Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-16 / 16. szám
XXXI. évfolyam. 16. szám. Szegzárd, 1903. április 16. SSM KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre.............................12 kor. — fill. Fél évre ...... 6 „ - *„ Negyed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjeleli: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdwések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii. 100—200 ........................... 5 „ 74 „ 200— 300 .,..................... 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Drákói ítélet. Mint lapunk legutóbbi számában röviden felemlitettük, a vármegyei gyámpénztárnál előfordult Antal-féle sikkasztás ügyében a belügyminisztérium meghozta, utolsó fokban, határozatát, mely szerint mindazokra a vár- megyei tisztviselőkre, kik a sikkasztás kezdetétől 1887-től kezdve, az előirt havonkint tartandó pénztárvizsgálatban részt vettek, kimondja egyetemlegesen a vagyoni felelősséget ; ugyanazokat a 62000 korona összeg s ennek időközi kamatainak, tehát körülbelül 100.000 korona megtérítésére kötelezi s ezen felül négy tisztviselőt egyenként 1000, többeket 500, ismét másokat 300 és 200 korona pénzbírsággal sújt; az ellenőrzésre hivatott számvevőt pedig hivatalvesztésre Ítéli. Hát senkinek sem jut eszébe védelmére kelni annak az eltusoló rendszernek, amely Magyarországon az elmúlt időkben oly nagy mérvben dívott s "mindenki helyesli*- ha % belügyminiszter ur, kimondott kormányzási elvéhez képest, minden irányban s mindenkivel szemben jogot, törvéuyt és igazságot szolgáltat. Csakhogy egyúttal nagyon kívánatos, hogy midőn elveit tekintet nélkül, teljes szigorral alkalmazza, komoly megfontolás tárgyává tegye azt is, hogy terhel-e ? valakit oly mérvű mulasztás, mely az ily drákói eljárást indokolttá és szükségessé teszi; váljon túlbuzgóságában bűnösök helyett nem sujt-e? ártatlanokat, kik legalább is ilymérvü büntetésre reá nem szolgáltak. A ki a pénztári vizsgálatok módját és lehetőségének mérvét ismeri»» s nem a bürokratikus asztal szűk látókörében ítél, lehetetlen, hogy be ne ismerj«, .hogy az olyan sikkasztóval szemben, ki okn^ínyokat hamisít, az ellenőrzés nagyon megvan nehezítve I csak úgy deríthető fel a Visszaélés, ha a fedezetül szolgáló kötvények jis havonként egytől-egyig megvizsgáltatnák. Már most, ha az a bizottság, mely a pénz^tárvizsgálatot havonként végezni köteles; á. kötvényeket is bevonja eljárása körébe, áitkor nagyon szorgalmasan kell dolgoznia,' Íja a vizsgálattal el akar akkorra készülni, %mre a másik vizsgálat ideje elérkezik. 6000 kötvénynek a naplóval való cj^zehasonlitása és átnézése jóformán igényűit veszi azt az egy hónapi időt, mely a $$t megrendelt pénztárvizsgálatöt egymástól elválasztja. Úgy, de a pénztárvizsgálattal megbízott vármegyei tisztviselőknek., |á©g hivataluk . egyéb- teendőit, is végezrj’^^ 'már .most melyiket mellőzze : a hivatalt ? vagy a vizsgálatot ? Ez olyan körülmény, mely megérdemelte volna, hogy a döntésnél komoly megfontolás tárgyát képezze. De meg a felelősség egész súlyát alig lehet a vármegyei tisztviselőkre hárítani akkor, midőn a gyámpénztári számadások minden évben a belügyminisztériumhoz felterjesztetvén, az ottani számvevőség vizsgálatának tárgyát képezték. Hát a minisztérium ezen szakértői váljon miért nem tudták a sikkasztást felfedezni ? S ha ez lehetséges volt, amint az Ítélet tulszigoruságából következtethető, a belügyminiszter urnák ez a véleményje, hát akkor miként maradnak ki azok a felelősségre vonás terhe alól? Azután meg két Ízben is történt, hogy a belügyminisztérium kiküldött szakközege hónapokon keresztül Szegzárdon tartózkodott, hogy a gyámpénztár kezelési módját tanulmányozza s a számadásokat és pénztárt alaposan megvizsgálja, hát hogyan történhetett, hogy ezek a sikkasztást nem voltak képesek felfedezni ? Pedig ők kiváló szakemberek, mig a pénztári vizsgálattal megbízott vármegyei tisztviselőknek ez nem szakmájuk. Szóval a belügyminisztérium ítélete minden elfogulatlan és igazságosan érző emberre azt a benyomást teszi, hogy messze túllő a czélon. Egy csomó tisztességes ek- zisztencziát lekaszabolni azért, mert egy furfangos és romlottságban zseniális csalónak . viselt dolgaira nem tudtak rájönni, lehetsé- • ge» "ugyaif akkoti, midőn- nem. független bíróság hoz é dolbgban ítéletet, gp hogy ez czélszerü, igazságos eljárás-e ? az más lapra tartozik. A mi nézetünk az, hogy ez a szigorú Ítélet csak akkor birna a jogosultság látszatával, ha a vármegyei tiszt- viselőséget eljárásában hanyagság vagy mulasztás terhelné. Tessék ezt bebizonyítani, ha lehetséges. De miután, tudjuk, hogy ez lehetetlen, mi nem átaljuk véleményünket nyiltan is kimondani, hogy az ítélet nemcsak tulszigoru, de igazságtalan is. TARCZA. Riadó. Irta: Koritsánszky Ottó. Jó magyar népem az óra im itt van. Perczet se késsünk! Tettre tehát Van még erő tán aczél izmaidban; Megtudod védni ez árva hazát?! Ha volt valaha szükség a karokra, Vitézül harczolni szent ügyedért, Most ismét ki tehát! Ki népem a síkra! Víni halálharczot tenjogodért! Uj terhet, adót, uj szégyent rak rád — S fájó szivednek fokozza keservét, „Hű“ szomszédunk : az alattomos osztrák Elviszi mind fiaid szinelejét!... Nem fáj-e a lelked, ha gyermeked — óh — Könynyel teli sírván, küld levelet, Hogy svarczgelb zászló s a német komandó Hány déli ifjút mészárszékre vezet ?! Nem sír-e a szíved, hogy nemzeti zászlód, Szent jelvényünk háttérbe szorul? — Emeld fel végre tiltakozó szód! Nem látod eged mint felhőbe borul?! Jó magyar népem az óra hát itt van! Ámításokból volt részed elég. Fel tehát küzdeni, harczolni bátran .., Földerül még mi reánk is az ég! Monna Vanna-história. A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. Mielőtt törtenetkém elmondásába fogpék, illendőnek tartom kijelenteni, hogy az egész esemény a modern világ légkörében történt s igy nagyon csalatkoznék, aki hősökről, trubadúrokról és szende várkisasszonyokról ábrándoznék. E rövidke előszó után, azt hiszem, bátran belefoghatok elbeszélésembe. Weisz Henrik ur a tönk szélén állott. Már napok óta csak a sóhajtásból élt s azokból a jóságos, szerető pillantásokból, miket jóságos neje juttatott neki. A börze mindent elvitt. Vagyont, jóllétet, kényelmet, — s adott helyettük marczan-: goló önvádat s szomorú kilátást a szegénységre. Weisz ur még nem szólt egy szót sem Ellának a közeli bukásról s igy az nem is sejthette, hogy férje ura miért sápadozik napról-napra s miért fogyatkozik óráról-órára. Weisz ur pedig egy utolsó mentő kísérlethez folyamodott. Elküldte apját Kövy Dénes úrhoz, a ki feleségének hosszú ideig udvarolt s akit egy alkalommal — még ideje korán — kidobott házából. Hajdanában még üzlettársak voltak, jóbarátok, kik vagyonközösségben éltek; csakhogy Weisz ur nem akarta a hitvesét is közös szerezményhez sorozni, úgy gondolkozván, hogy amit saját firmája alatt szerzett, ahhoz csak neki van törvényes joga. Ezen kaptak aztán össze a jó pajtások, az üzlettársak ... így dőlt aztán romba a Kövy és Weisz czég, igy lett mindegyik a maga ura. Kövy ur nemsokára megnősült, de nem tudta fejéből kiverni Ellát; érezte, hogy azt az üdvöt, mit Ella nyújtott neki, nem pótolja hitvese. Pedig Leontin szerette férjét, csakhogy soha Sem volt alkalma szerelméről bizonyságot tenni, s ez fájt neki. Végre is az ilyeii házas élet nem ér valami sokat, Kövy ur még hozzá csapodár is volt; igy aztán közös elhatározással beadták a válópert. Ilyenek voltak a viszonyok s ilyen volt az éghajlat Kövy urnái, amikor belépett hozzá — Weisz ur atyja. A derék öreg tudományos képzettségű ember volt, ismerte az összes részvények árfolyamát, könyv nélkül tudta még az egy év előtti értékek kurzusát, szóval igazán benfentes börziáner volt. Weisz Pinkász ur rövid bevezetés után előadta a szegény Henrik szomorú helyzetét és folya-
