Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-16 / 16. szám

— Vármegyei közgyűlés. Tolna­vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 22-én délelőtt 10 órakor a vármegyei székház gyüléstermében tartja meg tavaszi rendes közgyűlését, melynek gazdag tárgy- sorozatából közöljük a következőket: Az alispán időszaki jelentése. A köz- igazgatási bizottság éves jelentése. A szá- monkérő székről felvett jegyzőkönyv. Az idő­szaki pénztár-vizsgálatokról felvett jegyző­könyvek. Pesthy Elek simontornyai járási főszolgabíró nyugdíjaztatás iránti kérvénye S a nyugdíj-választmánynak erre vonatkozó javaslata. A nyugdíjazás következtében meg­üresedő simontornyai járási főszolgabírói állásnak választás utján eszközlendő bétöltése. A lótenyésztési bizottság elnökének meg­választása s ugyanezen bizottságban egy — esetleg két tagsági helynek választás utján történendő betöltése. Miniszteri rendeletek : Belügyministeri rendelet a házipénztár 1901. évi számadására vonatkozólag. Belügyminisz­teri rendelet az 1902. évi III. t.-cz. hatályba lépte következtében rendelkezésre álló jöve­delem lelhasználása tárgyában hozott köz­gyűlési határozatra vonatkozólag. Belügy­miniszteri rendelet az árvaszéki elnök részére évi utiátalány megállapítása tárgyában. Vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet a vár­megyei muzeum alapító-okiratára vonatkozó­lag. Kereskedelemügyi miniszteri rendelet az 1890. évi I. t.-cz. végrehajtása körüli eljárás egyszerűsítése tárgyában. Kereskedelemügyi miniszteri rendelet az utmesteri iskolák fel­állítása tárgyában. Honvédelmi miniszteri rendelet a tolnai katonai betegápolóház léte­sítése tárgyában. Földmivelésügyi miniszteri rendelet az erdőhasználat biztosítékául szol­gáló takaréktári könyvek kezelése tárgyában. Körlevelek: Heves vármegye körlevele, az önnálló magyar hadsereg felállítása érdeké­ben az országgyűlés képviselőházához inté­zett feliratának támogatása iránt. Debreczen város körlevele a póttartalékosok behívásáról és az ujonczlétszám felemeléséről szóló tör­vényjavaslatok mellőzése iránt az országgyű­lés képviselőházához intézett feliratának tá­mogatása érdekében. Budapest székesfőváros körlevele a póttartalékosok behívásáról szóló törvényjavaslat elvetése iránt az országgyű­lés képviselőházához intézett feliratának tá­mogatása érdekében. Győr szab. kir. város _ 2. ______________________ kö rlevele a párbaj intézményeknek kiirtása iránt a képviselőházhoz és a kormányhoz in­tézett feliratának támogatása érdekében. — Csanád vármegye körlevele a szegényügy jogvédelme tárgyában az igazságügyi kor­mányhoz intézett feliratának támogatása iránt. Pozsony vármegye körlevele a magyarnyelv­nek az üzleti élet terén való érvényesülése érdekében a képviselőházhoz intézett felira­tának támogatása iránt. Ung vármegye kör­levele a »Budapesti Napló«-ban megjelent, s az ország közigazgatását és közigazgatási tisztikarát sértő czikk visszautasítása tárgyá­ban. Vas vármegye körlevele a tőzsdei fede­zetlen gabona határidő üzlet eltörlése ügyé­ben. Moson vármegye körlevele az Alsó- Ausztria felőli országos határvonal kiigazí­tása tárgyában. Fejér vármegye körlevele az elmebetegek elhelyezésére szükséges intéze­tek kellő számban való előállítása tárgyában. Pozsony vármegye körlevele az 1891 évi XIII. t.-cz. módosítása tárgyában. Bpest székes- főváros körlevele az állami tanítók fizetésé­nek rendezése ügyében. Somogy vármegye körlevele a magyar földnek magyar kézen való megtartása ügyében. Heves vármegye körlevele a közigazgatási tisztviselők fizetése és szolgálati viszonyainak rendezése érdeké­ben. Borsód vármegye körlevele egy magyar iskolahajó felszerelése érdekében segély ado­mányozása tárgyában. Abauj-Tornavármegye körlevele, a közgazdasági előadói állások újjászervezése tárgyában. Sáros vármegye körlevele, az 1890. évi I. t.-cz. módosítása érdekében Sopron szab. kir. város körlevele, a vadászati törvény módosítása tárgyában. Maros-Torda vármegye megkeresése, a köz- igazgatási tisztviselőknek nemzeti jelvénynyel való ellátása tárgyában. A szegzárdi »Beze- rédj István« szobor bizottság megkeresése, a vármegye támogatása iránt. Az országos vörös kereszt egylet dombóvári fiók egyle­tének kérvénye, egy Dombváron építendő kórházra segéM adományozása iránt. A ne- vetlenfalusi ev. ref. egyházgyülekezetnek kér­vénye, templom építési czélokrakönyör ado­mány megszavazása tárgyában. A Fejértelepi Magyar Dalárda egyesület kérelme, anyagi támogatás iránt. Bizottsági és alispáni elő­terjesztések. 1902, évi számadások a vármegyei közalapokról. Arvaszéki előterjesztések. Tiszti ügyészi vélemények és egyéb ügyek. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 16, sz. 1903. április 16. KÜLÖNFÉLÉK. —- Miniszteri biztos. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Zoltványi IVán pannonhalmi főiskolai tanárt, mint a köz­oktatási tanács tagját a szegzárdi főgim­náziumi, a szegzárdi polg. fiú- és leány, iskolához miniszteri biztossá nevezte ki. A kinevezett főiskolai tanár legközelebb Szeg- zárdra jön, hogy a fenntemlitett iskolákat, megvizsgálja. — A hivatalos ünnep. Az idén nagyszom­batra esett a hivatalos ünnep, mely benne van ugyan a naptárban, de nincs benne a magyar ember szivében, azért április 11-jki soha se lesz igazi nemzeti ünnep. Ez Bdttffy D-zső találmánya, a ki a nemzet akarata ellen iktatta törvénybe, hogy április 11 én ünnepelni kell. S/egzárdon a hivata­lokra kitűzték a nemzeti zászlót és szünetelt min­den hivatalban a munka, a mi reájuk is fért az agyonhajszolt és terhelt allami hivatalnokokra. — Kitüntetések. Az orosz kormány felkérte dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztert, hogy a múlt évben megtartott moszkvai nemzetközi marhakiállitás okleve­leit és kitüntetéseit juttassa el a kitüntetet­tekhez. Nagy arany díjról díszoklevelet kaptak Tolnavármegyéből: Apponyi Géza gróf és Bernrieder József. Nagy ezüst díjról, oklevelet kaptak: Döry Vilmosné, báró- Dräsche Richard és Kelemen József gyula- jovánczai kisgazda. Bronzdíjról oklevelet kapott: báró Dräsche Richard. — Az orosz czári törvények szerint külföldieknek a dijat nem adják ki, csak a díjról szóló okleve­leket. Az oklevelek díszesek, középen a czári czimerrel, orosz szöveggel, a földmi- velés|szimbolumával a gazd. egyesület titkárá­nak és elnökének aláírásával vannak ellátva. — Államsegély. A vallás- és közoktatá-ügyi. miniszter a szegzárdi kereskedő-tanoncziskolának 550 korona államsegélyt utalványozott. — Hymen. Szlányi Lajos festőművész el­jegyezte Eötvös Flóra kisasszonyt, Eötvös Károly Lajos szolnoki kir. tanfelügyelő leányát. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter Früh- wirth Bé a tamásit járásbirósági dijnokot ugyan­oda írnokká nevezte ki. — Dr. Selcz József szeg­zárdi kir. törvényszéki elnök Farhas Ferencz fő- szolgabirósági dijnokot és Laurencsöcs Gyula szegzárdi kir. törvényszéki dijnokot a tamásii kir. járásbíróság telekkönyvi osztályához dijas dijnokokká nevezte ki. — Este tiz órakor ott leszek 1 Ezzel Weisz ur könyező szemekkel ment . .. ment Leontinhoz. * Leontine szívesen fogadta Weiszot és nagyon meghatotta az a szomorú helyzet, melybe a sors szegényt sodorta. Emellett tetszett neki az alkalom, a mely kínálkozott, hogy Kövy urat, az ő válóféL ben levő férjét kijátszsza. * Este tiz óra. Mélyen lefátyolozva lépett be Leontin Weiszékhez. A szoba sötét volt. Weisz ur megsúgta, hogy feleségét még dél­ben anyjához küldte s igy nincs mitől tartania. Alig öt perezre rá jött a vad Kövy Dénes két tanúval a szerződés megkötése czéljából. * Az ej elmúlt . . . Kövy ur rosszkedvűen ült szobájában, mikor belépett Weisz ur. — Isten hozott, Henrik. . — Szervusz Dénes ! Nos ? Hagyd el barátom. Ne szóljunk róla. Ma­radjunk csak továbbra is üzlettársak, legyen közös a vagyonunk de a nődtől többet nem kérek csókot! így csalódott Prinzivalle — Kövy ur — s igy mardt ep továbbra is Monna Vanna — Weisz Henrikné. * Azóta békés egyetértésben élnek egymással Kövy és Weisz; jó barátok, mert Kövy urnák eszébe se jutna közeledni üzlettársa nejéhez, úgy gondolkozván: »Nem mind arany, ami fénylik.* i ____ Láng Jenő. mo dott ahhoz a barátsághoz, mely hajdanta egybe fűzte őket s amit szétszakított a nő Kövy Dénes itt gondolt egyet. A logikája nagyon egyszerű volt. Abból állott, hogy amit szétszakított a nő, azt a nő újra összefűzheti; igy legalább meglesz az elégtétel is, megmarad a ká­poszta is, de a kecske mégis jóllakik. S megtette ajánlatát . . . * Weisz Henrik ur gondterhelt fővel járt föl s alá szobájában; íróasztala mellett ült atyja, fejét kezére hajtva ; mig a szomszédból behallott a zsu- rozó társaság jókedvű, gondtalan zsivaja. Weisz ur e pillanatban atyja felé fordult, kezét ajkához emelte s bambán kibámult az ut- czára, hol fürge hópelyhek játszadoztak vig játékot. — Holnap éjjel ? ­— Holnap éjjel 1 ismétlé az öreg Weisz. — De hogy szóljak Ellának? Oh, ez a szé­gyen, hiszen még azt sem tudja, hogy a tönk szélen állunk. Az az átkozott Kövy tudta, hogy hová sújtson. Mit is mondott tulajdonképpen ? — Kisegít bajodból, társul fogad; s mind­ezért nődtől egy ártatlan csókot kér. — Elég 1 rivalgott Henrik ur. Elég! Válaszsz! Boldogság boldogtalansággal, vagy boldogtalanság boldogsággal kell-e ? — Egyik sem! Inkább a halál. Csak ne volna olyan nehéz meghalni, csak ne tudnám, hogy milyen szép az élet. Az öreg Weisz nemsokára elbúcsúzott fiától; figyelmeztetvén, hogy erős legyen az elhatározás­ban . . . s ne áldozzon föl mindent az ideális érzelemért . . . Weisz ur pedig bólintott egyet atyja jóakaró tanácsaira, aztán elváltak. Mikor az ajtó bezárult atyja mögött, vissza­ült íróasztala elé és át meg átgondolta helyzetét. Nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy Ella elé álljon azzal a föltétellel, a mit a kegyetlen Kövy áldozata fejében követelt tőle. Egyenes utón tehát mire sem mehetett. Elő­vette tehát a másik szellemét, a furfangot. Egy éjjelt töltött ébren. Ez alatt volt alkalma, hogy megássa azt a vermet, melybe Kövy urat bele akarta ugrasztani. * Másnap reggel Weisz ur elment a vad Prin- zivalléhoz, Kövyhez, a ki elégedettem dörzsölte kezeit, mikor meglátta hajdani üzlettársát. — Eljöttem! szólt Weisz Henrik ur rezig­náltam — Tessék helyet foglalni. És ha tetszik, meg­kötjük a szerződést. — Ahogy tetszik. — Ma pontban tiz órakor ott leszek. — Az ajtóban várom Kövy urat. — Helyes ! — Ott aláírja a föltételeket. Két tanú jelen­létéhen. — Helyes ! — Aztán . . . aztán . . . öné legyen az édes csók ! — Amire évek óta szomjaztam hiába ! — Nem gondolja, hogy több a kegyetlenség tettében, mint az áldozat. — Megfizetem ám! — Igp^Q von 1 Tc.*ö[j önnel!

Next

/
Thumbnails
Contents