartandó utószemlén lesznek kötelesek megjelenni. — Előkelő vendég Tülkén. Lapunknak írják, hogy Arco Ztneberg Miklós gróf, bajorországi nagy. birtokos a napokban Tüske pusztán vendége volt a Döry*családnak és több napot töltött ott. Az illusztris vendég D'öry Hugó és Döry Jenő társa­ságában gróf Ptjackevich jiasiczai uradalmába ment szarvasvadászatra. A grófnak annyira megtetszett a szarvasvadászat, hogy maga is vadászterületet szándékozik Magyarországon bérelni. — Miniszteri köszönet. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter gróf Széchenyi Sándornak, Tolnavármegye főispánjának, aki a nagydoroghi állandó menedékháznak 200 koronát adományozott, köszönetét nyilvánította. _ Eljegyzés. Dreisziger Ernő dunaföldvári ke reskedő eljegyezte Werner Mariska kisasszonyt 1 Vajáról. — A regölyi ásatások. Tolnavármegye te-, rülete, mint azt Wosinsky Mór szegzárdi apát­plébános ásatásai bizonyítják, gazdagok régiség­leletekben. Újabban Regöly község határában vé­gez Kovách Aladár vármegyei alleveltarnok es múzeumi titkár ásatásokat, melyekkel Wosinsky apát bízta meg. A felszínre került régiségek a vár­megyei muzemot fogják gazdagítani. — A báttaszéki templom megáldása. A bát- taszéki újonnan épített csúcsíves stylü templomnak felszentelése ez évi október hó negyedikén lesz, ekkor adják át a templomot rendeltetésének. A felszentelés szertartását Troll P. Ferencz vál. püspök nagyprépost fogja végezni ugyanaz, aki mintegy másfél [éve az alapkő letételének s a ke reszt megáldásának szertartását végezte. Emelni fogja ezt az ünnepélyt az is, hogy Holndonner Ferencz prépost plébános ugyan akkor tartja arany miséjét. A jubiláns prépost plébános 1830. szep­tember 17-ikén született, pappá szenteltetett 1853- ban, 1867-ben lett Hetvehelyen plébános, 1869 tői Bátán és 1880 óta Báttaszéken plébános, 1899 óta szentszéki ülnök és 1902-ben nyerte el a schlaugenmundi czimzetes prépostságot. A jubiláns- manuductora aranymiséje alkalmával 1roll P. Fe­rencz vál. püspök nagyprépost lesz. — Gyászhir. Wagner Adolf szentiváni plébá­nos életének 67-ik, áldozárságának 43-ik évében elhunyt. A boldogultat már korábban szélhüdés érte, miért is épp most óhájtott nyugalomba vo­nulni. Ezelőtt Tengődön plébánoskodott és 1883-ban Biedermanék Szent-Ivánra prezentálták, hol a hívek lelki épülésére 20 éven át buzgólkodott. Temetése múlt vasárnap ment végbe nagy részvét mellett. ■ dottak is sejtetik, hogy bizony sok aka- dálylyal, érzéketlenséggel, sokszor gyanú­sítással s rosszakarattal kell megküzdeni annak, aki valamit tenni akar. Támogassuk azért őszintén e népmentő akczió vezetőit is hathatósan. Hiszen na­gyon igaz, hogy népünk — egész fajunk jövőjéről, boldogulásáról van szó. Vajha megértenék e kötelességet mind­azok, kiket sorsuk a nép közé helyezett. Vajha kezet fogva működnének e nagy feladaton: birtokosok, gazdatisztek, jegy­zők, papok, tanítók egyaránt. Sipos István dr. KÜLÖNFÉLÉK. — Vaszary Kolos herczegprimás a most kiadott körlevelében közli a szentszéknek az 1897-dik évben hozott azon határozatát, mely szerint a ve­gyes házasságoknak a polgári hatóságok előtt való kötését érvényesnek mondja ki és elrendeli, hogy az ebből származó gyermekek a kereszteltek anya­könyvébe törvényeseknek írandók, — Ezek a há­zasságok eddig is érvényesek és az igy született gyermekek eddig is törvényesek voltak ugyan, de a herczegprimásnak bizonyosan volt oka arra, hogy a szentszék ez immár 6 éves határozatát felújítsa. — Vármegyei tisztviselők szövetkezete. Az országos kongresszus, melyet tavaszszal a vár­megyei tisztviselők Budapesten tartottak, határozat­képen kimondotta, hogy országos szövetkezetét alakit. Az alapszabályokat kidolgozták s nagy ké­sedelem után kormányhatósági jóváhagyás végeit á székesfőváros főpolgármesteri hivatala révén a belügyminiszterhez juttatták. A szövetkezet szék­helyéül Budapest lévén megállapítva, a fővároshoz kellett az alapszabályokat benyújtani. Végre meg­érkezett a kormányhatósági jóváhagyás. Értesülé­sünk szerint Beniczky Lajos, Pestvármegye alis­pánja az alakuló közgyűlést október hó 18-ikára szándékozik egybehivni. A Deák-ünnepélyt 17-én tartják meg, a melyen mind a hatvanhárom vár­megye küldöttségileg jelenik meg; ez az idő kínál­kozik legalkalmasabbnak a szövetkezet alakuló közgyűlésének megtartására. — Orvosi kinevezés. Gróf Széchenyi Sándor főispán dr. Apáihy Károly békésgyulai gyakorló or­vost a »Ferencz«-közkórházhoz alorvossá nevezte ki. észrevettem, hogy egy szalmakalapos alak minden lépésemet figyelemmel kiséri. Rögtön tisztában Voltam vele, hogy detektivvel van dolgom. Úgy is volt. A hajóra is felszállt. Ott is folytonosan figyelt. Mielőtt aztán kikötöttünk, Belgrádnál felszólított az igazolásra. Szó nélkül elővettem a »Független Magyar- ország« munkatársi igazolványát s átnyujtám. Az alak bocsánatot kért, visszaadta, aztán elment mellőlem. , Megérkeztünk. Hajónk még ki sem kötött tel­jesen, a hordárok máris ott ugráltak s kínálták magukat magyarul, szerbül, francziául és németül. Az 1. számúnak átadtam csomagomat s magam pedig fényképező gépemet váll amra akasztám, s ki­felé tartottunk a partra. A rendőr átvette útlevelemet. A fináczokhoz értünk. (Szerbiában is zöld ruhájuk van.) 'Átnézik podgyászomat, nem találnak semmi adótárgyat. Már int is egy, hogy mehetek, amikor észre veszi az oldalomon levő kis táskát. Rámutat, hogy mi az. Kiveszem a gépet, átadom. Nézi, né2i, forgatja, rázza, hallgatja, megszagolja, azután int, hogy ő nem érti mi lehet ez. Elkezdi a körmével piszkálni, feszegeti, huzza, nyomja. Majd rászólok : — Nie slabadna! Rám bámul, aztán bicskáját veszi elő, azzal akarta fölfesziteni. De ezt már nem engedem. —— Kertem a hordárt, magyarázza meg neki, hogy az micsoda. Azonban a bamba alak nem értette és úgy gondolom, azt hitte, hogy az valami kis ágyú. Végre aztán megkérdi, rábökvén, hogy: — Hu, hu ? Felállók vele szembe — szerettem volna le­venni ezt a tipikus buta pofát — aztán mutatva jnagyarázom: — Hu ? Hu ! Huhuhuhu ! Hu, hu! stb. Előveszem fényképemet és mutatom, hogy azt lehet vele csinálni. Nagy komolyan rám néz, aztán éktelen han­gon elkezd kaczagni. De úgy, hogy olyant még nem hallottam és nem is fogok hallani. Félelmetes is volt a nevetése, de kaczagtató is. Komikus oldalát vettem. Én is elkezdtem rettenetes hangon nevetni. Ez még jobban tetszett neki, még iszonyúbb han­gokat hallatott. Persze ekkor már féltem is, hogy elfognak, bekísérnek csendháboritásért, vagy állami közeg kigúnyolásáért. Hát abba hagytam. O is. Oda jött egy tiszt, aztán két más rozettás ur és azok odaadták gépemet, azzal utraeresztettek. Villanyosra ültünk hordárommal s egy meredek hegyen fölkapaszkodva eljutottunk egy utczához, a mely a »Grand Hotel«-hoz, — Belgrád egyik leg­előkelőbb szállodájához vezet. A főutczán van ez. Avakumovics miniszterelnök palotájának szomszédságában. Két emeletes, nagy kényelemmel berendezett szálloda. Itt szálltam meg. Podgyászomat szobámba tettem s magamhoz véve fotografáló masinámat, utamat a konak felé vettem. Igen szép, egy és két emeletes épületek van­nak a főutczán. Egész modern stílben épültek. Sok a nagy és fényes üzlet. Csak a sok tarka-barka nép teszi figyelmessé a járó-kelőket arra, hogy egy keleti államban vagyunk. Zsinóros hosszú dolfnányban vagy hímzett ujju inggel, mely fölött selyem mellény van, nyakig gombolva. Sötétkék vagy barna nadrágban, törökös papucsban, kimért lépésekkel járnak a szerb férfiak. Azután a nők. Legtöbbje a nemzeti viselet szerint öltözik; csak igen keveset látni nyugat- curópaiasan. Kis vörös fez, amely közül hajuk Geretchen frizura szerint van csavarva. A fekete selyem-bojt a fez tetején szét bontva s hajuk alá feszítve. Azonkívül sok tü, gyöngy, szalag. Leg­többen nyakéknek összefűzött ezüst- vagy arany­pénzt viselnek. Az előkelőbbek bő sipujju selyem vagy bársony kabátkát viselnek, amely azonban elől nyitott s ide egy-egy drága selyem kendőt kötnek, keresztbe a mellükön, derekukon át. A kabátka bordó vagy sötétkék szinü. A kendő fehér vagy rózsaszínű. A szoknyájukon semmi jellegzetes sincs. A szegényebbek hímzett ing felett mellényt viselnek. Ezek szintén török bocskorban járnak. A fő-utcza kövezete valamivel jobb a többié- nél, de ez sem kifogástalan. Asfaltnak hire sincs. A járdát nagy, többé-kevésbbé egyenlő négyzet- alakú kövekkel kövezik. Felületét keresztül-kasul vésik, talán azért, hogy e síkos (!) járdán el ne csuszszon valaki. A mellék-utczák kövezete kriti­kán aluli. Nem egyenletes, egyik kő magasabban van, mint a másik. A városban villamvilágitás van. Mindenütt az utcza közepén felállított iv lámpák nappali fényt árasztanak. Van villamos vasútja és ló vasútja is. Azon­kívül két lovas bérkocsik állnak rendelkezésére a közönségnek. A «Tereziana» téren túl, a Milán király-utcza baloldalán áll a királyi palota, a konak. Az utcza felé két hatalmas épületből áll. Az első egy két emeletes modern, franczia stylben épült. Nagy sudár torony emelkedik fölötte, amelynek csúcsán egy szárnyait kiterjesztő sas van. Arrébb egy kék vörös, fehér duczon a szerb nemzeti zászló leng- Benne a szerb czimer és egy nagy «ft» (p) betüJ

Next

/
Thumbnails
Contents