Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-24 / 39. szám
XXXI. évfolyam. 39. szám. Szegzárd, 1903. szeptember 24. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központl tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre.............................12 kor. — .fill. Eél évre ...... 6 „ — „ Negyed évre .......................3 „ — „ Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István -utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 fii. 100—2 00 „ ..... 5 „ 74 „ 200—300 ............................. 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával töhv. Neveljük a népet. E b. lapok hasábjain a fönti czim alatt ez évi augusztus hó 27-én tökéletesen igaz, okos, helyes czikk jelent meg. Nem lehet eleget hangoztatni az abban előadott igazságokat. Törődni kell a néppel, felkarolni érdekeit, segítségére lenni bájaiban. Mindenképen rajta kell lenni, hogy azok az elszakadt kapcsok és kötelékek, melyek a magyar vezetőosztályokat azelőtt a néphez kötötték, visszaállíttassanak. Rajta kell lenni, hogy azok az idegen elemek, melyek a nép természetes vezetői helyett az alsóbb rétegekre befolyást szereztek, visszaszorittassanak, nemzetet bomlasztó, veszedelmes terjeszkedésüknek gát vettessék. Nagyon igaza van az idézett czikknek, hogy mindez csakis a művelédésnek minél szélesebb rétegre való kiterjesztése által érhető. ,el. A , mint nem régen valaki mondotta : érvényesítjük a nemzeti kommunizmust egészen a legutolsó kunyhóig, hogy annál inkább {jelássa és felismerje a nép az anyagi javak közösségének lehetetlenségét, hogy elérje a kellő haladást, szellemi, erkölcsi és anyagi gyarapodást és ne üljön fel utópiáknak, melyek lehetetlen dolgokat ígérnek. Való igaz az is, hogy mindezt szervezkedés, tömörülés által érhetjük el egyedül. Ez fogja elsimítani az osztályharczot, biztosítani a társadalmi harmóniát, a nyugodt, békés fejlődést. Ez fogja közkincscsé tenni a műveltséget, a gazdasági, tudományos és társadalmi vívmányokat, ez fogja a népét takarékosságra szoktatni, valláserkölcsi életét megszilárdítani. Igaz, hogy a magyar népben tán kevesebb az ilyetén egyesülésre való hajlandóság. De némi fáradsággal könnyen rávehető. Van annak józan esze, csakhamar belátja, mi válik igaz hasznára. Csak .a nép természetes vezetőiben legyen jóakarat s bizonyos fokú önfeláldozás, csak azok ne riadjanak vissza az ilyen működéssel járó nehézségektől, még akkor sem, ha eleinte tán sikertelennek látszik a munka : a fáradozás előbb utóbb megtermi a gyümölcsöt. Ámde erre nézve mi papok, jegyzők, tanítók,. feltétlenül rá vagyunk utalva a társadalom hathatós támogatására. Hiszen saját érdekében cselekszik a társadalom, ha a szolidaritás elvét minden téren alkalmazza, mert különben, önmaga ellen meg- hasonolva, feltétlenül elpusztul. Saját érdekében kell, hogy csoportosítsa az egyéneket és «együttműködés által odasegitse, hogy kiki úgy a saját, mint a társadalom jólétét előmozdítsa.» Ahol attól félnek, hogy a nép tulokossá talál lenni, ahol avval térnek ki a népmentő és népnevelő mozgalmak elől, hogy minek annak olvasni, minek annak az egylet, úgy sem lehet már bírni a munkással, sőt ahol egyenesen megakadályozzák a népet az ilyen egyletbe való belépéstől — ez nem példátlan ám! — megakadályozzák azon fenyegetéssel, hogy elveszti munkáját, ha mégis be mer iratkozni, hát nem vaksággal verte meg Isten az ilyeneket, kik nyilván önmaguk és hazájuk ellen dolgoznak ? Sohase aggódjanak egyik másik egylet keresztény jellegétől. A valláserkölcsösség még sohasem volt kárára e nemzetnek. Ez nem romboló, nem békétlenséget, elégedetlenséget, izgatást vagy boszuállást szító elem. Sőt inkább örüljünk, mig ezen az alapon csoportosul a nép. Mert addig nem közelíti meg a szocziáldemokráczia lelketlen izgatásainak gyilkos mérge. Tehát kériük az arra hivatottak támogatását. Mi megértettük a modern idők szavát, ismerjük szükségleteit, van is bennünk munkakedv' és lelkesedés, de mindenesetre szükséges, hogy a helyi intelligen- czia mindenütt segítségére legyen az ilyen törekvéseknek. E sorok megírásának az volt tulajdonképpeni czélja, hogy e momentumot nyomatékosabban hangoztassa. Az imént monTÁRCZA.. Úti jegyzetelt Balkánon tett utamról. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Irta: Koritsánszky Ottó. (Folytatás.) Kilencz óra lehetett, amikor elmentem a rendőr- kapitánysághoz, hogy ott magamat kellőkép igazolva, megszerezhessem a határ átkelési bizonyítványt. Kopogtatok, az ajtón. — Slobodno 1 Benyitok. Egy 50—55 évesnek látszó úri ember ül az íróasztal mellett és olvassa a horvátok legvéresebb hangú lapját az »ObzoiA-t. Bemutatkozom, természetesen magyarul s megmondom, mit akarok. 0 is magyarul beszél velem s mire elődtam igazolványaimat: erkölcsi és illetőségi bizonyítványt, továbbá hirlapirói igazolványomat, hosszan nézi őket, azután azt merte mondani németül : — Sajnálom, de nem értem ezeket, mert én magyarul nem tudok. Ezt mondta, jól lehet, előzőleg már velem is beszélt magyarul. Mindjárt tudtam, hogy itt egy magyarfaló horváttal van dolgom. Épp ezért annál is inkább magyarul beszéltem. Heves szóváltás keletkezett köztünk, de én nem engedtem. • Végre is ő engedett.' Nem állította ugyan mindjárt ki a certifikátot, de azt mondta, — s ezt már ismét magyarul — hogy sürgönyözzek annak a szolgabirói hivatalnak, ahova tartozom, s ha az igazolja kilétemet, kiállítja azt. Tehát mégsem tartóztatott le, pedig ezt akarta ám hiteles, bélyeggel ellátott igazolványaim daczára. Sürgönyöztem. Először is a gyönki szolga- birósághoz, kérve, hogy igazolják kölesdi illetőségemet a zimonyi rendőrkapitányságnál sürgönyileg. Azt is tudattam, hogy miért. Azután, mivelhogy egy újságíró ismerősöm kioktatott, táviratoztam a belügyminiszternek, intézkedést kérve. iVIég haza is sürgönyöztem, hogy tegyék meg a kellő lépéseket a szolgabiróságnál, hogy az igazolás minél előbb megérkezzék. Azonban a »kellő lépésekre« már nem. volt szükség, mivelhogy a táviratok megérkeztek a rendőrségre. Én szállodám kávéházában nagy érdeklődéssel olvasom a pesti lapokat, mikor hozzám jön egy ur. Bocsánatot kért, nevemet mondta és kérdezte, hogy én vagyok-e? — Igen, én. — Bocsánatot kérek »nagyságos uram«, hogy az előbbb oly durva fogadtatásban részesült a rendőrségen, de nem tudtuk kilétét. Megjött az igazolvány s hogy ne kelljen felfáradnia, lehoztam a certifikátot. Tessék 1 És átadta; Megköszöntem,' átvettem, ő dolgára ment, én pedig a hajóállomásra, hogy átmehessek Belgrádba. Lakásomat azonban még megtartottam ma éjjelre. Zimonyból Belgrádba egy órai időközökben közlekednek a hajók. Egyik napon a Dunagőzhajó- zási társaság hajói, másik napon egy szerb hajózási társaságéi. Mielőtt hajóra szálltam volt, a csendőrfelügyelő lepecsételte »passusomat« s bevezette azt egy nagy könyvbe. Ekkor ülhetem csak fel a hajóra. Egy kis szerb csavargőzös volt az: «MOPABA« (Morava) nevű. Huszonöt perez alatt Szerbia fővárosa alá érkeztünk. A Dunán lefelé, majd a Száván egy jó utat kell tenni felfelé, mig eléri a hajó a kikötőt.’ A kiszálláskor először a rendőrök szedik el az útlevelet, aztán a finánezok átmotozzák az embert s akkor a már lepecsételt útlevélért kell elmenni a rendőrség parti irodájába. Csak ezekután mehet, ahova tetszik. . Semmi podgyász nem volt ekkor velem, tehát könnyen és hamar végeztem. Ez alkalommal csak futólag néztem meg a várost, gondoltam, lesz még elég időm rá a másik napokon, A néhány órát sétával töltöttem el. No meg egy csomó képes levelező lap megirásával. Este aztán a gyorsvonattal mentem vissza Zimonyba, hogy ,az éjszakát még ott töltve másnap áthurczolkodhassak Belgrádba. Úgy is történt, a reggel 7 órakor induló hajóval, a »Szent István«-nal átmentem. De a városba jutás ekkor már nem ment oly,simán, mint az előző napon. Sőt már Zimonyban is akadt kalandom. A hajóindulás előtt egy negyedórával érkeztem a kikötőbe. 'Fel j alá jártam a parton, mikor
