Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-08-13 / 33. szám
Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12-én tartotta meg nyári rendes közgyűlését, melyre a bizottsági tagok, különösen a gentry osztály tagjai elég szép számmal jelentek meg. A közgyűlés vitáján ma már meglátszott,. hogy a vármegyei ellenzék jövőben az eddiginél tevékenyebb részt kiván venni a megyei ügyek elintézésében, ami csak helyeselhető, mert ellenzékre itt is szükség van ép ügy, mint a parlamentben. Gróf Széchenyi Sándor főispán pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést, melynek első pontja a pótadó maradvány hova forditása tárgyában hozandó határozat volt. — Az állandó választmány javaslatának felolvasása után, mely a 3261 korona pótadó maradványból 1061 koronát a pótadó fedezésére, 220 koronát kulturális pótadóra, a többit pedig a vármegyeház tatarozására kívánta fordítani, — felszólalt Boda Vilmos, aki hazafias beszéd kíséretében azt indítványozta, hogy ebből az összegből adjanak 500 koronát a Kassán fölállítandó II. Rákóczy Ferencz lovas-szobrára. Döry Pál alispán osztja ugyan Boda Vilmos hazafias intenczióit, de mégis helyesebbnek tartja az állandó választmánynak javaslatát. O maga fog gyűjteni a szoborra és a vármegye is hozzá fog járulni. Bernrieder József azt óhajtja, hogy a szoborra fordítandó összeg 500 koronánál ne lehessen kevesebb. Még Boda Vilmos jelentette ki, hogy fentartja indítványát és azt a tárgysorozat 26 ik pontjánál terjeszti elő. Végül az állandó választmány javaslatát névszerinti szavazással 101 szavazattal egyhangúlag elfogadták. Az alispán időszaki jelentését, melyet Simon- tsits Elemér főjegyző olvasott fel, egyhangúlag tudomásul vették. A főispán bejelentette, hogy a központi -járásban. megüresedett szolgabirói állásért csupán egy 1 szidj Imre tb. szolgabiró folya- jyülés felkiáltással egyhangúlag . Ezzel kapcsolatban az elnöklő és meleg hangján emelte ki Bajó emeit, aki fél éven át egymaga három ember helyett dolgozott és vezette a legnagyobb pontossággal a központi járási főszolgabírói hivatalt. Bajó Pál szolgabir ónak jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. A monographia bizottságban Nagy László halálával megüresedett tagsági helyre gróf Apponyi Géza választatott meg. Szabó Károly bizottsági tag hosszabb politikai beszédben kíméletlen kritika alá vette gróf 2. ____________________________ Kh uen-Héderváry Károly volt miniszterelnök rövid szereplését. Erős szavaira a gyülésteremben nagy zaj támadt, különösen midőn idézte Vészi szavait, aki a miniszterelnököt granicsárnak nevezte. Végül a következő indítványt terjesztette elő : >Alulírottak tisztelettel indítványozzuk, hogy Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága szavazzon jegyzőkönyvi köszönetét az orsz. 48-as függetlenségi pártnak, a miért hazafias küzdelme által gróf Khuen-Héderváry Károlynak a miniszterelnöki székben való megmaradását leketetlenné tette. Aláírva j Szabó Károly, Boda Vilmos, Tóth Károly, Csefkó Ferencz, Sipos Márton, Ivanics István, Mozolai Sándor, Cs. Könczöl András, Kovarcz József, Grűnvald Lajos, Stauber Antal.« Perczel Dezső erélyes beszédben röviden kifejti, hogy ő az indítványt teljesen tárgytalannak tekinti, a mely felett térjünk napirendre. A köszönettel — úgymond várjunk — ha eredményeket hoz az ellenzék küzdelme, akkor majd ő is köszönetét mond. Döry Pál alispán ellenzi az indítvány tárgyalását, melyet 24 órával a közgyűlés előtt kellett volna az indítványozónak benyújtani. Vajay István szerencsétlenségnek tartja az ádáz harczot; nekünk csak ,akkor lehetne örülni, ha a nemzeti jogokat elnyernénk. 0 is független ember, de az ellenfélnek becsületében nem gázol. Azt indítványozza, hogy a szeretet és harmónia uralkodjék a teremben s térjünk napirendre. Még Döry alispán olvasta fel az indítvány tételre vonatkozó törvényt, mire a közgyűlés az .indítvány fölött napirendre tért. A tárgysorozat 8 ik pontjánál Boda Vilmos szólalt fel, melynél az állandó választmány azt javasolta, hogy báró Fejérváry Géza volt honvédelmi miniszternek távozását a törvényhatósági bizottság sajnálattal vegye tudomásul és hozzá elismerő felirat tétessék. — Boda kiemelve a Simontsits Elemér főjegyző jeles tollát, kifejti, hogy ő nem ellenezi a föliratot, ha abban Fejérvárynak csupán a honvédség szervezése körül szerzett érdemei és gavallér viselkedése foglaltatnék; de ha politikai viselkedése is érdinek tulajdonittatik, midőn tudjuk, hogy Fejérváry volt Széli Kálmán titkos buktatója: akkor nem fogadhatja el az állandó választ' mány javaslatát. Simontsits Elemér megnyugtató nyilatkozata után a közgyűlés a javaslatot elfogadta. Budapest székesfőváros körvlevelénél, melyben a vármegye közönségét Deák Ferencz 100-ik születése napjának meghívja, — Szabó Károly szólalt fel, aki helyeslés közben jelentette ki, hogy miután Tolnavármegye szabadelvű pártja annak idejében hasonló módon ünnepelte Kossuth Lajos TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 33, sz. századik születési napját, ő most szinte kész és örömmel csatlakozik az ellenzéki elvtársaival Deák Ferencz emlékének megünnepléséhez és elfogadja az állandó választmánynak azon határozatát, hogy a haza bölcsének Deák Ferencznek 100-ik születés napjára rendezendő ünnepélyben a^vármegye kül- döttségileg vegyen részt. Kassa szab. kir. város körlevelénél felemelkedett Döry Pál alispán is éljenzéstől kisérve jelentette ki, hogy a vármegye 500 koronát adományoz a mértékhitelesitési' alapból II. Rákóczy Ferencz lovas-szobrára. Ezzel megvalósul Bodánák indítványa. A törvényhatósági bizottság Debreczen szab. kir. város körlevelére pártoló felterjesztést intéz a képviselőházhoz II. Rákóczy Ferencz fejedelem és társai földi maradványainak hazaszállitása tárgyában. A közgyűlés elfogadta Bartal Béla Írásban beterjesztett indítványát, mely a kötendő uj vámtarifa. módosításánál figyelembe veendő, elveket hangoztat. A tárgysorozat többi pontjai az 53. és 86-ikat, hol Stauber Antal és Csefko Ferencz szóltak fel — minden vita nélkül elfogadtattak. KÜLÖNFÉLÉK. 1903. augusztus 13. Nyári hírek. Szőke fürtös, szép asszonyka Hamiskás mosollyal ajkán Férjecskéjét várja haza, Minek, minek, baj van talán ? Baj pediir nagy 1 S belép a férj, És szól Manczika édesen: »Oly unalmas most a falu Fürdőre menjünk édesem!« Nap-nap múlik a hőség nő És Manczika türelmetlen, Férje-ura himez-hámoz : »Most nem 1 Jövőre édesem !« De Manczika ügyes, s mi fő Nagyon pikáns kis menyecske, Borsot törni férj-uramnak Óh, ez neki mily jól esne’. Langy fuvallat, esti szellő Nyugvóra hí szerelmesen, Férj-uram csók, s ölelésért Manczikához esd kéjesen. Manczi okos, s szól: jövőre I Ma nem lehet édes férjem. A férj könyörög, s enyelgve súg: »Holnap Szliácsra édesem !« Sió. Az első állomásnál, hol vizet vettünk, ismét mindent körülményesen megvizsgáltam. Jim a lámpát hozta rendbe. Minden rendben lévén, folytattuk utunkat. A sötétség a legnagyobb fokra hágott. Az eső még mindig szakadt. Most az esőn és ködön keresztül hirtelen egy asszonyi alakot pillantottam meg, hosszú, fekete köpenybe burkolva, mely kísértetiesen lebegett a viharban. Karjait majd előre, majd hátra vetette, mígnem az egész alak eltűnt szemeim elől. A csodálkozás annyira némává tett, hogy Jimet, ki a kályha előtt állt, nem voltam képes figyelmeztetni e tüneményre. Ő azonban véletlenül rám tekintvén, felkiáltott: — Hallo ! Frank I Mi az? Olyan vagy, mintha szellemet láttál volna. Nem feleltem. Gondolataimat elfoglalta az imént látott rémes tünemény. Közel voltunk Rock Creek-hez, hol hídon kellett áthaladtunk egy mély folyó felett. Idegesebb lettem, mint előbb. Rock Creek állomáson felhangzott a jel. A folyótól körülbelül egy mértföldnyire voltunk. Mikor az állomáshoz közel értünk, Jim rémesen felsikoltott. Oda rohantam a félelemtől remegő emberhez. Némán mutatott ki a sötétbe; s az ott látottakra engem is megmagyarázhatatla 't,‘»i*m fogott el. Ott, a vágány^ alak volt látható, m majd a legvadabb t — Frank! — — ne menjünk a hi fanazou óriási női i majd nyugodtan, n alig hallhatókig, e kérlek, ne menjünk. Ne mozduljunk innét addig, mig meggyőződést szereztünk arról, hogy nincs-e valami baj. Nem volt erőm ellentállni s önkénytelenül felnyitottam a szelepet. Alig álltunk meg, már hallottuk Rock Creek felől a viz mormolását. Midőn a gépről leszálltunk, a konduktorral találkoztunk, ki felénk sietett. — Mi az? Mi történt? — kérdé nyugtalanul. Zavarban voltam, bevallom. Az óriási fekete asszony már nem volf látható. Alíg egy méternyire láthattunk csak magunk körül. — Nem tudom — válaszolám szakadozott hangon, — de úgy rémlik, hogy egy nagy fekete szellemet láttam, mely kiterjesztett karokkal adott jelt a megállásra. A konduktor mereven rám bámult. — Megőrültél, Frank? Valóban ezt lehetne gondolni. De közel vagyunk a folyóhoz; nézzünk utána a dolognak 1 Lámpáinkkal kezünkben előre mentünk. Jim a gépen maradt. Alig tettünk 30—40 lépést, meg- meredten álltunk flieg a rémülettől. Lábaink alatt mélységes víztömeg terült el, a tavaszi esőzéstől kiáradt, mormoló folyó, a leszakadt hid roncsaival. S ime, megjelent előttünk a fekete asszony, a legvadabb tánczot járva. A konduktor mereven nézte a kiáradott vizet s azután tekintetét rám emelte. — Ez volt tehát az, ami téged megállásra késztetett ?-*> Ez. — Több m mek nevezhető az, ami bennünket e Megmentett a biztos elveszéstől. Lassan visszamentünk a vonathoz, gondolatainkba mélyedve, izgatott kedélyhangulatban. A kocsikból kiszállt néhány utassal találkoztunk. Köztük egy chicagói ifjú is volt, aki — úgy látszott —- gyorsabban tudott gondolkozni, mint mi. Midőn ő is meglátta a fekete asszonyt, a mozdony lámpájához sietett. — Itt van ami fekete asszonyunk, — monda a chicagói ifjú. És ott láttuk a lámpában azt a kis bogarat, melyet ön a mozdony falán berá- mázva látott. Mikor a lámpát felnyitottam, neki repült a reflektornak. íme uram, ez a története annak a kis bogárnak. Mikor az a lámpa előtt repdesett, árnyékot vetett, mely fantasztikus, karjával hadonászó női alakhoz hasonlított. Nem tudjuk, hogy került bele a lámpába, — de azt hiszem akkor, mikor Jim a lámpát az első állomásnál rendbe hozta. Bármiként történt is azonban, életünket mentette meg az által, hogy bennünket a fekete asszonnyal megfélemlitett. Ez az oka annak, ho ma kis bogárkát arany rámába tétettem, emit " annak, hogyan lettünk általa megmentve ; ’Htól. Igen, ön ezt véletlennek nevezi; , hogy ez az Isten rendelése volt. $ — Minden rendben v )tt a konduktor. Jim, a fütő, fellépett í pedig ku* pémba siettem. > nyelvből itotta 'el Pál«
