Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-10 / 37. szám
tűzoltók, a pécsi katholikus legényegylet választmányi tagjai és ifjúsága, a budai külvárosi katholikus kör, az első pécsi polgárok és munkások rokkant és nyugdíj egylete, a péc i hadastyán egylet, stb. stb. Ki győzné mind számon tartani azokat, akik eljöttek, hogy az elhunyt püspököt utolsó útjára elkísérjék, s akiknek nagy száma nemcsak a székesegyházat s a székesegyház előtti teret, de az Erzsébet-sétateret is megtöltötte ezernyi és ezernyi számban. Az elhunytak zsolozsmájának elvégzése után, amelyen részt vett a papság és a káptalan tagjain kivül Kohl Medárd fölszentejt püspök is, megindult a gyászmenet a székesegyház déli kapuján keresztül a püspöki rezidencziába. A papok és a káptalan tagjai gyertyákkal kezökben. A menet megindulásakor a város összes templomaiban egyszerre kondultak meg az összes harangok, s a vártemplom nagyharangjának be. kötött szive oly tompán búgott, mintha csak igazán sirna. Az elhunyt püspök koporsóját ekkor már a házi kápolnából az emeleti lépes5 házban helyezték el, itt az elhunyt fölött az összes jelenvolt papok elénekelték a Venite exultemus és a Bene- dictus Dominus zsoltárokat. A halott beszentelése és megáldása után a »Kegyelet« emberei hozták le a koporsót a lépcsőn . A palota bejáróján az egyházmegyei papok közül hatan, névleg HolTmeiszter Károly, Késmárk y István dr., Neumayer Dezső, Svetics Gábor, Hra- dek Károly és Plank Kamill vették vállaikra a koporsót és a Miserere mei Deus zsoltár éneklése mellett vitték a templomba, ahol a népoltár előtt helyezték el. A requiemet az elhunyt fölött Kohl Medárd dr. fölszentelt püspök tartotta, mely alatt a székes' egyház énekkara Hallernek öt szólamu requiemjét adta elő orgona kísérettel. Requiem után a pontiíikáló püspök teljes assistenciával levonult a ravatal mellé, melynek minden sarkán a káptalan egy tagja állott s Troli P. Ferencz vál. püspök nagyprépost, Szeifritz István p. praelatus és a székesfejérvári káptalan két kiküldötte: Kreucz István és Májer Ferencz apátkanonokok. A négyszeres abszolueziót megadták. Az abszolueziók után az énekkar orgona kiséret nélkül énekelte el a Liberat, amely után Kohl Medard fölszentelt püspök áldotta meg a halottat. Ezután újra megindult a menet; elöl a szent Ferencz-rend pécsi zárdájának tagjai, utánok a péssi növendék papok, majd az egyházmegye külső papjai, a központi papság, s végül a gyászszertartást végző kondukt, hogy az elhunytat a kriptába vigye. A koporsót az elhunyt püspök papjai 1903. szeptember 10. Szemben a balparton Német-Palárlka van. Ezt elhagyva jobbra elmaradt mellettünk egy teher állomás, illetve egy kirakodóhely. Egy ember volt ott rá kiált, a mi hajónk kapitányára : — Kapitány ur kérem, nem láttak arra egy »konkurens hajót« ? — Nem! »Konkurens hajó« ! Nem értettem, hogy m ■ lehet az. Megkérdeztem a kapitánytól. Szívesen megmagyarázta. Az a kikötő a mienk. Az az ember is a mi társulatunknál van. A »konkurens-hajó« alatt tehát egy más társaság hajóját, vagy egy privát hajót értett, vagyis olyat, amely a miénkkel konkurál. Ez élénk világot vet annak a bácsinak az eszejárására. S a nép közt is vannak filozofálok! Cserovics község es a hires beocsényi cze- mentgyár 'mellett elhaladva már messziről megpil- lantottuk a kameni'czi kadetiskola nagy épületét. Ez dombon fekszik. Az alatta elterülő gfásitott völgyben van a község. A parton gróf Karácsonyi Kamilló szép kastélya, amely mellett gyönyörű park húzódik végig a Duna partján. Kamenicztől már látható az óriási erőditményü Péter-várad. (Folytatása kőv.). közül Biró Imre, Plank Kamill, Neumeyer Kornél, Varga Ferencz, Gabel György és Hradek Károly vitték. A menetet az elhunyt püspöknek rokonság t zárta be, ott volt Hetyey Elek jószágkormányzó és csalidja, Hetyey Gyula ezredoivos és családja, Hetyey Lajos az elhunyt püspök bátyja. A széke-egyház déli o’dtlán újra beszentelték a halottat, mialatt a székesegyház nagyharangja tompán zúgott, kesergett. Az utolsó megáldás szertartását Szeifricz István pápai praelatus végezte. Az utolsó Miatyánk után a püspök holttestét a kriptába vitték, ahol már három elődje: Girk György, Szepessy Ignácz és Király József nyugosszák álmukat, s ahova még három utóda őt követni fogja, ennyi nyitott fülke vár ezen a helyen még lakóra. Hetyey Sámuel nyugvó helye éppen Girk püspök nyugvó helye fölött van. A ravatalra hozott koszorúkat mind a kriptában akgatták fel. A temetés után az angyali misét az elhunytért Kiinda Teofil p. praelatus tartotta. Aztán megtörtén, csüggedten, melancholikus kedélylyel vonult haza az ezrekre menő közönség. A forró napsugár merészen perzselte a czinktorium fekete fátyollal bevont gázlámpáit, hogy azután hűs árnyékot vessen a rideg kriptára. A kripta vasrácsos ajtajánál egy babaarczu kis gyermek játszadozott egy elhullott rózsával, örült neki . . . oly szépen mosolygott . . . A nagy harang posztóval bevont szive pedig csak tovább zúg, búg, sír, zokogott, biztatva bennünket a viszontlátás édes reményével . . . A viszontlátásra ? Vajon hol ? Ott fent az égben, vagy tán ? . . . De erről ne elmélkedjünk. Stubenwohl Gyula. ■ TÖVISEK. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 37. sz. Berukkoltak-------Be rukkoltak 1 Már t. i. nem a császár katonái, mert az idén olyan nincs; megakadályozta — mondják a pefsovitsok — az obstrukeziós balpárt ; én pedig — és velem együtt minden józanul gondolkozó, helyesen Ítélő, tisztán látó magyar ember — azt mondja, hogy megakadályozta a fölvilágo- sult közvélemény, a nemzeti erős akarat, vagyis: az igazság! . . . • No de ne politizáljunk — — — hálátlan különösen ma ez a tkéma! Menjünk a kezdődő őszi avarból tavaszi mezőre, melyen a rovatunk jogosult, sőt köteles humorának harmat gyöngyei csillogjanak. Berukkoltak! . . . Igen, de nem a császár katonái, hanem a sok ezer múzsaliak, vagyis a tanulósereg = Wlassics katonái, az iskolák növendékei. — Berukkoltak egy újabb 10 hónapi szellemi fegyvergyakorlatra, melyen talán olyik számára fény és dics terem; de bizony valljuk meg őszintén, e manővernek sokra nézve sok lesz a malőrje. — Miért ? . . . Mert a szülő is, a diák is helytelenül gondolkozik. A vérmes reményű szülő azon csalóka hitben ringatja magát, hogy most üres a miniszter-elnöki szék; — hátha akkor is megüresedik, mikor az ő — saját szemüvegén nézett — kedves gyerek, zseni gyerek odajut, hogy egykor csak felkapaszkodik nagy tudása által a hatalom lombos fájára, honnan már csak egy lépés — s ül a kedves nebuló csakugyan a miniszteri piros bársonyszékben ? . . . És a kedves nebuló ? . . . 0 egyelőre nem törődik semmivel. Annyit tud, hogy be van íratva diáknak, — de van-e fogalma a tanulásról s annak édes gyönyöréről ?. . . Nem rossz élez, mit a napokban — egyik komoly egyházi és iskolai lapban — olvastam, hogy — úgymond — »beiratkozott 350 diák (ezek közül azonban csak legfeljebb 150 a tanuló! . . .«) Biz úgy van ez. Nagyon szép a humanitárius gondolkozás; de, valamint népünk éretlen fiai számára tán jobb volna visszahozni a régi fegyelmi szigort: úgy a diákok megítélésénél is helyesebben gondolkoznék szülő és tanító, — különösen oda hatván, hogy a beíratott növendék ne csak diák legyen, hanem legfőképp, tanuló! Mert hogy a diák-sereg nem egyszersmind a tanulók serege, mutatja az, hogy a Hetyey püspök elhunyta alkalmából a főgimnáziumra és polg. iskolára is kitűzött gyász lobogó láttára, azt kérdezte némelyik: * Miért e gyász lobogó e középületeken? Mire a másik igy felelt: »Hát nem tudod, hogy szept, I sejc, a mi berukkolásunk napja van mali. Tehát a csak diáknak, de nem tanulónak bizony valljuk meg, unott teher az iskola. Az ily berukkolt diák lénungja legyen lénia. Mindjárt másképp gondolkozik. * Berukkollak / . . . A kis Schubert Mukiról akarok még pár sorban megemlékezni. — Tehát ő is eltávozott * az árnyak szebb és jobb honába*. mint egykor együtt énekelte velünk a boldogult szegzárdi dalárdában. Most már a dalárda sem él, Schubert Muki is meghalt, berukkolt, előtte eltávozott orvos társai szellem-társaságába. Ott van o már a Dr. Sass István, Trajber József, Gájásy Lajos, lhodorovits Lajos, Lévay Ignácz doktorok mennyei találkáján. Isten nyugtassa meg korán hidegült porait, mert jó és lelkiismeretes orvos volt, szerető jó barát és minden sok jeles tulajdon birtokosa; tehát ha (Pittreich ur tudomása nélkül) amaz égi felső hadúr parancsára neki is be kellett rukkolnia, a nélkül, hogy a hadsereg magyar vezényleti nyelvének diadalát látta volna ott a kertek-alján, a közel jövőben, a jövő században: hát nyugodjék békén, csendesen, tudván, hogy szép és jó emléke köztünk élni fog 1 Palást. KÜLÖNFÉLÉK. ________________________________3^ A gyermek nevelés. KECSKEMÉTHY KATICZA óvónő emlékkönyvébe. A gyermeknevelés, Magasztos hivatás. Nem versenyez vele, Bármilyen pálya más És ha öntudatra Ébred az ifjúság I S nemes kebelében Nem székel hiúsági Kivált, ha szenvedély Párosul még hozzá 1 A nevelőnönek Bizonnyal meghozza • . Kötelességinek Fogja tekinteni A könyörületet! Nem kell rá inteni.) Azt a nagy örömöt, Hogy kiket nevele! Megállják helyűket, S nem vall szégyent vele. így aztán boldog lesz A szegény magyarhon. Testét vesz magára Az igazi otthon. Most legfogékonyabb Ilyenkor a kisded, A melyet majdan a Honfierény hirdet. Gyönyörrel élvezik, Nem lesz csak képzelet, A megelégedés, Öröm vagy vigság cserél [helyet A viszálkodással, - Beköszönt az öröm Én is az elmémet Nem hiába töröm A szilárd alapra • Ok tovább épitnek. Templomot emelnek Keblökben a hitnek. Mert a vallásosság Csak ne legyen bigott! Visszaállitandja, A mely úgy megingott! Előre látom már Lelkiszemeimmel. A mit e sorokba ■ Gyenge toliam mivel! A felebaráti Szeretet nálunk! A melyet bizony csak Itt-amott találunk 1 Hogy az új nevelés Új világot is nyit. A mely az emberek Terhén sokat könnyít, Pedig’ csak úgy állhat Fenn a társadalom; Ha egymást segítjük! E mellett szól dalom A melyhez a Svihák Még csak nem is konyit. Síkra, hogy javítsak Meggyőzzem a jókat, Hogy az összetartás . Enyhíti bajokat. Megfogy az életunt, Erős lessz a nemzet. Fenntartják fiai Lányi, kiket nemzett. A nevelés teremt Honfierényeket, A melyet a közöny Iszonyún fenyeget. A nevelőnő is Meglesz elégedve! Látva az eredményt, Megjön minden kedve. Új irányt hozni be, Megtörni a jeget! Mit a corruptió Veszélye ijeget. Mert a tiszta öntudat, Boldogságra nyit utat. De, ha erősödik Az ifjúban a hit S lerázza magáról A mit eddig elhitt! Fogadja e néhány Sort tőlem kegyesen. Én mindig a fattyu- Hajtásokat nyesem. A közönyösséget, Ezt a divatos bűnt, A melyben az ember Állattá eltörpült. Ha itt-ott döczög is, Ha sántít is versem! Mindig elismerést Érdemel a verseny. Mészöly Ambrus.
