Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-09 / 15. szám

1903. április 2.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 14. sz.

3.

Kaszinói tánczostély. A szegzárdi kaszinóban husvét másnapján hangversenynyel és felolvasással egybekötött tánczestélyt tartanak, mely iránt általános az érdeklődés városunk intelligens köreiben. Énekelni fognak Klieber Gizella és Erzsiké arleányok, Surányi Viktor ismert helybeli zongoraművész zongorán fog játszani, Halász Géza pedig felolvasást tart.

— Kinevezés. Gróf Széchenyi Sándor főispán dr. Stankovánszky Imre tb. megyei ajlegyzőt tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki.

— A szegzárdi országos vásár. Igen élénk forgalmú volt a múlt hétfőn megtartott szegzárdi vá-'ár, melyre daczára a szeles időnek, igen sok vidéki jött b*. Legnagyobb kelendővé volt a ruhanemiieknek, mert husvétra mindenki uj ruhában akarja köszönteni a szép feltámadást. — A szarvasmarha, de főleg a lóvásár képezett nagy forgalmat.

A kereskedők Olasz- és Németországba szállították a vásárról a szép szálas lovakat, melyek többnyire a német községekből kerültek ki.

— Ápolási díj. A belügyminiszter a szegzárdi Ferencz közkóiházban a napi ápolási díjat 1 kor.

40 fillérben állapította meg.

— Veszélyes tüzeset Szegzárdon. Nagy veszélyben forgott múlt héttőn virradóra városunk egy része, mert hajnali fél 4 órakor óriási szélviharban a Budai-utczában kigyulladt özv. Salamon Sámuelné nadfedeles bá/a, melytől csakhamar tüzet fogott Fövényessy István pénzügyi titkár háza is. Özv. Sa/amonnénak a háza teljesen leégett, Fővé' nyessy titkár házának pedig csak azon része, mely fazsindelylyel volt fedve. H"gy a nagy szél daczára csak két ház esett a vészes elem martalékául, az tűzoltóságunknak s annak köszönhető, hogy a szél északnyugatról fújt és a tüzes sziporkákat nem a házakra, hanem a széles országúira vitte.

— Kövezés. A vállalkozó czég e mberei megkezdették mir az elmúlt héten az őszszel abban hagyott kövezést a Szegzárdon átvonuló országúton, melyet folyó évi julius hó 29-ig kell a kikötött építési szerződés szerint elkésziteniók.

— Járásbirósági épület. Mint értesülünk, az állam Pakson megvenni szándékozik a nagyvendéglő épületét, hogy abban a kir. járásbiróságot elhelyezhesse. A szükséges átalakítási . tervezet elkészítésén a szegzárdi magy. kir. áll. építészeti hivatalban dolgoznak.

— Az anzikszkártya, a repülő kaptafa és egy húsvéti történet. Ismét eljött a szép husvét. Mintha a természet is megünnepelné e nagyjelentőségű napot, ünnepi köntösbe öltözik, fü, fa, virág kizöldel, mosolyogva kél fel az öreg nap, örömmámorban úszó, aranysz.nü sugarait kéjesen szórja ránk. Szerelmet lehel az ifjú szivekbe a természet poezise, mely alul nincs kivétel, bárha csizmadiának születtünk volna is, melyről — hogy tanúbizonyságot tegyünk — adjuk az alábbi szenzá1 cziós történetet a maga eredetiségében. Vármegyénk határán belül történt az eset, hogy hol, az nem tartozik a dologra, csupán egy lobbanékony szivü délczeg ifjút érdekel, aki mellesleg a kaptafa és dikics ügyes kezelője is s kebelében kimondhatatlan szerelmet táplált imádott májszterné asszonya iránt s hogy olvadozásának bizonyítékát adja, rózsás anzikszkártyával hívta meg szive májszterné asszonyát találkára, hogy a húsvéti kirándulást megtervezhessék. Eljött a várva-várt találka ideje. A szelíd képű holdvilág beezüstözte a tájat, az alkonyi csendet, egy a háztetőn guggoló szerelmes kandúr operája zavarta csak. A hő szerelmet keblébe rejté májszterné asszony, úgy az anziksz kártyát is, mely utóbbi — a sors különös áldása folytán — kiesett a pángli körül a dús kebleket rejtő zubbonyból és történetesen a májszter ur keze ügyébe akadt. S midőn májszterné asszony ringó csipölyével ellejtett hazulról, a férj az anzikszlap elsilabizálása után fenevadként rohant a találka helyére, kezében két darab — holmi gyalog béres lába után készült kaptafát szorongatva. S ahogy odaért, a szerelmes délczeg ifjú ép akkor zengte szive májszternéjának:

Csókra-csókot édes,

Csók a szapora ;

Többet ér egy forró csók, mint . . . és itt a májsztrom replikázó tudománya excellált:

. . . Mint két nagy kaptafa!

És ekkor ellentétes mozgásba jött a két szerszámdarab, melyet a modern ipar kaptafának nevez, mely ellentétes mozgást májszter ur utánozhatatlan precizitással végzett a két szerelmes feje. nyaka és háta körül: a derék trifolium éktelen harczba keveredett, a szerelmes kandúr hanyat- -homlok rohant le a háztetőről, a kriminális történetnek pedig a rendőrkáplár adott befejezést.

— Ezüstérem egy iparosnak. Igen szép kitüntetés érte Buday János tolnai iparost és vállalkozót, ki a szőlők felújítása és okszerű kezelése érdekében oly buzgalmat fejt ki, hogy a magasabb körök érdeklődését is magára vonja. A tolnamegyei gazdasági egyesület — mely különös gonddal kiséri a szőlők felújítását és különféle jutalmakkal tünteti ki az arra érdemes férfiakat, a múlt 1902. évben hirdetett pályázatával á legnagyobb kitüntetést, egy nagy ezüstérmet díszes okmánynyal egyhangúlag Buday Jánosnak Ítélte oda, melynek ünnepélyes átadása e hó 4-én történt, midőn is maga a szőlészeti felügyelő Nils István

több egyesületi tag kíséretében személyesen s^uos asszonyom 1 Folyó hónapban kelt és pár nap

rándult át Tolnára, hogy az érdem jutái- j előtt hozzám intézett nagybecsű körlevelét hazafias

mát a kitüntetettnek átadja. Szép beszédet örömmel olvastam és setrk arra a következően

intézett a pályadij nyerteséhez, melyhez mi \ válaszolni. Részemről nemcsak most pár év óta,

is gratulálunk, mert ismerjük szőlejét, a I ^an,ei” évt^?dné! töhl) 'd^. d,a m!ndent elkövettem iffesl , j , , . ,, .. .■{_ saiat hatáskörömben a ha/ai iparczikkeknek előnyben

— »Pártoljuk a magyar ipart« czim alatt lapunk vezető c/.kkelyebeu mar ÍMnerteitük Ha- lajthy Ilona szabadkai taniiónő képzőintézeti igazgatónak a magyar ipar pártolása érdekében kibocsátott lelkes felhívását, melynek hatásáról az alábbi sorok számolnak be:

A tanfelügyelők a magyar iparért. Már több alkalommal adiulik számot arról a nagyszabású mozgalomról, melyet Balajthy Ilona képzőint: igazgató indított. Széleskörű akcziója keretében megkereste összes tanfelügyelőinket, támogassák hazafias törekvésében. A ki ismeri buzgó tanfelügyelői karunkat, az jól tudja, hogy tanfelügyelőink szives készséggel, karolják fel mindazt, ami szép, jó és közhasznú. Az igazgató körlevelére érkezett válaszokból ezúttal hármat közlünk. Tesszük ezt minden hozzáadás és magyarázat nélkül, mint a mely kü-, lönben is felesleges íme itt a levelek: I. Nagymely berendezés és kezelés tekintetében a maga nemében páratlanul áll ezen a vidéken. Példája valóban követésre méltó.

— Szinészházasság. A jelenleg Dombová- rott működő színtársulat két érdemes tag|a: Vá- rady József és Hagymássy Teréz múlt hó 30 án a dombóvári anyakönyvi hivatalnál házasságot kötöttek.

— Közgyűlés. A ,, Szegzárd-bálai ár mentest tó és belvizszabályozó társulat« folyó hó 25-én délelőtt 10 órakor tartja meg évi rendes ko/gyülését dr Hirling Ádám főjegyző elnöklete alatt. Tárgy- sorozat : 1 Társulati igazgató mérnök évi jelentése, a társulat igazgatási s pénzügyi helyzetének állásáról és múlt evben eszközölt műszaki munkáltatásokról 2. Az 1902. évi pénztári és leltári számadások felülvizsgálatáról 16/1903. sz. alatt hozott választmányi javaslat előterjesztése s ennek kapcsán, az 1902. évi költség-előirányzattól eltérőleg felmerült túlköl'ekezé-i, illetve megtakarbási összegek bejelentése. — 3. A társulati nyugdíj szabályzat ügyében 10/1903. szám a. hozott választmányi javaslat tárgyalása ; vonatkozással a földmiveiésügyi miniszter 114,761/1902. sz. rendeletére.

— Gyászhir. Hosszas szenvedés után Alsónyéken elhunyt folyó hó 5-én a község érdemes és derék lelkésze, Kálmán Béla életének 63-ik évében. Az elhunyt 31 évet töltött a lelkészi pályán és nemcsak mint lelkész töltötte be hivatalát, hanem ezen kivül az irodalommal is foglalkozott. Lapunknak több éven át munkatársa volt s czikkei »Kálmán diákc aláírással jelentek meg. Temetésén, mely folyó hó 7-én ment végbe, nagy részvét nyilvánult. A gyászbakorult özvegy maga és a rokonság nevében az alábbi jelentést adta ki: Alulírottak fájdalomtelt szívvel tudátják a jó férj, nevelő atya, testvér, sógor és nagybátya Nagy- tiszteletü Kálmán Béla alsónyéki ev. ref‘ lelkész és képviselő-testületi tagnak élete 63-ik, boldog házasságának 30 ik és áldásos lelki pásztori működésének 31 -ik évében, folyó hó 5 én délután 5 órakor — hosszú szenvedés után történt — jobblétre szenderülését. A boldogult hült teteme folyó hó 7-én d. u. 3 órakor fog az alsónyéki ev. ref. lelkészi lakban tartandó gyászszertartás után, az ugyanottani ev. ref. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Alsó-Nyéken, 1903. április hó 6-án. Áldás és béke lebegjen porai felett 1 Özv. Kálmán Béláné szül. Gödé Krisztina, mint neje. Gödé Krisztina, mint nevelt leánya. Kálmán Géza testvér. Dömötör Lajosné szül. Körlaky Aranka, Berényi Jenőné szül. Kálmán Vilma, Kálmán Bella, Kálmán Sándor, Kálmán Géza, mint unokaöcscsei és húgai. Gödé Lajos, Gödé Sándor, mint sógorai. Gödé Lajosné szül. Dömötör Mária, Gödé Sándorné szül. Dömötör Eszter, mint sógornői. — Az árván maradt alsónyéki ev. ref. hitközség a következő gyászjelentéssel tudatta Kálmán Béla halálát: Az alsónyéki ev. ref. hitközség elöljárósága mély meg- ílletődéssel jelenti, hogy Nagytiszteletü Kálmán Béla ur ev. reí. lelkész, községi képviselő test. tag, Alsó-Nyék község 31 éven át volt lelkipásztora, életének 63-ik évében, áldásos lelkészi működésének 31 -ik évében, folyó hó 5-én délután 5 órakor, hosszú szenvedés után elhunyt. A boldogult hülj teteme folyó hó 7-én délután 3 órakor fog az alsónyéki lelkészlakban tartandó gyászszertartás után az ugyanottani ev. ref. sirkertben örök

parczikkeknek előnybe részesítése, pártolása érdekében, hivatalosan és társadalmi utón is; és főleg állami iskoláinkban mind ott, a hol a tanítók arra buzgósággal és erős ha/afias érzékkel bírnak, tényleg az utolsó tintáig, toliig honi készítmények használtatnak. Azért kiválóan fontos, hogy épen a képezdei igazgatók, tanárok ilyen szellemben neveljék a rájuk bízottakat, a kiknek kell, hogy igazán lelkes apostolai legyenek a nép között ezen irányú törekvéseinknek. De különösen is szép feladat vár épen a tanitónőképez- dékre, melyekben a női munkákat taxii iák és valljuk be őszintén, a régebb múltban az épen nem mindenütt elég gyakorlatias irányban történt Mert bizony talán igen sok volt az örökös hímzésből, csipkékből, díszmunkákból stb. és igen kevés a fehérnemű varrásból, a nép ruházati czikkének elkészítéséből stb Azért bár jól tudom, hogy ott Nagyságod hazafias és lelkes honleányi vezetése r alati, kétségen kivül teljesen gyakorlatias irány uralkodik a női munkák tanításánál, de azért mégis legyen szabad annak legkövetkezetesebb és erőteljesebb fejlesztését melegen ajánlanom * Például, hogy csak ^gyet említsek, mi nem százezreket, hanem milliókht adunk ki külföldre évenkint a férfi- és ahhoz hasonló női-nyakkendőkért, holott azokat jóizlésü úri nők félig időtöltésből, félig munkaként könnyen elkészíthetnék a kereskedések számára, de legalább is a családjukban létező férfiak és nők'

számára, és a bolti áraknak alig egy harmadába, sőt egy negyed részébe se kerülnének azok. Én ismerek már nagyságos úri kisasszonyokat, akik ezt igen szép sikerrel és legkisebb szégyenkedés nélkül cselekszik. Vájjon a tanítónők, óvónők nem tanulhatnák e meg azt is a himzések mellett és taníthatnák meg aztán 12—14 éves leánytanitvá- nyaikat is ezen tisztességes, szép és hasznos keresetágra? És bizony akkor talán, a fájdalom, fokozódó nagy számban levő állásnélküliek is a várakozás hosszú ideje alatt könnyebben segíthetnének gyakran a borzasztóságig nehéz helyzetükön. Bocsánat nagyságos asszonyom a részletezésért és kegyes elnézést kérek, de a bizalom bizalmat szül és midőn ismételten is meleg üdvözletemet küldöm lelkes fellépéséért és ahhoz szivemből teljes sikert kivánok, maradok kiváló tisztelettel hive Maros- Vásárhelyt, 1903. febr. 26-án. Deák Lajos királyi tanácsos, tanfelügyelő. — II. Nagyságos Asszonyom!

A hazai ipar fellendítésére irányuló lelkes felhívását melegen üdvözölve, értesítem, hogy úgy a felügyeletem alatt álló znióváraljai állami tanitóképezdénél, mint az állami és községi iskoláknál alkalmazásban levő tanári és tanítói személyzetet az ügy propagálására felhívtam. Abban a reményben, hogy kitartó munkáságunkkal sikerül a hazai ipar fellendítéséhez hozzájárulnunk, kérem fogadja kiváló tiszteletemnek nyilvánítását. Turóczszentmárton, 1903. évi február hó 23-án. Berecz Gyula kir. tanfelügyelő. - III. Az állami tanítóképző-intézet Tekintetes Igazgatóságának Szabadkán. Nagyságodnak hazai iparunk pártolására buzdító körlevelét igaz örömmel vettem és köszönöm. Hatáskörömben eddig is minden tőlem kitelhetőt megtettem arra a czélra s némi jó eredménynyel. De kívánatosnak látom Szepes-vár- megyének magasabb fokú és népesebb népoktató intézeteit újra figyelmeztetni a hathatós cselekvésre. Azért kérem Nagyságodat méltóztassék körleveléből, melynél szebbet és jobbat nem tudnék imi, 80 (nyolczvan) példányt hozzám juttatni, legmelegebb ajánlásommal szétküldés végett. Lőcsén, 1903. márczius 2. Dr. Hajnóczi R. József kir. tanfelügyelő.

— Ajánlás. A »Budapesti Szegénysorsu Tüdőbetegek Sanatorium Egyesülete« »Tuberkulózis« czim alatt adja ki havonként egyszer megjelenő hivatalos közlönyét. Minthogy nevezett lapnak fő czélja az, hogy a tüdővész elleni védekezés eszméjét a nagyközönség körében is meghonosítsa 8 a védekezés módjai felett kioktassa: esen nagy

kulturális érdeket szolgáló lapot az j^Jtoláknák nyugalomra tétetni. Alsó-Nyéken, 1903. évi április beszerzésre melegen ajánlom. Szegzártj. 1903. évi hó 6-án. Legyen áldott felejthetlen emléke ! márczius 16-án. Tihanyi, kir. tanfelügyelő.