Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-17 / 38. szám
XXXI. évfolyam. 38a szám. Szegzárd, 1903. szeptember 17. OLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központl tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője, Előfizetési ár: Egész évre.............................12 kor. — fill. Eél évre .............................6 „ — „ /N egyed évre.......................3 „ — „ Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig 74 fii. 100—200 „ . . . . . 5 „ 74 „ 200—300 ., . .... ’S „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Az olasz borvám. Nem felderíthető, de sejthető forrásból eredve, széles körökben el van terjedve a szegzárdi borvidéken az a hir, hogy a jelenlegi olasz borvám megmarad, minthogy az országgyűlési ellenzék magatartása mindennemű tárgyalást lehetetlenné tevén, az Olaszországgal kötött s a folyó év végén lejáró kereskedelmi szerződés érvénye meg fog hosszabbitatni. Természetesen a jövőbe fektetett minden reménynek nyakát szegő ezen hir a bortermelők közt nem kis megütközést idéz elő s amúgy is a végromlás felé haladó állapotaink folytán, elkeseredésüket a kétségbeesésig fokozni nagyon is alkalmas. Lássuk tehát, hogy mennyiben lehet e hir valóságában hinni, vagy hogy mennyivel inkább lehet azt egy oly forrásra visszavezetni, melynek czélja a törvényben gyö- jJfcjredző nemzeti jogokért küzdő ellenzékkel szemben a nép széles rétegeiben ellenszenvet kelteni. Hát a kormány a maga hatáskörében kereskedelmi . szerződést meghosszabbítani nincs jogosítva, ezt csak az országgyűlés teheti. A magyar képviselőházban pedig az olasz szerződéssel szemben olyan a hangulat, hogy nincs miniszter, ki komoly veszedelmek nélkül egy ilyen meghosszabbítási javaslattal előállani képes volna; vagy azt megkísérelni magát elhatározhatná, mert az a legnagyobb botrányokra szolgáltatna csak alkalmat. Már most, ha az"' olasz kereskedelmi szerződés meghosszabbítása lehetetlen, a mint hogy az országgyűlés hangulata folytán kétségtelenül az, micsoda eshetőség következhetik be ? Az újonnan kötendő kereskedelmi szerződés tárgyalható s a meghosszabbítási javaslat keresztülvihető .nem lévén, természetesen 1904-ik év január 1-én nem következhetik más, mint a szerződés nélküli állapot, a minek az lesz az eredménye, hogy úgy Olaszország, mint Magyarország semmiféle szerződés által kötve nem lévén, minden tekintetben szabadon rendelkezik; vágyik Magyarország a behozatali vámokat tetesse szerint szabja meg s ezt fogja tenni saját érdekében Olaszország is. Nevetséges színben tűnik fel tehát azon állítás, hogy az ellenzék magatartása a bortermelőkre nézve káros következményeket idézne elő; de még nevetségesebb ilyen híreszteléseknek kombináczió nélkül hitelt adni s véleményünket ezen az alapon alkotni meg. Az azonban nagyon is lehetséges, hogy ha mi az olasz borok behozatali vámját felemeljük, a minthogy, ha a nagy állami befektetéssel megteremtett magyar bortermelést a végromlástól meg akarjuk menteni, máskép nem is tehetünk, Olaszország is a mi ló és donga kivitelünket hasonlólág felemelt vámokkal fogja sújtani; de ettől sem kell sem megijedni, sem félni, mert módunkban van Olaszországot arra kényszeríteni, hogy ezekben a vámemelésekben ne hódoljon valami szélső iránynak. Itt van ugyanis az az óriási behozatal, melyet Olaszország velünk szemben, déli gyümölcs kereskedés czimén élvez s melynek erős megvámolása talián szomszédainkat nagyon érzékenyen érintené; vagy ha reájok nyomást gyakorolni lesz érdekünkben, nem szükséges egyebet tennünk, mint megfelelő intézkedésekkel útját állani annak, hogy az az ezer és ezer számra beözönlő s a játék szenvedély terjesztését eszközlő had, melyet »kucséber« néven ismer az egész ország, — átléphesse határainkat; a mint már Tisza Kálmán minisztersége idejében megkísértette, de Olaszország tiltakozása folytán kiadott rendeletét visszavonni volt kénytelen. Ne féljen tehát senki attól, de hírként vagy valóságként ezt ne is terjessze, mert helytelen dolgot művel, hogy az országgyűlési ellenzéknek s most már az egész országnak, a magyar nyelv törvényes jogai kivívása érdekében folytatott küzdelme a TÁRCZA. Temessétek ... . Temessétek, temessétek-----Cs ak egy sírral lesz több, — Múlandó a földi élet, A menyország örök, Temessétek, temessétek Könny ne hulljon érte, Hogy ki volt Ő nem tudjátok Senki nem ismerte, Szép lányka volt talán, másnak Korán letört virág, Nékem minden boldogságom, Egy elvesztett világ. SZÉDRESI ANDOR, Úti jegyzetelt Balkánon tett utamról. ■ A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. __ Ir ta: Koritsánszky Ottó. (Folytatás.) : Pétervárad a római Acumiucis nevű város helyén épült. A vár felső része egy sziklán fekszik, mig alsó része a hegy tövénél. Az alsó rész tulajdonképpen a város, amely azonban szintén erődítmény. Roppant erős falakkal, vizzel teli árokkal van körülvéve az egész vár, amelyben körülbelül 10;000 ember fér el. 1688-ban a császár felrobbantotta a várat s ugyan ekkor a török a várost gyújtotta föl. A vár 1718-ban ismét a császáré lett, miután Eugén 1716-ban Ali nagyvezér serege felett győzelmet aratott. Szomorú kimenetelű dicső szabadságharczunk után egyike volt a legutolsó váraknak, amelyeket feladott parancsnokuk 1849. szept, 6-án. Péterváradot a szemben fekvő Újvidékkel két hid köti össze: a vasúti hid és egy hajó hid. A hajó, mikor Kamenicztől elindul, egy kék zászlóval jelzi, hogy mily rést csináljanak a hajó hidon, hogy a hajó átmehessen. A várban ezt figyelik és onnét adják le a hídhoz a jelt, mire 2—3, vagy több ág, a jelzés szerint elválik és igy a hajó keresztül mehet. Meg kell emlitenem, hogy Péterváradtól a »cs. és kir. Dunagőzhajózási társaság által kiadott« utvezető igy ir: „Unterhalb Kamenic liegt auf felsiger Landzunge das österreichische Gibraltar, die Starke Festung Péterwardein“. Úgy látszik szeretnék az osztrákok maguknak tulajdonitani ezt a hatalmas várat. , Elhagyva e gyönyörű helyet, az est homálya kezde leszállói a tájra . . .' A nap arany szinü sugarai mégegyszér átölelik a várat ... Végig nyargalnak a Duna zöld szinü tükrén . . . Aztán elbújnak a felhők mögé . . Újra elő bújik a nap! | Sajnálja itt hagyni e .szép. tájat ... De aztán mindinkább növekvő sebességgel aláhanyatlik . . ,! A jobb parton komoran állnak a Fruska' Gorának itt már jó magas csúcsai. Itt-ott egy-egy pákász tanya mellett halad el hajónk . . . Ott sütik már a napi zsákmány legszebbjeit, pontyot, harcsát, a halászok piros pozsgás menyecskéi . . . Mikor elmegyünk mellettük, kendőjükkel intenek búcsút nekünk. A bal parton nyárfa erdők váltakoznak a nádasokkal s ezeknek a képe lerajzolódik a Dunának most már homályos tükrébe. Belőlük felszáll egy-egy vadlud, gólya és gém. Aztán elrepül felettünk. Majd messze elszáll . . . Jobbra láthatóvá lesz a sok toruyu Karlovic (Karlócza), a görög keletiek Rómája. A városon alul van az ut, amely Krusedolba vezet, a szerbek volt királyának, Milánnak, sírjához. Mindinkább sötét lett . . . Már a hold is ragyogott és ezüst szinü sugarai csókolgatták a Duna tehetetlen tükrét . . . Oly szép volt ez 1 Néhány perez múlva feltűnt egy elég erős fény, a világitó torony fénye, amely a Tisza tor-' kolatánál áll. A „hű“ magyar folyó roppant széles itt, ahol a Dunába ömlik. És alig folyik, hiszen a megáradt Duna egészen felnyomja a Tisza vizét is. Mindannak daczára tapasztalható, hogy sokkal rakoncátlanabb, mint. a vén Duna. Mig a Duna tehetetlenül tűri, hogy végig hasítsa hátát az emberi észnek az a hatalmas alkotmánya, ámít hajónak nevezünk,’addig a Tisza ellentállani igyekszik örökös háborgásával, hullámzásával, szeretné lerázni magáról, de hiába való minden kísérlete.
