Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-08-13 / 33. szám
XXXI. évfolyam. 33. szám. Szegzárd, 1908. augusztus 18. OLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi Előfizetési ár: Egész évre ...... 12 kor. — fill. Fél évre..........................6 „ — „ Negyed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjeleli: Hiv. hirdetések: Bezerédj István -utcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csötörtökön. 100 szóig . . . . . 3 kor. 74 fii. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. 100—200 „ . . .- - S „ 74 „ nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. ZOÜ—oÜÜ •••••/ „ 74 || minden további 100 szó 2 koronával több. Harmincz évig — tűzben. A szegzárdi önkéntes tűzoltóság jövő vasárnap szerény ünnepet ül. — A kik az egyesületnek mostani tagjai, a reggeli órákban elmennek az Isten házába, hálát adandó az egek Urának, hogy megengedte jótékony és emberszerető intézményüknek ily hosszú időn, harmincz éven át, való fenntartását; majd közgyűlésre s áldomásra jönnek össze; a délutáni órákban pedig bemutatják a nagy közönségnek készültségüket, hogy tanúságot tegyenek arról, miszerint készek és képesek az emberi vagyont pusztító legveszedelmesebb elemmel, adandó alkalommal, szembe- szállani s vele a küzdelmet felvenni. Hát minden esetre nem közönséges jelenség az, hogy egy egyesület, melynek működő tagjai a világon semmiféle előnyben nem részesülnek ; ellenben hivatásuk és sorsuk, hogy magukat fárasztó gyakorlatoknak alávessék és tűzvész esetében, különbeni foglalkozásukat,"“ anyagi karukra, abban- hagyva, egészségüket, testi épségüket, sőt nem ritkán életüket tegyék koczkára, — ily hosszú időn át képes volt magát fenntartani; de nemcsak fenntartani, , hanem tüzoltószérekben tekintélyes vagyont, 14,000 korona értéküt gyűjteni össze. Nekünk e helyütt nem lehet feladatunk, hogy a szegzárdi tűzoltóság harmincz éves múltját ismertessük s annak egyes részleteit tegyük fejtegetéseink tárgyává; de igenis szükséges, hogy meghajtva az elismerés zászlaját előttük, rámutassunk azon tényezőkre, melyek lehetővé tették, hogy a jótékony egyesület Szegzárd városának világos előnyére és hasznára, ily hosszú időn át nemcsak fennállhatott, de virágzó helyzetbe is jutott. Első sorban az érdem a szegzárdi értelmiségé, mely daczára, hpgy az összes jótékony egyesületek anyagi terheit viseli, midőn közadakozásról van szó, mindég készen állt és áll a közjó előmozdítását czélzó áldozat hozatalra. Ez az értelmiség támogatta hosszú éveken keresztül a tűzoltóságot fárádhatlanul, mig '• nem á város és a vármegye belátva az intézmény hasznos voltát s rátermettségét, hathatós közbelépésével nem sietett annak jövőjét biztosítani. A másik tényező a .‘Tűzoltóság hosszas fennmaradásában kétségen kívül:, a szegzárdi iparos i kerülnek ki már évtizedeken keresztül a tűzoltóság működő tagjai túlnyomó, mondhatjuk: kilencz-tizedrészben. Az értelmiség és a polgár osztály tagjai lassanként, ugyanis visszavonultak erről a térről, csak az iparos osztály volt az, mely nem szűnt meg a felújításra szükséges rajokat a. tűzoltóságnak újra és újra rendelkezésére bocsájtani. Viszont a tűzoltóság működő tagjai is, belátva, a jelentékeny áldozatot, melyet úgy a város, mint egyesek anyagi támogatásuk czéljából mindenha hozni készek voltak, igyekeztek, hogy az önként elvállalt feladatot sikeresen megoldhassák. Rátermettségüknek eltagadhatlanul fényes bizonyítéka az, hogy a 30 év alatt előfordult számtalan esetekben, a tűz, még szeles, sőt viharos időben sem terjedt tovább, mint a mennyi tért elfoglalt addig, mig «. tűzoltóság szereivel a helyszínén megjelenhetett. Ezt az eredményt a puszta véletlenség és szerencse számlájára elkönyvelni tán még sem volna egészen igazságos dolog. Igaz, a tűzoltóság sokat veszített korábban tapasztalt,-széles körű népszerűségéből. Ennek okait fejtegetni. ezúttal nem tartjuk időszerűnek. Lehet, hogy maga a tűzoltóság is követett el hibát; lehet, hogy ebben nem annyira bűnös, mint sokan ellenszenvből állítják. írjuk csak a népszerűség apadását a megszokottság rovására.- lar.jsae ggy-eződésünk az, hogy helyesen cselekesznek azok, kik a tűzoltóságtól támogatásukat a jövőben sem vonják meg. S helyesen cselekszik a tűzoltóság is, ha rendithetlenül kitűzött czéljait követi. Mert úgy az egyik, mint másik elhatározásnak rugója a legnemesebb, a legszebb, a legkiválóbb szenvedelem: az emberszeretet ! 1). TAR CZ A. Falu végen ... Falu végen gesztenyefa lombos ága, Ráhajlik egy zöldzsalus kis fehér házra; Olyan édes, boldog érzet fog el engem, Mikor azt a kicsi fehér házat nézem ! Sok kincsével, ha odadnák világot, Nem cserélném fel vele e kicsi házat;' Ez a kis ház drágább nekem mért ne lenne Hiszen az én kisangyalom lakik benne! SOMOGYI GÉZA. A fekete asszony. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Nemrégiben Chicagóból New-Yorkba utazásom alkalmává], átaludván az éjszakát, arra ébredtem fel, hogy a vonat áll. Kérdezősködésemre a pinezér előadta, hogy a vonat már másfél óra óta vesztegel; felöltöztem, a kocsiból kiszálltam ; egy kisebb állomáson voltunk. Bementem az étterembe, megreggeliztem, azután a perronon sétálgattam. A mozdonyon a mozdonyvezető egyedül üldögélt és várakozott. Hozzá mentem s beszélgetni kezdtem vele a gép felől. Megkínáltam szivarral, ő rágyújtott, azután felkért, hogy menjek be hozzá a mozdony fülkéjébe. A mozdonyvezető, ki szép, erőteljes, 40 év körüli férfiú volt, előzékenyen megmutogaíta a gép egyes részeit, magyarázván azok rendeltetését. A gép minden kifényesíthető része csak úgy ragyO' gott; hisz a mozdonyvezetők ép oly büszkék gépük csinosságára és tisztaságára, mint a háziasszonyok szobáik szépen rendbe hozott állapotára. — Miftle dísztárgy az? — kérdeztem, rámutatva egy arany rámába foglalt kis bogár aliku tárgyra, mely a falon függött. A mozdonyvezető mosolygott. — Az nem annyira disz-, mint emléktárgy, — viszonzá. Azért őriztem meg, mert az a kis bogárka egy Ízben megmentette életemet és még 250 ember életét. — Hogy tudná egy ilyen kis rovar annyi ember életét megmenteni ? kérdeztem kíváncsian. — Elmondom önnek. Időnk van rá elég az indulásig. Leültem a távollevő fütő helyére és hozzá készülődtem a hallgatáshoz. — Nemrég történt, — kezdte a mozdonyvezető, — alig egy éve tavasszal. Ugyanezen géppel, a 499-essel. Fűtőm is ugyanaz volt, aki most, Jim Moode. Jim derék liczkó, csak az a gyöngéje, hogy hisz a szellemekben, álmokban és élőérzetekben. Eleinte nevettem naivságán, de most már nem tréfálkozom yelp annyit e miatt, — attól az időtől fogva, mióta láttam a fekete asszonyt. M . . . állomást éjfél után hagytuk el és reggel 6 kor kellett S ... be érkeznünk; Iszonyú szélvihar dúlt azon emlékezetes ; éjszakán s a zápor patakként omlott már hét óra óta. Mikor a mozdonyhoz jöttem, akkor dühöngött az orkán legirtózatosabban. Már útban voltunk az állomás felé, midőn Jim felém fordulva mondá: — Borzalmas utunk van, Frank; nagyon szeretném, ha már szerencsésen megérkeztünk volna S ... . be. Mosolyogva kérdeztem: — Ugyan mi aggaszt téged ebben az éjszakában ? — Valami történni fog, úgy érzem, — válaszolt ő. Az igazat megvallva, mágam is kissé különösen éreztem magamat. A vonat, me’yet vezettem, hosszú, jobbára személyszállító kocsikból állott. Némi idegesség fogott el arra a gondolatra, hogy több száz ember feletti felelősség terhel. Magam is mosolyogtam érthetet'en bátortalanságomon. Összekapcsoltam a vonatot a mozdonnyal, azután mindent alaposan megvizsgáltam, — mindent rendben találtam. Felhangzott a jel s mi elindultunk a rettenetes viharban. Áthatolhatatlan sötétség ■ uralgott körülötiünk ; csak a mozdony elején alkalmazót vi lanylámpa halvány fénye törte azt meg. Jim szorgalmasan rakta a tüzet, hogy lekü/dhessük az orkán-okozta akadályt, minélfogva fúriaként száguldott vonatunk.
